Észak-Magyarország, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

1973. api. 22., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 V j.fíg;yL>íj idíí a borifék Borsodi mezőkön A LEENDŐ HENGERMŰI átfutó kemence fölött kes­keny deszkapallón állunk. A közelben motor zúg, a mixer- kocsi önti ki terhét, a nyers- betont. Mellettünk, s körü­löttünk az arasznyi hálósze­meket alkotó betonacél szá­lakon deszkákkal, acélszálak­kal a légtornász biztonságá­val lépkednek az ácsok, s a vasbetonszerelők. — Tessék, gyújtson rá. A zömök, pirospozsgás ar­cú ács brigádvezető, Farkas András félretolja a feléje nyújtott cigarettadobozt, A brigádban többen nem élünk vele. Elhatároztuk, hogy nem dohányzunk. így hát nem is dohányzunk. A tömör közlés arra utal, hogy a tizenhét tagú szocia­lista kollektívában erős ön­fegyelem, akarat él, s amit elhatároznak, amit kijelente­nek, ahhoz tartják is magu­kat. Ez vonatkozik a munká­ra is, amelynek mesterei, s amely nyomán mind jobban formát ölt a diósgyőri ne- mesacél-finomhengermű. A Kalmár László vezetésé­vel működő építésvezetőség az év első negyedében közel 50 százalékkal több betono­zást végzett, mint a múlt év azonos időszakában. Igaz, szerénységből azt mondják, „minek erről írni?”, s hogy ebben a viszonylag kedvező időjárásnak s annak van nagy része, hogy a szocialista bri­gádok tagjai felnőttek a munkához, a feladatokhoz. A szocialista brigádok a korábbinál jobban, s nagyobb ambícióval dolgoznak. Ebben közrejátszik a márciusban életbe lépett jelentős erkölcsi, s anyagi ösztönző. — Már tizenöt éve dolgo­zom az ÉÁÉV-nél — mond­ja a Szabolcsban lakó Farkas András. — A főnökkel (ez Kalmárra értendő) tizenegy éve jól megegyezünk. Mi a munkát becsülettel elvégez­zük. becsületes pénzt is aka­runk. Mi tudjuk, ha m; nem hozunk, akkor a vállalat se tud boldogulni. Eddig megta­láltam a számításomat.. Meg­találta a brigád is, És addig ki is tartunk a vállalatnál, amíg a számításainkat meg­találjuk. Ezzel különösen most nincs baj. Egy másik ács, a tizennégy éve itt dolgozó. Hajdú me­gyei Domán István, a láto­gató bizonytalankodása lát­tán magyarázattal szolgál: — Most emelték fel a fize­tésünkéi. Másképpen alakul a kereset. Tudja, mit érzünk a vastagabb borítékban? A pénzen túl azt, hogy bennün­ket építömunkásokat is job­ban megbecsülnek, jobban elismerik a munkánkat Mi szeretjük az építést, az ács­munkát, ez a bérrendezés még jobban erősíti bennünk a szakma szeretetét. — Ezek szerint a vállalatot tekinti a végállomásnak. — Ez attól függ ... Amíg megtalálom a számításomat, addig itt maradok. . NO, fis MIT MUTAT most a számítás? A bérrendezés során 9,2 százalékkal növel­ték a fizikai dolgozók kerese­tét. A Farkas-brigád tagjai a múlt év márciuséban fe­jenként 2916 forintot kaptak darabbérben és prémiumban. Ez év februárjában 2961 fo­rint volt a kereset. A már­ciusi munka alapján — a bérrendezés nyomán — volt egy „ugrás”, mivel a darab­bér, s a premium összege 3614 forint. A Molnár Imre betonozó brigádja tagonként ugyanerre az időszakra 1915, 2001, s most a márciusi mun­ka nyomán 2433 forintot ka­pott, s nagyjából ugyaneny- nyj volt a boríték bélése, a Megmondja István vezetésé­vel dolgozó kollektíva tagjai­nak esetében is. Az ácsbrigád tagjai között most sok a fiatal. A tagok­nak közel a fele ifjú ember. Közülük néhány várhatóan az ácsszakma. jeles gyakorló­ja lesz. A brigádvezető, s az építésvezető igen jó véle­ménnyel van többek között Bén.vei Lászlóról, Türk Lászlóról, Visnyai Józsefről. — Hogyan választottam az ácsszakmát? — ismétli a kérdést Visnyai József. — Az apám ért hozzá. Szeret vele foglalkozni. Így kaptam hoz­zá én is kedvet. Itt voltam ipari tanuló. Tavaly végez­tem. s örülök, hogy ebben a brigádban dolgozhatom. Sajóvámoson lakik. Reggel fél 5-kor kel, este fél 8-ra ér haza. Igaz, kevés szabadideje van. mégis fűti a továbbkép­zés, a tanulás gondolata. — Négyen vagyunk itt, akik egyszerre végeztünk. Nagyon jó itt. Különösen most nagyon meg vagvok elégedve a keresettel. Meny­nyit kaptam? Háromezerkét- százat, 700 forinttal többet, mint az előző hónapban. A brigádtagok az igazság kedvéért elmondják, hogy a boríték vastagodásában ben- . ne van néhány külön mű­szak, s hogy ezért március­ban 193 órát húztak le a hen­germű építésén, keményen megdolgoztak érte. De hát ez a magyarázat kedvéért van. A „veterán” ácsok, s az ifjak szavai között, gondol­kozásában az van, az érződik lei; az ember szívesen dolgo­zik, ad többet, ha van ér­telme. Közel tucatnyi kitüntetés, oklevél tanúsítja, hogy az építésvezetőség hosszú évek óta kiváló szinten dolgozik. Talán fel is tűnt, hogy a bér­jegyzéken mindig ott szere­pe] a brigádtagok esetében a prémium. No, ez külön tanú­sítja, hogy a kiemelt mun­kát e kollektívák nagyszerű­en, pontosan, lelkiismerete­sen végzik, jó minőségben építenek. Ezek a jellemzők hozzájárultak, hogy a kol­lektívát a vállalatvezetés az elmúlt évi munka nyomán a szocialista építésvezetőség címmel tüntette ki. EZ EGY KICSIT megszé­píti május 1-et, a munka ün­nepét is, hiszen a kitüntetés­sel. az erkölcsi elismeréssel — legalábbis a legkiválób- i baknak — ismét jön valami j a borítékba... Csorba Barnabás Laczó József felvétele ElEmrzés­sorozaf A MÉM felügyeletével te­vékenykedő megyei (fővárosi) élelmiszerellenőrző és vegy­vizsgáló intézetek az elmúlt hetekben újabb nagyszabású ellenőrzés-sorozatot kezdtek az élelmiszerboltokban, rak­tárakban és a termelőüze­mekben. A tavaszi vizsgála­tok arról tanúskodnak, hogy a múlt év azonos időszaká­hoz képest javult az élelmi­szerek minősége, a vásárlók­nak kevesebb okuk van a pa­naszra. mert az áruk — ke­vés kivételtől eltekintve — megfelelnek a szabványok­nak és a különféle előírások­nak. Ennek ellenére azon­ban egész sor kifogásolható készítményt találtak. A békéscsabai intézet el­lenőrei a megengedettnél na­gyobb sótartalmú füstölt hús miatt megfelelő felelósségre- vonást kezdeményeztek. A tejipari vizsgálatok so­rán bebizonyosodott, hogy az országban többfelé hoztak forgalomba olyan tejfölt, amelynek zsírtartalma túlsá­gosan alacsony volt, aipiaít egyebek között a salgótarjáni intézet tett javaslatot fele- lősségrevon ásra. 50 éve a pártban Egy veterán emlékeiből OIfpii — eer szük em­Uivui tv beröUŐ Gond­jait, örömeit, szenvedéseit egyszerre még végiggondolni is nehéz. Takarhat semmit­mondó éveket, amelyek nyo­mai talán fel sem tűnnek, de jelenthet