Észak-Magyarország, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-04 / 102. szám
1973. május 4., péntek ►.ESZAK-MAGYARORSZAG 3 I termelékenység eielése mifidaiipiiic iné A!i«ha vasi dh°J: zánkban, aki ne szeretne többet keresni, kulturáltabban, jobban élni. Ezek a természetes törekvések találkoznak nálunk a lársadalalom célkitűzéseivel. Az egyes ember boldogulása elválaszthatatlan az ország gazdasági fejlődésétől. Ha jobban akarunk élni, többet, jobban kell dolgozni, gazdagabbaknak kell lenni országos méretekben, s akkor kinek-ki- nek vastagabb lesz a fizetési borítékja is. A „gazdagodás”, vagy ahogy hivatalosan nevezzük, az életszínvonal-emelés feltétele, s kimeríthetetlen tartaléka a termelékenység növelése. Ha a fejlettebb országok termelékenységéhez hasonlítjuk a miénket, akkor a táblázat alján vagyunk. A termelés azonos mennyisége nálunk két-háromszor több ráfordítást igényel. Ez a különbség részben abból származik. hogy hazánkban jóval alacsonyabb a munka technikai felszereltsége, gépekkel, berendezésekkel való ellátottsága, mint a fejlettebb országokban; másrészt gépeink, berendezéseink nem eléggé korszerűek, kihasználásuk gyakran nem megfelelő, s nem kielégítő a szervezés, a vezetés színvonala, nem eléggé korszerű termelésünk struktúrája sem. Elmaradottságunk „bizonyos fokig” történelmi örökség. A magyar gazdaság 50 'agy 100 évvel ezelőtt igen elmaradott volt a tőkés országokhoz képest. Ez a színvonalkülönbség, mind a termelékenységben, mind az egy lakosra jutó nemzeti jövedelemben a felszabadulás óta csökkent ugyan, de sokszor nem a tervezett mértékben. Pártunk — látva ezt ' a gondot — Vili. kongresszusán frontális akciót hirdetett a termelékenység emelése érdekében. Az MSZMP a kormánnyal egyetemben — s ez több kongresszus idejére áthúzódó munka volt —, a gazdaságpolitikai intézkedések egész sorát dolgozta ki, melyek azt a célt szolgálták, hogy a békés világgazdasági versenyben mi is bebizonyítsuk szocialista társadalmi rendszerünk fölényét a munka termelékenységének emelésében is. Ezt segítette a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése, iparunk ágazati szerkezetének korszerűsítése. Nyilvánvaló, ha azokat az iparágakat fejlesztjük elsődlegesen, amelyekben természeti és gazdasági adottságaink a legjobbak, s a termékek leginkább megközelítik a világszínvonalat, eleve növekszik a társadalmi munka termelékenysége. Ugyanezt a célt szolgálta beruházáspolitikánk; az új, korszerű üzemek létesítése, a meglévők rekonstrukciója, a vállalatok átszervezése; a túlságosan szétforgácsolt üzemek ésszerű összevonása, a termelés magasabb fokú koncentrációja. Vajon ezek az országos, sőt nemzetközi szintű intézkedések azt jelentették-e, hogy lent az üzemekben másodlagos, vagy jelentéktelen feladattá zsugorodott a termelékenység emelése? Szerencsére, szó sem volt erről. A fenti intézkedések találkoztak a „lentiekkel”. Vegyük például az üzemek összevonását! A szétforgácsolt vállalatok egyesítése önmagában aligha járt volna gazdasági haszonnal, ha nem követi ezt alapos belső átszervezés: a gyártmányfejlesztést és a tmk összevonását, a gépek és a gyártási profil átrendezése. A termelőerők fejlesztését nem az összevonás, hanem a termelés nagyobb fokú koncentrációjának megfelelő korszerű munkaszervezés és technológia alkalmazása jelenti. S mindezek a vállalatok vesetőitől és munkásaitól kívánták nagyobb erőfeszítést. De így voltunk és vagyunk sok más feladattal is. A technika rü üzemek létesítése megkívánta a beruházási eszközök nagyfokú koncentrálását. Ez az országos célkitűzés csak akkor valósulhat meg maradéktalanul, ha a vállalatok nem támasztanak felesleges beruházási igényeket, ellenkezőleg, a legcélszerűbben használják fel a rendelkezésükre bocsátott eszközöket. A gépek, a berendezések és az épületek jobb kihasználásával, több műszakos üzemeltetéssel nemcsak új termelőkapacitások beruházását tehetik feleslegessé, hanem helyileg is közvetlenül növelhetik a termelékenységet, ha a műszakszámok növelése révén felszabadítják a korszerűtlen és elavult gépeket. A meglevő termelő- apparátus jobb kihasználása azonban tervszerű és átgondolt szervező munkát igényelt és igényel. Mit eredményezett e fontos gazdaságpolitikai intézkedéssorozat? Azt, hogy a termelékenységünk kimozdult a holtpontról, s évi 4— 5 százalékos emelkedést értünk el. Így volt ez országosan, s ezt bizonyítják a borsodi üzemek ilyen irányú statisztikái. A X. pártkongresszuson az eredmények elismerése mellett azonban megállapítást nyert — s ezt a KB 1972. novemberi határozata is aláhúzta —, ha az ipari termelés korábbi, vagy hasonló növekedési ütemét lenn akarjuk tartani, a termelékenységet 6—7 százalékkal kellene emelni. Ennek megvalósítása — mutatott rá a KB novemberi határozata —, nem könnyű feladat, de iparunkban vannak olyan tartalékok — a munkaidő teljesebb kihasználása, a jobb üzem- és munkaszervezés —, amelyek kiaknázásával azonos létszám mellett a legtöbb területen magasabb termelési színvonalat tudunk elérni. A gazdaságtalan termelés kiiktatásával a létszám olyan munkahelyekre csoportosítható át, ahol hatékonyabb munkát tudnak végezni. A beruházások még jobb megválasztása és időben való megvalósításuk meggyorsíthatja a műszaki fejlődést. Dolgozóink szakképzettségének jobb hasznosítása és rendszeres továbbképzésük elősegítheti, hogy pontosabb, szakszerűbb munkát végezzenek. A munkaerőhiány is arra kezdi kényszeríteni a vállalatokat, hogy a munkaerővel takarékosan gazdálkodjanak. Ezt a tendenciát tovább erősíthetjük a gazdasági szabályozók még megfelelőbb kialakításával. Előbbre lehet lépni a termé(Folytatás az 1. oldalról) népgazdaság szempontjából jelentős ipari beruházások megvalósításán dolgoznak, Miskolcon — többek közölt — a cementgyár, a húskombinát, a kenyérgyár. Lenin- városban az olefin mű, a hőerőmű építése folyik, s Kazincbarcikán és Ózdon is. jelentős építkezések tanúi lehetünk. Az iparilag elmaradottabb körzetekben, így Mezőkövesden gépipari. Epésén bútoripari, Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon gépipari üzemek épülnek. Az ipari beruházásokon kívül számottevő a mezőgazdaság fejlesztése. A megye j adottságainak megfelelően a jövőben főként az állattenyésztés fejlesztésének fokoban is, valamint a gyártmányok korszerűsítésében. Sebben a műszakiak éppen úgy érdekeltek, mint a kétkezi dolgozók. A minőséget, a gyártmányok korszerűsítését mindenkor a piachoz kell igazítani. Ahhoz, hol milyen árut tudunk eladni. Ez azonban eleven kapcsolatot, magas színvonalú szervezőmunkát igényel a műszakiaktól, éppen úgy, mint a piackutatóktól vagy a munkásoktól. | A Központi Bizottság április 18-i ülése, mely a KB 1972. novemberi állásfoglalásában megjelölt gazdaságpolitikai feladatok végrehajtó- - sóval foglalkozott, kimondotta e témát illetően: változatlanul gyorsan emelkedik a munka termelékenysége. A negyedik ötéves terv eddig eltelt időszakában a termelés össznövekedése — lényegében azonos dolgozói létszámmal —. teljes egészében a munka termelékenységének emelkedéséből adódik. Az előző pártkongresszusokon kitűzött cél tehát kezd valósággá válni. Megtört a jég, s a termelékenység elmaradása, stagnálása helyett úgy kezdünk beszélni: elértük a kitűzött emelkedést, vagy ahogy a KB tette, legutóbbi ülésén — változatlanul gyorsan emelkedik a m u n ka termelékenysége. Az elismerő szavak, mögött — mint ez a cikkből is kiderül — óriási erőfeszítések I vannak. S c munkál még I egyáltalán nem lehet befejezni, a termelékenység eme-j lését még nem lehet „leven- | ni” a napirendről. Ahhoz, hogy egy vállalat verseny- képes maradjon, keresett és jó minőségű terméket kell 1 gyártania, olyan termelékenységgel. amely elfogadható önköltségei és árat eredményez. Á munkások, ha a vezetők velük egyetértésben intézkednek, képesek pillanatnyi látszólagos érdekeiken is felülemelkedve segíteni a termelékenység még lovábbi emelését. Erre utalnak például azok a dolgozói javaslatok, kezdeményezések, amelyek még a saját munkájukban, a saját soraikban 1 jelentkező lazaságok ellen is fellépnek. A dolgozók növekvő aktivitását mulatja: érzik és értik, hogy negyedik ötéves tervünk sikereinek, az életszínvonal további emelésének záloga a termelékenység még tervszerűbb emelése. A I, rw| ví>/íÍ lépéseket telt Ml hát megtettük a termelékenység emelése érdekében. Ezek a lépések — Kádár elvtárs legutóbbi angyalföldi beszédének szavait idézve — azt eredményezték, hogy bizakodva nézhetünk a jövőbe. A szocializmus alapjai szilárdak. zására törekszünk. Jelenleg 40 szakosított szarvasmarha- lelep épül, és erőfeszítéseket tesznek a juhtenyésztés és sertéstenyésztés fokozására is. A lakosság kommunális ellátása, a lakásépítés, és a fogyasztás állandó növekedésével az életszínvonal emelése is számos intézkedést tesz szükségessé. A megyei tanács elnöke befejezésül foglalkozott a lakosság számának növekedésével. továbbá a foglalkoztatottság helyzetével. A jövőben a megye lakosságának növekedése megköveteli, hogy a tervekben az új munkalehetőségek kialakításánál a lakosság létszámnövekedésének mértékét is figyelembe vegyék. kék minőségének javitasaMegkezdődlek a tail [fiiszaki hetek 22S lakás kűzipáíiresitése Kazincbarcikán a IV. St_ eves terv hátralevő éveiben közel ezer család köl- lözhet új lakásba. Közülük 180-an már júliusban. A Főtér keleti oldal 1-cs szakaszán felépülő öt ötszintes, egyenként negyvenöt lakásos épületből négyet ugyanis június végéig átadnak. A beköltözésig azonban sok még ;\ tennivaló. Mint azt Hegedűs György, a városi tanács tervosztályának vezetője elmondta, ez év januárjában kezdték meg a 225 lakás közmüvesitési m unkálatait. A hatmilliós beruházás megvalósításán az Üt- és Vasútépítő Vállalat, valamint a TIGÄZ szakemberei dolgoznak. Feladatuk 420 méter vízvezeték és csatornahálózat kiépítése. 400 méter gázeső lefektetése, továbbá 411 méter üt és járda elkészítése. „Eip^rí^gi^sísÉé " szoiof&itiek Megelevenedlek már a szülőföldek végig egész To- kaj-l-Iegyalján, Sátoraljaújhelytől Abaúj szán tóig. Ez a két „végállomása” van ugyanis a történelmi múltú borvidéknek. „Incipit in Sátor, desinit in Sátor’’ — tartja a régi „deákos” időkből fennmaradt mondás, vagyis Tokaj-Hegyalja zárt. borvidéke a sátoraljaújhelyi Sátor-heggyel kezdődik és az abaújszántói Sátor-hegv- gyel végződik. > A nyitás, metszés befejezése után szorgalmasan végzik az első talajmunkát a szőlömívesek az állami gazdasági, termelő- és szakszövetkezeti táblákon, de a kisebb egyéni parcellákon is. Közben azonban akadnak szülőföldek, amelyekkel senki sem törődik. Ezeken csak imitt-amott látható egy-egy kiöregedett töke. vagy már teljesen parlaggá is váltak. Többnyire magasan fektisz- nek, valamikor teraszok, kő- gátak védték, hogy a hegyoldalakról lezúduló vizek le ne hordják a szőlők nyirok- talaját. Ma már a teraszok is szétomlották, a tőkék kivesztek, a hajdan nagy értékű, kincset érő szőlők „cl- parlagiasodlak". Ingyen sem kellenek senkinek. Még az olyanok sem, amelyekben megtalálhatók a szőlőkultúra valamelyes „emlékei”. Valamikor gazdagságot jelentett Hegyalján egy- egy ilyen másfél-két holdas parcella. A gazdáik ma már öregek, a gyermekek pedig, akiket bizonyára ezeknek a .szőlőföldeknek a jövedelme is segített a diploma megszerzésében, mint orvosok, tanárok, mérnökök, agronó-' musok másutt élnek, nem törődhetnek a családi szőlő megművelésével. Az öreg szülők maguk tehetetlenek, képtelenek munkást fogadni napi 200 forintért metszésre, kétágúzásra, kapálásra, kötözésre, kacsolásra, többszöri permetezésre: bizony súlyos ezresekbe kerül egy hold szőlő egész ért munkája. Felajánlották már az állami gazdaságnak, tsz-nek, szakszövetkezetnek. De ha nem esik bele az ö területükbe. ingyen sem kell nekik. nem tudnak vele mit kezdeni. A szőlőföldek adója viszont magasabb, mint a másfajta művelésű földeké. Így hát gondozatlanul hagyják. hadd váljon parlaggá. És ha mór egyetlenegy lökő. karó sincs benne, akkor a tanács „átminősíti" rétnek vagy szántóterületnek, s mindjárt kevesebb adót kell utána fizetni. Szaporodnak a parlaggá váló, „hajdan volt” szőlő- földek Hegyalján. Olyan esetekről is tudunk, hogy a tanács felajánlja üdülőteleknek diósgyőri. miskolci, debreceni dolgozóknak. Kétségkívül gyönyörű a kilátás a szőlőhegyekről, kitűnő itt a levegő, s a Bodrog is közel van fürdésre, csónakázásra, egv kis pecázásra. így hát nem meglepő, hogy akadtak, akik olyan jól érzik magukat, hogy hétvégi házat is építettek már a domboldalakon. Ez is megoldás. Mindenesetre jobb, mintha elvadul-* na, parlagon maradnának a földek. Nem lehetne mégis valami módot találni rá, hogy ezeket a magas fekvésű, kitűnő bort adó teraszos földeket most is arra használják, amire évszázadokon át mindig, nevezetesen — szőlőtermelésre? ... h. j. A rugalmasságáról, a jó üzletpolitikájáról nevezetes Mezőkövesdi Afész az áruellátás, a választék bővítése érdekében jelentős, dicséretes erőfeszítésekéi fesz a zöldségtermelés növelésére. Országos jellegű kezdeményezés alapján a fólia alatti kisüzemi zöldségtermelés meghonosításán fáradozik a szövetkezet. Ebben az évben — kezdésként — főleg Mezőkövesden és Szenlistván területén 10 ezer négyzetméter fóliasátrat hoztak létre, s az áfész 300 ezer palántát nevelt. Ennek eredményeként tietek óta szállítanak az üzletekbe a fóliasátrak alatt termelt salátából, retekből, karalábéból, zöldhagymából. A mezőkövesdieken túlmenően bőven ji$t friss áru a leninvórosi. a miskolci üzletekbe. a d’^sevövi fii vásár- csarnokba is, A Mezőkövesdi Afész több mint kétmillió forintot fordít a kisüzemi zöldségtermelés meghonosítására és további kiterjesztésére. Farmos! Imre, az álész elnöke elmondotta, hogv clkéozelé- I seik szerint 1974—75-ben már összesen 45 ezer négyzetméter fóliasátor alatt (érméinek zöldséget. A miskolci Erdei Termékekéi Feldolgozó Vállalat üzemében a szörppel löllöll üvegeket automata gépek látják el zárókupakokkal. Fotó: ifj. Hollósy Endre A zöldségtermelés növeléséért
