Észak-Magyarország, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-03 / 52. szám

m 1973. márc. 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Országunkban T3' 37 élel­miszer­gazdasági kutatóintézet van, 2080 hivatásos kutatót fog­lalkoztatnak. Fenntartására évenként mintegy 500 millió forintot költünk. A jelenlegi ötéves tervben 900 millió fo­rintot szántunk fejlesztésük­re. Sok ez, vagy kevés? Nincs ebben az országban ember, aki ezt meg tudná mondani. Kapaszkodónak is csak any- nyit írhatunk ide, hogy a szocialista országok — ará­nyosan — ennél általában kevesebbet költenek mező- gazdasági és élelmiszeripari kutatásra, a kapitalista or­szágok azonban többel. Hol fizetődik ez ki ? Ezt nem lehet mindig pontosan meghatározni. Nézzük meg a legkínálkozóbb magyar pél­dát. a búzát. A búzatermesz­tés kutatása egy évszázada a tudományos tevékenység egyik célja és területe ná­lunk. Volt a felszabadulás előtt messzi földön híres Bánkuti búzánk. adtunk Kossuth-díjat is a felszaba­dulás után búzanemesítés­ért. Csak éppen a termelés nem akart sehogy kimozdul­ni a holtpontról. Nyomban ide kell írni, hogy a tudományban, mono­polhelyzet nincs. A hazai ku­tató mindig versenyez a má­sik hazaival, de még inkább a külföldivel. Hazánkban ezt a búzaversenyt a külföldiek nyerték. Behoztuk a kiváló szovjet bezosztáját, most már, hogy az kicsit megöre­gedett, hozzuk a még jobb szovjet, olasz, francia fajtá­kat. Ezeket termeljük, ra­gyogó sikerrel. A hazai faj­ták csak most kezdenek is­mét versenyképessé válni a külföldiekkel szemben. Mondhatná az ember, mi­nek akkor százmilliókat hazai kutatásra költeni, ha a vé­gén készen behozzuk a kül­földi fajtát? A külföldi fajták behoza­tala a fejlesztés nélkülözhe­tetlen velejárója. Kétségkí­vül olcsóbb készen venni a magot akkor is, ha mázsája sok ezer forintba kerül. így megtakarítjuk a hazai neme­sítés költségét és ami még fontosabb: megtakarítjuk a nemesítéshez szükséges esz­tendőket. Gyorsabban növel­jük a terméshozamokat. De a külföldi fajtákat a kudarcok elkerülése érdeké­ben honosítani kell. Tudo­mányos megbízhatósággal ki­választani azt a fajtát, amely valóban jó. Eldönteni, hogy ez országunk mely tájaira való. Kidolgozni hozzá az agrotechnikát; a szántás mélységét és időpontját, a vetésforgót, a felhasználandó műtrágyát, a géprendszert. Ez mind a kutatóintézetek feladata és hogy nem olcsó mulatság, arra csak egyetlen példát. A fajtákat összeha­sonlítással próbálják lei. De a búza egy évben csak egyszer terem. Egyik évben ilyen az időjárás, a másikban olyan. Az egyik barázda ta­laja ilyen, a másiké olyan. Nos, Martonvásáron építet­tek egy berendezést, amely mindezeket a tényezőket ki­küszöböli és a folyamatot gyorsítja. Celláiban télen is lehet búzát termeszteni; a fényt, a hőt, a talajt, a táp­anyagot, tehát a legfontosabb termesztési körülményeket azonosra lehet állítani az is­métlődő kísérletekben. Ezzel már valóban vizsgáztatha­tunk. A berendezés neve: fi- totron. Ára pedig 110 millió forint. Ennyi a gyorsítás ára, de bizonyosan megéri. A kutatás SSí szabad önmagában vizsgálni, szerepét csak a felhasználási terület eredményeiben ítél­hetjük meg. A búza példá­jánál maradva, erre már pontos, számszerű adatokkal rendelkezünk. Magyarországon a búza a harmincas években hektá­ronként 13-r-15 mázsát ter­mett és ez a helyzet a hat­vanas évek küszöbéig nem sokat változott. Az ossz bú­zatermés abban az időben kb. 2 millió tonna évenként or­szágos méretben. Most vi­szont egy hektár földön 30 mázsa búzát termelünk, az országos hozam pedig — ki­sebb területről — 1972-ben meghaladta a négymillió tonnát. Nehéz lenne most osztá- lyozgatni, mennyi az érde­me annak, áld behozta a Bezosztáját. mennyi annak, aki honosította, aki gépet gyártott hozzá, műtrágyáról gondoskodott stb. A lényeg az, hogy kenyérgondunk ma már nincs, vagy ha van, ak­kor az nem a szántóföldeken, hanem a pékműhelyekben jelentkezik, , • És ebből, adódik bnhék a gondolatsornak a befejezése. A búzaprobléma megoldásá­ban oroszlánrésze volt a kész. külföldi fajtának, s most valami hasonló folya­matnak lehetünk tanúi kuko­ricatermesztési rekordjaink előkészítése során is. Járulé­kos gond a kenyér minősége. De a kenyérsütés technoló­giáiét nem hozhatjuk kül­földről (próbáltuk, nem si­került). Magyar kenyeret másutt nem esznek, a megol­dást tehát itthon kell, tudo­mányosan kidolgozni. Szükséges S kört élelmiszergazdaság! kutató­munkát végezzünk. mert vannak olyan feladatok, amelyeket helyettünk senki más el nem végez. i lakás és az ember kapcsolata A lakás és az ember kap­csolatának kölcsönhatását vizsgálták a szociológusok a közelmúltban. A megkérde­zett családok többsége elé­gedett volt a lakásával, első­sorban az összkomfort és a jó felszereltség miatt. A nagycsaládosok közölt azon­ban — a lélekszám növeke­désével arányosan — csök­kent az elégedettség, kicsi­nek tartották a szobákat. A lakók többsége, elsősor­ban a fizikai dolgozók a külön bejáratú, előszobából megközelíthető szobákat tart­ja előnyösnek, ezt igazolja az is, hogy a bérlők nagy ré­sze bútorokkal zárja el a szobák közötti ajtókat. Reméljük, a lakások ter­vezői, beruházói hasznosítják a szociológiai vizsgálat ta­pasztalatait. Tanulók a íeritieli- munkában A Cementipari Gépjavító Vál­lalat ipari tanulói nem a ha­gyományos módszerekkel sajá­títják el a szakma ismereteit. A vállalat vezetői konkrét terveket dolgoztak ki a tanműhely ré­szére, s a szakmai alapisme­retek elsajátítása után különfé­le gépeket, alkatrészeket. új berendezéseket készítenek a ta­nulók. Ott jártunkkor a másod­éves gépszerelő lakatosok Mer- vcczki József szakoktató fel­ügyelete és irányítása mellett egy több tízezer forint értékű fúrógép felújításán dolgoztak. A szakoktató elégedett a fiatalok munkájával, tanulmányi ered­ményeivel s mint elmondotta: nemcsak az a fontos, hogy a tanuló évek alatt az ipari ta­nulók megismerjék a szakma „fogásait”. hanem felelősség­teljes, produktív munkát is kapjanak. Így nagyobb kedvvel, lelkesedéssel tanulnak és a gyakorlati foglalkozásokon is nagyobb öntudattal vesznek részt. Képünkön: Mer­veczki József szakoktató tanu­lóit ellenőrzi, amint a fúrógép felújításán dolgoznak. Fotó: Szabados György Kibóvitett ügyvezető el­nökségi ülést tartottak teg­nap, március 2-án, délután a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat Borsod megyei Szervezetében. Az ülésen megvitatták a TIT Miskolc városi elnökségének beszá­molóját az elmúlt évi mun­káról, s az 1973. évi felada­tokról. Miskolcon — állapí­totta meg többek között a jelentés — az elmúlt eszten­dőben csaknem 2700 ismeret- terjesztő előadás hangzott el, s 134 ezren vettek rajta részt. Ügy tűnik azonban, a TIT miskolci szervezetének ' lehetőségei nagyobbak. Külö­nösen szembetűnő a passzivi­tás a város üzemeinek részé­ről. A kibővített elnökségi ülé­sen két szóbeli tájékoztató is elhangzott. Egyrészt a VI. or­szágos küldöttgyűlésről, más­részt pedig a járási-városi szervezetek ég szakosztályok idei munkatervéről kaptak tájékoztatót az ülés részve­vői. Önkéntes véradók A rendszeres véradók közé tartoznak a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A napokban a BÁÉV Vöröskereszt Szerve­zetének felhívására több mint 650-en jelentkeztek ön­kéntes véradásra. Tegnap, pénteken a déli órákig több mint háromszáz dolgozótól vettek vért, 6 még a jelent­kezések most is tartanak. Véradás lesz Bogácson is, március 4-én, vasárnap. A kis községből több mint 150- en ajánlották fel segítségü­ket, s jelentkeztek önként véradásra. örömteli nap volt a teg­napi a Szerencsi Szabó Szövetkezet dolgozói szá­mára. Tegnap, március 2- án, az 1972. évi mérleg.ió- váhagyó közgyűlésen adta át Koltai Zoltán, a KI- SZÖV elnöke a szövetkezet dolgozóinak az új székha­zat. Több mint egymillió forintért vásárolták meg a Szerencsi Bútoripari Szö­vetkezet régi épületét, s az itt berendezett munkahe­lyen korszerű körülmények között, világos munkate­remben dolgozhatnak az asszonyok. Száz dolgozó­juk munkakörülményein változtattak ezzel gyökere­sen. A majdnem teljed egé­szében exportra dolgozó szövetkezetben az elmúlt esztendőben jelenlős bér­fejlesztést hajtottak végre, s most átlagosan 1350 fo­rintot fizettek ki a szövet­kezet dolgozóinak, Fotó: Sz. Gy. A tréler, a rápakolt ház­elemekkel méltóságteljesen halad Miskolc összekötő vá­rosrésze felé. A vezető, Ba- ranyi Imre Iáiható elégedett­séggel ül a volán mögött. — Tizennegyedik éve dol­gozom a vállalatnál, és har­madik éve szállítom a ház­elemeket. Megtalálom a szá­mításomat. A havi keresetem 3700—3S0O. Es most... Négy cs fél ezer forintra számítot­tam. Kellemes meglepetés ért: 5225 forint nyereségré­szesedést kaptam. Itt megbe­csülik, aki szorgalmasan dol­gozik, aki hű a vállalathoz. Ügy is veszem, mint talált pénzt. Hogy mire költőm? Ezer helye van. Véletlen, hogy Bárányt Im­rével beszélgettünk. Talál­kozhattunk volna ugyanígy Baji Bélával, aki 5161, Barta Bertalannal, aki 5223, Budai Józseffel, aki 6030, Fazekas Pállal, aki 6553. Kovács Kál­mánnal, aki 6207 forint nye­reségrészesedést vehetett fel. A szerelők közül Andrási Ferenc 4084, V. Béres Gyula 4761, Gerják István 4853 fo­rintot kapott. Találkozhat­tunk volna rakodómunkások­kal. akik közül Balogh Béla 3861, Erdélyi Joachim 4362, Gönczi Barna 4789, Kéki An­tal 4532, s Miklós János 4986 forintot vehetett fel. Miből eredt ez a tisztes nyereségrészesedés? L énárt József igazgató elmondta, hogy a négy megye területén dolgozó egység gépkocsiveze­tői, rakodói tavaly 7,1 mil­lió tonna építőanyagot: szállí­tottak. 17,6 százalékkal töb­bet. mint az előző évben. Folyamatosan, három éven át megkapták az élüzem ki­tüntetést. s tavaly is élüzem szintű eredményekkel dol­goztak. Sok száz ember és gép erőfeszítése van a 7,1 millió tonna áru szállításá­ban. S ennek a jutalma nem maradt el. 5.5 százalékkal fejlesztették a béreket, s most 23.3 napi bérnek meg­felelő nyereségrészesedést tudnak kiosztani. Az ÉPFU — sok vállalatot, intézményt megelőzve —, igen iól honorálja a vállalat­hoz való hűségei. A válla­lathoz való ragaszkodás ju­talma évenként: 4 százalék, ami azt jelenti, hogy a húsz éve itt dolgozók 80 százalék­kal több nyereségrészesedést kapnak. Ez a titka annak, hogy a törzsgárdatagok nem válnak meg a vállalattól, ideköti őket az erkölcsi és az anyagi elismerés. A 3-as ÉPFU évről évre mind nagyobb feladatokat végez el. Ennek arányában nő az elszállított építőanyag mennyisége, nő a bevétel, a nyereség. Érdemes feljegyez­ni, hogy 1967-ben például ez egy főre jutó év végi nyere­ségrészesedés 1118 forint volt, S a múlt évi munka jutalmaként az egy főre jutó év végi részesedés 2091 fo­rint. Az ÉPFU miskolci egysé­gében még a múlt évben el­készítették a több évre szó­ló műszaki feüesztési prog­ramot. Ez összefüggésben van az ez évre esedékes nö­vekvő feladatokkal. Ebben az évben 5,8 százalékkal több építőanyagot kell elszállíta­niuk a 3-as ÉPFU dolgozói­nak. A műszaki feilesztés. a hatékonyság növelésinek eredményeképpen ezt íe'!°s egészében a te"me)4kenvrég növelésével tudták biztosíta­ni. Az elképzelés szerint, a teljes termelési értéket 4.7. az átlagbéreket. 4 százalék­kal. a nyereséget pedig 15 százalékkal növelik. Ismeretes, hogv a 3-as ÉPFU dolgozói a mc'-rt«!, valamint a debreceni ház­gyárból hat városba szállít­ják a házelemeket. Fme’ieri jelentős munkát végeznek Leninvárosban. az o’“fih- program keretében, a H'"! építésénél. Érdemes felemlí­teni még azt. is. hogv Debre­cen vízellátásának tvztósiTása érdekében nagy földmunkát kezdtek Balmazújvárosnál. Az idő kedvez az építők­nek. ígv a szállítóknak is. A kollektívában nagy az aka­rat. ió a hangulat, a légkör, amelyet tovább erősít a lörzsgárdatagsáe kimagasló erkölcsi és anyagi elismeré­se Mindez a jó munkára ösz­tönöz. «-sorba Barna Ügyvezető elnökségi elés a TIT-ken Erkölcsi és anyagi elismerés Nyereségrészesedés a 3-as ÉPFU-nál S’ Ul otthonion

Next

/
Oldalképek
Tartalom