Észak-Magyarország, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
1973. jan. 14., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Csak néhány napja, hogy életbe léptek az ismert központi árintézkedések; alig egy hete, hogy többet leéli fizetnünk a tejért, a tejtermékekért, a cigarettáért és az égetett szeszes italokért. Az új árak senkit sem érhettek váratlanul. Hiszen az MSZMP Központi Bizottságának novemberi határozata már jó előre nyíltan beszélt az elkerülhetetlen áremelésekről, s alaposan meg is indokolta azokat. Talán nincs is olyan munkahely, nincs olyan közösség, ahol ne vitatták, ne hány- ták-vetetlék volna meg ezeket az intézkedéseket. No, és természetesen azokat, amelyek a mérleg másik serpenyőjébe kerülnek: a családi pótlék, a nyugdíj és egyéb juttatások felemelését, az állami ipar munkásainak és művezetőinek márciusban esedékes béremelését. Az árakról szólva, persze egészen más, amíg csak vitatkozunk, és megint más, amikor már ezeket ütik a pénztárgépbe. Lehet, hogy január 8-án egyszer-kétszer „szívtuk a jogunkat”? Nincs okunk tagadni. Az áremeléseknek soha senki nem örül. Dé hogyan fogadtuk ezeket? Megértettük-e szükségszerűségüket? Nos, szóljanak erről azok, akiket az ár- és bér- intézkedések közvetlenül érintenek. A legilletékesebbek: a nagyüzemi munkások. A tízezer embert foglalkoztató Diósgyőri Gépgyárban is beszédtéma volt az elmúlt napokban a tej, a tejtermékek ára. A cigarettára, a pálinkára nem sok szót vesztegettek. De a tej! Ami igaz, igaz, az évről évre jobban dolgozó kábelgép-gyár- egységben az első pillanatban néhányan kifakadtak. Kellett egy-két nap, amíg Újra átgondolták, megvitatják az okokat, amíg-' ■ újra megpróbálták' kiszámítani: hogyan is alakul a családi „mérleg" egyenlege, ha a felemelt juttatásokat és a — még nem pontosan ismert — béremelést is figyelembe veszik. A lakatosokat kérdeztem először. Lopatovszky Zoltánt jó szakembernek ismerik. 1944 óta dolgozik .itt: — Őszintén szólva, először nem a leghiggadtabban íor gadtuk az áremeléseket. De aztán eszünkbe jutottak a bér- és egyéb intézkedések is. Szóval, nézze: a közgazdászok alaposan megii\do- kolták, miért kell az államnak ilyen intézkedéseket tennie. A magasabb árak hallatán, persze, nem csaptam össze a kezemet örömömben. De megértem, hogy fel kellett emelni a tej árát. Más az én problémám. Az, hogy nemcsak a tejről van szó. Itt, nálunk a gyárban mindig többet követelnek, mindig nagyobb a termelékenység. Nem mondom, hogy ez nem látszik a borítékon. Mert látszük. De, amikor bemegyek az üzletbe, kiderül, hogy nemcsak a központi árintézkedések „érvényesülnek”. Hanem szép csendben drágább lett ez is, az is. És a borítékban levő többlet egy részét ez viszi el. Szóval: sokkal szigorúbb ár- cllenörzósre volna szükség. Azt hiszem, ez is benne van a határozatban. Kiss János is a „^’-gyáregységben lakatos. Huszonhárom esztendeje dolgozik a gyárban. Négytagú családot tart el — egyedül. — Nem mondhatom, hogy örömmel vettem a tej, egy ilyen alapvető élelmezési cikk árának emelését. ' Én mindig úgy tanultam: a tej fehérjéje a legfontosabb a szervezetnek. Én szeretem is a tejet. És, látja — vesz elő a táskájából egy darab sajtot — a tejtermékeket is szeretem. Rágyújt? — Köszönöm. — Dohányzóm is. De ez nem érdekes. Legfeljebb kevesebbet szívok. Csak a. tej árával nem tudok megbékül- ni. Egyedül tartom el a családot. Mi kispénzű emberek vagyunk. — Mint tudja, felemelték a családi pótlékot. Márciusban központi béremelés lesz... „ — Igen. Nézze, én megértem, hogy ebben az országban még igen sok problémát kell a „helyére tenni”. Abban