Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

1973. március 4., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Játszóterek és gyerekek Kevcs a .játszótér .. . E megjegyzés indokolt is, meg nem is. Indokolt azért, mert valóban nem rendel- | kezünk oly sok grunddal, játékra alkalmas terület­tel, hogy a gyerekek biz­tonságban és önfeledten tölthessék el szabad idejü­ket. Mégsem lehet azonban egyértelműen igazat adni e kifogásnak, mert ha nem is látványos keretek között, de a város vezetősége Mis-, kolcon is nagy erőfeszíté­seket tesz, hogy megoldja e nagy horderejű gondot és feladatot. Ha valaki sétál az utcán, vagy keresztül-kasul bejár­ja a várost, csak azt lát­hatja, hogy a járdán és az úttesten, a legkisebb, arra alkalmasnak látszó terüle­ten gyerekhad kergetőzik, rúgja a labdát, fogócskázik, tehát — játszik. Ilyenkor joggal társul a gondolat: a járdán, vagy az úttesten, a játék hevében a gyerekek nem figyelnek — egyébként is ritkán teszik ezt — a ve­szélyre, a rohanó autókra, a nagy forgalomra, a bal­eset lehetőségeire. A figyel­meztetés is csak addig tart, amíg elhangzik. S folytató­dik tovább a félbehagyott „műsor” ... Ezeknél az ese­teknél hangzanak el aztán észrevételek és javaslatok: miért nem alakítanak ki játszóutcákat, miért nem történik gyorsabban^— dolgozóinak, amely összeg a törzsbér 2,2 százalékát je­lenti. A közbeeső években ki­fizetett jutalmakat a múlt év eredményeire alapozva előle­gezték. Az idén ismét nagy fel­adatok' varnak az Eszák-iná- gyarországi Áramszolgáltató Vállalatra, s hogy terveit tel­jesíteni tudja, ahhoz még gazdaságosabb megoldásokat keres, fokozza a gépesítés ütemét, a munka- és üzem- szervezést. Az 1973. évi be­ruházási tervdokumentáció­ban 200 miliő forint értékű vállalati beruházást 'irányoz­tak elő a kis- és nagyfe­szültségű hálózat korszerű­sítésére. Ebben a tervben szerepel például az ózdi nagy transzformátorállomás, amely a városnak és környékének jó energiaellátása érdekében létesül, s a környék ipari fejlődése tette szükségessé. Miskolc nyugati részén, a perecesi út mentén levő transzformátorállomás üzem- biztonsága érdekében további gépek beszerelését tervezi a vállalat, de számos nagyobb beruházása lesz Nógrád és Heves megye területén is. A MEZŐGAZDASÁG vil­lamosítására egyelőre 7 mil­lió forintot irányoztak elő, de ez az összeg várhatóan emel­kedik majd. Harmincmillió forint jut,a lakott területek vagyis a városok új lakóte­lepeinek villamosítására. A tervdokumentáció a hálózat­Miskolcon például a városi tanács tervei közölt szere­pel a parkok és játszóterek területének, felszereltségé­nek növelése. A közparkok területét ebben a ta-vidő- szakban 1 millió 200 ezer négyzetméterre tervezték növelni. De — előzetes becslések szerint — e fel­adatnak már ebben az év­ben eleget tud tenni a vá­ros. Sőt! Mint az egy je­lentésben olvasható: „...az ötéves terv végére körülbe­lül 200 ezer négyzetméter­rel túl is teljesítjük.” Ami azt jelenti, hogy az egy fő­re jutó zöldterület hozzá­vetőlegesen hét négyzetmé­ter lesz. Ehhez kapcsolódik végered menyben a játszó­terek kialakítása is. Ennek a fontos feladat­nak végrehajtására az építési és közlekedési osz­tály, valamint a KISZ vá­rosi bizottsága úgynevezett játszótérprogramot dolgo­zott ki, amelynek megvaló­sítása folyamatosan törté­nik. Jelenleg a Szentpéteri kapui lakótelep keleti és nyugati részén, a Kilián északi és déli oldalán épül nagyobb játszótér. A régeb­bi lakótelepek közül a Mar­tintelepen, a Petneházi ut­cában, illetve a Győri ka-‘ púban (réven glószi bérhá­zak) kezdődött meg kisebb gyermekjátszóterek