kiemelkedő, sikeres esztendőket is, amelyekre boldogan gondolhat vissza az ember. Idős Garami Károly a munkásmozgalomban töltött el 50 évet, 1923 tavaszán a fiatal vízvezetékszerelő a szakszervezetbe és a Szociál­demokrata Pártba egyszerre jelentkezett. — Hogyan történt? — Tapasztalt elvtársak irá­nyították a kezdeti lépéseb met. Ök oltották belém a hitet, a küzdeni akarást. Tő­lük tanultuk meg: egyedül egy ember semmit sem te­het, a mi érdekeink közösek, ’ éppen ezért támogatnunk kell egymást. A mi érde­künk sohasem lehet azonos a gyártulajdonos, vagy a földbirtokos érdekeivel. Ezen a szemléleten nevelkedtünk, ezt tanultuk, őszintén tisz­teltük, segítettük és bátorí­tottuk egymást. Másképpen nem is lehetett. Részvevője és egyik szer­vezője volt az 1930. szeptem­ber elsejei emlékezetes mis­kolci tüntetésnek. — A nyomdászszakszerve­zetből, az Arany János utcá­ból mi vezettük ki az első csoportot. Vörös szegfűt tűz­tünk a gomblyukba. Csendes tüntetést akartunk. Nem volt kenyér, munka. Valamit ten­nünk kellett. Elszántak vol­tunk. A Sötétkapu felé in­dultunk, de azon át már nem juthattunk ki a Fő utcára. A környék tele volt rendőrök­kel. Kardlapokkal támadtak a békés tüntetőkre. Házak kerítésein át, a kapuk alól mégis kijutottunk a Fő utcá­ra. Megtámadtak bennünket is. Védekeztünk. Kövekkel es kerítéslécekkel. A békésnek szánt tüntetésből összecsapás lett. Megmutattuk az erőn­ket, az elszántságukat. Később súlyos pott. E miatt fel kellett hagynia a szakmával, a víz­vezetékszereléssel, de vala­miből élnie kellett. Kitanul­ta a szobafestő mesterséget. 1944-ben katonának vitték. Mint munkaszolgálatos dol­gozott. Rövidesen megbetege­dett, kórházba került. Nem sokára azért a megjegyzésé­ért, hogy a németek úgy is elvesztik a -háborút, a kór­házból Sopronpálfalvára vit­ték. A legnehezebb munkára osztották be. Naponta haltak meg körülötte az emberek. A kegyetlen, embertelen bá­násmódot kevesen bírták ki. 1945 márciusáig a tábor 20 ezer lakójából csak 550-en maradtak életben. A szovjet csapatok már­cius 31-én érték el a sopron- pálfalvai téglagyári tábort. Betegen és elgyötörtén, de nagy-nagy lelkesedései fo­gadták a felszabadítókat. Április közepén, 35 kilóra fogyva érkezett Miskolcra. Kórházba került, ■ ahonnan mint 75 százalékos hadirok­kant távozott. Betegsége sem akadályozta abban, hogy új­ra kezdje a mozgalmi mun­kát és életét. Szervezője és intézője volt a párt ügyei­nek: 1946-ban újra munkát is vállalt. Az LKM-be került portásnak. S ahogy egészségi állapota javult — a gyárban — térmester lett, majd ugyanitt csoportvezető. Hét éve. 1966-ban ment nyug­díjba. Munkája elismeréseként a Szakma Kiváló Dolgozója ki­tüntetést, a Szocialista Hazá­ért emlékérmet, a KISZ Köz­ponti Bizottság érdem­érmét, Felszabadulási emlék­érmet, továbbá számos elis­merő oklevelet és jutalmat kapott Ez már a jelen. Hogyan képzelték, hitték-e. bízták-e a harmincas években, hogy így alakul a sorsuk? — Igen! Bíztunk abban, hogy elérhető a 8 órás mun­kaidő, hogy lesz állandó munkánk, s hogy emberi módon élhetünk. Sokan az életüket adták, nem érhették meg azt, amit ma minden­nap láthatunk. Ha akadnak is nehézségek, a földből „ki­növő” házak, a gyárak, a