Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
1973. api. 22., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 V j.fíg;yL>íj idíí a borifék Borsodi mezőkön A LEENDŐ HENGERMŰI átfutó kemence fölött keskeny deszkapallón állunk. A közelben motor zúg, a mixer- kocsi önti ki terhét, a nyers- betont. Mellettünk, s körülöttünk az arasznyi hálószemeket alkotó betonacél szálakon deszkákkal, acélszálakkal a légtornász biztonságával lépkednek az ácsok, s a vasbetonszerelők. — Tessék, gyújtson rá. A zömök, pirospozsgás arcú ács brigádvezető, Farkas András félretolja a feléje nyújtott cigarettadobozt, A brigádban többen nem élünk vele. Elhatároztuk, hogy nem dohányzunk. így hát nem is dohányzunk. A tömör közlés arra utal, hogy a tizenhét tagú szocialista kollektívában erős önfegyelem, akarat él, s amit elhatároznak, amit kijelentenek, ahhoz tartják is magukat. Ez vonatkozik a munkára is, amelynek mesterei, s amely nyomán mind jobban formát ölt a diósgyőri ne- mesacél-finomhengermű. A Kalmár László vezetésével működő építésvezetőség az év első negyedében közel 50 százalékkal több betonozást végzett, mint a múlt év azonos időszakában. Igaz, szerénységből azt mondják, „minek erről írni?”, s hogy ebben a viszonylag kedvező időjárásnak s annak van nagy része, hogy a szocialista brigádok tagjai felnőttek a munkához, a feladatokhoz. A szocialista brigádok a korábbinál jobban, s nagyobb ambícióval dolgoznak. Ebben közrejátszik a márciusban életbe lépett jelentős erkölcsi, s anyagi ösztönző. — Már tizenöt éve dolgozom az ÉÁÉV-nél — mondja a Szabolcsban lakó Farkas András. — A főnökkel (ez Kalmárra értendő) tizenegy éve jól megegyezünk. Mi a munkát becsülettel elvégezzük. becsületes pénzt is akarunk. Mi tudjuk, ha m; nem hozunk, akkor a vállalat se tud boldogulni. Eddig megtaláltam a számításomat.. Megtalálta a brigád is, És addig ki is tartunk a vállalatnál, amíg a számításainkat megtaláljuk. Ezzel különösen most nincs baj. Egy másik ács, a tizennégy éve itt dolgozó. Hajdú megyei Domán István, a látogató bizonytalankodása láttán magyarázattal szolgál: — Most emelték fel a fizetésünkéi. Másképpen alakul a kereset. Tudja, mit érzünk a vastagabb borítékban? A pénzen túl azt, hogy bennünket építömunkásokat is jobban megbecsülnek, jobban elismerik a munkánkat Mi szeretjük az építést, az ácsmunkát, ez a bérrendezés még jobban erősíti bennünk a szakma szeretetét. — Ezek szerint a vállalatot tekinti a végállomásnak. — Ez attól függ ... Amíg megtalálom a számításomat, addig itt maradok. . NO, fis MIT MUTAT most a számítás? A bérrendezés során 9,2 százalékkal növelték a fizikai dolgozók keresetét. A Farkas-brigád tagjai a múlt év márciuséban fejenként 2916 forintot kaptak darabbérben és prémiumban. Ez év februárjában 2961 forint volt a kereset. A márciusi munka alapján — a bérrendezés nyomán — volt egy „ugrás”, mivel a darabbér, s a premium összege 3614 forint. A Molnár Imre betonozó brigádja tagonként ugyanerre az időszakra 1915, 2001, s most a márciusi munka nyomán 2433 forintot kapott, s nagyjából ugyaneny- nyj volt a boríték bélése, a Megmondja István vezetésével dolgozó kollektíva tagjainak esetében is. Az ácsbrigád tagjai között most sok a fiatal. A tagoknak közel a fele ifjú ember. Közülük néhány várhatóan az ácsszakma. jeles gyakorlója lesz. A brigádvezető, s az építésvezető igen jó véleménnyel van többek között Bén.vei Lászlóról, Türk Lászlóról, Visnyai Józsefről. — Hogyan választottam az ácsszakmát? — ismétli a kérdést Visnyai József. — Az apám ért hozzá. Szeret vele foglalkozni. Így kaptam hozzá én is kedvet. Itt voltam ipari tanuló. Tavaly végeztem. s örülök, hogy ebben a brigádban dolgozhatom. Sajóvámoson lakik. Reggel fél 5-kor kel, este fél 8-ra ér haza. Igaz, kevés szabadideje van. mégis fűti a továbbképzés, a tanulás gondolata. — Négyen vagyunk itt, akik egyszerre végeztünk. Nagyon jó itt. Különösen most nagyon meg vagvok elégedve a keresettel. Menynyit kaptam? Háromezerkét- százat, 700 forinttal többet, mint az előző hónapban. A brigádtagok az igazság kedvéért elmondják, hogy a boríték vastagodásában ben- . ne van néhány külön műszak, s hogy ezért márciusban 193 órát húztak le a hengermű építésén, keményen