is bízom, hogy a többlet, amit kapunk, fedezi majd a magasabb árakat. De ez attól is függ, hogyan alakulnak a többi árak ... Kiss Jánostól néhány lépésnyire dolgozik Futó ■ Ferenc. Neki három kisgyermekről kell gondoskodnia: —; Minden áremelés „megnyomja” a háztartást. Elhiheti, hogy nálunk sok tej fogy. A gyerekeknek is kell, én is szeretem. De, azt hiszem, valóban fel kellett emelni az árát. Én nyitott szemmel járok, sok mindent észreveszek, meg sokat olvasgatok is. Amikor például megjelentek az üzletekben ezek a külföldi vajak, rögtön gondoltam, hogy problémák lehetnek a hazai termelés körül. Aztán, biztosan emlékszik, megszüntették a miskolci tejcsárdák délutáni műszakját. Akkor elgondolkoztam: hány litert kell eladnia egy ottani dolgozónak, hogy megkeresse a saját fizetését? — Beszélgettem falusiakkal is — folytatja. .— Sok cikket olvastam az állatállományról. Tudom, évek kellenek, míg a kisborjúból tehén lesz. Aztán az sem mindegy, milyen az a tehén. Hogy jobb legyen az állományunk, ahhoz pénz kell. Ha a magasabb tejárak a mi ellátásunk megjavítását segíti, akkor ezt el kell fogadnunk. És még valamit hadd mondjak. Ha igazságosak vagyunk, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy amit ebben az évben pótlékok, "meg béremelés formájában kapunk, az sokkal több, mint amit a drágább tejre és tejtermékekre kifizetünk. Godó Gábor, a gyáregység kiváló esztergályosa: — Nem vagyok közgazdász. Az életszínvonalat azon mérem le, hogy mit tudok vásárolni a fizetésemből. Még nem tudom, mennyi lesz az a márciusi béremelés. Most csak azt mondhatom: két gyermekem van, száz forinttal nő a családi pótlék. Ebbe talán belefér a drágább tej. Persze, nem örültem az áremelésnek. Azt hiszem, mások sem. De elfogadom. El kell fogadnom. Azért, még hadd mondjam el: nagyon felháborított, amit egy tv- riportban hallottam, hogy előfordult; valahol nem szedték össze a tejet. Ha ilyen gondjaink vannak a termeléssel. akkor ez nem megy a fejembe. Gondolom, magának se... Munkásokkal beszélgettem. Párttagokkal és pártonkívü- liekkel. Ami közös bennük: mind régi, megbecsült dolgozói a Diósgyőri Gépgyárnak. És őszinte emberek. Szavaikra oda kell figyelni. Mi -jfíf tapasztaltuk, — IMI AU h0gy a l6j árának emelésével kezdetben nehéz volt megbarátkozniuk a dolgozóknak — mondta Mónus Antal, a D1GÉP párt- bizottságának titkára. Kellett egy kis idő. amíg világos lett, hogy az árintézkedéseket a bérintézkedésekkel együtt kell értékelni. Elmondhatom, hogy a novemberi KB-ülés határozataival egyetértenek a vállalat dolgozói. A magasabb áraknak nyilván nem tapsol senki, de a határozatban foglalt intézkedések összessége elégedettséget váltott ki. Ami a taggyűléseken elhangzott: a párttagság jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy érdemes volt elmondani a problémákat. A KB odafigyelt. Most a határozat következetes végrehajtását várják. Többek között az árellenőrzésben. Mert itt még van tennivaló. Flanek Tibor CserniesUi András a Diósgyőri Gépgyár B-gyárcgységébrn dolgozik, mint esztergályos szakmunkás. Ezüstjelvényes szocialista brigádtag, a szakma kiváló dolgozója Fotó: Fojtán László Az utóbbi hetekben talán egyik üzem dolgozói sem szerepeltek annyiszor a napilapok hasábjain, s különböző sajtófórumokon, mint az Ózdi Kohászati Üzemek acélgyártói, akik nagyszerű munkasikerre], egymillió tonna acél gyártásával hívták fel magukra a figyelmet. A páratlan munkasiker után az ember azt gondolhatná, hogy az 1972-es év számvetésekor, elemzésekor náluk nincs sok beszélnivaló, hiszen az acélműi kollektívák mindent megtettek, ami emberileg lehetséges. Az acélműi 1-es műszak pártszervezetének január 12- én, pénteken megtartott beszámoló taggyűlése — amelyen a nagyüzemi pártbizottság képviseletében részt vett Csépányi Sándor vezérigazgató is — ennek az ellenkezőjéről győzött meg. Munkasiker után — Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy olyan időszakban kell számot adni egyéves munkánkról, amikor mar egy politikailag és gazdaságilag eredményes esztendő áll mögöttünk. — Ezekkel a szavakkal kezdte a vezetőség beszámolóját Kovács Zoltán, az alapszervezet párttitkára. — A dicsérni, elMég csaknem három hét választja el a vilmányi Üj Élet Tsz-t a . zárszámadó közgyűléstől, de Csősz László, a vilmányiak. fónyiák és hejceiek közös gazdaságának elnöke hozzávetőleges pontossággal már válaszolni tud rá, hogyan sikerült az. 1972- es gazdasági év. A gazdálkodás legtöbb ágazatában sikerült eredmény- javulást elérniük. Javult a tez-ben az üzem- és munka- szervezés, nőtt a munka termei ékenysége. Javultak, nőttek a termésátlagok, a hozamok. Bár az előző évet sem zárták rosszul, most mégis sokkal jobb a hangulat a tsz- ben. Tgaz, 1971-ben az Encsi WÖVÁLL csődje mintegy 700 ezer forintjába került a gazdaságnak. Minden tízórás munkanap átlagos értéke 92 forint volt az elmúlt zárszámadáson a tsz-ben. Egészen biztos, hogy ennél most több jut a tagságnak. És az ilyen, aránylag magas jövedelem mellett megfelelő tartalékokat is képezhetnek. Az eredményes gazdálkodást, a jó jövedelmet nagyrészt a . növénytermesztés tervtől teljesítésének köszönhetik. Az előző éveknél sokkal nagyobb biztonsággal termelik meg az aránylag magas termésátlagokat, s különösen a vilmányi határrész jeleskedik ebben. A 90 hoidon termelt vetőburgonyánál 80 mázsás átlagtermést terveztek, s ezt sikerült holdanként 55 mázsával túlszárnyalni. A cukorrépa 50 holdnyi területen, öntözés nélkül is megadta a 200 mázsás átlagtermést. Kalászosokból — bár a hejcei és a főnyi gyenge halárrészek sokat rontottak az eredményen — sikerült túlteljesíteni a tervezett meny- nyiséget. A búza holdanként 1. a tavaszi árpa 1,5 mázsával fizetett többet a tervezettnél. A kukorica, egyelőre még hagyományos műveléssel 2.3 mázsás terméstöbbletet adott. Az elmúlt gazdasági év eredményei között könyvelhető el az is, hogy ismét több, mint egymillió forintot költhettek a géppari: felújítására. Bár .a zárszámadást ez már nem befolyásolja, örömmel újságolja az elnök, hogy jól indultak neki az 1973-as gazdasági évnek is. Az őszi vetéseket, jó minőségben végezték el, s most már csak az időjáráson múlik, hogyan sikerül áttelelniük a vetéseknek. A mélyszántásokat is sikerült időre befejezni. A megszilárdult gazdaságban most már szó lehet róla. lehetőség nyílik rá. hogy mielőbb megvalósítsák az előző években elmaradt nagyberuházást: megépítsék a szarvasmarha-tenyészetet korszerűsítő 300-as tehenészeti telepet. (p. i ismerni is tudó kritikus, s a kritikát mindvégig konkrétan személyhez címző beszámolóból lassan kikerekedett a 61 tagú martinász alapszervezet elmúlt évi tevékenysége, munkája. Az acélmű pódiumának, öntőcsarnokának, s vaskerti brigádjainak dolgozói a kommunistákkal az élen sikerrel álltak helyt a munka frontján, egységesen és eredményesen munkálkodtak a X. pártkongresszus határozatainak megvalósításáért. A sokat emlegetett egymillió tonna acél megtermelésén kívül rekorderedményt értek el a selejt csökkentésében, és kedvezően alákultak a gyárrészleg gazdasági mutatói is. A munkában egész évben élen jártak Márkus Sándor, Eke Béla, Kónya József, Sim- kó László, Molnár Mátyás és Szabó Lajos szocialista brigádjai. Az Özdi Kohászati Üzemek acélgyártói, köztük az 1-es műszak kommunistái újra beírták nevüket a magyar vaskohászat történetébe. Pedig nem volt gondtalan, problémamentes az elmúlt esztendő. Az év közepe táján rossz, elkeseredett hangulat vált uralkodóvá az acélműben. amelyen a pártszervezet vezetői sem tudtak úrrá lenni. A rossz hangulatot jogos sérelem, az iparágon belüli béraránytalanság szülte. A vállalat párt- és gazdasági vezetőinek sikerült enyhíteni a feszültséget, mielőtt az még károsan érinthette volna a munkakedvet. Többet akarnak Sokat fejlődött egyetlen év alatt a pártdemokrácia az acélműi alapszervezetnél. A pártvezetőség a szó szoros értelmében együtt él a oárttag- sággal. Aránytalanul sok munka nehezedett ’ viszont a vezetőség tagjainak vállára, ami az egyenlőtlen teherviselésből adódott. Az alaoszer- vezet titkára önkritikusan szólt róla, hogy a beszámolási időszakban a pódiumot kivéve alig-alig javult a nárt- esoportok tevékenysége. A pártcsonortok, a bizalmiak irányításában, a számonkérésben nem állt hivatása magaslatán a vezetőség, ami szintén az egyenlőtlen teherviselésre vezethető vissza. Az év alaposan nróbára tette az acélműi pártmunkásokat és a pártonkívülieket egyaránt. A nyári nagy kánikulában a maximálisra fokozott munkatemoó, s mellette a szokatlanul nagy beteglétszám kedvezőtlenül érintette a szervezeti mun- l*it, s a taggyűléseken való megjelenés statisztikáját. Bí- ’ ráló szó, intő figyelmeztetés érte azonban azokat, akik a gazdasági munka ürügyén igyekeztek megszabadulni a pártmegbízatásoktól, másodlagosnak tekintették a párt- munkát. A fentiek talán sötét képet festhetnek a valóságról. Tulajdonképpen arról van szó, hogy párttagok őszintén, egészséges türelmetlenséggel tárták fel gondolataikat, azt, hogy a politikai munkában is szeretnének olyan egyértelmű eredményt produkálni, mint gazdasági munkájukban tették. Ez csendült ki a beszámolóból, s ugyanígy a tíz felszólaló szavaiból. Érdemes még néhány mondatot idézni a vezetőség beszámolójából : — A beszámolási időszakban örvendetesen csökkent a felsőbb pártszervek határozatainak száma és az adminisztráció. így többet tudtunk foglalkozni saját határozatainak végrehajtásával, ellenőrzésével. Munkánk javításának biztosítéka a felsőbb pártszervekkel való jó. segítőkész kaocsolat, elvtársi együttműködés. Űira bizonyítani Nehéz lenne a taggyűlés hangulatát visszaidézni. A felszólalók örömmel emlékezlek meg róla, hogy az elmúlt évben két alkalommal is aktivaülésen találkozhattak a város és az üzem felsőbb párt- és gazdasági vezetőivel, választ kaphattak, és megvitathatták az őket foglalkoztató fontosabb témákat. Továbbra is igénylik az .Őszinte tájékoztatást., és igyekeznek rászolgálni a bizalomra. Többen elmondták: igénylik azt is, hogy az ioarágon belül méltó elismerésben részesítsék a kohászokat, martinászokat. hogy a szakma visszanyerhesse a régi rangját. Az elmúlt évi munkáról számot adó taggyűlésen sok szó esett a jelen feladatairól. Újra egymillió Ionná a^él csapolását tűzték ki célul, s szinte mindannyian biztosítékot szerettek volna adni, hogy a tervet, a tradícióhoz híven, újra teljesítik. A vita során felszólalt Csépányi Sándor, a vállalat vezérigazgatója. Az alkalmat is megragadva mindenekelőtt a nagyüzemi pártbizottság és sajál köszönetét tolmácsolta a munkában jeleskedő kohászoknak. Kérdésekre válaszolva többek között szólt azokról az elképzelésekről, amelyek talán nem is olyan sokára megkönnyítik a martinászok nehéz fáradságos munkáját. Tóth lstvaa Beszámoló taggyűlésen fiz ózdi acélgyártóknál Zárszámadási előzetes fü il lás yiinányfcgn Többet kap a tagság
