Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-09 / 106. szám
1973. május 9., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 írta: Juhász György, az Ózdi városi Pártbizottság első titkára A Központi Bizottság' agitáció» és propagandaosztálya által egy-egy alkalommal ajánlott 4—5 téma, s az ahhoz kiadott segédanyagok közül, ha csak néhányat említünk, máris egyértelmű, hogy aktuális és fontos politikai kérdések tisztázásához nyújtanak segítséget. Például: miért vannak jövedelemkülönbségek Magyarországon? Miért emelkednek az árak? Milyen változások lesznek a közoktatásban? Mi változott és fhi nem Kínában? stb. A vitára ajánlott témák visszatükrözik a bel- és külpolitika időszerű kérdéseit. Az a véleményünk, hogy a körvezetőle jól szerkesztett, világos nyelvezetű, jól'hasznosítható anyagokat kapnak a témákhoz, amelyekhez a helyi tapasztalatokat is lehet kapcsolni. Jónak tartjuk, hogy a vezetőség választhat a témák közül azért is, mert így rendszeresebben tájékozódniuk kell arról, mi érdekli, mi foglalkoztatja az embereket — és csak így tudják a megfelelő témát, anyagot kiválasztani. Alkotó viták Az első foglalkozásokon a választék bősége okozott gondot. Volt rá példa, hogy az egy hónapban érkezett anyagból 2—3 témát is kiválasztottak és megvitattak. Ahol ezt tették, jól csinálták, mert az elején kétszer is késve kaptuk az anyagot. Gond volt viszont, hogy az újonnan érkezett anyagot mikor tárgyalják. Végül is a probléma megoldódott, ma már rendszeresen jönnek az anyagok. Jónak ítélhetjük azt is, hogy több helyen a központi anyag egy-egy témáját a foglalkozáson túl is hasznosítják az agitációban. Régi agi- tációs módszertani problémában jelent előrelépést az anyagok melléklete is: ízléses1. világos szemléltető térképek, grafikonok formájában, amelyek szemléletes képet nyújtanak a világpolitikai események helyszínéről, gazdaságpolitikai tényekről, összefüggésekről. A legnagyobb érdeklődést a következő témák váltották ki: „Mi változott és mi nem Kínában?”. „Az életszínvonal emelésének kérdései, az ár- kérdések”, „A párt eszmei, politikai irányító szerepe”. Izgalmas viták és példák kerültek még szóba a közerkölccsel kapcsolatosan. Volt olyan foglalkozás, ahol a tv egyik-másik műsora és a könnyű műfaj bírálata került a középpontba. Helyeselték, hogy ■ a párt felülvizsgálja a közművelődés helyzetét és kifejtették, hogy iit is szigorítani kell a párt- ellenőrzést. A tanácstagi választások közeledtével több szó esett a tanácstagokról. Kifejtették, hogy ezt a társadalmi munkát a munkahelyeken is méltányolni kell. A tanácsi ügyintézést viszont a javulás ellenére nehézkesnek ítélték meg. Még kesebb papírmunkát, több érdemi intézkedést, a dolgozók ügyeivel való lelkiismeretesebb törődést hangsúlyozták a hozzászólók. A nézetek egységétől a cselekvés egységéig A vitákban az érvek és ellenérvek kifejtésével, az, információk közvetlen kicserélésével — a kör tagok egymás között, vagy a vitavezető és a körtagok között — általában kialakult egy egészséges irányú egyetértés, s ezzel erősödik a nézetek, ezen keresztül a cselekvés egysége is. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a politikai vitakörök tartalmi gazdagságuk, módszerük révén jól gazdagítják a pártagitáció fórumait. A vitakör segíti a részvevők nézeteinek tisztázását, fejleszti felkészültségüket. tájékozottságukat a bel- és külpolitika, valamint a helyi politika időszerű kérdéseiben, bátorítja és serkeni i a vitakészséget. Éppen a többségében kiscsoportos foglalkozás lehetővé teszi, hogy a kevésbé aktív párttagok is „szóhoz jussanak”, elmondják véleményüket, amelyet aztán a csoport más tagjai tovább bővítenék, szükség esetén korrigálnak. Az aktivitást lényegesen befolyásolják az ismeretek, a tájékozottság, a bővülő ismeretek viszont: alakítóan hatnak az aktivitásra. A vitakör az agitációs munka része A szervezési időszakban voltak nálunk is olyan aggályok, hogy a politikai vitakörök bevezetése a politikai oktatás rovására megy majd. A tapasztalatok eloszlatták ezt az aggályt. Elmondhatjuk, hogy most már az alapszervezeti szinteken is mindinkább egyértelmű, hogy agitációs fórumról van szó, s hogy a politikai oktatás és a vitakör nem egymást kizáró. vagy helyettesítő, hanem egymást kiegészítő, segítő terület a pórimunkában. Mindezt azért is szükséges hangsúlyozni, mert a pártpropagandamunka rendszere, szervezettsége mellett általában problémánk volt az agitációs tevékenység nem kellő rendszerbe foglalása, a szervezett fórumok hiánya. ,.A propagandamunka sínen van — az agitáció szétfolyóbb” — fogalmaztuk meg nem egyszer. Talán a pórtnapok rendszere volt a legkialakul- labb, de ezek is többnyire egyoldalú tájékozódást nyújtanak. A politikai vitakörrel tervszerűbbé, rendszeresebbé, szervezettebbé tehetjük az agitációs munkát, fokozhatjuk az agitáció érvés eszköztárát, növelhetjük hatékonyságát. (Folytatjuk) Aszalói tejesek Ahogy Gönc a hordóról, Szomólya a cseresznyéről, Aszaló a tejről híres. Miskolci háziasszonyok a megmondhatói, hogy az aszalói vaj sárga, mint a tearózsa, a túró kenyérre kenhető, a lej fül sűrű, sima. Az aszalói tejesasszonynak nem kell órákat töltenie a piacon, hogy elfogyjon a portékája. Mégis, a népszerűség ellenére is egyre kevesebb fehér bátyus asszony száll vonatra reggelente Aszaló állomásán. — A Miskolcra bejáró munkások érzik ezt legjobban. Megszűnt a zsúfoltság a vonatokon — mondja Ond- reák Ferenc tanácselnök. — Tízévi szünet után ismét megnyílt a tejbégyüjtő. Sokan úgy vélik, nogy ezek után nem érdemes batyuzni. ifjú Fazekas lmréné tej- kezelő: — Az első hónapban mindössze (j ezer liter tejet gyűjtöttem. Az áprilisi forgalom már 30. ezer liter körül volt. — Egy-egy háztól hány liter tejet hoznak naponta? — Van aki 7, van aki JA litert is. Jó kereseti lehetőség. A zsírfok is számít az árnál, és nálunk nem sajnálják a tehenektől az abrakot. Jó néhány családnak fizetünk 3 ezer forint feletti összeget havontu. Most, hogy' emelkedett a lej felvásárlási ára, nem érdemes a városba vinni a tejtermékei. Nagy Károlyné azok közé tartozik, akik tudomásul vetlek, hogy megnyílt a tejbe- gyűjtő, ki is számították, hogy nem járnának rosz- szabbul. ha oda hordanák a tejet; de azért csak kimennek a vonathoz. — Én így szoktam meg — mondja. — Az anyám is Miskolcra hordta a tejfölt, túrót. Nem a piacra, házakhoz járok. Tíz állandó helyem van. A selyemréti munkásszálló takarítónői, a borkóstoló pénztárosa és néhány háziasszony vesz tőlem rendszeresen. Hetente kétszer megyek, szerdán és szombaton. Tíz liter tejfölt, 10—15 kiló túrót viszek alkalmanként. Ha véletlenül kihagyok egy napot, alig győzök magyarázkodni. „Eszti néni. mi történt? Csak nincs valami baj?” Nem mondhatom nekik, hogy vége, mert megnyílt a begyűjtő. Mit szólnának? Én már csak eljárok. amíg bírok. Eszti néni nem szeret változtatni a dolgokon. Nála 10 éve is 30 forint volt egy liter tejföl, 20 egy kiló túró, és ma is pontosan ennyi. — Ugyanolyan az a tejföl ma is, a fűért, a takarmányért is ugyanúgy meg kell dolgozni. Annyi pénzt mindig kiárutok, hogy megveszem a konyháravalókat, meg azt a néhány darab ruhát. Az én batyum hazafelé sem könnyebb, mindig elvásárolom a pénzt. Persze a tejből kell kigazdálkodnom a takarmányt is. Különben tényleg nem érné meg. Nagy Károlyék négy tehenet tartanak, kettőnek most kisborja van. Annyi rétet bérelnek a Bársonyos partján, amennyit csak lehet. Aszalón szinte minden háztartás fel van szerelve fölözőgéppel. vajköpülővel, bár vajat legtöbben már csak saját: szükségletre készítenek. — A mi családunk nem nagyon szereti a tejet, de vajból elfogy hetente fél kiló, néha egy kiló is. Az íróból pedig megvan a reggeli, vagy a vacsora. A fölözött tej egy része és a savó a malacoké. Aki sertéseket tart, az jobban jár. ha túrót és tejfölt készít a tejből. A mellékterméken felnőnek a malacok. Szentmiklósi Lászlóné ezzel magyarázza, hogy nem hagyott föl a batyuzással. No és őt is várják minden héten a városban, mint a szomszéd Eszti nénit. — Húsz éve járok, nem hagyhatom őket cserben. A kérdésre, hogy van-e valami titka Aszalón a tejföl- készítésnek, Jolánka néni azt. mondja: — Nincs titok. Ugyanúgy fölözzük a lejei, mint a nagyanyáink. Itt minden Percenként 40 darab hosszá nyakú üveget gyári az az automata gép. amely a képen is látható. A Sajószenípéteri Üveggyárban készült felvételen Rondái József gépész menet közben ellenőrzi az üveg minőségét Fotó: Laezó József Az ájításotoál is érvényesüljii az aiyagi isztenzés! MINT ARRÓL HÍRT adtunk, az Országos Találmányi Hivatal és az SZMT pályázati felhívása alapján, legalább 100 üzem részvételére számítva, az újítómozgalom 25. évfordulója alkalmából újítási évet kezdeményeznek Borsodban. Ennek célja az újítási verseny szervezése. az újítómozgalom fellendítése. E törekvésnek a versenyben részt vevő vállalatok sokkal kedvezőbb körülmények között tehetnek eleget, amihez alapot és lehetőséget a Minisztertanács legutóbbi ülésé adott. E magas fórumon összegezték és értékelték az újítási mozgalom jelenlegi helyzetét, megszabták a további teendőket, azzal az igénnyel, hogy az újítási mozgalom még magasabb színvonalon és még szélesebb körben érvényesüljön. Mint azt; a Minisztertanács megállapította, szükség gazdasszony becsületesen bánik a tejjel. Nem tesz hozzá semmit, és nem vesz el belőle semmit. Így maradt meg az aszalói tejtermék jó híre. A többi „titokról” a gazdák tudnának beszélni, de ilyenkor, délelőtt egyikük sincs a faluban. Egy biztos, a tehenek saját nevelésűek, a Bársonyos partján, a Fel- végesi legelőn, az Üjsorosi réten és a Bécsi-legelőn kitűnő, tiszta fű leróni. Mint annyi falué, Aszaló lakossága is öregszik. Elvágynak a fiatalok ebből a szép, légi faluból. Nem befolyásolja őket szüleiknek a faluhoz való rendkívül erős kötődése. A szülök harcolnak a hagyományokért, nehezen mondanak le bármiről, ami szokássá vált az emberöltők során. Így nem tudják elképzelni azt sem. hogy tehén nélkül maradjon a porta. Egyre nehezebb a munka, de a falu háztáji tehénállománya alig csökkent az utóbbi tíz évben. Egy takaros kis ház gazdasszonya, Subert Miklósné így látja ezt: — Kézzel-lábbal ragaszkodunk a dolgokhoz, de egyszer azért meg kell alkudni nekünk is. Én minden hegten fölkapaszkodtam a vonatra, vittem a batyut, de ennek már vége. Megbetegedtem. Biri nénit elfelejtették már a miskolciak. Mások is igy járnak lassan. Az a harminc tejesköcsög ma- t radt meg emlékeztetőnek, amit a padláson őrzünk. Lévay Györgyi í van az űjilómozgalom reformjára. A jelenlegi keretek ugyanis nem eléggé ösztönzőéi-;, nem segítik kellően c társadalmi mozgalom még szélesebb körben való elterjedését. Már a gazdasági reform bevezetésekor egész sor intézkedéssel gondoskodtak arról a kormányzati szervek, hogy az ű.i körülmények között tovább fejlődjék, és a szükségletekhez jobban igazodjék az újitó- mozgalom. Az alapkoncepció az volt és továbbra is az, hogy bővíteni kell a mozgalom társadalmi tömegbázisát, ugyanakkor az'újítómozgalmat jobban össze kell kapcsolni a vállalatok fei- leszlési és termelési munkájával. Tehát az anyagi elismerésnek is összhangban kell lennie az újítások tényleges hasznával. Hogyan vált valóra ez az igény? AZ INTÉZKEDÉSEK hatására fokozatosan elmaradlak az ügyeskedő, a mondvacsinált, a műszaki alkotó tevékenységet nem igénylő újítási javaslatok, amelyekhez hasonlókat azelőtt csak azért ismertek el újításként, hogy ilyen címen adhassanak egyes dolgozóknak bér- kiegészítést, jutalmat. Reálisabbá vált az újítások értékelése, azok díjazása. Megszűnt a kötelező és ingyenes tapasztalatcsere, amely annak idején lényegében a leg jelentéktelenebb javaslatok tömeges átadását jelentette jelentősebb gazdasági eredmény nélkül. Csupán az újítási javaslatok statisztikai adatait szépítette. A benyújtott javaslatok általában értékesebbek, mint azelőtt. Egy-egy hasznosított újítás egy év alatt 1968-ban átlagosan 41 000 forint, 1972-ben pedig több mint 46 000 fölállt gazdasági eredményt hozott a vállalatoknak. Ugyanakkor a hasznosított újítások száma is fokozatosan emelkedik. 1968-ban 36 500, 1972-ben pedig 39 200 újítást vezettek be. Ily módon az 1968. évi másfél milliard forinttal szemben tavaly már 1.8 milliárd forint nyereséget hoztak a bevezetett újítások. Valójában az újítások haszna ennél is nagyobb. A statisztika ugyanis, csak egy év gazdasági használ mutatja ki, mivel azonban az újítások átlagosan 3—4 évig „élnek”, a tényleges haszon sokkal nagyobb. Az évek folyamán az újí- tómozgaloni bizonyos problémái, a mozgalmat érintő közgazdasági szabályozó rendszer hiányosságai is felmerültek. A szabályozó rendszer ugyanis ma még nem ösztönzi eléggé a vállalatokat arra. hogy fokozottan igénybe vegyék a dolgozók szellemi kapacitását, alkotó aktivitását. A pénzügyi és munkaügyi szabályozók a reform kezdetekor általában megfelelő kereteket biztosítottak arra, hogy bérköltségből fizessék az újítási dijakat. ezeket az összegeket azonban a vállalatok többsége az újításokhoz nem kapcsolódó béremelésekre használta fel. Jelenleg csak a részesedési alap terhére fizethetnek újítási dijat, jutalmat. Ez az oka — a többi között — annak, hogy az újítási dijak forrásának megváltoztatása nem szükséges. Megoldásra vár azonban néhány más probléma, például a munka- és egészségvédelmi, valamint; a munkakörülményeket javító újítások anyagi elismerése. Az ilyen újítások haszna ugyanis pénzben nem mérhető. Nem mulatható ki, hogy növelik a részesedési alapot, az újítókat mégis a részesedési alapból kell díjazni. Ez az oka annak, hogy a munkásvédelem javításában legér- dekeltebb kollektívák is gyakran idegenkednek az ilyen újításoktól, mivel azok a részesedési alapot nem növelik. a díjazás pedig a részesedést csökkenti. Erősen visszaesett az olyan újítások száma is. amelyek a beruházásokat teszik gazdaságosabbá. Ttt is a közvetlen érdekeltség hiányával van baj, mert a megtakarítás az újítás hasznosításakor csak a fejlesztési alapot, érinti, az újítót olyan időpontban kell díjazni, amikor az újítás haszna a vállalat részesedési alapját számottevően még nem emeli. Az újítómozgalom problémái közé tartozik a műszaki beosztású újítók visszahúzódása is. Ennek főként az az oka, hogy számukra a vállalat vezetője utólag és egyoldalúan határozza meg az újítási jutalmat, s a döntés ellen nincs jogorvoslati lehetőségük. A műszakiak egy része inkább választja a másodállásból. mellékfoglalkozásból, szakértői megbízásokból származó mellékjövedelmet. LEGUTÓBB a Miniszter- tanács elé terjesztett jelentés az újítómozgalom bizonyos szervezeti problémáit is szóvá tette. Ugyanakkor felhívta az állami irányító szervek, az ágazati minisztériu- nr.ok és a tanácsok figyelmét. hogy az eddiginél rendszeresebb elvi irányítást, es segítséget nyújtsanak a vállalatoknak és szövetkezet éknek az űjitómozgalom fejlesztéséhez; Ilii ! n
