Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-08 / 32. szám

1973. február 8., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Közös goB-adyrük II lakásprogram ■HfillSPliii Beszámoló taggyűlésen az ózdi és a kazincbarcikai építőknél Mostanában több fórumon szerepelt megyénk lakásépí­tési programja. Szó volt ró­la a megyei pártbizottság legutóbbi ütésén, az építési és városfejlesztési miniszter miskolci tanácskozásán, és sok szó esett az építkezés kérdéseiről a BÁÉV 18 párt- szervezetének beszámoló tag­gyűlésén is. Utóbbiak közül az elmúlt héten a házépítő kombinát Il-es számú épilé. si üzeme — Ózd és Kazinc­barcika építőinek — taggyű­lésén vettünk részt. Amilyen természetes, hogy a megye és a minisztérium vezetőinek tanácskozásain a IV. ötéves terv Borsod me­gyei lakásprogramjáról komplex összefüggéseiben esett szó, éppoly természetes, hogy a BÁÉV pártszerveze­teinek taggyűlésein — vég­eredményben ugyanarról a kérdésről — konkrétabban, a mindennapi munka olda­láról megközelítve »tanács­koztak a kommunisták. A nagy kérdés A nagy kérdés — általá­ban és konkrétan is —: megvalósul-e megyénkben a IV. ötéves terv lakásépítési programja? Közelebbről: mi a helyzet jelenleg; a beru­házók, a tervezők és a kivi­telező vállalatok biztosítani tudják-e az 1973. évi tervek megvalósítását? Mert ez kulcsfontosságú kérdés a IV. ötéves terv lakásprogramjá­nak végrehajtása szempont­jából. . Tekintettel arra, hogy c nagy és kiemelt beruházás több területén jelenleg nyug­talanító jelenségek tapasztal­hatók, a megyei pártbizott­ság joggal „feszegeti” a kér­dést. Elsősorban azért, mert a lakásra várók igényeinek ' kielégítése a megyei vezetés egyik legnagyobb gondja. De azért is, mert. a X. párt­kongresszus határozatai a lakásprogram megválósí táji­ra kötelezték ,a párt-, az ál­lami és a gazdasági vezető­ket. Ez a program megyénk­ben a IV. ötéves terv idő­szakában — a magánerőből és OTP-segítséggel épülő lakásokon kívül — mintegy 17 ezer állami és szövetke. zeti lakás felépítését jelen­ti. amelynek zöme — más építőipari vállalatokkal együtt — a BÁEV kivitele­ző munkájára vár. Az ötéves terv elsp két évében 5540 lakás máé elké­szült. Az idén — a tervek szerint — mintegy ”700—2800 lakásnak kell elkészülnie, míg a továbbiak felépítése az 1974—75-ös évek feladata lesz. A program tehát világos. Csakhogy a megyei pártbi­zottság aggodalma mégsem alaptalan! Még akkor sem, ha a BAÉV, mondhatni üte­mesen teljesíti a maga prog_ ramját. Mert ehhez képest a mélyépítő munkálatok és a közművesítés — különbö­ző okok miatt •— jelenleg is több hónappal le van ma­radva a koordinációs ütem­tervektől; mert a pénzügyi lehetőségekkel nem mindig reálisan számoló tervezői te­vékenység miatt az egy la­kásra jutó költségszint a. ter­vezettnél magasabban ala_ kul. Márpedig az utóbbiak miatt — plőzeles számítások szerint — a tervezettnél lé­nyegesen kevesebb lakás építhető fel. A megyei pártbizottság ügy ítéli meg a jelenlegi helyze­tet, .hogyha a beruházók .idő­ben biztosítanák az előköz- művesítéö feltételeit, és ha a kivitelező vállalatok is — jobb üzem- és munkaszerve­zéssel, valamint jobb együtt, működéssel — csökken térnék a kialakult