létesí­tése. Figyelemre méltó hnny ^„licjicsziest a maximumra kívánja fokozni, továbbá olyan prémiumrendszert dolgoz ki, amely világosan tükrözi a gazdasági eredmények érde­kében kifejtett munkatöbb­letet. A központi bérintézke­dés és a vállalati bérfejlesz­tés-jelentős mértékben javít­ja az ÉMÁSZ-dolgozók sze­mélyi jövedelmét. A mun­kásállománycsoport 10,75, az alkalmazotti állománycsoport 4,34 százalékos bérfejlesztés­ben részesül. Ennél kisebb mértékű természetesen azok­nak a bérnövekedése, akik nem a készenléti szolgálat­ban dolgoznak. A tervértekezlelen számolt be Ivohányi Pál, a szakszer­vezeti bizottság titkára a kollektív szerződés tavalyi részfeladatainak teljesítésé­ről. Az elért: eredmények mellett további intézkedések kellenek a túlmunkák kor­látozására, amely azonban az iparág sajátosságaiból adódó­an nehezen, igazán hatékony szervezési intézkedésekkel oldható meg. AZ ÉRTEKEZLET 150 résztvevője közül 24-en szót kértek. A felszólalók a terv egyenletes teljesítésének szükségességéről, a termelé- I kenység fokozásáról, az üze­mi demokrácia fejlesztéséről, a munka- és üzemszérvezési gondokról szóltak, valamint szociális létesítmények építé­sét, telephelyrendezéseket sürgettek. — lévay — Korszerű kukoricatermesztés t hazai kukoricatermesz- té? torszerűsítésére két, csu- p ' eszközeiben különböző rr' ászért dolgoztak k' az állami gazdaságok: a bábol­nai CPS-rendszert és újab­ban a Bajai Állami Gazda­ság zártrendszerű monokul­túrás termesztési rendszerét. Ez utóbbi elterjesztését ta­valy kezdték meg. Az első sikeres év után az idén már hat megye 75 állami és ter­melőszövetkezeti gazdaságá­ban termesztik a kukoricát a bajaiak technológiája sze­rint, összesen 00 000 hektá­ron. Az iparszerű rendszer a talajutánpótlástól a termény felhasználásáig megszabja a tennivalókat. A Bajai Állami Gazdaság­ban a napokban megkezdik a rendszerben foglalkoztatott vezetők, munkások oktatá­sát. A szinte az egész Alföld­re kiterjedő termesztési rendszert öt báziskörzetre osztották, amelyekben a ba­jai gazdaság szakemberei irányítják a munkát, Az enyhe időjárás meg- pattantotta a nyírfavessző rügyeit. „Szárnyat” bontot­tak a barkák. Fotó: Laczó József Beszámoló Vasárnap délelőtt meg­tartotta elmúlt évi beszá­moló taggyűlését, a városi bélyeggyűjtő kör. A mis­kolci filatelisták figyelem­mel kísért rendezvényén lagosan körülbelül 11 napi bérnek megfelelő nyereségré­szesedés jut. A gépipar 9 százalékkal, a kohászat 4,3 százalékkal ter­melt többet, mint 1971-ben Mindkét ágazatban igen je lentős .eredmény, hogy többjeiéi, a létszám emelő.' nélkül, sőt .annak csökkent« sével, vagyis teljes egészébé a termelékenység javításáv" érték el. A XL múzeumi évkönyv A napokban került a szakmai érdeklődök és a múzeum iránt is érdeklődő nagyközönség kezébe a Herman Ottó Múzeum Év­könyve XI. kötete. Az 1972- es évet felölelő kötet szo­katlanul gazdag. Nemcsak azért, mert kettő híján hét- száz oldalon jelent meg (ha végigtekintjük a köny­vespolcon az évkönyvek so­rát, minden alkalommal vaskosabb és vaskosabb kötetet tesznek ki egy-egy esztendő összeválogatott tudományos munkái!) ha­nem igen magas a publi­kációk száma és rendkívül széles a témaválaszték: több új, legalábbis a nem szakmai közönség előtt ke­véssé ismert szerző is je­lentkezik közleményekkel. Huszonöt szerző írásai ta­lálhatók a vaskos kötetben, rendkívül sok fényképpel rajzzal, áttekintő táblá­zattal illusztrálva. A kötet élén Huszty Sán­dor írását találjuk, aki Her­man Ottónak, a kolozsvári múzeumban 18(14 és 1871 között eltöltött hét eszten­dejét mutatja be, nagyrészt korabeli levelek