Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
1973. március 4., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG i Játszóterek és gyerekek Kevcs a .játszótér ... E megjegyzés indokolt is, meg nem is. Indokolt azért, mert valóban nem rendelkezünk oly sok grunddal. játékra alkalmas területtel, hogy a gyerekek biztonságban és önfeledten tölthessék el szabad idejüket. Mégsem lehet azonban egyértelműen igazat adni e kifogásnak, mert ha nem is látványos keretek között, de a város vezetősége Miskolcon is nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megoldja e nagy horderejű gondot és feladatot. Ha valaki sétál az utcán, vagy kereszlül-kasul bejárja a várost, csak azt láthatja, hogy a járdán és az úttesten, a legkisebb, arra alkalmasnak látszó területen gyerekhad kergetőzik, rúgja a labdát, fogócskázik, tehát — játszik. Ilyenkor joggal társul a gondolat: a járdán, vagy az úttesten, a játék hevében a gyerekek nem figyelnek — egyébként is ritkán teszik ezt — a veszélyre, a rohanó autókra, a nagy forgalomra, a baleset lehetőségeire. A figyelmeztetés is csak addig tart, amíg elhangzik. S folytatódik tovább a félbehagyott „műsor” ... Ezeknél az eseteknél hangzanak el aztán észrevételek és javaslatok: miért nem alakítanak ki játszóutcákat, miért nem történik gyorsabban — például egy új lakótelepen — tereprendezés, miért nincs jól felszerelt, s főként több játszóterünk, természetesen nemcsak Miskolcon, hanem másutt is. Senki sem állíthatja, hogy nincsenek jól felszerelt játszótereink. Vannak. Mégpedig úgy is, hogy kialakításukhoz a szülők, szocialista brigádok társadalmi munkával járultak hozzá. Amit a játszóterekre előirányzott költségvetés megszab, azt az utolsó fillérig elköltötték eddig is. ezt teszik ezek után is. Miskolcon például a városi tanács tervei között szerepel a parkok és játszóterek területének, felszereltségének növelése. A közparkok területét ebben a tervidőszakban 1 millió 200 ezer négyzetméterre tervezték növelni. De — előzetes becslések szerint — e feladatnak már ebben az évben eleget tud tenni a város. Sőt! Mint az egy jelentésben olvasható: „...az ötéves terv végére körülbelül 200 ezer négyzetméterrel túl is teljesítjük.” Ami azt jelenti, hogy az egy főre jutó zöldterület hozzávetőlegesen hét négyzetméter lesz. Ehhez kapcsolódik végeredményben a játszóterek kialakítása is. Ennek a fontos feladatnak végrehajtására az építési és közlekedési osztály, valamint a KISZ városi bizottsága úgynevezett játszótérprogramot dolgozott ki, amelynek megvalósítása folyamatosan történik. Jelenleg a Szentpéteri kapui lakótelep keleti és nyugati részén, a Kilián északi és déli oldalán épül nagyobb játszótér. A régebbi lakótelepek közül a Martintelepen. a Petneházi utcában, illetve a Győri ka-' púban (réven glószi bérházak) kezdődött meg kisebb gyermekjátszóterek létesítése. Figyelemre méltó, hogy valamennyi helyen külön futballgrundot is építenek, bekerítve, minden „kellékkel” felszerelve, a labdát szerető gyerekek legnagyobb örömére. E néhány példa is igazolja: a felnőttek nem feledkeznek meg a gyerekekről sem. egvik legnagyobb gondjuk, hogy a játékhoz legyen játszótér, mégpedig úgy, hogy az minden igényt kielégítsen. A gyerekek igényeit tekintve is ... T. F. Barkák Az enyhe időjárás meg- pattantotta a nyírfavessző rügyeit. „Szárnyat" bontottak a barkák. Fotó: Laczó József Beszámoló Vasárnap délelőtt' megtartotta elmúlt évi beszámoló taggyűlését a városi bélyeggyűjtő kör. A miskolci filatelisták figyelemmel kísért rendezvényén részt vett és felszólalt dr. Fövenyesi József, az, északmagyarországi területi szak- bizottság titkára, valamint Teslér János, a szakbizottság tagja. A kör titkára Szarvas Miklós, beszámolójában a többi között elmondotta, hogy 1972-ben 782 tagja volt a körnek. Az esztendő folyamán 42 új belépés történt, 68 gyűjtő pedig átigazolást kért üzemi, vállalati, hivatali körhöz. A tagok összesen 398 ezer forint értékben rendeltek bélyegújdonságot. Ez alkalommal sor került a vezetőség kiegészítésére is. A XL múzeumi évkönyv A napokban kerüli a szakmai érdeklődök és a múzeum iránt is érdeklődő nagyközönség kezébe a Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI. kötele. Az 1972- es évet felölelő kötet szokatlanul gazdag. Nemcsak azért, mert kettő híján hétszáz oldalon jeleni meg (ha végigtekintjük a könyvespolcon az évkönyvek sorát, minden alkalommal vaskosabb és vaskosabb kötetet tesznek ki egy-egy esztendő összeválogatott tudományos munkái!) hanem igen magas a■ publikációk száma és rendkívül széles a témaválaszték: több új, legalábbis a nem szakmai közönség előtt kevéssé ismert szerző is jelentkezik közleményekkel. Huszonöt szerző írásai találhatók a vaskos kötetben, rendkívül sok fényképpel rajzzal, áttekintő táblázattal illusztrálva. A kötet élén Huszty Sándor írását találjuk, aki Herman Ottónak, a kolozsvári múzeumban 1864 és 1871 között eltöltött hét esztendejét mutatja be, nagyrészt korabeli levelek közreadásával érzékeltetve a nagy tudós ott kifejtett munkásságát. A miskolci avasi templommal két tanulmány is foglalkozik. K. Kovács László, az e témakörben már publikált ásatási eredmények és egyéb építészeti adatok kiegészítéseként tesz közre újabb adalékokat, Bodó Sándor pedig a templom kápolnáihoz, azok építéséhez ad közre adalékokat. Ugyancsak régészeti és templommal kapcsolatos munka Gömöri János írása, a sárospataki gótikus templom szentélyében talált XV. századi ekeábrázolásról, valamint a rajzolat kiegészítésének kísérleteiről. Érdekesen fog össze két témát Dénes György munkája. Bemutatja a középkori vaslermoiést <a Bódvától keletre eső területen. valamint az azon a vidéken található torna- szentandrási román kori ikerszentélyes templomról, e hazánkban egyedülálló építészeti érdekességről. Saád Andor, a Borsod és Heves megyei rioliltufás vidéken található kaptárkövek eredetének, korának és rendeltetésének meghatározásához közöl új adatokat. Détshy Mihály pedig a sárospataki újkeresztények (habánok) történetéhez ad közre adalékokat. Joó Tibor a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetének adatait adja közre. A iiasvközönsc« é* szakma körében egyaránt különös érdeklődésre tarthat számot ifj. Horváth Béla A miskolci városkép változása című tanulmánya, amely a múlt áttekintése után igen részletesen foglalkozik az 1949-től megindult építkezésekkel, a jelenlegi városkép kialakulásával, és bemutatja a város 1945 és 1970 közötti születésű új és helyreállított létesítményeit. Kilián István egy 1720-ból származó, a miskolci levéltárban fellelhető latin nyelvű komédiát mutat be. közreadva annak eredeti szövegét is. Katona Imre pedig a telkibányai kőedény- és porcelángyár alapításáról és működéséről értekezik. Balogh Bertalan, a hajdani Borsod-miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület főtitkárának emlékét idézi az azóta már ugyancsak elhunyt Zsadányi Guido, Tóth Pál pedig igen érdekesen. sokszínűén mutatja be az 1920-as nemzet- gyűlési választások miskolci lefolyását. Nagyszabású tanulmányban adja közre Zádor Tibor a diósgyőir-vasgyári zenekar történetét és szerepét, a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában. E tanulmány . felszabadulás előtti történt tét röviden fogja össze, elsősorban a felszabaduló- utáni tevékenységről szól. Közreadja 1892-től 1957-ig a zenekar fontosabb szerepléseit és műsorait. Az évkönyv további t í szében, még csaknem liu- romszáz oldal terjedelemben néprajzi vonatkozó tanulmányokat találunk Lajos Árpád Mancsozás — tekézés címmel palóc nép; játékokat mutat be. Hagy Géza a Karosához tartozó volt uradalmi tanyákon honos cselédéletröl ír, közreadva több pásztortörténetei is, Dankó Imre Bodrogközi halászszótár című írása sok, már elfelejtett halászelnevezés szóiéitését adja. Petercsák Tivadar pedig a filkeházi népi sertéstartást mutatja be. Füvessy Anikó írásából az észak-borsodi méhlakásokat. Bart ha István tollából pedig a tálivai szőlöörzés rendjét ismerhetjük meg. A matyó lakodalomról Dala József ív. Dömötör Sándor pedig Angyal Bandival kapcsolatos hagyományokat ismertet. Ugyancsak Angyal Bandiról ír posztumusz írásában Bodgál Ferenc, s ő ad közre Istvánffy Gyula levelezéseiből is. A néprajzi jellegű írásokat követően az osz- lári Holt-Tisza élővilágáról Tóth Sándor tollából olvashatunk, Finta István pedig madártani adatokat ad közre megyénk faunájának ismeretéhez. Végül a kialakult hagyományoknak megfelelően a múzeum éves leletmentéseinek bemutatása zárja a rendkívül gazdag kötetet. edíIÍ<M leggazda- V gabb tartalmú múzeumi évkönyvre kívántuk a fenti tartalmi ismertetéssel a figyelmet felhívni. (bm) IMRE KÉT ÉLETE — Mikor jössz haza? — Nem tudom. — Volna sok fuvar... a lovak meg csak ott állnak. — Állnak?! — Dologidőben!... Csend van. Elapad a szó. Kevés mondanivalójuk van egymás számára. «I kórház ablakában “ könyököl. Egyedül van.. . Mindig egyedül. Fáradt arcán mély ráncokat hagyott az idő. Alig van túl a négy ikszen, de legalább ötven évesnek látszik. Szeme beesett, pillája csak ritkán rebben, akkor is fáradtan. Néz, elmereng a messzeségben ... Hoszzúak itt a napok. — Ne gondolkodj, Imre — mondják neki a szobatársak. Nem tesz jót... meggyógyulsz hamarosan, és elfelejted még azt is, hogy valaha kórházban voltál. Választ sem ad, nem is bólint. Igazán még a hangját sem ismerik. Nagy ritkán lemegy a kórház kertjébe, de nem ül le a padra, mint más, nem sétál a kapu felé. mint sok beteg teszi, hogy lássa az egészséges járókelőket, ő a kórházkertben, egy fa alá pihen le ... Egyszer a szobatársak jobban szemügyre vették azt a fát. Különös fa. Koronája félig el van száradva ... Ki tudja, milyen féreg rágja, ki tudja, milyen kór emészti. Halódik lassan, és Imre tudja csak, hogy az előző lombhullatás- kor melyik ág élt. és a következő tavasszal melyik nem hozott rügyet. Harmadszor van mór itt, nem kevés időt töltött a kórtermekben. Gyomorideggel kezdődött, aztán fekély lett belőle... A rend- szertelen étkezés... az emésztő gond az oka. amitől nem tud megszabadulni. ... A falu első gazdái voltak ... Legalább hat ló, meg vagy tíz tehet állt az istállóban ... A nagy porta, égigérő szalmakazlakkal, a cséplőgép napokig járt az udvarukban ... Hogy ontotta a a termést, az életet. És az a sok éhes szájú napszámos?! Milyen hálásak voltak a meleg levesért... Mind kinyi- helték magukat. Most urak ... Aztán a házasság... Ök voltaic az utolsók, akiket a föld miatt házasítottak össze. Akkor még az volt az érték. Az adta az ember becsületét... De változtak az idők, változott az értékmérő. Imre mélyen feltemetkezik a múltban. Zárkózottal! él. Siratja önmagát, összeszorított fogakkal tengeti életét. Tenyerével együtt a szíve is elkérgosedett. Ezeréves fájdalom utolsó betege ő. Hogy lekibeteg?! Nem tőle tudom, ő erről nem beszél. A ráncok között lehet olvasni, s a nagy csendből, ami körülveszi ... Zsebkendőjével megtörli verejtékes homlokát... A kórházba látogatók jöttek, de Imre észre sem veszi a nyüzsgést. Terus állt meg mellette, a felesége. — Ha gyerekünk lenne ... Minden más volna — mondja Terus. — Lehet... de ha nincs?! Imre visszazuhan gondolataiba ... Micsoda idők — Jöttél? — Jöttem ... hoztam neked hazait. — Jó. — Üljünk már le... egyél. — Most nem. — Jól vagy? — Jól. voltak?! A véletlen mentette meg az életüket. Az öreg, Imre édesapja ki akarta irtani a családot. Ordított, mint az őrült, hogy mit ér így az élet, ha mindenünket elvesznek?! És azon az emlékezetes éjszakán felgyulladt a tsz szalmája. Ügy beszélték, hogy az öreg gyújtotta fel. A rendőrök éjszakának idején felöltözve találták, úgy feküdt az istállóban . .. Akkortájt mindig így aludt, ruhástól. — A lovakkal anyád jár dolgozni — töri meg a csendet Terus. — ö tudja, hogy kell ... — Tudja. — Nézd csak, hoztam neked epret. A kiskertben termett. — Szép ... mért nem adtad el?! — Adtam el, de neked is hoztam. — Kár az én belém. — Ugyan, ne mondd már ... — Ha mondom, hát kár!... a lovak nem betegek? Nehogy zöld lucernával etessétek őket. mert felfúvódnak. — Figyelj rám Terus, — fakad ki magából Imre — hát nem én vagyok ma is a legjobb gazda a faluban?!... Házat építettem, lovakat, teheneket tartok, úgy mint régen. Fuvarozok a tsz-el- nöknek, a papnak, még az istennek is?! Imre nem tud parancsolni indulatainak. De aztán megnyugszik ... — Nem békiUtünk meg a világgal, végül egyedül maradtunk ... Egyedül... Érted te ezt Terus? — Anyád akart jönni... de meggondolta.. tereli el a-, szót Terus. — Jól gondolta. — Azt akarom mondani, hogy Pista bátyám üzent... olyan ember kéne neki a tsz-be. aki ért a gépekhez... Rád gondoltak. Ha felgyógyulsz, elvállalhatnád ... Azt is mondta, nem érdekli őket, hogy mostanáig kívül maradtál. — Mi ez, kegyelemkenyér?! Nem kell! Felfordul a gyomrom! Inkább éhen halok. — Azt mondta, próbáld meg. Egy-lcét hónap, és meglátod ... Ha nem tetszik, otthagyod őket. Imre indulatosan Terus felé fordul. Teleszívja magát levegővel, izmai megfeszülnek. Ügy néz rá. mint egy vadállat, amelyik fel akarja falni áldozatát... Aztán erőt vesz magán, eler- nyed. — Terus! Te hogy akarsz élni? — kérdezi a feleségét. — Én?! Hogy akarok élni? Ügy mint te! Nekem melletted a helyem. — A keserves istenit! Hát miért akarsz úgy élni, mint én? Hát így akarsz megdög- leni, hogy lassan senkink sincs, mindenki elfordul tőlünk?! Még egy percet sem éltünk úgy. mint emberek .. Terus me«i«azítfa fejkendőjét. Készülődik. Vége a látogatásnak. Bánatos arcáról letörli könnyeit... Érzi, most övé a döntés joga: — Te Imre. akkor szólok Pista bátyámnak, hogy vállalod .... Takács József