költségszintet, ak­kor a helyzet lényegesen ja­vulna. S azt is látja, hogy az elkészült lakások gyor­sabb üzembe helyezésével jelentős minőségromlást és kárt lehetne elkerülni. Egy-egy város, vagy vá­rosrész építőmunkásait és pá rtszerveze tei t természete, sen a beruházók, a tervezők és a kivitelező vállalatok együttműködésében rejlő, fo­gyatékosságok és azok kö­vetkezményei másképpen érintik. Az egyes munkahe­lyeken a gazdasági vezetőket és a pártszervezetek kommu­nistáit elsősorban olyan kér­dések foglalkoztatják, hogy az oda tervezeti lakótelep a. tervezett időre, de ha le­hel, hamarabb, hiánymente­sen és lehetőleg a tervezett­nél is olcsóbban készüljenek el. Erről győződhettünk meg a IIK 11. építési üzem pá,rí­sz,erveze,lének beszámoló tag­gyűlésén is. Határidőre A vezetőség beszámolója — amelyet Vékony József párttitikár terjesztett a tag­gyűlés elé — a pártmunka egyéb kérdésein kívül meg­különböztetett figyelmet for. dított az alapszervezet gaz­daságszervező és -ellenőrző munkájának értékelésére. Egyebek közt megállapította, hogy a gazdasági és párt- vezetőségek kapcsolata mind a kazincbarcikai, mind pe­dig az ózdi építkezéseken megfelelő. Á gazdasági ve­zetők rendszeresen és idejé­ben tájékoztatják a pártszer. vezetet az esedékes len'fel­adatokról, elképzeléseikről; a pártszervezet pedig biztosít­ja ezek megvalósításához a kommunisták példamutató helytállását. Ennek eredményeként si­kerűit például Ózd új város- központjában legutóbb ba­táridőre és jó minőségben átadni azt a 87 lakásos épü­letet, amelynek „ikertestvé­rét” szintén a tervek szerint március közepére és hiány­mentesen kívánják átadni rendeltetésének. Ugyanakkor —, állapította meg a beszámoló — a válla­lati üzem- és munkaszerve­zést tovább kell javítani, mert egyes brigádok gyako­ri „Ingázása” Űzd, Kazinc­barcika és olykor a miskolci Győri kapui építkezések kö_ zött, nem elhanyagolható időveszteséget jelent. E prob­lémáknak hangot adott fel­szólalásában Vass Emil mű­vezető és Szabó Béla vízve­zeték-szerelő is. A vezetőség beszámolója — megítélésünk szerint — összegeiden joggal állapíthat­ta meg. hogy az a munka, amelyet az ózdi és a kazinc­barcikai építők végeztek ta­valy á lakásprogram meg­valósításáért., elismerésre méltó. Ott van ebben a párt­szervezet termelést segítő és általános politikai munkája, a kommunista építők példa­mutató helytállása is. Az idei program megvalósításá­ért pedig — amint ezt a taggyűlésen hallottuk — Ózd és Kazincbarcika építői a Központi Bizottság novem­beri útmutatásai alapján még nagyobb hitfel és felelősség­érzettel kívánnák dolgozni. A párt-wb véi&ménye A HK II. építési üzem partalapszervezetenek elmúlt évi munkáját — a végre haj. tó bizottság nevében —Mol­nár Lajos elvtárs, a BÁÉV pártbizottságának titkára ér­tékelte a taggyűlésen. — A vezetőség beszámoló­ja reális és előremutató, a vita elvtársiam és felelősség- teljes volt — állapította meg, majd ismertette a veg- rehaj ló bizottság írásban megküldött véleményét a pártszervezet elmúlt esi munkájáról, s javaslatait a pártmunka ez évi feladatai­ra vonatkozólag. Szólott — többek közölt —7 arról is, hogy a BÁÉV valamennyi alapszervezete és esúesvezetőségc kommu­nista