megdolgoztak érte. De hát ez a magyarázat kedvéért van. A „veterán” ácsok, s az ifjak szavai között, gondolkozásában az van, az érződik lei; az ember szívesen dolgozik, ad többet, ha van értelme. Közel tucatnyi kitüntetés, oklevél tanúsítja, hogy az építésvezetőség hosszú évek óta kiváló szinten dolgozik. Talán fel is tűnt, hogy a bérjegyzéken mindig ott szerepe] a brigádtagok esetében a prémium. No, ez külön tanúsítja, hogy a kiemelt munkát e kollektívák nagyszerűen, pontosan, lelkiismeretesen végzik, jó minőségben építenek. Ezek a jellemzők hozzájárultak, hogy a kollektívát a vállalatvezetés az elmúlt évi munka nyomán a szocialista építésvezetőség címmel tüntette ki. EZ EGY KICSIT megszépíti május 1-et, a munka ünnepét is, hiszen a kitüntetéssel. az erkölcsi elismeréssel — legalábbis a legkiválób- i baknak — ismét jön valami j a borítékba... Csorba Barnabás Laczó József felvétele ElEmrzéssorozaf A MÉM felügyeletével tevékenykedő megyei (fővárosi) élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézetek az elmúlt hetekben újabb nagyszabású ellenőrzés-sorozatot kezdtek az élelmiszerboltokban, raktárakban és a termelőüzemekben. A tavaszi vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy a múlt év azonos időszakához képest javult az élelmiszerek minősége, a vásárlóknak kevesebb okuk van a panaszra. mert az áruk — kevés kivételtől eltekintve — megfelelnek a szabványoknak és a különféle előírásoknak. Ennek ellenére azonban egész sor kifogásolható készítményt találtak. A békéscsabai intézet ellenőrei a megengedettnél nagyobb sótartalmú füstölt hús miatt megfelelő felelósségre- vonást kezdeményeztek. A tejipari vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az országban többfelé hoztak forgalomba olyan tejfölt, amelynek zsírtartalma túlságosan alacsony volt, aipiaít egyebek között a salgótarjáni intézet tett javaslatot fele- lősségrevon ásra. 50 éve a pártban Egy veterán emlékeiből OIfpii — eer szük emUivui tv beröUŐ Gondjait, örömeit, szenvedéseit egyszerre még végiggondolni is nehéz. Takarhat semmitmondó éveket, amelyek nyomai talán fel sem tűnnek, de jelenthet kiemelkedő, sikeres esztendőket is, amelyekre boldogan gondolhat vissza az ember. Idős Garami Károly a munkásmozgalomban töltött el 50 évet, 1923 tavaszán a fiatal vízvezetékszerelő a szakszervezetbe és a Szociáldemokrata Pártba egyszerre jelentkezett. — Hogyan történt? — Tapasztalt elvtársak irányították a kezdeti lépéseb met. Ök oltották belém a hitet, a küzdeni akarást. Tőlük tanultuk meg: egyedül egy ember semmit sem tehet, a mi érdekeink közösek, ’ éppen ezért támogatnunk kell egymást. A mi érdekünk sohasem lehet azonos a gyártulajdonos, vagy a földbirtokos érdekeivel. Ezen a szemléleten nevelkedtünk, ezt tanultuk, őszintén tiszteltük, segítettük és bátorítottuk egymást. Másképpen nem is lehetett. Részvevője és egyik szervezője volt az 1930. szeptember elsejei emlékezetes miskolci tüntetésnek. — A nyomdászszakszervezetből, az Arany János utcából mi vezettük ki az első csoportot. Vörös szegfűt tűztünk a gomblyukba. Csendes tüntetést akartunk. Nem volt kenyér, munka. Valamit tennünk kellett. Elszántak voltunk. A Sötétkapu felé indultunk, de azon át már nem juthattunk ki a Fő utcára. A környék tele volt rendőrökkel. Kardlapokkal támadtak a békés tüntetőkre. Házak kerítésein át, a kapuk alól mégis kijutottunk a Fő utcára. Megtámadtak bennünket is. Védekeztünk. Kövekkel es kerítéslécekkel. A békésnek szánt tüntetésből összecsapás lett. Megmutattuk az erőnket, az elszántságukat. Később súlyos pott. E miatt fel kellett hagynia a szakmával, a vízvezetékszereléssel, de valamiből élnie kellett. Kitanulta a szobafestő mesterséget. 1944-ben katonának vitték. Mint munkaszolgálatos dolgozott. Rövidesen megbetegedett, kórházba került. Nem sokára azért a megjegyzéséért, hogy a németek úgy is elvesztik a -háborút, a kórházból Sopronpálfalvára vitték. A legnehezebb munkára osztották be. Naponta haltak meg körülötte az emberek. A kegyetlen, embertelen bánásmódot kevesen bírták ki. 1945 márciusáig a tábor 20 ezer lakójából csak 550-en maradtak életben. A szovjet csapatok március 31-én érték el a sopron- pálfalvai téglagyári tábort. Betegen és elgyötörtén, de nagy-nagy lelkesedései fogadták a felszabadítókat. Április közepén, 35 kilóra fogyva érkezett Miskolcra. Kórházba került, ■ ahonnan mint 75 százalékos hadirokkant távozott. Betegsége sem akadályozta abban, hogy újra kezdje a mozgalmi munkát és életét. Szervezője és intézője volt a párt ügyeinek: 1946-ban újra munkát is vállalt. Az LKM-be került portásnak. S ahogy egészségi állapota javult — a gyárban — térmester lett, majd ugyanitt csoportvezető. Hét éve. 1966-ban ment nyugdíjba. Munkája elismeréseként a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Szocialista Hazáért emlékérmet, a KISZ Központi Bizottság érdemérmét, Felszabadulási emlékérmet, továbbá számos elismerő oklevelet és jutalmat kapott Ez már a jelen. Hogyan képzelték, hitték-e. bízták-e a harmincas években, hogy így alakul a sorsuk? — Igen! Bíztunk abban, hogy elérhető a 8 órás munkaidő, hogy lesz állandó munkánk, s hogy emberi módon élhetünk. Sokan az életüket adták, nem érhették meg azt, amit ma mindennap láthatunk. Ha akadnak is nehézségek, a földből „kinövő” házak, a gyárak, a derűs, bizakodó emberek látványa mindent pótol. Ezért érdemes volt a legnagyobb áldozatot is vállalni. Pénteken 'd°s Garami lernt Ken Károlyt párt. tagságának 50 éves jubileuma alkalmával Miskolcon, a Szamuely Tibor utcai Fegyveres Erők Klubjában meleg szeretettel köszöntötték Miskolc város Pártbizottságának képviselői, régi harcostársai, valamint munkatársai. Ilajdu Gábor Kiváló megyei igazgatóság A pestások kitüntetése A borsodi postások bizonyítványa: kitűnő... Ezt a hivatalos szervek, azok is elismerik, akik az országos hálózat egészét teliintve egy- egy igazgatóság munkáját „teszik a mérlegre." E „mérlegelés” szigorú s mindig egyértelmű. Ennek megfelelően dőlt el most is, hogy három igazgatóság — a miskolci, a szegedi és a fővárosi helyközi távbeszélő központ — érdemes a kiváló jelző és kitüntetés viselésére. A miskolci igazgatóság, amely most öt évig őrzi az egyik legmagasabb elismeréssel járó kitüntetést, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, most — április 27-én — újabb ünnepségre készül. Ekkor adják át ugyanis azokat az okmányokat és okleveleket, amelyek a jól végzett munka dokumentumai. Joggal lehetnek tehát büszkék a megye postásai, akik között olyan brigádokról is szól a krónika, mint a Kandó Kálmán nevét viselő szocialista brigád. A mindössze nyolctagú kollektíva már megszerezte az aranykoszorús jelvényt és példamutatóan dolgoznak. Feladatuk a karbantartás. Készülékeket és kapcsolókat javítanak. Mindig kifogástalanul. Sőt! A brigádszerződésben vállalt kötelezettségeiken túl is sokat tesznek. A múlt évben például 657 készüléket „tettek üzemképessé” terven felül. holott az eredeti vállalásuk csak 250 darab karbantartása volt. Ezzel a többlettel 171 ezer forintot takarítottak meg, hiszen ha nem érik el ezt az eredményt, akkor más úton — módon kellett volna elvégeztetni ezt a munkát, ami pénzbe kerül.. A múlt évben egyébként öszesen 9116 készüléket „tettek rendbe”, mégpedig a legnagyobb megelégedésre A brigádot az újítók között is számon tartják. Ahol lehet, egyszerűsítenek, vágj' éppen olyan megoldásokat keresnek — és találnak! — amelyekkel a munkát köny- nyitilr meg. , Takarékoskodnak az anyaggal, számukra egy csavar, vagy egy alátétlemez is érték. Értékes az a munka is, amit munkaidőn túl végeznek. Nemcsak szavakban, de „tettekben szólnak” a társadalmi tevékenységről és nem is akárhogyan. Elsősorban a legkisebbekkel törődnek, több óvodát patronálnak. Játékokat, játékszereket készítenek, vagy éppen a kerítést „öltöztetik új ruhába”, A brigád minden tagja egyben a törzsgárda tagja is. A legrégibbek; Ivanics Kálmán és Pálur Zoltán 11 éve. Hankovszky Józsefné és Né- gyessy József hét. míg Csót- ka Erzsébet hat éve dolgozik a brigádban. Egy közösség a sok közül. Nem írnak a nevük mellé világraszóló tetteket, de a helytállás és szorgalom része mindannak, aminek alapján az igazgatóság elnyerte a Kiváló Igazgatóság címet. Nem egy, tíz. vagy száz ember, hanem az igazgatóság minden dolgozójának érdeme ez az elismerés ... T. F. Munkában az Ivanics Kálmán vezette „Kandó Kálmán” szocialista brigád Fotó: Szabados Gy.
