Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
ÉS2AK-MÁGYARORSZAG 4 T973, mojtrs 6., wsárowp Tizedszer Miskolcon M iskolcon 1964 júniusában rendezték meg először a kisfilmművészet ünnepét. Azóta hagyománnyá lett, hogy e nagy fontosságú művészeti ágazat évről évre Miskolcon tekint vissza egy esztendei munkájára, versenyszerűen bemutatja az elmúlt év legjobbnak vélt alkotásait, és felméri, hol tart, mik a legfontosabb teendői e művészet művelőinek. így született 1964-ben és lett egy évtized alatt országos rangú, már hagyományokkal rendelkező filmünneppé a miskolci filmfesztivál. Holnap tizedszer nyitják meg. Igaz, hogy XIV. miskolci filmfesztiválról beszélünk és ezt ünnepeljük, az első négy azonban még nem fesztivál volt, hanem szemle, a szakma szűkebb körű számvetése, s nem Miskolcon, hanem Budapesten tartották, de később „adoptálta” a miskolci filmfesztivál ezt a négy elődöt, s így számolhatunk most már a tizennegyedik fesztivállal. Az elmúlt évben nagy számban vettek részt külföldi vendégek is a miskolci filmfesztiválon. A baráti szocialista országokon kívül, amelyek többségében nagyszámú filmművész- és kritikusdelegációval képviseltették magukat, Angliából, Franciaországból, Svédországból, Ausztriából, sőt Üj-Zélandból is érkeztek filmszakemberek. Szép számban képviseltette magát a fesztiválon a hazai kisfilmművészet alkotó gárdája is, és igen nagy számban eljöttek azok, akiknek kedvéért a film készült, a közönség képviselői, akik a délutáni és esti vetítéseken nemcsak megtöltötték a vetítőtermet, vagy a televízió képernyőivel rakott termeket, hanem értő módon is nézték az alkotásokat, és a tapsokból, az egyes filmek utáni megnyilatkozásokból a kilenc éven át fesztiválhoz szokott és ízlésben csiszolódott közönség ílélel- mondása is kiérezhető volt. Amikor most újra fesztiválnyitásra készülünk, .nem szükségtelen visszapillantani a korábbi filmünnepekre, megemlékezni néhány kiemelkedő eseményről, vendégről. A fesztiválok korábbi látogatóinak örökre emlékezetes marad például Kollányi Ágoston Ének a vasról című filmje, a Miskolcon rendezett első fesztivál nagydijának nyertese. Vagy később a híressé lett Nyitány, egy másik esztendőben I-Iu- szárik Zoltán Elégiája, egy más alkalommal ugyancsak Hu- szárik Capriceioja, a televíziósok sok-sok életközeli riport-és dokumentum filmje, és sokan emlékeznek vissza néhány ki- tűnő vendégre, akik között olyan nagyságot is üdvözölhettünk, mint a világhírű Roman Carmen, a híres szovjet filmalkotó, aki már a spanyol polgárháború idején is fegyverrel és felvevögéppel kezében járta a frontokat és örökítette meg az eseményeket. De emlékezetessé teszi a korábbi fesztiválok sorát, különösképpen a hatvanas évek végének fesztiváljait az éles '.viták, a kisfilmművészet különböző ágazatai gondjainak Miskolcon tartott megbeszéléssorozata is, a találkozók a közönséggel, amelyek nemcsak a filmvetítések előtti sablonos bemutatkozásra szorítkoztak, hanem olyan nagyszerű rétegtalálkozókat is eredményeztek, mint például az Iskolatelevízió és az ismeretterjesztő filmek készítőinek, valamint a pedagógusok eszmecseréjét. Aztán egyszer mintha a fesztivál afféle langyosabb szim- pozion felé kezdett volna eltolódni. A vendéglátó város rendkívül bőkezűen, a kisfilmművészet elkötelezett mecénásaként mindent megtett, hogy a vendégek jól érezzék magukat, de apránként elmaradtak a fesztivál egyes értékes mozzanatai. A korábban műfajonként! viták, amelyek csaknem minden napra juttattak egy-egy értékes szakmai tanácskozást, megszűntek, maradt az A1CS igazgatóinak zártkörű eszmecseréje, meg egyetlen nyilvános nagy vita, meg persze a vetítések. A fesztivál műhelyjellege azonban megszűnt, vagy legalábbis erősen lecsökkent az ilyen szerepre. A tavaly tartott XIII. miskolci filmfesztivál viszont örvendetes előbbrelépést jelentett az előző egy-két évhez képest. Nemcsak a város vendéglátó szándékai és tettei segítették az előbbrelépést, .hanem jelentkezett néhány új vonás is. A Hevesy Iván Filmklubban tartott ifjúsági vetítés- sorozatok, valamint rendező és ifjú néző találkozók hasznosnak bizonyultak. Kár viszont, hogy a Borsod megye Miskolcon kívüli helyein tartandó vetítések száma a minimálisra korlátozódott, mindössze két helyen volt. A korábbi eszmecseresorozat ugyan nem újult fel, de az AICS tanácskozásokon kívül volt egy munkaértekezlet, vagy inkább baráti beszélgetés a televízió filmalkotói és a televízió-kritikusok között. Nagy érdeklődésre tartott számot és igen jó visszhangot váltott ki a fesztivál nagy tanácskozásának témája, a tudomány és a film kapcsolata. Egészében a tavalyi fesztivál előrelépést jelentett. Azt a nagy hibáját, hogy mereven különválasztotta a mozifilmeket és a televíziófilmeket, és az időbeli megosztással valósággal kettétörte az ünnepi hetet, a szervező bizottság az ideire már jóvátette, és átérezve e két ágazat teljes egyenjogúságát és egymástól el- választhatatlanságát, az idén semmiféle megkülönböztetést nem tesz a filmek származását tekintve. Növekszik viszont a vetítések száma, ennélfogva nem jut idő például életműsorozatokra, s egyéb fesztiválon kívüli vetítésekre. Az előkészítő bizottság már közreadta a holnap kezdődő fesztivál teljes programját. Tizennégy fesztiválvetítésen hatvannál több, különböző műfajú kisfilm, hat filmhíradó- összeállítás, s egy tévéhíradó versenyez a fesztivál dijaiért, három alkalommal tartanak külön vetítéseket a Hevesy Iván Filmklubban a fiataloknak, külön vetítést a Nehéz- ipari Műszaki Egyetemen egy alkalommal, egyszer pedig a Szentpéteri kapui kórház filmklubjában, két alkalommal pedig Miskolcon kívül, egyszer Göncön, egyszer Kazincbarcikán. A város több művészeti rendezvényét erre az időpontra tömörítették, hogy a fesztivál vendégei Miskolc tárlati és koncertéletével is megismerkedhessenek. A tavalyi filmfesztivál, mint említettük, előrelépést jelentett az előzőhöz képest. (Az indulási szint, illetve a viszonyítás nem jelentett valami túlságosan magas mércét.) A holnap kezdődő fesztiválnak a tavalyinál jóval nagyobbat kell előrelépnie, s egyben már megszabnia azokat a kívánalmakat is, amelyeket teljesítve a jövőre rendezendő XV. filmfesztivál még gazdagabb, még tartalmasabb, a vetítőtermen kívül is hasznosabb és értékesebb lesz a tavalyinál, vagy a bizalommal várt ideinél. Benedek Miklós Diáknapok 73 Sárospataki vendég varas Kölcsönzés vasárnap Tömör lets falu. Alig több, mint félezer ember lakik itt. Az encsi járáshoz tartozik, errefelé úgy mondják, hogy „a Szárazvölgyben’' fekszik. — Tizenegy évvel ezelőtt — meséli a falu könyvtárosa — még nem volt könyvtár Tomoron. Amikor átvettem a vezetést, mindössze 150 kötet közül válogathattak az emberek. Kevesen is jöttek a könyvtárba, csoJc vasárnap volt kölcsönzés. Tudja, azelőtt Tomoron nem szerettek olvasni az emberek. Mikor hazajöttek a mezőről, nem volt kedvük átöltözködni, hogy eljöjjenek a könyvtárba. Szobota Istvánná mindenkit ismer a faluban. Mikor átvette a könyvtárat, tudta, milyen könyveket hozzon a járási könyvtárból. Tudta, mi érdekli a tömöri embereket. Aztán, ha találkozott való,kivel az utcán, mindjárt megszólította: — János bácsi, olvastam egy szép könyvet. Nem érdekli? Mesélhetett az embereknek régi-régi történeteket, beszélt nagy magyar írókról, Mikszáthról, Jaltáiról. — Egy év múlva volt olyan vasárnap, hogy 50—60 ember jött már el a kis könyvtárba. A vasárnapi kölcsönzés most is megmaradt. Így szokták meg az emberek. Ilyenkor szépen felöltöznek, úgy jönnek a könyvekért. Ma már valóban válogathatnak a könyvek között Tomoron. A mintegy 1600 kötet közül mindenki megtalálja a kedvére valót. — Szeretik a mezőgazda- sági könyveket itt az emberek. A szőlőtermesztésről, a kisállattenyésztésről szóló szakkönyvek szinte kézről kézre járnak. Februárban egy mezőgazdasági író — olvasó találkozó is volt itt; sokáig emlegették a tomori- ak. Gyakran tartanak mese- délutánokat a tömöri könyvtárban. Ilyenkor előkerülnek a meseposztócskák, a diafilmek. Szobota Istvánná elmesélte, hogy a legutóbbi gyermekfoglalkozásokra még a szülök is eljöttek. A kicsik Petöfi-verseket szavaltak, régi meséket mondtak. Sokáig elidőztek a könyvtárban, jól érezték magukat együtt. M — a Nincs olyan diák, aki még évek múltán is ne gondolna szívesen a sárospataki diáknapokra, ha egyszer ott járt. Felejthetetlen a színes kavargás, a séta az árnyas iskolakertben, a versenyek, a bemutatók izgalma. Ismeretségek, barátságok szövődnek ilyenkor, messzi városok diákéletét ismeri meg az ember, mesél a saját iskolájáról; a felelésekről, a menzáról, az érdekes szakkörökről. Igazi, vérbeli diáktalálkozó... Az idei, május végi rendezvénysorozat már a hetedik a sárospataki diáknapok történetében. ’ Hetedszer adnak egymásnak találkozót három megye — Borsod, Haj- dú-Bihar és Szabolcs-Szat- már — középiskolás tanulói. A nagy seregszemle küszöbén, alig három héttel a megnyitó előtt beszélgettünk Páldy Jeremiással, a sárospataki gimnázium nevelési igazgatóhelyettesével, a pataki diáknapok főszervezőjével: — Mintegy 2500 djákot várunk a találkozóra. 77 iskola küldi el képviselőit a május 24-től 27-ig tartó diáknapokra — mondta. — A megyei elődöntők már lezajlottak. Hogyan alakul a részvevők száma az egyes művészeti ágakban? — Az idei elődöntőkön is szoros volt a verseny. Huszonkét diákszínpad lép fel Sárospatakon, a vers- és prózamondók közül negyven- hatan jutottak a döntőbe. A szólóének kategóriájában hűben negyven tanuló versenyez majd az érmekért. A huszonhárom énekkar és a tizenhét népitánc csoport mellett nyolc zenekar lép a közönség és a zsűri elé. Az idén egy új kategóriában is indítottunk versenyt: négy folk-beat énekes vesz részt a diáknapokon. — Már hagyomány, Hogy különböző pályamunkákkal is részt vesznek a középiskolások a pataki diáknapokon. Az idén milyen pályázatokat hir-- detett a rendező bizottság? — Csakúgy, mint eddig, irodalmi, képzőművészeti alkotásokkal és tanulmányokkal nevezhettek be a diákok. Helytörténeti, zenetörténeti és néprajzi témák közül választhattak. Sokan írtak Petőfiről irodalmi tanulmányt, az évforduló jegyében. A kis- íilmek, a diák és a fotók is átestek már a megyei zsűrizésen. A pályamunkákból a diáknapok ideje alatt nemcsak Sárospatakon rendezünk kiállításokat, hanem a részt vevő megyék több városában is. A Petőfi Általános Iskolában vetítjük majd közönség előtt a kisfilmeket és a diákat. — Hogyan alakul a sárospataki diáknapok idei programja ? — A május 24-i, ünnepélyes megnyitó után a versenyeken kívül több tömegpolitikai rendezvény és tanácskozás is lesz. „Őrizd a békét” címmel a X. VIT jegyében nagyszabású találkozót rendezünk, tábortűz mellett. A különböző gimnáziumok tanulói jelképesen, műsorral képviselik a világ egy-egy népét. Valamennyi részvevő a haladásért vívott harc szellemében transzparensekkel, plakátokkal vonul majd az iskolakerttől a tábortűz helyére, a vár udvarára. — Említsünk meg egy-két érdekes tanácskozást is ... — A Rákóezi-vár előadótermében Petőfi-emlékülést rendezünk: Mit jelent a nagy költő a ma diákjai számára? Első ízben tartjuk meg az idén a szakmunkástanulók találkozóját, „A vegyiparban fogok dolgozni” címmel. A tanítónak, óvónőnek készülők is tanácskoznak majd, a szakmunkásképző intézetek pedig iskolájuk életét bemutató kiállítást rendeznek. Készen áll tehát minden Sárospatakon a vendégfogadásra. Néhány napig ismét diákvidámságtól lesz hangos a város, az utcákat, a parkot megtöltik a matrózblúzos lányok, sötétruhás fiúk. S bizonyára a hetedik sárospataki diáknapokra is sokáig fognak emlékezni. Mikes Márta szonkilenc, a szólóhangszereVerőfény, tavasz, tanuló gimnazista lányok... Jellegzetes pillanatkép a sárospataki Kossuth Gimnázium kertjéből. A város várja a diáknapok vendegeit Latszó József felvétele A tanóra legyen munkaóra! A LEHETETLENRE akarna vállalkozni az, aki egyszer megpróbál ná összeszá- molni, a különböző fórumokon hányszor hozták szóba, írták le: iskolás gyermekeink túl vannak terhelve, az ismeretek olyan garmadáját kell megtanulniuk, hogy megértésükre, befogadásukra és feldolgozásukra alig marad idejük. Mert valóban élő problémája volt — s még az is — oktatáspolitikánknak, hogy a rohamosan felhalmozódó ismeretanyagból egyre többet akartunk elsajátíttatni a tanulókkal, s közben nem mindig volt szívünk elhagyni régebben fontosnak tartott ismereteket. Most szeptemberben, az 1973—74-es tanév indulásakor már körvonalazódik, egészen pontosan pedig bevezetésre kerül a tananyag tanításának új módja. Igaz, egyelőre a i‘égi tankönyvekből tanulnak még diákjaink a középiskolában, a gimnáziumban, de már nem mindent tanulnak meg az ismeret- anyaggal túlzsúfolt könyvekből. A tankönyvek anyagát ugyanis négy részre tagolták: szükséges, kiegészítő, tájékoztató és elhagyandó részekre. S már ebből is kitűnik, a szükségesnek minősített anyagrészek azok, amelyek, döntő fontosságúak a tanulók megítélése, értékelése szempontjából, alapjaiban ezt kell feldolgozniuk a tanórán, ezt kell elsajátítaniuk odahaza. A kiegészítő, illetve a tájékoztató anyagrészeknek „ítélt” ismereteket a tanár ugyan feldolgozhatja az - órán, beleépítheti a magyarázatába, de azt úgy kell tennie, hogy már az órán elsajátítsák a tanulók, s odahaza már ne terhelje őket:. S mindezek — hisszük — tovább erősítik azt a tendenciát, melyben legjobb pedagógusaink eddig is példamutatóan szép eredményeket értek el: a tanulók aktivizálásával, az óra módszertani felépítésével nem puszta ismeretközlés a tanóra, hanem valóban aktív tanulási, munkaóra jelző illetheti meg. Ezt a célt egyébként nem most tűzzük ki magunk elé első ízben. Az egyetemekről kikerülő fiatal pedagógusok — a gyakorlati foglalkozásaikon többnyire ilyen feladatokat oldanak meg, ifyen módszerekkel felfegyverkezve lépnek be az iskolába —, de általános elterjesztésére, épp a zsúfolt tananyag miatt, kevés volt a lehetőség. Most szabad választást biztosítanak a részükre — a kiegészítő és tájékoztató anyagrészből saját választásuk alapján dolgozhatnak fel különböző részeket, ha azokat a „szükséges anyagrész” megértéséhez fontosnak tartják. AZ ÖSSZEFÜGGÉSEKRE épül elsősorban az anyag, a tanulás, a tanítás folvamata. s ez önmagában is inkább a logikus gondolkodásra nevelést, mintsem a memoriter tanulási, szorgalmazza. Azaz: olyan módszerek terjesztése, alkalmazása lesz szükséges, amely a tanóra munkaóra jellegét erősíti tovább, az aktív tanulásra serkent. Mert csak ezen az úton érhetjük el, ami pedig alapvető célunk volt: olyan ismeretekkel lássuk el a tanulókat* amelyek segítik, hogy később — az önművelés és az önszorgalmú tanulás módszereivel — egy-egy sajátos terület ismereteivel, az új ismeretekkel megismerkedhessenek. Cs. A.