derűs, bizakodó emberek látványa mindent pótol. Ez­ért érdemes volt a legna­gyobb áldozatot is vállalni. Pénteken 'd°s Garami lernt Ken Károlyt párt. tagságának 50 éves jubileu­ma alkalmával Miskolcon, a Szamuely Tibor utcai Fegyveres Erők Klubjában meleg szeretettel köszöntöt­ték Miskolc város Pártbizott­ságának képviselői, régi har­costársai, valamint munka­társai. Ilajdu Gábor Kiváló megyei igazgatóság A pestások kitüntetése A borsodi postások bizo­nyítványa: kitűnő... Ezt a hivatalos szervek, azok is elismerik, akik az országos hálózat egészét teliintve egy- egy igazgatóság munkáját „teszik a mérlegre." E „mérlegelés” szigorú s mindig egyértelmű. Ennek megfelelően dőlt el most is, hogy három igazgatóság — a miskolci, a szegedi és a fővárosi helyközi távbeszélő központ — érdemes a kiváló jelző és kitüntetés viselésé­re. A miskolci igazgatóság, amely most öt évig őrzi az egyik legmagasabb elisme­réssel járó kitüntetést, a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, most — április 27-én — újabb ün­nepségre készül. Ekkor ad­ják át ugyanis azokat az ok­mányokat és okleveleket, amelyek a jól végzett mun­ka dokumentumai. Joggal le­hetnek tehát büszkék a me­gye postásai, akik között olyan brigádokról is szól a krónika, mint a Kandó Kál­mán nevét viselő szocialista brigád. A mindössze nyolc­tagú kollektíva már meg­szerezte az aranykoszorús jelvényt és példamutatóan dolgoznak. Feladatuk a kar­bantartás. Készülékeket és kapcsolókat javítanak. Min­dig kifogástalanul. Sőt! A brigádszerződésben vállalt kötelezettségeiken túl is so­kat tesznek. A múlt évben például 657 készüléket „tet­tek üzemképessé” terven fe­lül. holott az eredeti válla­lásuk csak 250 darab kar­bantartása volt. Ezzel a többlettel 171 ezer forintot takarítottak meg, hiszen ha nem érik el ezt az ered­ményt, akkor más úton — módon kellett volna elvégez­tetni ezt a munkát, ami pénzbe kerül.. A múlt év­ben egyébként öszesen 9116 készüléket „tettek rendbe”, mégpedig a legnagyobb meg­elégedésre A brigádot az újítók között is számon tartják. Ahol lehet, egyszerűsítenek, vágj' éppen olyan megoldásokat keresnek — és találnak! — amelyekkel a munkát köny- nyitilr meg. , Takarékoskod­nak az anyaggal, számukra egy csavar, vagy egy alátét­lemez is érték. Értékes az a munka is, amit munkaidőn túl végez­nek. Nemcsak szavakban, de „tettekben szólnak” a társadalmi tevékenységről és nem is akárhogyan. Elsősor­ban a legkisebbekkel törőd­nek, több óvodát patronál­nak. Játékokat, játékszere­ket készítenek, vagy éppen a kerítést „öltöztetik új ru­hába”, A brigád minden tagja egyben a törzsgárda tagja is. A legrégibbek; Ivanics Kál­mán és Pálur Zoltán 11 éve. Hankovszky Józsefné és Né- gyessy József hét. míg Csót- ka Erzsébet hat éve dolgozik a brigádban. Egy közösség a sok közül. Nem írnak a nevük mellé világraszóló tetteket, de a helytállás és szorgalom ré­sze mindannak, aminek alapján az igazgatóság el­nyerte a Kiváló Igazgatóság címet. Nem egy, tíz. vagy száz ember, hanem az igaz­gatóság minden dolgozójá­nak érdeme ez az elisme­rés ... T. F. Munkában az Ivanics Kálmán vezette „Kandó Kálmán” szo­cialista brigád Fotó: Szabados Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom