Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-29 / 74. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1973. műre. 29., csütörtök 1 Fi lm jegyzet | Egy kocka a filmből: a sztrájkolok cs a rendőrök harca A paradicsomba menetel a film végén jelenik meg a főhős. a Gian Maria Volonte alakította Lulu Mássá esztergályos képzeletében, amikor a gyilkos tempójú szerelőszalag mellett a munkások egymás szavát sem értik, csak végzik a rutinmozdulatokat. Ekkor Lulu úgy érzi, valami falat lát. amit át kell törnie, illetve törniük, s azon túl a munkásosztály menetelhet a paradicsom felé, de egyelőre csak valami áthághatatlan ködbe kerül. A szalagmunka büntetésként jutott a filmbeli munkásoknak, megtorlás azért, mert lázadni, sztrájkolni mertek a normaszigorítások, az embertelen tempó ellen, s míg a különféle szakszervezetek egymással sem tudtak megegyezni, mások — köztük Lulu Mássá is — az ultrabalos, a realitásokkal mit sem számoló diákforradalmárok túlzásait követték, a külföldi totós részvénytársaság helyi képviselői „megbocsátásként” 'visszavették a sztrájkban részt vett szakmunkásokat — szalagmunkásnak. Modern gyár forgácsoló- műhelye. Itt dolgozik Lulu Mássá. Kegyetlen hajsza. Ismeretlen rendeltetésű alkatrészeket gyártanak. A normások állandóan figyelik a munkatempót, mindennaposak a száz- meg kétszáz százalékos normaemelések, a ti- zedmásodpeifes lemaradásokért kirótt büntetések. Lulu Mássá nagy munkabírású ember. Munkatársaival nem törődik, jóformán semmi emberi szál nem köti hozzájuk, legfeljebb az, hogy egy targoncavezető lány tetszik neki. Lulut „örömmunkásnak” tartják társai, a gyár vezetői meg példának, mert játszva teljesíti túl a legszorosabb normákat is. Hajtja magát embertelenül, mert volt felesége és fia után is fizetnie kell, mostani házastársa egyszerre szeretné élvezni a fogyasztói társadalom kínálta jóléti lehetőségeket, részletfizetést részletfizetés követ, mind több pénz kell. S közben Lulu maga is géppé válik. Nyolc órán át begyakorolt gyors mozdulatok a gyárban, utána kimerült emberroncs. Emiatt otthoni élete is megromlik. Egy alkalommal a gép leszakítja az ujját. Ekkor kezd ráébredni Lulu, hogy töle , apránként veszi el az életét a kizsákmányoló gyár. S nemcsak hallgatni kezd a gyárkapu előtt jelszavakat harsogó diákokra, hanem a megfontoltabb munkások, a szakszervezeti vezetők szavára oda sem figyelve, maga is a legszélsőségesebbek közé csatlakozik, azok élére áll Végül ő lesz a fekete bárány, akit a diákok is elhagynak, mei't most a programjuk szerint máshol kell agitálniuk, a tőkés is őt dobja ki a gyárból, s csak a munkásszolidaritás véteti oda vissza. Igaz, a többiekkel együtt, a szalagra. Elio Petri, aki nemrégen a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című filmjével meghökkentően éles metszetet adott az olasz közigazgatásról, újabb kegyetlen leleplezéssel szolgál: új filmje, A munkásosztály a paradicsomba megy nemcsak azt mutatja be. milyen a tőkés kizsákmányolás, hanem, hogy a fogyasztói társadalom jólét-kínálata menynyire önnyomorító hajszába kényszeríti a dolgozó embereket, bemutatja, milyen módon teremtheti elő a munkás a távolról olyan kielégítőnek hitt életkörülményeket. Megismerjük Lulu magánéletét, élnivágyását, nem kevés derűvel és pikantériával bemutatott szerelmi kalandját, optimista életigenlését. Annál nagyobb a kontraszt- derűsnek vágyott élet és gályarabokéhoz hasonló hajszoltság. Nem mindennapi filmalkotás. Méltán nyerte el tavaly a cannes-i filmfesztivál nagydíját, (benedek) MA SZAKÍTSON IDŐT ÖN IS arra, hogy felkeresse a Széchenyi u. 48. szám alattiPÉKÁRUK BOLTJÁBAN rendezett cukrAszsütemény-bemutatOt, melyre a bolt dolgozói ezúton Is tisztelettel meghívják. A bemutatott áruk a helyszínen megvásárolhatók. Országosan S millió, megyénkben 340 ezer múzeumlátogató egy év alatt A ic^naovolíh kommunikációs eszköz, a televízió rohamos térhódítása idején is növeli vonzóerejét a leginkább hagyományos ismeretterjesztő intézmény: a múzeum. Ezt tanúsítja a legutóbbi esztendő múzeumlátogatási statisztikája. Tavaly csaknem nyolcmillió látogató járt az ország múzeumaiban, 420 ezerrel több, mint az előző évben. A múzeum tehát változatlanul kulcsfontosságú szerepet tölt be a közművelődésben. A múzeumi közgyűjtemények felbecsülhetetlen értékű anyaga évről évre gyarapodik: csupán tavaly 216 ezer műtárgy gazdagította a múzeumok kiállítási tárlóit, raktárait. Az országos intézmények mellett mindinkább előtérbe kerülnek a speciális gyűjtőkörű, s a helytörténeti jellegű múzeumok. E vonatkozásban hivatkozott, egyebek között, borsodi példára — mint figyelemre érdemes kezdeményezésre — az aggteleki barlangtörténeti múzeum létesítésére a leg7i utóbbi sajtotajekoztatójában a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának vezetője, Gönyei Antal. Megyénk értékes anyaggal járul hozzá a Magyar Nemzeti Galéria idei reprezentatív kiállításához: az ország népművészetének a bemutatásához is. Az országos összehasonlítás azonban megyénk múzeumügyének gondjaira is ráirányítja a figyelmet. A tavalyi múzeumlátogatási arány Borsodban rosszabb az országosnál. Ennek fő oka közismert: a Herman Ottó nevét viselő megyei múzeum az épületének veszélyes állapota miatt nem fogadhat látogatókat. A felügyelet körzetébe tartozó múzeumi hálózatot 99 272 látogató kereste fel egy év alatt. Megyénkén belül is, ahol kedvezően alakultak a helyi feltételek, ott nőtt a látogatottság. Különösen meggyőző példa erre legújabb városunk, Mezőkövesd, ahol a matyóföldi múzeum tavaly látogató-rekordot — 31 216 főt — jegyezhetett fel nyilvántartásába. Többen keresték fel Széphalomban is a Kazinczy-emlékmúzeumot, mint a korábbi években. A ím'ífvpi íelíieyelet alá monoki Kossuth-múzeum — bár közlekedési okokból a legnehezebben megközelíthető — is hétezer látogatót vonzott tavaly, s a korábbi évekénél jóval több, összesen 158 tárlatvezetést igényeltek itt a szervezetten érkező csoportok. Igazán országraszóló, kiugró . eredménnyel azonban tavaly is — mint mór évek óta — a leghíresebb történelmi műemlékünk, a közvetlenül a Nemzeti Múzeupi intézményéként működő sárospataki Rákóczi vármúzeum vonta magára a közfigyelmet: egymaga több látogatót fogadott, mint mesénk valamennyi többi múzeuma, beleszámítva a miskolciakat is. A múlt évben 171 367 érdeklődő kereste fel a méltán nagyhírű Rákóczi- várat s múzeumot a Bodrog partján. Méginkóbb elismerésre méltó ez az önmagában is imponáló statisztikai adat, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a múzeum tudatos népművelő tevékenységének eredményeként a legutóbbi évtizedben évről évre folyamatosan növekszik a látogatók száma — az összehasonlítási alapul szolgáló tíz évvel ezelőtti 48 426-ról emelkedett fel a mostani szintre. S hogy mennyire nem, kell még a telítettséggel számolni, arra a legutóbbi esztendő 14 ezernyi látogató gyarapodása a bizonyíték. S ha az idegenforgalmi tényezőket sikerül az igényekhez csak közelíteni is, a pataki Rákóczi-múzeum még inkább az egész ország közkincsévé, újabb tízezrek történelmi iskolájává, a hazaszeretetre nevelés iskolájává válhat. A sárospataki Rákóczi- múzeum ugyanis már mostani látogatási adataival — s azok példásan módszeres elemzésével — vitathatatlanul tanúsítja, hogy vonzási köre az egész országra, sőt a határainkon messze túlra is kiterjed. Pctercsák Tivadar múzeológus vizsgálati adatai szerint a vánnúzeum látogatói között több a külföldi, mint a közvetlen helybeli! A külföldi látogatók az összes érdeklődő 6 százalékát adják. Kétharmaduk a szomszédos szocialista országokból, egybarmaduk a kapitalista államokból, illetve a „harmadik világból” való. Patak és a Rákóczi vármúzeum erős vonzását bizonyítja, hogy az idelátogatók egyötöde a fővárosból érkezik. A vidéki városokból és községekből érkezettek aránya 36—36 százalék. Köznevelési re figyelmeztet viszont a pataki múzeumlátogatási elemzésnek a foglalkozási, társadalmi rétegeződésre vonatkozó megállapítása — se tekintetben megegyeznek a tapasztalatok a többi múzeuméival — miszerint a múzeumlátogatók között aránytalanul kevés még mindig a munkás (17 százalék), s szinte elenyésző a termelőszövetkezeti tagok száma (épp hogy 1 százalék!). Intézményes feladata közművelődésünknek, hogy segítsen „felfedezni” valóban egész társadalmunk számára, a múzeumokat. Bcrccz József Borsodi műemlékek felújítása A Borsod megyei Műemléki Albizottság, az Országos Műemléki Felügyelőséggel egyetértésben elkészítette az idén helyreállítandó műemlékek jegyzékét. Ebben az évben tovább folytatják a sárospataki Rá- kóczi-vár feltárását, ahol a XV. századbeli lőrések kibontásával az egykori védőmű város felőli oldalát állítják helyre. A feltárás során felszínre került faragott kövekből, ajtó- és ablakkeretekből, boltozati töredékekből a vár középkori történetét szemléltető kőtárat létesítenek. A Borsod megyei Tanács egymillió forintos támogatásával és az Országos Műemléki Felügyelőség anyagi segítségével folytatják Szerencsen a hajdani bencés-kolostorból várkastéllyá átalakított épület úgynevezett huszárvári részének helyreállítását. Az egyemeletes épületben negyven személyes vendégfogadót rendeznek be. Befejezik a rudabányai Árpád-kori templom régészeti feltárását, és restaurálják a műemléki templom XVIII. századi kézi festésű famennyezetét. A Hernád völgyében fekvő vizsolyi református templom XII—XIII. századi freskóit konzerválják. Moszkvában szerdán megnyílt a Szovjet Írószövetség vezetőségének ülésszaka, amely a szovjet irodalomnak a dolgozók nevelésében, a szovjet élet ábrázolásában játszott szerepével és feladataival foglalkozik. Georgij Markov, a szövetség első titkára Az iró és az ötéves terv címmel tartott beszámolójában az irodalmi publicisztika alapvető problémáit érintette, a szovjet közélet fontos eseményeinek fényében. A harmadik napon Böngészők és vásárlók A SZOKOTTNÁL nagyobb a mozgás a Kazinczy könyvesboltban. Különösen a bolt egyik felében zsúfolódnak össze a vásárlók, ott, ahol a polcokon végigfutó szalagon nagybetűs felirat hirdeti: 50 százalékos árleszállítás. Könyvek mindenütt. A polcokon, az asztalokon, s ezúttal a bolt kövezetén is. Egymás mellett futnak fel a könyvek, s szorosan egymás mellett, hogy minden kézügynél legyen, s a zsúfoltság ellenére is viszonylag könnyen választhassanak az érdeklődők. — Az első nap majd’ akkora volt a forgalom, mint a karácsonyi vásáron szokott lenni, — lelkesedik Bósendorf Ferencné, a könyvesbolt vezetője. — Huszonháromezer forint értékű könyvet ■ vittek el. Féláron számítva. De még kedden is igazán jó volt a forgalom, az árleszállításos könyvekből tizenötezer forint értékűt adtunk el. Fiatalok, idősebbek ... Hol az asztaloknál, hol a könyvespolcnál bukkannak elő, bele-beleiapoznak a könyvekbe, mustrálgatják őket, tétováznak. Egy fiatalasz-, szony már vagy hat könyvet szorongat a kezében, de még válogat. A gyermekkönyvek között. Egy idős bácsi a Magyarország albumot lapozgatja, aztán a hóna alá csapja, s némi tétovázás után a pénztár felé indul. Az egyik elárusítónő piros ceruzával, s jegyzékkel a kezében nézelődik a polcnál. Időnként felnyúl, levesz egy könyvet, s aztán jegyez valamit. — Az egyik intézmény hatezer forintért rendelt könyvet, azt válogatjuk ösz- sze. Sajnos, egyik-másik már elfogyott abból, amit kértek. — Az iskolák, a vállalatok közül nagyon sokan éltek a könyvvásár lehetőségéve] — szólt közbe a beszélgetésbe a könyvesbolt vezetőnője. — És sok vidéki bölcsődéből is jöttek, képeskönyveket, leporellókat vásárolnak a kicsiknek. Ha most vesznek, többet adhatnak a gyerekek kezébe. — Elsősorban kik vásárolnak? — Rengeteg a fiatal. A diákok. Hiszen most többre futja a zsebpénzükből. A tanítás után szinte ellepik a bol tot. Cserélődnek a vásárlók. Üjabbak jönnek, de akik távoznak, nem mennek üres kézzel. — Mit minden vásárnak, ennek is van slágere. A legtöbben a Magyarország albumot viszik: rengetegen keresik Lyka. Károly művét, a Vándorlásaim a művészet körül-t. S rohamoztak minket az autótérképekért. Négyfélénk volt... Hiába, itt a tavasz ... A VÁSÁRLÓK nem akarnak „elfogyni”. Hiába. Tavaly elmaradt a könyvvásár, s a könyv barátai régóta vártak a félárú könyvvásárlásra. Csulorás Annamária Fotó: Szabados György A szovjet irodalomról A munkásosz a paradicsomba megy