felelősséggel végezte el az elmúlt évi munka érté­kelését, s ismerve a part- szervezetek határozatait és munkaprogramját is, meg­győződéssel mondhatja, hogy a BÁÉV építkezésein dolgo­zó mintegy (150 kommunista az idén is minden tőle telhe­tőt megtesz a lakásprogram megvalósításáért. Cscpányi Lajos ftranygyirűs tsz-tagok Az elnök kicsi szobájában már mozdulni sem lehet. Újabb székeket hoznak, s a székeken újabb vendégek foglalnak helyet. Vendégek? így helyesebb: családtagok. Még a mozdulatuk .is azo­nos, ahogy ráncos, kimun­kált kezüket összekulcsol­ják ölükben. Minden kézen gyűrű csillog. Aranygyűrű. Minden gyűrűn egy számjegy és egy kalász. Jobb kezükön viselik. — Ök a mi derék öreg­jeink — súgja Ribárszki Pál, a sajópüspöki Sajóvöl- gye Termelőszövetkezet el­nöke. — Húszéves tagsá­gukért kapták a zárszám­adó közgyűlésen. — Több, mint hűszeszten- dös tagság az — kapja fel a fejét egy élénk szemű né­niké, akit Léka Józsefeiének hívnak, de a faluban, sőt. még azon túl is csak úgy ismernek, Margit néni. — Hát persze, hogy löbb. Hi­szen 1950-ben voltam a Szov­jetunióban az etóö magyar parasztküldötlséggel. s ami­kor hazajöttem, rögtön szól­tak, hogy segítsek a szer­vezésben. Hamarosan meg­alakult a szövetkezet, onnan a/, én tagságpm. Margit néni 74 éves, bri­gádvezető. Van olyan nyári nap, hogy 80 ember munká­ját irányítja, s közben el­végzi a maga teendőjét is. Azt.. mondják, aranyat ér a keze, a szava még ennél is többet. Nincs olyan községi, járási, megyei rendezvény, ahol felszólalását vas tapssal ne jutalmaznák. — Mindig van valami mondanivalóm. De most, a zárszámadó közgyűlésen el­szorult egy kicsit a szivem, amikor átvettem a gyűrűt és az oklevelet. De azért mégis sikerült szólnom. Valahogy így mondtam dr. Papp La­jos elvtársnak: Örömmel és büszkeséggel veszem át a ju­bileumi gyűrűt, de államtit­kár elvtárs, ön is büszke le­het, hogy falubelijének adja áh — Margit néninek két ara­nya van már. Hatvanhatban a Munkaérdemrend arany fokozatát kapta. De én azt mondtam most is. hogy mind a két kezére aranygyűrűt kellene húzni. Én is neki köszönhetem, hogy ez a gyű­rű a kezemen 'csillog, ő győ­zött. meg hajdanán, ö bi­zonygatta. hogy a közös gaz­daság más életet hoz nekünk — szólal meg Varga Lajos bácsi, aki 76 évesen viseli a fömagtáros címet. — Csak egy baj van — fűzi tovább gondolatát —, később kel­lett volna születnem. Meri igv már egyszerű, a gépek dolgoznak, mi meg csak se­gédkezünk. Lajos bácsi olyan szépen mondja, olyan kedvesen .be­szél Margit néniről is... A jelenlevők csodálkozva néz­nek rá. Margit néni nevetve magyarázza: — Mi a fajossal mindig eivódunk. Egyszer az elnö­künk úgy büntetett meg bennünket, hogy közösen küldött, üdülni Debrecenbe. De nem segített az sem, azóta is replikázunk egymás­ra. Persze, mindenki tudja, hogy ez sohasem komoly. Az aranygyíirűs termelőszövetkezeti iagok egy csoportja (Szabados György felvétele) — Egy kissé mind így va­gyunk egymással, mi öregek — mondja Papp József pénz­táros. — Szigorúbbak va­gyunk egymáshoz, mint a fiatalokhoz. Mindig bírá­lunk. És mindig ugratjuk egymást. Lajos bácsit például elneveztük méregkeverőnek, amikor megjött a méreg- kamra-kezelői tanfolyamról. Mindig tudnak mondani egymásról olyat, amin ne­vetni lehet. A 78 éves Sze­pesi Láiszlónéval lölylon- folyvúst el mesélte tik, milyen is volt az, amikor először ült be a városi cukrászdába fagylaltot enni. O viszont azon nevet, mennyire nem tudott a kaszával bánni a/, az ózdi munkás, akit aratni küldtek a tsz-be annak ide­jén. — Segíteni akart szegény, de úgy fogta a kaszát, hogy kénytelen voltam kivenni a kezéből — kuncog. De be­széljünk Szepesi mama friss sikereiről is. Tavaly, amikor 77 éves volt, kitüntetéssel végzett el egy tanfolyamot. Frankó Béla bácsi 62 éves volt, amikor nyugdíjba ment a bányából, s belépett a szö­vetkezetbe. Ma 83 éves es másodszor vonult nyugdíjba. — Mit csinált Béla bácsi az első nyugdíjba vonulása után? — Csak traktoros nem voltam, egyébként minden. Legutóbb éjjeliőr. És lehet, hogy a fiam sorsa is igv alakul, ö most ment. nyug­díjba a vasúttól, és most lett tsz-tag. Lehet, hogy húsz év múlva ö lopja a család ma - sodik aranygyűrűjét... Ennek az öt kedves em­bernek és két társuknak — Léka Pálnénak és Papp Ist­vánnak. akikkel betegségük miatt nem beszélhettünk — aranygyűrűje az első' olyan aranygyűrűk közül való. amelyet termelőszövetkezeti tagoknak. mezőgazdasági törzsgárda tagoknak adomá­nyoztak hűségük jutalma­ként. De még sok ilyen •aranygyűrű készül a jövő­ben, A sajópüspöki Sajövök, gye Tsz jövő évi zárszám­adó közgyűlésén üs lesznék olyanok, akik átveszik a ka­lásszal díszített pecsétgyű - rűt, s akik éjjel-nappal vi­selik majd, mint Margit né­ni és társai. Lévay Györgyi ■ l Üzemi demokrácia a Tiszáin Gygkran megfordulok a Tiszai pályaudvar szakszer­vezeti bizottságának helyisé­gei ben. Többször találtam már itt az állomás felső ve­zetőit, Guba, Jánost, a párt- szervezet csúcstitkárát. Mezei Istvánt, az szb titkárát, Pász­tor Zoltánt, az állomás fő­nökét nagy tanácskozásban. Olykor szenvedélyesen vi­táznak a kollektíva egészé­vel kapcsolatos tennivalóik­ról. vagy éppen az egyes em­bereket érintő értékelések­ben, döntésekben. Van bennem egy másik kép is. Sűrűn lehet ilt talál­kozni műhelybizottsági titká­rokkal, aktívákkal, bizal­miakkal, szocialista brigád- vezetőkkel. gondjaikban se­gítséget, esetleges sérelmük­ben orvoslási kereső vasuta­sokkal. A mozgalmas élet, az elhangzó szavak, a pár­beszédek sokat mondanak a pályaudvar, sőt az egész vasúti csomópont életéről, demokratizmusáról. — A Tiszai pályaudvar és a vontatási főnökség, vala­mint Miskolc néhány vasúti üzemében jó a légkör, meg­felelő szintre emelkedett az üzemi demokrácia — érté­kel Zombori Lajos, a szakj szervezet területi bizottsá­gának' titkára. — A demok­ratizmus élenjárói a vonat­kísérők, s a mozdonyszc- mélyzet tagjai. A csomó­pontról erőteljesen sugárzik és más területekre is kihal az üzemi demokrácia. A miskolci vasúti csomó­ponton tapasztalható egész­séges légkör korántsem vé­letlenül bontakozott ki. Erre tagadhatatlan hatással van a környezet. Itt, a nagy ipar­városban van a munkásosz­tály bázisa, a diósgyőri ko­hászat, a gépgyár. Az itteni szervezettség, a légkör, adói. gőzök öntudata kihal a vas­úti csomópont dolgozóinak életére, gondolkodásmódjára is. E jó hatásokra itt kétsze­resen szükség van. A vasút nem zárt üzem. Az utasok a szolgálatukat végző egyes emberek viselkedéséből, ma­gatartásából következtetnek az egész vasutasság jellemé­re, gondolkodásmódjára, az emberi .kapcsolatokra. Nos, éppen ezért mind a területi, mind a helyi 'szakszervezeti szervek fontos feladatuknak tekintik a jó, légkört tápláló üzemi demokrácia ápolását, fejlesztését. Hogyan érvényesül ez a vasutas szervezet életében? A Tiszai pályaudvar felső ve­zetése — a párt-csúcstitkár, az szb-titkár, a KISZ-titkár. az állomásfőnök — a leg­teljesebb egyetértésben dol­gozik. Ahogy mondani szo­kás. a vezetés „egy fejjel gondolkodik, egy szívvel érez”. A jól összehangolt munka kisugárzik a közép­vezetésre. Itt, azonban egyik­másik esetben, s lejjebb, a mikroszervelcnél még inkább meg-megcst kordul n ak i dőn - ként az együttműködés fo­gaskerekei. Előfordul, hogy egyik-má­sik gazdasági vezető a cso­mópontra zúduló feladatok láttán, s annak végzése kö­zepette csak a szakmai fel­adatokra figyel, s megfeled­kezik az emberről. A szak­szervezeti bizottságnak ab­ban van nagy érdeme, hogy következetesen figyelmeztet az üzemi demokrácia betar­tására. Jó dolog, hogy az ál­lomásfőnök is gyakran fel­hívja a gazdasági vezetés fi­gyelmét: nemcsak a párt- szervezetben, a szakszerve­zetben, hanem a szolgálati helyeiken is meg kell hall­gatni az embereket, törődni kell az emberi gondok meg­oldásával. S hogyan működik a „visszacsatolás” ? Többször vettem részt már értekezle­ten, tanácskozáson. Itt sok bátor bírálat, konstruktív ja­vaslat hangzott, s hangzik el, s ebben tagadhatatlanul a szocialista brigádok vezet, nek. Aránylag jó és gyors az információ, az intézkedés. Az elmúlt évben például a bi­zalmiak. majd az mb-titká- rok jelzése alapján arra fi­gyelt fel az szb, hogy — a kollektív szerződésben lefek­tetett elvekkel szemben — egyik-másik esetben munka­időn túli szolgálatra készlel­lek embereket, Más esetben l>edig nem számolták el a készenléti időt. Igaz; gyak­ran néhány perc, vagy egy órán belül közölték a dol­gozóval, hogy nem veszik igénybe szolgálatai. Egyről azonban elfeledkeztek, hogy az emberek többnyire mesz- sziröl. hosszú időt utaztak, és ezt is figyelembe keil venni. Felhívták e- jelenség­re a területi bizottság fi­gyelmét is. Kiderült, ha nem is sűrűn, de ez a rossz gya­korlat másutt is érvényesüli. A jelzések alapján az igaz-' gatóság vezetője nagyon gyorsan és hatásosan vetett véget ennek a gyakorlatnak. Azt. mondjak, hogy itt jó az üzemi demokrácia. En­nek hatása érezhető a gaz­dasági eredményekben is, hi­szen az elmúlt évben is él- üzem szintű eredménnyel dolgozott a Tiszai pályaud­var. Korántsem mondhat­juk, hogy minden tökéletes. A területi titkár így össze­gezi a tennivalókat: — A munka, még jobb, fe­lelősségteljesebb végzése, az üzemi demokrácia további erősítése megkívánja, hogy a vezetők a felső, középső és alsó szinten jobban vonják be a dolgozókat a .döntések meghozatalába, a végrehaj­tás ellenőrzésébe, s minden terűiden még jobban vegyek figyelembe ac emberek véle­ményét. Ösztönözni szeret­ném o. vasutas dolgozókat: még jobban éljenek az üze­mi demokrácia nyújtotta jo­gokkal B.) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom