Észak-Magyarország, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
1973. Jan. 14., vasárnap ÓVATOSAN LÉPKEDEK az, akácfák alatt, csúszik az ösvény, zúzmara fed minden fűszálat. Állok az öreg kúria előtt. Fehér as. is, mintha a havat vár- •né.. Nyitom a kiskaput és nézelődöm, de már? nyílik i£ az ajtó, itthon vannak. — Harsányt Lajosi keresem. — Én vagyok. — Hal lom. fastegetn r te t- szöc. — Igen — mondja az ember és elmosolyodik a hidegben. — Jöjjön beljebb. — Csak később döbben belém, milyen sértően fejeztem ki magam. Nem festeget, hanem fest. Harsányt Gy. Lajos festő. Olyan művész, aki mester. (Mindez pedig nem is kevés.) Ezt mindjárt az elején leszögezhetjük. — Itt születtem Tisza- kesziben. Ebben a házban. Jártam. Debrecenben, iskoláimat végeztem ott, laktam. Tokajban, aztán Nagybányára kerültem. Kik voltak a mestereim? Réti és Thorma, de előbb Sike- danz Vilmostól tanultam és szívesen emlékezem Basznál Istvánra is. Egész addig éltem ott Nagybányán, amíg a háború miatt haza nem kerültem. Azóta itt festek Tiszake- sziben ... Mostanában a szélsőséges stilizálás a divat, én. pedig megálltam a posztó m presszioni zm us - nái. Szerintem a festészet visszatér a naturalizmushoz, a mai képeken is megcsillan. a naturalizmus utáni vágy. Harsán,yi Gy. Lajos magas, hajlott hátú ember. Télikabátban fogad, szürkében, de a sála biztosan szürke. Vékony már a festő ' keze, az u jjai is, mely ek éppoly érzékenyek, mint a zongoristáké. Szemüveget hord a lakásban és restül hall. Elnézést kér, ha nem érti, amit mondok. Ö maga akadozva beszél, de azért is elnézést kér, hogy nem mondja végig mondatait: „szél érte nyelvem”. Amikor végül kikísér, akkor látom, hogy apró, szigorú szeme van, de kék, mint a szép vizek. Szobácskájábán, a párkányon régi kön3'v hever, II. Lajos bajor király életrajza. Hosszú, téli estéken olvas, amikor elfárad. — Már az emlékeim között élek — mondja. — A régi emberek között. De hát én; még ott voltam, amikor Glatz Oszkár a havasi birkákat festette. A szobiban meleg van. A falakon portrék és portrék. A vászon kihasította arcukat az időből. Thorma János, Szinyei Merse Pál, Ferenczi Karoly, Lyka Károly egymás mellett, legközelebb ablak előtti foteljéhez. Az ablakon túl folytatódik az arcképcsarnok: Manet, Monet, Cézanne, Gauguin .. . Egy sarokban paraplek, fölöttük Paganini portréja. A régi. óra az asztalkán régen megállt. — Több miir 50 éve élek :itt. A síkság fényeit tanulmányozom. De lassan nem lesz szép tiszai tájkép. Kivágják a part menti fákat, kár értük. Vissza kell térnem a zsanérhoz, meg az arcképfestéshez. medt, már-már zörgő ágak lennének, amelyek, talán, a melegben rügyezni, fognak. — Egyedül él itt? — Nem. Eltartási szerződésem van. egy nagyon kedves és rendes házaspárral. — De magányos. — Igen. Elháltak a társak. A tájak meredten állnak a falakon, ahogy a pillanat megörökítette őket. Víz mindegyiken szerepel. Halászok, málnaszedők, egy csavargó fizimiskája. Egész ciklusban örökítette meg a csavargókat. — Mit csinálok mostanában? A legtöbb tanulmányt eldobom. Ezek is régiek — visz át egy üres szobába, ahol hideg van. A tisztára söpört padlóra vakolat mállóit. Hosszú sa• tupadan rajzok, akvarellek tornyosodnak. Válogatunk. Egyik vázlat fele hiányzik. — Az egér .megrágta. Bizony régen volt, amikor Miskolcon utoljára kiállított. Időbe kerülne most grafikai munkáit rendszerezni. A festő nyolcvan- ezerre becsüli, számukat. A műteremben is dermesztő hideg van. Ez szigorúbbá teszi még a képeket is a falakon. Egy hónapja sincs, hogy hosszú évek után ezt a szobát is berendezte. A holmik így rendet alkotnak és panoptikum szerűvé teszik az egészet. Mert minden műteremben mindig rendetlenség van, éppen a dolgok rendjénél fogva. Zöld festőállvány áll az egyik kis ablak fényében, a másik ablak előtt virágtartón zöld kaktuszok. A hengerded vaskályha fagyot sugároz, nem a bőröm érzi, hanem a szemem.' A földre állított tartóban az ecsetek, mintha megderAz igazán öreg emberek olyanok, mint az öreg fák. Hogy éltek, mint éltek, bogarásszuk, de marad a tisztelet, hogy kitartottak idáig. Harsányi Gy. Lajos öreg ember. 1887-ben született. Ebben a hónapban tölti be 86. életévét Mégsem álldogál az időben, napocskát, hogy élvezzen, vagy meleg teát, hogy igyon. Festő. Aki ért vállalta, ezt a sohasem dédelgetett, közelismert pályát, az szereti. És ezzel pontosan ki is fejeztük viszonyát a világhoz, nagy szavak nélkül. A mester dolgozik még. Minden bizonnyal a csodálat középpontjában állna, ha a fővárosban élne ... O ugyanolyan természetességgel dolgozik manapság is, mint ahogy itt él több mint 50 éve az öreg kúria falai között, az imádott Tisza közelében. Előfordult néha, jobb időben, hogy erdészek hozták haza a festést előkészítő vázlatozásból — eszméletlenül. — Ilyen korban a hanyatlást csak úgy lehet elkerülni, ha az ember szakadatlanul dolgozik, — fogalmaz. KIKÍSÉK. Én óvatosan lépkedek a csúszós gyalog- utacs.kán. Ö nyugodtan jön, öregesen aprókat lépve és arról mesél, hogy a fákat ő ültette, és hogy milyen szép a pázsit alatta, ha kizöldül. Nyilray Péter Európai «szagok bányászati fiiesÉp Iéíéié A honfoglalástól napjainkig minden századból' őriznek tárgyi és írásos emlékeket a ru- dabányai Országos ftrc- és Ásványbányászati Múzeumban. Ezek jó részét bányászok gyűjtötték össze és ajándékozták kiállítási célokra. Így birtokukban van — többek között — a hazánkban eddig ismert legrégibb fejtőék. amelyet barna- vasércből pattintottak, a honfoglalással egyidős primitív vasolvasztő kemence, a középkori bánya biztosító ácsolata, fából készölt vízvezetéke, a régi bányászszerszámok egész sora és a nagyüzemi termelés kialakítását tükröző tárgyi emlékek számos darabja. A múzeum szoros baráti kapcsolatot alakított, ki az európai országok hasonló intézményeivel, amelyekkel nemcsak levél útján, hanem egymást személyesen felkeresve cserélik ki tapasztalataikat. Az elmúlt hetekben például a svédországi falú. ni bányászati múzeumból érkezett levél hozzájuk. Ebben az ottani múzeum igazgatója beszámol arról, hogy a város levéltárában megtalálták a bányafa korhada sát megakadályozó impregnálási eljárás feltalálójának, az lß80-as években Svédországban élt Polheim Kristóf, magyar származású hány «».technikus édesanyjának levelezését. Javasolta, hogy a kiváló szakember életének és munkásságának feltárására végezzenek közös kutatást és a gyűjtött anyagot tanulmány formájában jelentessek meg. A külföldi múzeumokkal kialakult jó kapcsolat és a gyakori közös munka adta az ötletei, hogy az európai bányászati gyűjtemények érdeke« és gazdag anyagát fényképek, rajzok és kiadványók segítségével a rtidabányai dolgozókkal is megismertessék. Ennek érdekében májusban Európai bányászati gyűjtemények címmel kiállítást nyitnak a múzeum termeiben. Ezen bemutatják, hogy Európa országaiban hol vannak érc- és ásványbányászati múzeumok, azok milyen kiadványokat jelentetnek meg, hol végzik gyűjtő munkájukat és milyen érdekes tárgyi emlékeket őriznek. A kiállításra péntek reggelig- már öt országból, köztük a Prágai Nemzeti Műszaki Múzeumból, Finnországból és Svédországból érkeztek fényképes és írott anyagok. így például a svédek fényképén olyan ércbánya látható, melynek föld alatti vágataiban Ikarus nagyságú autóbuszok szállítják a munkásokat. Az érdekesnek ígérkező kiállítás Iránt Rudabányán máris nagy az érdeklődés. Nimródok utódai Eredményes évet zárlak 1972-ben a vadászok. A vadgazdálkodás jelenlegi helyzetéről, a vadállományról kértünk tájékoztatót dr. Koller Mihálytól, a Ma- | gyár Vadászok Országos I Szövetségének titkárától. •— Míg korábban állandó | problémát jelentett az ap| róvad-állományon belül | előbb a fácán, majd a mcf zei nyúl létszámának csök-> j kenése, addig a tavalyi | esztendő legnagyobb erecjI ménje, hogy valamennyi ; apró vad-faj fából létszám< növekedésről adhatunk szái mg. Magyarország közfu1 'dottan gazdag vadban, oly: annyira, hogy nagyvadál1 orr anyunknál -gondot okoz a túlszaporodás. Említést érdemel, hogy 1972-ben hazánkban került terítékre az új világrekord trófeát viselő szarvasbika és dámvad. Ezenkívül több aranyérmes aganccsal szaporíthatták gyűjteményeiket a hazai és külföldi vadászok. Korábban nagy gondot okozott a korszerű mezőgazdasági növényvédőszerek és gépek elterjedése, mivel ezek jelentősen csökkentették az apróvad-állo- mányt. A MAVOSZ és a Növényvédelmi Szolgálat közösen egy vadvédelmi-technikai állomást hozott létre, és tavalyi munkájuk eredményeként minimálisra csökkent az apróvadas területeken a vadpusztulás. — A tavalyi esztendő jelentős eredményének tartom — folytatta dr. Koller Mihály —, hogy minden szinten megtartottuk a vezetőségválasztó közgyűléseket, és sok jó szakember került a vadásztársaságok élére. Közgyűléseinken mintegy öt-hatezren szóltak hozzá az aktuális kérdésekhez és sikerült vadgazdálkodásunk alapját a távlati terv célkitűzéseinek megfelelően lerakni. Megszűntek azok a .jogi kétértelműségek, rendezetlenségek, amelyek a 7Í elmúlt években’ sok vitának szolgáltak alapul. A tavalyi esztendőben nem történt halálos vadász-baleset Magyarországon, bizonyítva, hogy a 750 vadásztársaságba tömörült, mintegy 22 000 vadász fegyelmezettsége példamutató. Húszon kétezer vadász. Ez tekintélyes szám. Mégis hazánk vadállománya lehetővé teszi, hogy ezt. a létszámot, a jövőben tervszerűen emelni lehessen. Köztudott, hogy a vadászat nemcsak élményt nyújtó sport, szórakozás, hanem jelentős valutabevételi forrás,1 is. A magyarországi vadászatok iránt hatalmas az érdeklődés külföldön, és az összes jelentkezőt nem is tudjuk fogadni. Ez azt bizonyítja, hogy szerte a világban jó híre van a magyar vadnak, és ez hazai vadászaink szakértelmét, képzettségét dicséri. F. P. V asbeíou szerelők mmmMAMA Mizerák István fotografikája Eg és föld között Átlagosan 18 méterrel a föld lelett végzi a javítási munkálatokat Somosi Barna villanyszerelő Az elmúlt nyár óta gyakran feltűnik az utcákban, a világítótestekkel ellátott tereken az új „elmés szerkezet”, a Simon-féle hidraulikus szerelőkocsi, amellyel, a közvilágítás javítási. munkáit végzik. A gépet külföldről importálták, s ilyen típusú mindössze kettő van Magyar- országon. Az egyik Budapesten, a másik nálunk Miskolcon, az EMÄSZ első kerületi kirendeltségénél. A kocsi egyik dolgozója Somosi Barna: — Ügy tudom, hogy a vállalatnál ketten kezelik ezt a gépet. — Igen, az egyik szere- Jőkocsi vezetője, Száva János, a másik pedig én vagyok. Egyhetes előkészítő tanfolyam után vizsgát kellett tennünk, úgy kerültünk a gépre tavaly augusztusban. Állandóan ketten vagyunk. Biztonsági okból ez a szabály. Ugyanis nemcsak innen fentről a kosárból lehet irányítani, a gépet, hanem a vezetőfülkéből is, ha valami zavar keletkezik, azonnal intézkedni kell. Elmondhatom, hogy maga a szerkezet teljesen biztonságos. — Megszokta már ezt a „magaslati” munkahelyet? — Amióta megérkezett hozzánk a gép, azóta ezen dolgozom. Volt időm, hogy megszokjam. Azelőtt is magasban dolgoztam, hiszen a villanyoszlopokra fel kellett menni. Most viszont valamennyivel nőtt a földtől vaió távolságom. A nehézséget csak a mozgás okozta, az az idő, amíg a gép felemelkedik. — Nem zavarja a munkájában a lent ácsorgó kíváncsi tömeg? — Inkább a forgalom zavar. Figyelni kell a-/, irányítást, közben a lenti forgalmat, nehogy „eltoljon” néhány méterrel egy autó. Nem beszélve arról, hogy árammal dolgozunk, s ez okozza a legnagyobb balesetveszélyt. Különösen télen tossz, ködös időben, s amikor, nedves a vezeték. Ilyenkor még óvatosabbnak kell lenni. Inkább kétszer megnézem a javítanivalót, s csak harmadszorra látok munkához. — Milyen egy napja, mik a feladatai? — Tulajdonképpen a feladat azonos, villanyvezetékek javítása. Csak a hely Változik. Van úgy, hogy egész nap a városban vagyok, ellenőrzőm a vezetékeket, a hálózatot fent, és lent; a pincékben a trafókat egyaránt. S van úgy is, hogy néhány napig elutazom a környező városokba, községekbe: Heves, Szolnok, Pest és Borsod megye területére. Holnap például Kazincbarcikára megyek. — Hány éve, dolgozik az EMÁSZ-nál? — Az idén lesz tizenötödik éve. 1958-ban jöttem ide villanyszerelőnek, s azóta egyfolytában itt vagyok. Közben 65-ben megszereztem a szakmunkásbizonyítványomat, 70-ben pedig, elnyertem a kiváló dolgozó címet, s törzsgár- datag lettem. Jól érzem magam itt, nem kívánkozom más területre. Feleségem is.szakmabeli, villanyszámlás. — Mi a legközelebbi terve, vágya? — Szeretnék továbbra is itt dolgozni. A legközelebbi és egyben legfontosabb vágyam pedig, hogy lakáshoz jussak. Szikszón lakunk albérletben. Két gyermekem van, s szűkösen vagyunk. Eddig a háztartási gépek beszerzése, bútorok megvásárlása volt a fontos; most viszont már jó lenne, ha a mi lakásunkat; rendezhetnénk be ezekkel a felszerelésekkel. Monos Márta A Tisza festője