közreadá­sával érzékeltetve a nagy tudós ott kifejtett munkás­ságát. A miskolci avasi temp­lommal két tanulmány is foglalkozik. K. Kovács László, az • e témakörben már publikált ásatási ered­mények és egyéb építésze­ti adatok kiegészítéseként tesz közre újabb adaléko­kat, Bodó Sándor pedig a templom kápolnáihoz, azok építéséhez ad közre adalé­kokat. Ugyancsak régészeti és templommal kapcsola­tos munka Gömöri János írása, a sárospataki góti­kus templom szentélvében talált XV. századi ekeáb­rázolásról, valamint a raj­zolat kiegészítésének kí­sérleteiről. Érdekesen fog össze két témát Dénes György munkája. Bemutat­ja a középkori vaslermeiést -a Bódvától keletre eső te­rületen. valamint az azon a vidéken található torna- szen tandrá.si román kori ikerszentéíyes templomról, e hazánkban egyedülálló építészeti érdekességről. Saád Andor, a Borsod és Heves megyei riolillufás vidéken található kaptár­kövek eredetének, korának cs rendeltetésének megha­tározásához közöl új ada­tokat. Détshy Mihály pedig a sárospataki újkereszté- nyek (habánok) történeté­hez ad közié adalékokat. Joó Tibor a sátoraljaújhe­lyi volt pálos-piarista •templom, kolostor és be­rendezései történetének adatait adja közre. A nagyközönség é* ~ ’ r* a szakma körében egyaránt különös érdeklődésre tart­hat számot ifi. Horváth Béla A miskolci városkép változása című tanulmánya, amely a múlt áttekintése után igen részletesen fog­lalkozik az 1949-től megin­dult építkezésekkel, a je­lenlegi városkép kialakulá­sával. és bemutatja a vá­ros 1945 és 1970 közötti születésű új és helyreállí­tott létesítményeit. Kilián István egy 1720-ból szárma­zó, a miskolci levéltárban fellelhető latin nyelvű ko­médiát mutat be, közread­va annak eredeti szövegét is, Katona Imre pedig a tel­kibányai kőedény- és por­celángyár alapításáról és működéséről értekezik. Ba­logh Bertalan, a hajdani Borsod-miskolci Közműve­lődési és Múzeum Egyesü­let főtitkárának emlékét idézi az azóta már ugyan­csak elhunyt Zsadányi Gui­do. Tóth Pál pedig igen ér­dekesen, sokszínűén mu­tatja be az 1920-as nemzet- gyűlési választások miskol­ci lefolyását. Nagyszabású tanulmány­ban adja közre Zádor Tibor a diósgy őr-vasgyári zene­kar történetét és szerepét, a diósgyőri munkások ze­nei műveltségének kialakí­tásában. E tanulmány . felszabadulás előtti történt tét röviden fogja össze, el­sősorban a felszabaduló' utáni tevékenységről szól. Közreadja 1892-től 1957-ig a zenekar fontosabb sze­repléseit és műsorait. Az évkönyv további ií szében, még csaknem há­romszáz oldal terjedőiéin ben néprajzi vonatkozó > j tanulmányokat találunk Lajos Árpád Mancsozás — tekézés címmel palóc ncp: játékokat mutat be. Nagy Géza a Karosához tartozó volt uradalmi tanyákon ho­nos cselédéletről ír, közre­adva több pásztortörténetei is, Dankó Imre Bodrogközi halászszótár című írása sok, már elfelejtett halász­elnevezés szófejtését adja. Petercsák Tivadar pedig a filkeházi népi sertéstartást mutatja be. Füvessy Anikó írásából az észak-borsodi méhlakásokat. Bartha Ist­ván tollából pedig a táli.vai szölőörzés rendjét ismer­hetjük meg. A matyó lako­dalomról Dala József ír. Dömötör Sándor pedig An­gyal Bandival kapcsolatos hagyományokat ismertet. Ugyancsak Angyal Bandi­ról ír posztumusz írásában Bodgál Ferenc, s ő ad közre Istvánffy Gyula levelezései­ből is. A néprajzi jellegű írásokat követően az osz- lári Holt-Tisza élővilágáról Tóth Sándor tollából olvas­hatunk, Finta István pedig madártani adatokat ad köz­re megyénk faunájának is­meretéhez. Végül a kiala­kult hagyományoknak meg­felelően a múzeum éves le­letmentéseinek bemutatása zárja a rendkívül gazdag kötetet. rdíligi „JÄH mú múzeumi évkönyvre kí­vántuk a fenti tartalmi is­mertetéssel a figyelmet fel­hívni. (bm) Szcpcssy Pál — Mikor jössz haza? — Nem tudom. — Volna sok fuvar... a lovak meg csak ott állnak. — Állnak?! — Dologidőben 1... Csend van. Elapad a szó. Kevés mondanivalójuk van egymás számára. — Ha gyerekünk lenne ... Minden más volna — mond­ja Terus. — Lehet... de ha nincs?! Imre visszazuhan ondolalaiba ... Micsoda idők A Cementipari Gépjavító Vállalat igazgatójának szobá­jában tervekről, elképzelé­sekről esik szó. A 10 magyar cementipari gyár gépeiről, berendezéseiről, amelyek kö­zött 100 éves. matuzsálem korú is van, de a legkorsze­rűbb is akad. Ezekkel a gé­pekkel, berendezésekkel igye­keznek biztosítani a népgaz­daság egyre növekvő cement­igényét — és ezeket a gépe­ket kell karbantartania a Cementipari Gépjavító Vál­lalatnak. Az agilis igazgató, Szepes- sy Pál élénk szavakkal ecse­teli a tervszerűség fontossá­gát. Számítani kell rá, sőt, tudni kell. mikor, melyik • gépnek melyik alkatrésze szorul javításra, cserére. Mert alkatrészfajtával bőven van dolguk Az ország ce­mentgyáraiban levő gépekhez mintegy 300 000 féle alkatrész szükséges .:. S ezek rendsze­res biztosítása, karbantartó­inak?! A véletlen mentet- meg az életüket. Az öreg, tre édesapja ki akarta Ír­ni a családot. Ordított, int az őrült, hogy mit ér I az élet, ha mindenünket vesznek?! És azon az em- kezeles éjszakán felgyul­ladt a tsz szalmája. Ügy be­szélték, hogy az öreg gyúj­totta fel. A rendőrök éjsza­kának idején felöltözve ta­lálták, úgy feküdt az istálló­ban ... Akkortájt mindig így aludt, ruhástól. — A lovakkal anyád jár dolgozni — töri meg a csen­det Terus. — Ö tudja, hogy kell ... — Tudja. — Nézd csak, hoztam ne­ked epret. A kiskertben ter­mett, — Szép ... mért nem ad­tad el?! — Adtam el, de neked is hoztam. — Kár az enbelém. — Ugyan, ne mondd már ... — Ha mondom, hát kár! __ a lovak nem betegek? Ne­hogy zöld lucernával etessé­tek őket. mert felfúvódnak. — Figyelj rám Terus, — fakad ki magából Imre — hát nem én vagyok ma is a legjobb gazda a faluban?!... Házat építettem, lovakat, te­heneket tartok, úgy mint régen. Fuvarozok a tsz-el- nöknek, a papnak, még az istennek is?! Imre nem tud parancsolni indulatainak. De aztán meg­nyugszik ... — Nem b ékül tünk meg a világgal, végül egyedül ma­radtunk ... Egyedül... Ér­ted te ezt Terus? — Anyád akart jönni... de meggondolta.. tereli el a szót Terus. — Jól gondolta. — Azt akarom mondani. hogy Pista bátyám üzent... olyan ember kéne neki a tsz-be, aki ért a gépekhez... Rád gondoltak. Ha felgyó­gyulsz. elvállalhatnád ... Azt is mondta, nem érdekli őket, hogy mostanáig kívül ma­radtál. — Mi ez, kegyelemke- nyér?! Nem kell! Felfordul a gyomrom! Inkább éhen halok. — Azt mondta, próbáld meg. Egy-két hónap, és meg­látod ... Ha nem tetszik, ott­hagyod őket. Imre indulatosan Terus felé fordul. Teleszívja ma­gát levegővel, izmai megfe­szülnek. Ügy néz rá. mint egy vadállat, amelyik fel akarja falni áldozatát... Az­tán erőt vesz magán, eler- nyed. — Terus! Te hogy akarsz élni? — kérdezi a feleségét. — Én?! Hog>> akarok él­ni? Ügy mint te! Nekem mel­letted a helyem. — A keserves istenit! Hát miért akarsz úgy élni, mint én ? Hát így akarsz megdög- leni. hogy' lassan senkink sincs, mindenki elfordul tő­lünk?! Még egy' percet sem éltünk úgy. mint emberek .. Terus megigazítja fejkendőjét. Készülődik. Vé­ge a látogatásnak. Bánatos arcáról letörli könnyeit... Érzi, most övé a döntés joga: — Te Imre, akkor szólok Pista bátyámnak, hogy vál­lalod ___ T akács József

Next

/
Oldalképek
Tartalom