Észak-Magyarország, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

£SZAK=MÄGYARORSZÄG 4

1973, febr. 18,, vasárnap

gggSWB»

Könyvforgalom, könyvkereskedelem 2-ben

1972 volt az első teljes esztendő, amikor a könyvkeres kedelem, illetve könyvforgalom szempontjából — egy ko rabbi intézkedés eredményeként — teljesen különválasz tották a fővárosi és a vidéki könyvforgalmi hálózatot. Isme retes, hogy 1972. január 1 -töl az Állami Könyvterjesztő Vállalat feladta vidéki boltjait, és csak Budapesten tévé kenykedik, mig a Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat csak nem az egész országot behálózó boltrendszerével ellátja a vidéki városok, nagyobb települések és üzemek könyvkereskedelmi szolgálatait.

Az olvasó tulajdoniképpen, nem figyel rá, hogy a könyvek beszerzési forrása, a bolt milyen könyvkereskedelmi intézményhálózathoz tartozik, csak a művek fcap- hatósága, könnyebb elérhetősége érdekli, illetve az esetleges hiányosan kapható, vagy rossz kiadványokon bosszankodik. Együttesen érzékeli a könyvkiadás és a könyvkereskedelem pozitív és negatív jelentkezéseit, amelyek nagyon sok esetben az írói alkotómunka és az egész irodalmi élet függvényei. Amikor a könyvesboltok forgalmát, illetve a vevők észrevételeit' mérlegeljük, nem hagyhatók figyelmen kívül az irodalmi élet legfőbb jellemzői sem, hiszen azok rendkívüli mértékben meghatározzák, mi jut és miikor jut az olvasó kezébe.

Az 1972-es esztendő nagy pozitívuma a könyvesboltok i ikrében, hogy nagyobb példányszámban került a polcokra az ifjúsági és szépirodalom. Egy egyszerű szervezeti intézkedés nyomán, ne- •vezetesen, hogy a posta kikapcsolásával, túrakocsival küldik a könyveket a boltokba, megjavult az újdonságellátás, hamarabb eljutnak az új kiadványok a vidéki boltokba, és így az olvasóhoz is. Sajnos, a könyvelt rendelése a bolt részéről még mindig eléggé lassú mechanizmussal történik. Több áttétellel jut ed az ellátó Könyvért Vállalathoz, s nem mindig kielégítők a példényszámok. Ennek persze nemcsak a rendelési mechanizmus, hanem a korlátozott kiadói példányszám is oka lehet. Különösen szembetűnő ez a szakkiadványoknál, pedagógiai munkáknál, egyebeknél . Most például elég nagy propagandával kezdődött a mezőgazdasági könyvhónap, ugyanakkor Miskolcon a meghirdetett népszerű kiadványokból kevés adódott, alacsony volt a példányszám. Nem a mezőgazdasági nagyüzemeknek való könyvekről van szó, hanem a városban

is, vagy a város környékén kertészkedő, mezőgazdaság iránt érdeklődőiknek való kézikönyvekről. Kevés volt például az elmúlt évben a mesekönyv is.

örvendetes, hogy a boltok összforgalmún belül mind nagyobb arányt jelentenek, egyre keresettebbek a tudományos, a népszerű ismeretterjesztő kiadványok, és az értéktelenebb krimik helyett is egyre többen érdeklődnek a tudományos-fantasztikus irodalom iránt. Egyelőre az elmúlt évben ezek példáiny- száma elegendő volt. És nagyon jő az is, hogy ezeknek a mun!;óknak, különösen a népszerű ismeretterjesztő kiadványoknak színes a választéka is.

Érdemes felfigyelni erre az arányeltolódásra, ami a szépirodalom rovására történt. Vajon mi okozhatta, hogy a korábban mindig vezető szépirodalom kezdi elveszteni könyvesbolti vezető pozícióját, és az előbb említett kategóriák iránt nő az érdeklődés? A bolti dolgozók véleménye, de az olvasó, az irodalmi életre figyelő ember tapasztalata is azt sugallja, hogy a nem szépirodalmi jeLlegű munkák frissessége, nagyobb választéka, érdekessége erős versenytárs a lefékezett sód rú szépirodalmi élet mellett. A nagyszerű szociográfiai munkák, a rendkívül ízléses, kulturált kiállítású művészeti kiadványok, amelyek nagyon szép számban jelentek meg, a maguk műfajában sóikkal érdekesebbek, mint — tisztelet a kivételnek — az új irodalom jelentkezéseinek igen nagy hányada. Ugyanis annak ellenére, hogy tiszteletté méltóan magas számban jelentkeznek új írók, igen magas a kiadványok száma és a péü- dányszám is a szépirodalomban, mégis kevés a jó új anyag. Hiányoznak a már ismert és elismert írók új, eredeti művei, igen sok az indokolatlan, legalábbis kereskedelmileg indokolatlan

újrakiadás, és a nagyon nagy számú első kötetes író munkái között sajnos, sok az, olyan, amelyet egyszer elolvasnak és nagyon hamar él is felejtenek. Nem születnek olyan müvek, amelyek felráznák az irodalmi közvéleményt, felráznák az olvasót. Nincs olyan új, amely például a Rozsdatemető hajdani nagy sikerére emlékeztetne. Ez persze, nem könyvkereskedelmi és kiadói gond elsősorban, hanem a magyar irodalmi eiet egyik negatív jellemzője, amely kihatásaiban a könyvforgaliomíban, a könyvkereskedelemben is jelentkezik.

A boltok polcai vonzók, látványosak, igen sók az olyan klasszikus újrakiadás, amely m.ind árát, mind kötését, esetleg sorozatban való megjelentetését tekintve alkalmi ajándéknak is való, de kevés a könyvgyűjlö ivoda- lombarátnak való újdonság. Viszonylag kevés művet talál az olyan vásárló, aki folyamatosain lépést akar tartani elsősorban a hazai irodalommal és annak friss értékeit szeretné gyűjteni. Ez a gond azonban túlmutat a könyvkereskedelem gondján. Itt viszont, mint kereskedelmi gond megjegyzendő az utánrendelési rendszer lassúsága, és alighanem finomításra váró mechanizmusa.

Korábban többször írtunk róla, hogy a könyvkereskedelemben a bevételi terv teljesítését ritkán elemzik, nem vizsgálják, vajon a szocialis- 1a (kultúra szempontjából értékes művek eladása, avagy bestseller és egyéb kiadványok ára adja-e a jó bevételi tervtől j esi test. Nem vizsgáltaik, vajon a „támogatjuk” és „tűrjük” elv miként érvényesül a könyveladási gyakorlatban, illetve mindazok a kritikai kívánalmaik, amelyeket a szocialista kultúra erősítése végett a hazai alkotásokkal szemben felállítunk, mennyiben érvényesülnek az import-kultúrával széniben is. Jóllehet, a könyvből ti forgalomban még jelen vannak a nem elsődlegesen szocialista művek is, és a bevétel növelésében közrejátszanak, de az a tény, hogy növekszik a tudományos, a népszerű ismeretterjesztő és egyéb művek részesedése az összforgalomban, pozitív jelenség.

Benedek Miklós

Vázlat

imiiiiiiiiHimiimimiiiiimiimiiuiiiiiimmimmmiiiimimmRift

| Borsodi Gyula |

1A nyúl magánya I

~ A reggeli téli napsütésben = egyedül mentem a hegygerincen,

— Tavaszra készült a iában,

~ a fűben, a földben minden. E

E Az ágon cinke, csíz, szajkó kiáltott, S

— Ilyen februárt ugyan ki látott? E

E A völgy fölött kóborló varjú kárált,

3 e szerepcserére szívesen ráállt. E

~ Legyen a tél is tavasz ezután, S

E ne jégbogyócskák csüngjenek a fán. 3

— hanem madárfütty, trilla zenéljen. —■

E S ahogy a cserjés szélét elérem, 3

3 egy nyúl ugrik föl, — elűztem áliná-t, 3

~ Vcgigzörrcnl a fagyott halasztón, 3

E csörgő talpain vitte magányát E

E s mint bús lemondás szállt át a csenden; 3

E Hiába övé az egész halár, 3

s ha nem találja benne a párját. 3

iTiiiiiimiiimiiiiimmmmm'iiiimiimiiimmmmmHiHNiHnmii

Újfajta legátusok

A luiiflani híres vidéki fő- UdjüdOI iskolák| kollégiumok — köztük például megyénkből a sárospataki — növendékei azért jártak annak idején legációba, hogy a saját tanulásuk költségeire valót megkeressék szellemi szolgálatukkal, s iskolájuk javára is adományokat gyűjt- senek. De már ekkor megvolt a pedagógiai haszna is a későbbi hivatásuk környezetével való ismerkedésnek: vagy. is a legáció az életre-való- ságra nevelés jó iskolájának is bizonyult. A hazai diák- hagyománynak ezt az utóbbi funkcióját támasztotta új életre a KISZ és a Népművelési Intézet azáltal, hogy az egyetemek, főiskolák önként vállalkozó hallgatóit a félévi vizsgák után tíznapos népművelési gyakorlatra küldi.

Így jött az idén két debreceni bölcsészlány. Vajda Mária harmadéves történelem— földrajz—néprajz szakos, Simon Katalin harmadéves magyar—német szakos, aztán a debreceni agráregyetemről az elsőéves Bárczi Béla, a nyíregyházi mezőgazdasági főiskoláról pedig a növényvédő repülőgép-vezetőnek készülő Csicsák György, s a kertészeti áruforgalmi szakos Fi- czere Miklós a régi idők legátusainak egykori röptetó fészkébe, Sárospatakra.

Az itt töltött tíz napjuk zsúfolt élményeit még melegében igyekeznek rendszerezA modern könyvművészet úttörői

A gyomai Kner-mühely kultúrtörténeti jelentőségéről

A KÖZELMÚLTBAN láttak napvilágot kötetbe válogatva — a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában — Kner Imre tanulmányai. A könyv művészete címmel megjelent kötetben, amelyet Hairnan György szerkesztett, a szerzőnek tizenhét írása, cikke, esszéje kapott helyet, zömükben kifejezetten nyomdászán, betűtervezéssel, tipográfiai kérdésekkel foglalkozó írások. Kner Imre, a gyomai nyomdát alapító Kner Izidor fia, nemcsak kitűnő szakember volt azonban (Lipcsében, -a Julius Maser-féle nyomdásza ti technikumban tanulta magas szinten a szakmát), hanem eredeti hangú, jó stílusú cikkíró is, akinek tanulmányait, különösen a szecesz- sziós fogantatású nevet nyert „Csipió Paprikánusszal” folytatott gunyoros disputáit, a tudatlanságot és konzervativizmust kifigurázó, csípős esszéit olvasni ma is élvezetes, szórakoztató időtöltés, túl az ismeretek hasznosságán.

De hát hogyan is alakult ki a Kner-mühely?

A Kner-ősök Békésszent- an órásról települtek át Gyomára. Kner Samu, levéltári adat szerint 1832-ben lett ott bejegyzett könyvkötő. Fia, Kner Sámuel 1857-ben folyamodott Gyoma elöljáróságához könyvkötő iparengedély elnyeréséért. Ebből a könyvkötő műhelyből nőtt ki az utód, Kner Izidor munkája nyomán a Kner-nyom- da. A nyomdát 1882-ben nyitotta meg a fiatal könyvkötősegéd, eleinte igen szerény feltételek és felszereltség birtokában. Hat gyermeke közül Kner Imre a legidősebb; ő lesz folytatója, s kibontakoztatója édesapja művének. De a többiek — Kner Erzsébet (könyvkötő, Amerikában él), Kner Albert (grafikus, tervező, Amerikában él), s Kner Endre is, aki 1942-ben Voronyezsnél halt mártírhalált — az apa, Kner Izidor mesterségében, a nyomdászatban választottak maguknak életpályái. Sőt, a következő nemzedék tagjai közt is jeles nyomdászokat, könyvművészeket találunk: köziük' a kötet gondozóját, Hairnan Györgyöt.

Kner Imre munkássága a szecesszió könyvművészetéből indult ki; ebbe az irányba vezettek lipcsei tanulmányai, s a kor nyomdászati, közízlése, igényel egyaránt. Szenvedélyes érdeklődése, szorgalma, kutató kíváncsisága azonban hamarosan felfedeztette vele a magyar nyomdászat történelmi emlékeit, légi nyomtatványok, s régi nyomdászok, betűmetszők művészetét.

A századforduló után Európa könyvművészei Angliában, Németországban és más országokban keresni kezdik a betűtervezés, a tipográfia megújításának lehetőségeit, felfedezve a reneszánsz nyomtatványok könyvéé betüművészetének szépségét, klasszikus tisztaságát, nemes egyszerűségét és arányait. Angliában, Hollandiában a medievális, Németországban, Itáliában a klasszicista antikva a tipográfiai megújulás alapja.

Kner Imre, aki ismeri a magyar betűművészet hagyományait, rádöbben, hogy „a megújított hollandi antikva nem más, mint Tótfalusi Kis

Miklós metszett medievális betűsorának egy kissé finomított változatai. S az olasz betűművészek után lelkesedve fedezi fel ő is a gyomai műhely számára Giovanni Battista Bodoni mester klasszicista antikváit, egyáltalán a reneszánsz és barokk könyvművészetet és tipográfiát. Tevékenységében, tájékozódásában olyan segítői voltak, mint Kozma Lajos, a kitűnő grafikus és Király György, a nagy műveltségű literé tor, de barátjának mondhatta Balázs Bélát, Lukács Györgyöt, s irodalmunk, képző- és iparmü- vészetiink más rangos alkotóit is.

KNER IMRÉT, mint a haladó szellem képviselői közül oly sokat, a fasizmus pusztította el. Művészete azonban él, s folytatóiéra lelt mai könyvművészetünkben. Bár nyomdáinkban mindenütt — fővárosban és vidéken egyaránt — oly képzett, felkészült mesterei volnának e nagyon szép hivatásnak és szakmának, mint' a gyomai Kner-műhely tagjai, akilc a modern magyar tipográfia és könyvművészet úttörői vol tak.

Papp Lajos

ni. (Hiszen népművelési gyakorlatuk tanulságait küldőik számára is summázniuk kell majd.)

A szállásukul és tanulmányi terepül egyaránt szolgáló sárospataki művelődési házban beszélgetünk, a búcsú- zásra szánt estéjükön. A tábori jellegű szállás — ahol a klubszobák összetolt párnázott székel szolgáltak fekvőhelyükül — cseppet se her- vaszlotta a fiatalok kedvét. Ezt is a sajátos tapasztalatszerzés egyik módjának tekintették: bőrükön tapasztalhatták, miért csak „átfutó” vendégekre tervezhetik a történelmi, természeti, s művészeti emlékekben, látnivalókban igen gazdag Sárospatakon az idegenforgalmat — megfelelő befogadóképességű s megfizethető díjú szálláshelyek híján.

Az öt fiatal

lommal igyekezett a tíz napra szabott időt minél több irányú tájékozódásra felhasználni. Belátogattak a tanítóképzőbe, új barátságokat kötöttek a hallgatók klubjában; hospitáltak a Rákóczi Gimnáziumban, körbejárták a kollégiumokat; alig tudtak betelni a Vármúzeum látnivalóival. Ismerkedtek a Kossuth Tsz és a Rákóczi Tsz munkájával, közelebbről az ott dolgozó fiatalokkal, jártak a Tokaj-hegyaljai B örköm- binát környező ültetvényein, feldolgozó telepein, s a Bodrogközi Állami Gazdaságban. Élményszerző volt, hogy tanulmányozták, miként újítják meg a szép múltú pataki fazekasság hagyományait a kerámiagyárban. A környéken felkeresték a máig zárt közösségi életformát őrzó Hercegkutat. Széphalmon pedig tiszteleglek Kazinczy Ferenc emléke előtt.

— Az volt a jó, hogy együtt mintha mindegyikünknek többszöröződött volna a szeme; egyszerre láttuk ugyanazt bölesésztekinlettel és gaz- dász-, meg pilótaszemmel — ezt a találó megjegyzést is egymást kiegészítve fogalmazzák meg.

— Közvetlen „szálánál” hasz- .nom is bőséges ebből a küldetésből — folytatja külön Vajda Mária. — A legjobban annak örülök, hogy ennek a. környéknek a régi, meg ama is élő népművészetével közelebbről ismerkedhettem. Személyesen .sokat profitálhatok abból, hogy találkozhattam két ii'jú népművésszel is, akik itt élnek, dolgoznak Patakon: Mezey Tamással és Kovács Lászlóval, s hogy láthattam a faragószakkör munkáját. Szakdolgozatomat is néprajzból írom, s ehhez jó indítás volt az ittlétünk.

Mindőj üknek számos alkalmat kínált a mostani népművelési gyakorlatuk ahhoz, hogy „bemérhessék”: leendő hivatásukat miként illeszthetik majd hatékonyan a közművelődés szolgálalrendsze- rébe is.

Nem könnyű a búcsúzás Sárospataktól:

— Teli tarisznyái

viszünk innét magunkkal. Ismeretekben és emberségben gazdagabbak leltünk. Szeretnénk még visszatérni ide alkalmas időben, s tőlünk telhetőén viszonozni, amit kaptunk.

Berecz József

Külső tagok a kari tanácsban

Tegnap, szombaton- délelőtt 10 órakor ülést tartott Kazincbarcikán az NME Vegyipari és Automatizálási Főiskolai Kar tanácsa. A kari tanács korábbi döntése alapján most iktatták be az első olyan kari tanácstagokat, akik nem tartozunk a főiskola állományába, hanem az élet egyéb területein munkálkodnak. Más felsőoktatási intézményekben erre már több példa adódik, c főiskolán azonban először került sor ilyen jellegű választásra, illetve beiklálásra. A külső személyek kari tanácstaggá választását indokolja az illetők személyi megbecsülése, de indokolja a termelő ipar és az otthont adó város, valamint a tanintézet kapcsolatainak erősítése, a termelés irányítóinak bekapcsolódása az oktatási tervek megszabásába, előkészítésébe is. S nem utolsósorban e választásban is kifejeződik az ipari üzemeknek (t tanintézeteknek nyújtott folyamatos támogatása.

A főiskolai kari tanács ülésén ünnepélyesen iktatták be tanácstagként őr. Vékony Ernőt, az MSZMP Kazincbarcikai városi Bizottságának első titkárát, Takács Istvánt. Kazincbarcika város Tanácsának elnökét, Tóth Pált, a Borsodi VegyikomlJi- nát műszaki igazgatóját. Szénást Tibort, a Tiszai Vegyikombinát műszaki igazgatóját, valamint Ollári Istvánt, a Borsodi Vegyikorpbinát pártbizottságának titkárát, országgyűlési képviselőt.