Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1973. more. 25., vasárnap 25 éves az álEamssítás R itkán adódik,. hogy egy­szerre 594 igazgatót nevezzenek ki. Nyilván ehhez oiyan történelmi idő­szaknak kell lenni, mint 1948-ban volt. Az 1945-ös, országot átalakító sorsfordu­lóval elkezdett fokozatos ál­lamosításban eljutottunk ek­korra odáig: hogy március 25-én bejelenthettük: a száz­nál több munkást foglalkoz­tató üzemeket a jogos tulaj­donosokra, a munkásokra bízzuk. A bejelentés az oly sok vihart, munkáshar­cot, éles vitát megélt vasas­szakszervezet dísztermében hangzott el. A táviratilag összehívott üzemi munkások, párt- és szakszervezeti veze­tők — igazgatók lettek. A márciusi államosítással a szocialista szektor gyakorla­tilag uralkodóvá vált ha­zánkban. Az államosítással úgy, ahogy azt a kommunisták megmondták, s várták, több mindent sikerült elérni. Elő­ször is azt, hogy sikerült megakadályozni a gyártulaj­donosoknak és kiszolgálóik­nak tőkéjük tömeges kivo­nását, a szabotázsakciókat, másodszor pedig azt, hogy az üzemek, vállalatok elindul­hattak a felemelkedés útján. Ügyannyira, hogy 1948-ban a gyáripari termelés már va­lamelyest meg is haladta a háború előtti szintet, holott 1946-ban a háború előttinek még csupán .26 százalékát ér­te el. Az államosítás utáni években. 1948 és 1951. között a gyáripar termelése mint­egy évi 30 százalékkal növe­kedett. Mindez egyértelműen bizonyította az intézkedések sikerét, és azokat is meggyőz­te. ak't: eddig aggályoskod­tak. Merthogy ilyenek is '"'-skán voltak, ellenségeink­ből nem is beszélve. Még a 5 Mndu'atú. politikailag jó- szándékú politikusok, között is voltak, akik aggodalom­mal néztek az államosítás­ra. Azt gondolták és mond­ják : nem egyszerre, nem ro­hammal kell győzn. a nép- . '-"Zghé.'aáni'.a j&á&tjkt. lg$t "2 pzf lassan, -lériósBöl - 'lépesre 4, is. Voltak, akik úgy véle­kedjek. hogy ugyan a bá­nyák és a nagv nehézipari üzemek államosítása komoly eredményeket hozott, de az úi lépés a száznál több mun­kást foglalkoztató üze­mek állami tulajdonba vétele meglassítja a tőkekép­ződést. mevállítia a vállalko­zási kedvet, túl nagy terhet rak az állam vállára. Akadt o’1e"»rveik között, ami meg is felelt o; valóságnak, a mintegy finn államosított üzem f'özül nem kevesebb, mint 235 veszteséges volt. Ezt — hangsúlyozták aggódva — az államnak kell vállalnia. fa z újonnan kinevezett É| igazgatók,' akik 96 szá- zalékban annak az üzemnek a dolgozói voltak, , amelynek március 25-ével a vezetői lettek, a munkások­kal, a műszakiakkal, a tiszt­viselőkkel egyetemben, olyan feladatokkal kerültek szem­be, amelyeket csak óriási, nemegyszer szinte elképzel­hetetlen erőkifejtéssel, éjjel­nappal, megállásnélküíi mun­kával tudtak megoldani. A fáradságos munka azonban meghozta a gyümölcsét. Az elültetett facsemete terebé­lyes fává nőtt. úgyannyira, hogy az államosított ipar a népgazdaság szocialista fejlő­désének ' fontos bázisává vált, megvalósultak a tervgazdál­kodás kiépítésének feltételei. Olyan pillérek lettek ezek az államosított üzemek, ame­lyek zömükben sikerrel telje­sítették a terveket. Leegyszerűsítenénk azon­ban a valóságot, ha a gazda­sági sikereket, az eredménye­ket egyértelműen és közvet­lenül csak az államosítások­nak tulajdonítanánk. Az ál­lamosítások ugyanis — bár ez nem kevés — csupán a lehetőségeket, a feltételeket teremtették meg a gazdasági, nem utolsósorban pedig a társadalmi fejlődéshez. Ah­hoz azonban, hogy ezek a lehetőségek valósággá válja­nak, igen sokoldalú, bonyo­lult munkára, az intézkedé­sek egész sorára, főként pe­dig a munkásosztály teljes támogatására, aktív közre­működésére volt szükség. Üj módszereket kellett alkal­mazni mind az ipar belső szervezetében, mind az irá­nyításban, hiszen olyan or­szágban. ahol a politikai haj- talom már a munkásosztály kezében van, a gazdasági irá­nyítást is másképpen kell megszervezni, mint a tőkés gazdaságban. Sőt, másképpen kellett alakulnia a konstruk­ciónak akkor is, amikor a mennyiségi és akkor is, ami­kor a minőségi termelés ke­rült ígiastérgfc. Az államosítás i jó-alapjai volt a termelés nö­velésének. a termelékenység aktivitásának. Megnyitotta mindazokat a forrásokat, amelyek olyan tartalékokat hoztak felszínre, amik kiak­názására a tőkés gyárakban nem volt lehetőség. A z 1948 márciusi államo­sítások hatása tehát nem szűkíthető le csu­pán arra az esztendőre. A további évek bizonyították az államosításban rejlő nagy­szerű lehetőségeket. Azt, hogy a munkásosztály a ha­talom birtokában mire is ké­pes. Egy forradalmár éíetótja Hosszas betegség után, 79 éves korában Berlinben elhunyt a magyar származású dr. Georg Krausz — Krausz György. 1894-ben a zempléni Homonnán született. Apja haladó gondolkodású gimnáziumi tanár, gyermekeit is demokrati­kus szellemben nevelte. A fiatal Krausz György .élete Mis- polchoz kapcsolódott. Itt töltötte gyermekéveit és ifjúkorát. Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon, a mai Földes Gim­náziumban végezte, majd a budapesti bölcsészkaron szer­zett diplomát. Mint fiatal segédtanár a monarchia széthul­lása után Vágújhelyről újból visszatér ifjúkorának városába, Miskolcra. A magyar munkásmozgalommal egyetemista korában ke­rül kapcsolatba: tagja lesz a Galilei-körnek. Itt ismerkedik meg a marxista eszmékkel. A polgári demokratikus forra­dalom után aktívan bekapcsolódik a miskolci forradalmi mozgalomba. A Vörös Újság megjelenésével tovább erősödik kapcsolata budapesti baloldali barátaival. A KMP megala­kításának lelkes szervezője Miskolcon. A Tanácsköztársaság létrejötte után közoktatási biztos lesz, a proletárdiktatúra bukása után azonban neki is me­nekülnie kell. Először Bécsbe, majd Csehszlovákiába megy, ahol a kommunista lapok munkatársaként tevékenykedik. Rövidesen tagja lesz a Csehszlovák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának, s egyúttal a párt pozsonyi német nyel­vű lapjának főszerkesztője. Később Németországba települ át, ahol a párt lapjának vezető beosztású újságírója. 1936- ban letartóztatják és a buchenwaldi koncentrációs táborba szállítják, ahol később részt vesz a tábor fegyveres felsza­badításában. 1945 tavaszán a németországi Kommunista Párt, majd a két munkáspárt egyesülése után a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának vezető munkatársa, s a párt központi lapjának szerkesztőbizottsági tagja. Több ma­gas kitüntetés tulajdonosa. 1965-ben történt nyugállományba vonulásáig az NDK Újságíró Szövetsége elnöki tisztét is betöltötte. Krausz György hamvai Berlinben nyugszanak, de harcos életére kegyelettel emlékezünk mi, miskolciak is. Ülésezett az MHSZ megyei tanácsadó testiiiete A Magyar Honvédelmi Szö­vetség miskolci székházában tegnap délelőtt kilenc órától délután egyig ülésezett a szövetség megyei tanácsadó testületé, amelynek többek között Dudla József, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja, a KISZ megyei bizott­ságának első titkára is tag­ja. A napirend első pontja­ként Bokor József alezredes, a szövetség megyei vezető­ségének titkára jelentésében ismertette azokat az eredmé­nyeket, amelyeket az MHSZ tavaly szűkebb pátriánkban elért a honvédelmi nevelést szolgáló agitációs és propa­gandamunkában. Hangsú­lyozta a többi közt. hogy a megyei tanács művelődés- ügyi osztályával kialakult együttműködés eredménye­ként az MHSZ klubjainak rendezvényei beépültek a községi népművelési tervek­be, a kultúrotthonok, műve­lődési házak programjába. E tekintetben különösen az encsi, az edelényi, mezőkö­vesdi, ózdi, sátoraljaújhelyi járásban, valamint Kazinc­barcikán és Leninvárosban jók a tapasztalatok. Ami a szövetség által meg­rendezett tömegsport-rendez­vényeket illeti, az elmúlt év. ben a megye lakosságának 28 százaléka vett részt az összetett honvédelmi verse­nyeken. Ez jelentős előrelé­pés, hiszen 68 ezerrel több volt a versenyzők száma, mint egy esztendővel koráb­ban. A honvédelmi kupa 4ö- , vészversenyeken a lakosság 42 százaléka vett részt. Több minősített sportoló is tevé­kenykedik a szövetség klub­jaiban. A lövészek közül például a korábbi egy he­lyett öten tagjai az orszá­gos válogatott keretnek. Sza­bó Gyula futóvadlövő ver­senyző a müncheni olimpián is szerepelt, s a 13. helyen végzett. A sorkötelesek gépjármű­vezető-képzésével kapcsolat­ban arról számolt be a me­gyei titkár, hogy az elmúlt évre megszabott tervüket már noyember 5-re teljesí­tették. A rádiótávírászok képzésének irányításában a szövetség ózdi, kazincbarci­kai és miskolci vezetősége tűnt ki. A rádióiránymérők a hazai és nemzetközi ver­senyeken szép sikereket ér­tek el. Az országos bajnok­ságon például az 1971. évi eggyel szemben — hét bor­sodi sportoló szerzett első osztályú minősítést, Kovács Zoltán pedig Ausztriában nemzetközi vetélkedőn első lett. Hasonlóképpen jól sze­repeltek a megyei vezető­séghez tartozó Neptun Klub könnyűbúvárai is. Országos versenyen egy első, két má­sodik és egy harmadik he­lyezést értek el. Az MHSZ vitorlázó- és motoros repü­lői, s ejtőernyősei nemkü­lönben kitűnően megállták a helyüket. A tartalékosok klubjainak tagjai hasonló­képpen jó eredményeket ér­tek el utóképzésük során, egyik versenyző csapatuk pedig a honvédelmi verseny országos döntőjén az első helyre került. Bokor alezredes a három­szor nyolchónapos kiképzé­si rendszernek megfelelően az MHSZ következő nyolc hónapra tervezett tennivalóit is ismertette. Ózdon és Me- zőcsáton honvédelmi napo­kat tartanak, s a sorköteles gépjárművezetők „Vfzess ki­válóan” versenye megyei döntőjét is megrendezik. Miskolcon nemzetközi lö­vészversenyre, s az. Avas Ku* pa vitorlázórepülő-versenyre kerül sor a tavasz, illetve a nyár folyamán. T. I. Palmíro 80 éve, 1893. március 26-án született Palmíro Togliatti, az olasz és a nemzetközi kom­munista mozgalom kiemelke­dő egyénisége. 1964. augusztusában egymil­lió olasz dolgozó, az olasz po­litikai élet és a nemzetközi munkásmozgalom vezetői kí­sérték utolsó útjára . Nagyságának első és leg­döntőbb eleme; a nemzeti és osztályfunkció dialektikus egységének elméleti és gya­korlati kifejezése, a marxiz­mus—leninizmus e téren kö­vetendő útjának olaszországi alkalmazása. A húszas évek elejétől a nemzeti és osztály- funkció egybekapcsolása el­sőrendű követelménnyé emel­kedett Olaszországban. Az olasz fasiszta rend elleni harc egyszerre jelentette az olasz nemzet létét és az olasz munkásosztály felszabadulá­sának legfőbb feltételét. A fasizmus ellen harcolni — il­legálisan, vagy a háború alatt fegyveresen — egyet jelen­tett a független demokrati­kus Olaszország megteremté­sével. Togliatti történelmi nagy­ságának másik összetevője az előbbiből fakad. A nemzeti és az osztályfunkció betölté­se csak úgy válik valóra, ha a nemzeti keretek közt zajló osztályküzdelem az antiim- perialista nemzetközi osztály­harc szerves része. És ez mi egyéb, mint az .internaciona- > lízmus követelménye és gya­korlata. Internacionalizmusa az utolsó évtizedek három fá­zisában világosan igazolódott. A harmincas évek nemzet­közi kommunista mozgalmá­nak, a Kommunista Interna- cionálénak egyik kiemelkedő alakja, az antifasiszta nép- frontpolitika nemzetközi kö­Togliatti rülményeinek tudományos elemzője, az antifasiszta harc nemzetközi szervezője, a spa­nyol forradalmi mozgalom együk ihletője. A második fázisban, a világháború évei­ben az olaszországi antifa­siszta harc éber őre, az új demokratikus Olaszország fá­radhatatlan harcosa. Ekkor érlelődnek meg ben­ne a háború utáni modern pártstratégia elemei az. anti­fasiszta demokratikus forra­dalmi harc folyamatosságá­nak biztosításáról és szüksé­gességéről. Internacionalizmusa bátor, szókimondó, de mindig elvi és’ szilárdan szovjetbarát; mindig hűséges — ahogy ő mondta sokszor — az Októ­beri Forrádalom hazájához, a világ proletariátusa támaszá­hoz és védelmezőjéhez, a Szovjetunióhoz. Togliatti nagyságának har­madik eleme — az első ket­tőből következik — stratégiai és taktikai érzéke. Ez külö­nösen 1945 után bontakozik ki, életpályája harmadik fá­zisában. Togliatti a stratégia és taktika tudósa volt. Ki­indulópontja a párt, straté­giájának meghatározásában mindig az objektív világ és olasz valóság. Az objektív valóság marxi—lenini elem­zése Togliatti tevékenységé­ben egyet jelentett — az utolsó évtizedekben különö­sen 1956 után — a modern kapitalizmus elemzésével, következményeinek gazdasá­gi-politikai felmérésével. Togliatti — mint stratéga és taktikus — példamutatóan elemezte a munkásosztály szövetségeseinek széles ská­láját, illetve azok demokra­tikus-szocialista tömörítésé­nek lehetőségét a munkásosz­tály vezetésével. Zseniálisan fogalmazta meg e tekintet­ben az olaszországi két való­ságot; a politikai katoliciz­must és a szocializmust. Ez az OKP politikájának ma is egyik kiindulópontja. Togliatti — gyakran han­goztatják — ügyes taktikus­nak bizonyult; tudta, hogyan kell a pártnak „támadni”, „visszavonulni”, újra támad­ni. Az OKP nagy tömegbefo­lyásához az ő eszmei irány- mutatása is hozzájárult. 'Jolla éles fegy'ver volt: érvelt, vi­tázott, leleplezett, tanított. Történész, filozófus volt. Ragvogó szónok és pártszer­vező. Az ENSZ Biztonsági Taná­csának kihelyezett ülése vé­get ért, s ha eredménytelenül végződött is az amerikai vétó miatt, az Egyesült Államok kényszerű lépése beszédes bi­zonyítékot szolgáltatott arról, hogy a világszervezetben is, akárcsak a világban magá­ban, hogyan változnak az erőviszonyok. Az USA kül­dötte az ENSZ fennállása óta harmadszor folyamodott most a nagyhatalmakat megillető vétójoghoz. A Szovjetunió már rég nem al­kalmazta ezt a jogát. A Kínai Népköztársaság rövid ENSZ- beli szereplése során már mondott vétót neki nem tet­sző határozati javaslatra. Annak idején — a hideg­háború korszakában — a Szovjetunió mintegy száz alkalommal (!) volt kénytelen nemet mondani az imperia­lista hatalmak mesterkedései nyomán megfogalmazott ja­vaslatokra. A lényeg: húsz egynéhány évvel ezelőtt még az impe­rialisták, elsősorban az ame­rikaiak a Szovjetunió ellen sorakoztatták fel a tagállamo_ kát az ENSZ-en belül — ma nem egy kérdésben az im­perializmus, az Egyesült Ál­lamok szigetelődik el, s a társadalmi haladás, a béke erői kezdenek diplomáciai akciókat. Az amerikai impe­rializmusnak most ismét a vétójoghoz kellett nyúlnia. Maga a vita a Biztonsági Tanácsban arról a panamai— perui közös javaslatról folyt, amely követeli az 1903-ban megkötött panamai—ameri­kai csatorna-egyezmény ha­tálytalanítását. A Szovjet­unió által is támogatott új javaslat helyreállítaná a kis Panama állam szuverenitá­sát, a saját területe fölött, ugyanakkor biztosítaná a nemzetközi hajózás szabad­ságát is. A Biztonsági Tanács amerikai tagja elutasította a javaslatot, s legfeljebb csak azt helyezte kilátásba: az USA majd új szerződést köt a panamai kormánnyal a csatorna használatáról, de ra­gaszkodik ahhoz, hogy bizo­nyos ideig továbbra is kezé­ben tartsa a csatornát, ellen­őrizze működését. „Sóhivatal”-e az ENSZ, ahogyan egyesek állítják? Nem az! Éppen a való világ tükre... A panamai vita mutatja, hogy fokról-fokra szembe lehet állítani az or­Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke fogadta a Duna Bizottság ünnepi ülésszakán hazánkban tartózkodó kül­döttségek vezetőit szagok nagy részét az impe­rializmussal. Ahogyan a vi­etnami háború miatt, éppúgy’ latin-amerikai kizsákmá­nyoló törekvései miatt is el­szigetelődik az USA. Vietnam problémakörében ez. a hét a határidők lejárta előtti utolsó napokat hozta: március 28-án letelik az a 60 nap, mely alatt az ameri­kai csapatok teljes kivonási, meg kellett volna szervezi’ és végre kellett volna ív tani. Még néhány ezer an rikai mindig van Dél-V' namban. Hazarendelésükc washingtoni hatóságok a halogatták, hogy megpróbál tál: cserébe elérni a Laosz- ban foglyul esett amerikai pilóták szabadon bocsátását is. Erre pedig semmilyen jo­gi alapjuk nincs, a január végi párizsi békemegállapo- dás ilyen előírást nem tar­talmazott. Dél-Vietnamban ugyanak­kor tovább ropognak a fegy­verek: A tűzszünet több tíz­ezer esetben való megsértésé­ről érkeznek hírek! Teljesen sötéten mégsem láthat az ember- Párizs mellett La Celle-Saint Cloud kastélyá­ban összeültek a két dél-vi­etnami kormány képviselői, ugyancsak a francia főváros­ban folynak a VDK—USA- tárgyalások is az amerikaiak filial fizetendő jóvátételről, a négyes katonai vegyes bizott­ság (VDK. USA és a két dél-vietnami kormány kül­dötteiből) rövidesen átala­kul Hanoi és Saigon küldöt­teinek vegyes bizottságává. i 1 V. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom