Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

1973. május 13., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ilyen helyet kapnak a pártmunká- ban a kulturális kérdések? — tu­dakolták a közelmúltban számos ipari és kereskedelmi vállalatnál a párt- szervezetek vezetőitől. S mint a válaszok­ból kitűnt, sok helyen kiesik a „látószög­ből” ez a terület. „Mi ehhez nem értünk” — fogalmazták meg egyik-másik helyen a magyarázatot. Másutt úgy indokolták, j hogy ezekkel a kérdésekkel a művelődés • területén működő pártszervezetek hiva- i tottak törődni, az üzemi, vállalati alap- | szervezeteknek a gazdasági kérdésekkel ! kell foglalatoskodniuk. | A gazdaság és a kultúra efféle merev í elválasztása, elkülönítése azonban nap- í jainkban már nem fogadható el. A mű- ! velődés mind elválaszthatatlanabbul kap- j csolódik az élet egyéb területeihez, s I ugyanolyan figyelmet igényel és érdemei. ; Ezért tekintjük a kulturális politikát a ' párt egész politikája szerves alkotórészé­nek. S tevékenykedjék bármely terüle­ten, a párt művelődéspolitikájának meg­valósításában minden alapszervezetre há- ■ rul bizonyos teendő. j Gyakran megfogalmazódik mostanában ’ az a gondolat, hogy a műszaki fejlődés, a termelés korszerűsödése, a dolgozók tu­dásának, ismereteinek állandó gyarapo- { dását igényli. S ha ez így van, akkor a j termelőüzemekben folyó párlmunka sem í hagyhatja figyelmen kívül az ebből ere- I dő követelményeket. De a munkás ná- í lünk nemcsak termelő, hanem a hatal- j mon levő osztály tagja is. Márpedig a [ hatalom gyakorlásához ugyancsak szük- ! séges a megfelelő tájékozottság, látókör, világnézeti megalapozottság. S ebben az . összefüggésben a kultúra elsajátítása már közvetlen politikai kérdésként jelentke­zik. Minden alapszervezeti vezető érzékel­heti, hogy maguk a dolgozók is gyakran így tekintenek a kulturális élet folyama­taira. Évek óta gyakori vita tárgya a munkahelyi beszélgetésekben a közokta­tás: az iskolai felvételek, elbírálások, a ; tananyag terjedelme és így tovább. Vi­tatkoznak, véleményt mondanak az em­berek tv-játékokról, filmekről, olykor könyvekről vagy színdarabokról is. Élénk érdeklődést váltanak ki a tudományos fejlődés problémái. A kommunisták ter­mészetesen részesei ezeknek az eszmecse­réknek, s ezek során a párt kultúrpoliti­kájának szellemében kell állást foglal­niuk, De ezt csak akkor tudják követke­zetesen megtenni, ha ehhez pártszerveze­tüktől rendszeres támogatást, kellő fel­készítést kapnak. Mindez elegendő mértékben indokolja, miért szükséges, hogy az ipari-kereske­delmi területen működő alapszervezetek is rendszeresen napirendre tűzzenek tag­gyűléseiken, vezetőségi üléseiken és a pártélet egyéb fórumain kulturális jelle­gű témákat. Természetesen ezekkel a kérdésekkel is csak a pártirányítás kor­szerű elveiből kiindulva lehet hasznosan foglalkozni. Más szóval: a pártalapszer- vezet ne akarja elvenni az üzemi kul­turális élettel közvetlenül foglalkozók ke­nyerét, vagy helyettük megoldani a fel­adatokat, hanem segítse ebben őket irány­mutatással, tanácsadással, a politikai összefüggések kiemelésével, a megvaló­sulás ellenőrzésével. Ne a részletekbe me­rüljön, hanem azon munkálkodjék, hogy hiánytalanul és érdemben érvényesüljön saját területén a párt művelődési politi­ka- , S ok jó kezdeményezés tapasztalható már ilyen tekintetben. Több helyen a pártszervezet időről-időre elemzi a szakszervezet és a KISZ kulturális te­vékenységét, annak politikai összefüggé­seit. Másutt megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szocialista brigádok ilyen irányú tevékenységére. Nem kevés az olyan üzemi pártszervezet, amely fontos­nak tekinti és szorgalmazza a dolgozók munka melletti iskolai tanulását, s tan­év közben is figyelemmel kíséri- és tá­mogatja az erre vállalkozókat. Csak he­lyeselhető, ha a politikai oktatás tervezé­sekor a vezetőség nem feledkezik meg a munkahelyi ismeretterjesztésről sem. Mint ahogy jó gondolatként említhető, hogy néhol rendszeresen figyelemmel kí­sérik a dolgozók olvasási kedvét. A kulturális témákban való jártasság megszerzéséhez számos eszköz áll a párt- szervezetek rendelkezésére. A művelődés- politikával foglalkozó taggyűlésre, párt­napra kérhet az üzemi alapszervezet a témához mélyebben értő előadót. Tájé­koztatnak a folyóiratok cikkei, a politi­kai vitakör anyagai is. S nem utolsósor­ban lehet támaszkodni a pártoktatás e tárgyú tanfolyamának anyagára, amit áz eddiginél szélesebb körben lenne érde­mes az üzemekben oktatni. M indez elősegítheti, hogy a kulturális orientáló tevékenység a jövőben ne gyenge oldala legyen az alapszer­vezeti pártmunkának, hanem rangos és eredményt hozó részévé váljék. Gyenes László Hattagú delegáció élén, néhány napig hazánkban tar­tózkodott H. Konopacki, a lengyel vegyipari miniszter első helyettese, hogy tárgya­lásokat folytasson a két or­szág 1976—1900 közötti vegy­ipari együttműködéséről. Itt tartózkodása során megyénk­be, a Borsodi Vegyikombi­nátba is ellátogatott, ahol az olefin-program keretében megvalósuló új, nagy kapaci­tású PVC-gyár építéséről tá­jékozódott, és az együttmű­ködés konkrét formáiról be­szélgetett a kombinát veze­tőivel. A Borsodi Vegyikombinát­ban tett látogatása alkalmá­val H. Konopacki miniszler- helyettes magyarországi út­járól és a BVK-ban tett gyárlátogatás, valamint a megbeszélések céljáról a kö­vetkező nyilatkozatot adta lapunk munkatársának: — A magyar és a lengyel vegyipari szervek, vállalatok között évek óta igen jó és eredményes az együttműkö­dés — mondta a miniszter- helyettes. — Már ebben a tervciklusban is számos olyan gyártmány vesz részt a két ország vegyipari termékcse­réjében. mely mindkét fél számára nélkülözhetetlen, ugyanakkor ezek hazai elő­állítása nagy beruházást, je- t«ntös befektetést igényelne. Ma már elmondhatom, hogy az eddigi kapcsolat csak kez­det, jó indulás volt további egy ü ttműködésün khöz. A két ország műanyag- és műszálipara közötti kapcso­lat bővítésére az elmúlt idő­szakban több megbeszélést folytattunk. Gór Nagy Sán­dor magyar nehézipari mi­niszterhelyettes múlt évi varsói útja, amelyen mint az együttműködés egyik érintett vállalata, a Borsodi Vegyi­kombinát képviselője is részt vett, a jövőt illetően különö­sen hasznosnak és gyümöl­csözőnek' bizonyult. E láto­gatás nyomán idén február­ban új vegyipari szerződés előkészítését, országaink 1976 —1980 közötti árucseréjét, és együttműködésünk tovább­fejlesztését célzó megbeszélé­seket folytattunk magyar kollégáinkkal. A miniszteri szintű tanácskozások számos új együttműködési területet, lehetőséget tártak fel — ezek kiaknázása mind a magyar, mind a lengyel vegyipar szá­mára előnyösek. Tárgyalásainkon valameny- nvi műszaki, technikai kér­dést tisztáztunk. így azt hi­szem nem elsietett, ha a megállapodás egyik legfonto­sabb pontját is megemlítem. Évente 50 ezer tonna PVC-t vásárolunk önöktől, cserébe olyan vegyianyagokért (poli­észter selyemszál), amelyeket Magyarországon nem gyárta­nak. Ami a Borsodi Vegyikom­binátban tett látogatást illeti, az természetesen az elmon­dottakkal lfapcsolatos. Az or­szágaink közötti vegyipari együttműködés egyik fontos láncszeme ez a kombinát. Hiszen a PVC-t az itt fel­épülő gyár termeli majd szá­munkra. Megismerni az itt folyó munkát, a gyár életét, dolgozóit és vezetőit, úgy gondolom, a hosszútávú eredményes együttműködés nélkülözhetetlen feltétele. A BVK igazgatója nemré­giben hasonló látogatást tett nálunk, amikor a mi poli­észterüzemünket tekintette meg. így delegációnk mosta­ni látogatása egyben baráti viszontlátogatás is, amelyet a jövőben minden bizonnyal több hasonló találkozás kö­vet, itt és nálunk egyaránt. Látogatása során Körtvélyes igazgató meggyőződött arról mennyire komolyan vesszük a magyar—lengyel vegyipari együttműködés továbbfejlesz­tését. Itt szerzett benyomá­saim alapján ugyanezt mond­hatom én is: örülök, hogy megismertem a magyar vegyipar egyik legjelentősebb bázisát, amelynek dolgozói — ugyanúgy mint a mi poli­észterüzemünk kollektívája Az Ózdi Kohászati Üzemek ebben az évben a hagyomá­nyos termékeket, s nagyrészt hagyományos formában mu­tatja be a BNV-n. Tablókon, szel vény kom pozíciókban és eredeti kötegelt formában mutatják be a hengereltáru­kat, elsősorban a beton-, ab­roncs- és idomacélokra igye­keznek felhívni az érdeklő­dök figyelmét. A bemutatón természetesen központi he­lyei kap most is a jól forgá­csolható és az idöjárásálló úgynevezett IvOUELL acél. Az ulóbhi számára talán a legjobb propaganda, hogy a Villamos Távvczetékcpítő Vállalat az Ipoly villamosítá­si programjához tavaly 1500. az idén pedig további 500 tonnát rendelt, s festést, má­zolást nem igénylő, időjárás- álló acélból készítik a vil­lanyoszlopokat. A hagyomá­nyos kész- és félkésztermé­kek mellett hosszú idő óta most megint tűzálló téglát is eladásra kínál megyénk ko­A Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalat Borsodi Ércclőkcszítőmű sajókeresztiiri gyáregységében, a beérkezett anyagokat mozgatható lerakógép rakja le az erőtéren hászati vállalata. melynek termelési kapacitása megnö­vekedett az utóbbi időben. Hagyomány már az is, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek ingyenes utazást és vásári be­lépőt biztosit több száz dol­gozója részére. Az idén 450 dolgozót részesít ebben a ked­vezményben a vállalat. T. L — mindent elkövet majd an­nak érdekében, hogy megál­lapodásunk a gyakorlatban is realizálódjon — fejezte be nyilatkozatát a lengyel mi­niszterhelyettes. Május 11-én, pénteken be­fejeződött a magyar—lengyel gazdasági együttműködési ál­landó bizottság vegyipari munkacsoportjának ülése. A tárgyalásokat Gór Nagy Sán­dor nehézipari miniszterhe­lyettes és H. Konopacki len­gyel vegyipari miniszterhe­lyettes vezette. Megbeszélték a két ország 1975 utáni idő- * szakra vonatkozó együttmű­ködésének lehetőségeit, kü­lönös tekintettel a petrolké­miai, a műanyag- és mű­szálipari együttműködésre. A megállapodás keretében hazánk, a Leninvárosban, illetve a Borsodi Vegyikom- binátban felépülő oleíinmű termeléséből négy éven át etilént, illetve PVC-t szállít Lengyelországba, különböző vegvipn’i nyersanyagok el­lenében. A mostani tanács­kozáson meghatározták az év elején aláírt műszálioari megállapodás végrehajtásá­nak módját. Elhatározták, hogy 1975—1980 között Len­gyelország növekvő mérték­ben látja el a magyar textil­ipart az Elena elnevezésű poliészter szálból. Ennek fe­jében a Magyar Viscosagyár poliakrilnitrit szálat expor­tál. Gór Nagy Sándor és H. Konopacki miniszterhelyette­sek további nagy jelentőségű megállapodást készítettek elő, amely szerint a lengyel part­nerek vállalták, hogy PVC- szállítmányaink ellenében 1978—1985 között maradék­talanul kielégítik a magyar textilipar poliészter-sejvem igényét. A tanácskozáson ugyanakkor határozatot hoz­tak a gumiipari és gyógy­szeripari együttműködés ki- szélesítésére is. A Borsodi Ércclőkészítőmű sajókeresztúri gyáregységének diszpccsertermében, a felhasznált érc és mészkőarány mű­szeres beállítását és ellenőrzését végzik Az érctérről az átlagosító csarnokba ‘RrténHk a szovjet vasérc szállítása N. I. Fotó: ifj. Ilollósy & Lengheti—magyar vegyipari kapcsolat Borsod szerepe az együttműködésben R Monopacki miniszterhelyettes nyilatkozata r »■ Az OKU a BNV-re készei ¥ ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom