Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-29 / 123. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. május 29., kedd A képernyő előtt Egy tv-drá meg egy t A hét vége két estjén két, jellegében egymástól messze eltérő, saját készítésű tv-produkciót láthattunk. Mindenek­előtt ezekről kell szólnunk. * Németh László vitadrámája a színpad után a képernyőn elénk állította Görgey Artúrt, az 1848/'49-es szabadságharc tábornokát, a Világosnál kapituláló lőparancsnokot. 1849 augusztusától vitatéma, és az eltelt — egy év híján — öt- negyed évszázad sem hozott megnyugtató döntést, vajon • valóban áruló volt-e Görgey, vagy inkább élesen, tisztán látó, a realitásokat jobban számba vevő vezető ember, s vajon a ■ Kossuth körül kialakult nagy nemzeti tisztelet nem túlzottan kritikátlan-e, a romantikus forradalmi eszmék és a realitások közötti választásban helyesen járt-e el mindig a lobogó pol­gári politikus. Voltak időszakok, amikor Görgeyt egyértel- j műén árulónak tartották, a történelmi kutatások, a hajdani ; realitások, európai erőviszonyok számbavétele és tudományos j elemzése viszont megkérdőjelezi ezt az ítéletet. S míg Illyés j Gyula Fáklyalángjában az igazság és a rokonszenv Kossuth és Görgey vitájában egyértelműen az előbbi oldalán van, Németh László Az árulójának Görgey-alakja, annak okos érvelése, páratlan logikájú történelem-látása erősen meg- | kérdőjelezik a dráma címében jelzett megbélyegzést. És míg Görgey szerepe tisztázódik, Kossuthról szokatlanul kemény kritika hangzik el egyetlen szónyi cáfolat nélkül, a polgári politikus, a volt kormányzó nagyrészt a deheroizálás sor­sára jut. A dráma mondandója maradéktalanul érvényesült a kép­ernyőn. Ádám Ottó rendezése került minden felesleges moz­gást, gyakori félközeljei, s premier-planjai arra késztették a nézőt, hogy ne a látványosságot keresse, hanem a ritka­szép fogalmazású szövegre, annak mondandójára figyeljen. Bessenyei Ferenc Görgeyje (láttuk már őt Kossuth alakjá­ban is) szereposztás! telitalálat. * Jó néhány hete az volt a kabaréműsor címe, hogy Miért nem lehet tv-kabarét csinálni? A szombat esti műsor címe már nem kérdezett, A Televízió kabarészínháza címmel je­lentkezett, de egyetlen szám — Bárdi György Kép Ernő, a száguldó tv-riporter újabb kalandjai, közlekedésünk köz­helyeiből montírozott ügyes filmszkeccse — kivételével éppen úgy lehetett volna bármely rendező szerv mutatványa. Kaba­rét láttunk hát, s nem is valami rangosat, amit történetesen a televízió közvetített az egyik fővárosi színház színpadáról. Igaz, a Magyar Televízió rendezésében. A konferansz szerepét a tehetséges és sokoldalú — úgy tűnik, már-már ügyeletes zseni minőségben képernyőre állan­dósított — Harsányt Gábor látta el, becsülettel elmondva a szakállas közhelyeket a digózó pesti lányokról, a nyaranként hazatérő disszidensekről, az udvariatlan bolti kiszolgálókról és „rablóvezér” pincérekről. A már említett Bárdi-produkción kívül öt számot láttunk. Bodrogi Gyula magánszáma az új lakóházak hibáiról szólt ismét, egy tréfa egyrészt az amatő­rök filmszerepeit állította pellengérre, másrészt meg azt bi­zonygatta, hogy a más felesége mindig vonzóbb, de ha már az ember hazudozik a felesége meggyilkolásáról, legalább ez az egy állítása igaz lenne, mint azt egy további tréfából, a harmincegy éve elpusztított Rejtő Jenőnek egy hihetetlenül poros, oktalanul előbányászott, igénytelen jelenetéből meg­tanulhattuk. Volt még egy „mai” téma a részeget játszó kol­légákról, aminek az volt a „tanulsága”, hogy „nem az a fon­tos, amit mondanak, hanem amit visszamondanak”. És végül nem hiányozhatott a paródia: Szuhay Balázs a Kék fény állandó rendőrtisztjének karikírozásával remekelt. A jelenet további része erőltetett volt, a slágerek őskeresése meg sok­szor elhasznált fogás (a legutóbbi tv-kabaréban is szerepelt hasonló), s nem is mindig ült az összevetés. Hiányoztak vi­szont a televízió technikájának lehetőségeit jobban kihasz­náló számok. Na persze, ha az egészet közönségnek játsszák egy színházban és úgy veszik fel, nem is lehet más, csak szín­padi kabaré. De azért még jobb lehetne. * Röviden néhány más adásról: Tizenhárom folytatás után véget ért a Faulkner nevével cégérezett, nyúlós filmponyva, a Hosszú, forró nyár sorozata. — Kitűnő operatőri bravúr volt A hét adásában a Brezs- nyev—Brandt találkozó néhány nem protokolláris mozzana­tának rögzítése. — A Cleo 5-töl 7-ig megérte a szombat esti ébrenmaradást. Ágnes Varda 1961-es filmje rövid két óra történésbe sűrítve ggész emberi sorsot mutatott fel, érzékel­tetve benne a környezetet és a kort is, amelyben hőse él. Benedek Miklós ......,--mm-wm—■■— ..........................W»WW A végig gazdag tartalmú pataki diáknapok méltó be­tetőzése volt a vasárnapi program. A diák-színpadok negyedik csoportjában két miskolci együttes — a 100. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézeté és a II. szá­mú Ipari Szakközépiskoláé — Petőfit idéző műsora tűnt ki, s érte el a legmagasabb minősítést. A Rákóczi-vár lovagtermében a diák-zene­karok mutatkoztak be, kö­zöttük öt miskolci zenekar. Délutánra elkészült az idei diáknapok zárómérlege. A négynapos válogatott szel­lemi torna hiteles képet adott a középiskolás és a szakmunkástanulók esztéti­kai nevelésének eredményei­ről. A magasra emelt mér­cével mérő szakmai zsűrik valamennyi művészeti ver­senyágban örvendetes fejlő­dést állapíthattak meg. A jó átlagot, s a sok kiemel­kedő teljesítményt híven tükrözik a minősítések foko­zatai, s az eredetileg terve­zettnél több különdíj. A legnépesebb mezőny az ének-zene kategóriában sze­repelt, s itt volt a legma­gasabb a teljesítményszint is. Jellemző a gondos felké­szültségre, hogy az énekka­rok és kamarakórusok kö­zül tizenegy érte el az arany fokozatú minősítést — ebből négy jutott borsodi iskolák­nak — a többi pedig mind ezüstfokozatos lett. A szóló­énekesek és -hangszeresek csoportjában megyénknek hét arany, tíz ezüst és hat bronz minősítés jutott. A külön értékelt zeneművésze­ti szakiskolák közül a mis­kolci és a debreceni ará­nyosan osztozott a díjakon. A diák-színpadi mozgalom szembetűnő fejlődéséről ta­núskodtak a látottak alapján a szakemberek, s a bemu­tató termet minden alkalom­mal zsúfolásig megtöltő ifjú és felnőtt közönség. Ebben a kategóriában Borsodnak három aranyérem jutott, de értékes az elnyert két ezüst és négy bronz fokozat is. A két rendezői különdíj egyi­két is miskolci színpad-ve­zető, Érsekcsanádi István kapta. A vers- és prózamon­dók közül a borsodiak négy arany, hat ezüst és öt bronz érmet érdemeltek ki. A néptáncosok vetélkedő­jében is sikerrel szerepel­tek a borsodiak — minde­nekelőtt az ózdi szakmun­kástanulók és a sárospataki gimnazisták. Mindkét együt­tes kitűnő teljesítményét kü- löndíjjal is jutalmazta a zsűri. A legjobb iskolának járó oklevelet — ezúttal má­sodízben — a sárospataki Rákóczi Gimnázium kapta meg. Vasárnap este a hivatalos záróünnepélyen megjelentek a résztvevő megyék, városok párt- és állami szerveinek, KISZ-bizottságainak, társa­dalmi testületéinek képvise­lői — közöttük Madarász György, a Borsod megyei Pártbizottság osztályvezetője. File András, a Sárospataki városi Pártbizottság titkára, Tok Miklós, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese. A diáktanács elnöke, Bartha Judit ismertette azt a fel­hívást, amellyel a résztvevők megyéik, városaik fiataljai­hoz fordultak: szervezzenek már ezen a nyáron a diák­napok vendéglátó városa, Sárospatak műemlékvédelmi, s a várost szépítő közmun­káinak segítésére építőtábort, hogy a következő ifjúsági találkozón még otthonosabb környezettel fogadhassa az ősi város mindig szeretettel várt diákvendégeit. Végezetül Tóth József, a városi tanács elnöke köszönt el a diáknapok résztvevői­től. Elismeréssel szólt a fiatalok fegyelmezett, érett­séget tanúsító magatartásá­ról, s köszönetét mondott mindazoknak, akik odaadóan közreműködtek a nagysza­bású rendezvénysorozat le­bonyolításában. A négy em­lékezetes napot a művészeti versenyek aranyérmeseinek a szabadtéri színpadon be­mutatott műsora zárta. Bcrecz József Hazánk 55 felsőoktatási in­tézményében, a nappali, az esti és .a levelező tagozatokon több mint kilencezer egyete­mista, főiskolás kezdte meg az idei év végi vizsgáit. Változatosabb és sokrétűbb a vizsgáztatás módszere is, mint korábban. Az a cél, hogy olyan eljárásokat alakítsa­nak ki, amelyek mindinkább kizárják a számonkérésből az esetlegességet, a véletlen elemeket. Az új vizsgáztatási mód­szerek között számos helyen szerepel ezúttal is az írásbe­li feladatlapokkal — a tesz­tekkel — történő számonké­rés. Sok karon, szakon, ahol a tantárgy jellege lehetővé teszi, kísérleteznek az úgy­nevezett „jegymegajánlással” — az írásbeli vizsga, vala­mint az évközi tanulmányi munka alapján a tanár szó- beliztetés nélkül felajánlhat­ja a hallgatónak a megítélt érdemjegyet, s ha azt a diák elfogadja, indexébe máris bejegyzi. Elégtelen és jeles érdemjegyet azonban nem le­het szóbeliztetés nélkül „meg­ajánlani”. A művészek és munkások barátsága Pályázat Miskolc város Tanácsa, a Hazafias Népfront és a KISZ Miskolc városi Bizottsága a Fiatalok Miskolcért — Mis­kolc a fiatalokért mozgalom keretében pályázatot hirdet. A pályázaton részt vehet minden 35 évnél nem idő­sebb, Miskolcon dolgozó, vagy élő fiatal. Két kategóriában küldhetik be a pályamunká­kat. Az egyik dolgozat témá­ja: Milyen lehetőségeket vár­nak a fiatalok Miskolcon a szabad idő hasznos eltöltésé­re az „Avasi Ifjúsági Kul- íúrközponttól ?” A város felszabadulásának 30. évfordulóján egy napra átadják a várost az ifjúság­nak. A másik pályázati dol­gozat témája: Milyen elkép­zelésük van a fiataloknak az önkormányzati nap szervezé­sére? A fenti témákon kívül pá­lyázni lehet minden olyan témában, amely a város if­júságának egészét, vagy je­lentős részét érinti. A pályamunkák terjedel­me nem haladhatja meg a 30 gépelt oldalt. A pályázato­kat jeligésen, 1973. novem­ber 7-ig a KISZ Miskolc vá­rosi Bizottságára kell bekül­deni. A nyertesek jelentős pénzjutalmat kapnak. Vázlat * Vercbélyi Márta rajza Hét szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjet­unió — kulturális és művé­szeti szakszervezetei vezető- szintű küldöttségeinek rész­vételével kezdődött meg hét­főn a Fészek Klubban a szo­cialista művészeti szakszer­vezetek hetedik tanács­kozása, amelyet Vass Imre, a Művészeti Szövetségek Szakszervezetének főtitkára és Timmer József, a SZOT titkára üdvözölt. Dr. Simó Jenő művelődésügyi minisz­terhelyettes megnyitójában utalt a tanácskozás jelentő­ségére, a valamennyi szak­szervezetet érdeklő kérdések­ről folytatandó eszmecseré­ben betöltött fontos szerepé­re. A háromnapos, konzulta­tív tanácskozás első témája a művészek és munkások ba­rátságával, a művészek és a dolgozók kapcsolatával fog­lalkozik. A szovjet delegáció vitaindítóját Gennadij Piata- kov, a Szovjet Kulturális Dolgozók Szakszervezete Nemzetközi Osztályának ve­zetője ismertette. A színész tevékenységének nagy része a Szovjetunióban is áttevő­dik a színházon kívülre: a film, a rádió, a televízió egyre erőteljesebben igénybe veszi művészi közreműködé­süket. A Szovjetunióban csu­pán 1971-ben 140 000 íróta­lálkozót és fellépést szervez­tek a városok dolgozóinak, a települések, szovhozok és kolhozok munkásainak az irodalom és a művészet kép­viselői. A Szovjetunióban gyakorlattá vált, hogy az or­szág vezető színházai a nagy ipari és mezőgazdasági cent­rumokba utazásokat szervez­nek alkotói beszámolókkal, s a munkáskollektívák rész­vételével megvitatják a be­mutatót. Több helyi kultu­rális irányító szerv a kultu­rális és művészeti intézmé­nyekkel együtt a művészeti dolgozók szakszervezetének segítségével úgynevezett „színházi vonatokat”, „kul­turális gépkocsivonatokat” szervez a falusi területek számára. „Szívem szirma, szeretlek...” A vasutasok és a munkásszállások A teremben apró székek, lócák sorai; virágilla­tos, ünnepi hangulat. A meseképekkel díszített fa­lak között, az apró székeken a „nagyok” üldögélnek most, a felnőttek. Anyukák és apu­kák, nagymamik és nagya­pók. S a műsor, amellyel az óvoda nagycsoportosai, akik szeptembertől egy-egy iskola legkisebbjei lesznek már, most eléjük állnak, őket akarják szórakoztatni, a mű­sor — számvetés is. Meghatóan kedves, színes­szép számvetés. „Szívem szir­ma, szerellek...” idézi a Hétszínvirág meséjének va­rázsoló versikéjét a csillogó, fekete szemű konferanszié nagy komolyan. S mint a vi­rág leperdülő szirmai, úgy peregnek egymás után a mű­sorszámok. Az óvó nénik — Sárika és Marika óvó néni — ha lehet, még jobban izgul­nak, még lámpalúzasabbák a műsor szereplőinél, éneklő, verset mondó, mesejátékot eljátszó, táncoló kis sztárjai­nál. Milyen szépen, ponto­san mondják a verseket,^ vi­gyáznak a lépésekre a tánc­nál; olykor helyre is „igazít­ják” egymást, ha valamelyik kizökkenve a szerepből, anyu- kára-apukára mosolyogva, fi­gyelve, elvét valamit. A hét sziromból a kéket kapta „A Selvemréti óvoda nagycsoportosainak Ki mit tud? vetélkedője”. A műsor­nak természetesen van veze­tő riportere is; imponálób- ban, határozottabban teszi fel ugyanazokat a kérdése­ket — a samponos tubusból átalakított mikrofont a sze­replők elé tartva — mint tet­ték a felnőtt, nagy riporte­rek a valódi Ki mit tud?-on. S ő vonja le nagy boldogan, sugárzó arccal a szereplés tanulságát is; a zsűri úgy ha­tározott, hogy mindenki a döntőbe kerül. Mindenki a döntőbe ke­rült ... A három évvel ez­előtt kézen fogott kicsinyekre a „döntőben” nehezebb, ko­molyabb feladatok várnak. De az óvodai foglalkozások, a játék és a játékos tanulás során kialakított készségek, a közösség megszokása, a kö­zös munka örömének meg­ismerése, a. siker élményei megérlelték ezekre a mind komolyabb és nagyobb fel­adatokra szeptember új is­kolásait. A kiknek nemsokára el kell engedniük Sárika < óvó néni kezét, s Mari- j ka óvó néniét és Pannika dadusét; de emlékezni fog­nak rájuk, a sok-sok tanács­ra, szavukra, szeretetükre, amit hasonló szeretettel, ra­gaszkodással viszonoztak. S, ha a hétszínvirág szirmai most le is hullottak, a virág újra kihajt, új szirmokat hoz — kicsinyek, sr felnőttek örö­mére. PP>. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa mellett mű­ködő agitációs, propaganda- és kulturális bizottság teg­nap Lengyel Ágoston elnök­letével ülést tartott. Az ülés napirendjén három téma szerepelt. Elsőként Tóth An­talnak, a Vasutasok Szak- szervezete területi bizottsága kulturális vezetőjének tájé­koztató jelentése alapján a MÁV miskolci Igazgatósága, illetve a vasutas területi szakszervezeti bizottság te­rületén folyó agitációs és propagandamunka helyzetét vitatták meg. E téma - külö­nösen jelentős, mert mint­egy tizennyolcezer, rendkí­vül szétszórtan és a vasúti szolgálat sajátos kötöttségei között dolgozó embert érint, s egész Észak-Magyarorszá- got átíveli. (Erre érdemes lesz a későbbiekben részle­tesen visszatérnünk.) Sokrétű vita után Lengyel Ágoston összegezte a vasúti szakszer­vezeti munkával szembeni elvárásokat. Második napirendi pont­ként Kormos Sándor, az SZMT vezető főkönyvelője adott tájékoztató jelentést a szakszervezeti művelődési intézmények elmúlt évi gaz­dasági tevékenységéről, vé­gül Kováts György, a Rónai Sándor Művelődési Központ igazgatója terjesztett elő je­lentést a munkásszállásokon folyó politikai és kulturális nevelő munka helyzetéről és feladatairól. A jelentés egy nagyobb brigádfelmérés eredményeként született, s a benne kialakított képet köz­vetlenül a vizsgálat után, február 28-án lapunkban már bemutattuk. A sárospataki diáknapok mérlege Vizsga­szezon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom