Észak-Magyarország, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
7973. Jan. 21.; wwarnap ESZAK-MAGYARORSZÁG ^ .111 i'i' 1 Árak — tények - feladatok A fogyasztói crdckvcdelcm- ncl az eddiginél alaposabb, szélesebb közvéle- niényrc apelláló ellenőrzésre és figyelemre van szükség. Ennek jegyében a párt Központi Bizottsága határozatának szellemében a megyei tanács kereskedelmi felügyelősége, a népi ellenőrzés, az élelmiszerek minőségét ellenőrző megyei intézet kUlön-külön és együttesen 3 is gyakran folytatott az elmúlt évben vizsgálatokat. Az árak alakulására, az árucikkek minőségére vonatkozóan — közérdekű bejelentések alapján — a megyében a népi ellenőrzés például 134 célvizsgálatot tartott, ebből 36 ellenőrzést a beérkezett panaszok alapján kezdeményeztek. S hogy ezek a bejelentések tényeken alapullak, azt a vizsgálatokat követő intézkedések is tanúsítják. Így — többek között — büntető eljárást 7, szabálysértési eljárást 21 alkalommal, kártérítéssel járó felelősségre vonást pedig 86 esetben Javasoltak. Az elmúlt évben először történt, hogy a három érdekelt szerv közös vizsgálatot kezdeményezett. A napokig tartó ellenőrzésen — mintegy 330 társadalmi ellenőr bevonásával — az üzletekben végzett próbavásárlásoknál néhány szabálytalanságra is bukkantak. A kereskedelmi felügyelőség által lefolytatott több mint 1810 vizsgálatból mintegy 350 esetben kellett figyelmeztetni és felelősségre vonni azokat, akik megfeledkeztek a szocialista kereskedelem szabályairól. Ennek álapján 180 kereskedő ellen 131 ezer forint összegű pénzbírságot szabtak kL. Az országos feladatokhoz kapcsolódóan a közeljövőben a megyében is történnek intézkedések a fogyasztó érdekeinek védelmére. A megyei tanács végrehajtó bizottsága által hozott határozat szerint a jövőben valamennyi szakigazgatási szerv vizsgálatokat kezdeményez saját körzetében. Ezek a vizsgálatok kiterjednek az árak alakulására is. Az ellenőrzés hatékonyságát a vállalati belső ellenőrzéssel is szigorítják. Ugyanakkor a kirótt büntetések mértéke is nagyobb lesz. A fogyasztó védelme közös érdek, része életszínvonal-politikánk megvalósításának. Lényeges tehát, hogy ki-ki tegyen meg mindent ennek fokozására, hiszen e tevékenység nemcsak a „kapun kívül", hanem a „kerítésen belül", tehát a termelésben, a munkahelyen is általánosan érvényes. Ezt hangsúlyozta a SZOT elnökségének állásfoglalása is, amelynek végrehajtására a megyei szervek jól felkészültek. „A népi ellenőrzés általános hatáskörű, központi, állami ellenőrző szerv, amely feladatait a dolgozó nép széles rétegeinek az ellenőrzési munkába való szervezett és közvetlen bevonásával oldja meg.” (Kivonat az 1368. évi V. törvény 1. S-ából.) — AMIKOR TELEFONÁLT, megpróbáltam ösz- szegyűjteni az emlékeket — mondja. — Kis történetekért kutattam, apró sztorikért. Nem sikerült. A rengeteg emlék kerek egésszé tömörült. Különben is, az én munkám nerp szolgáltat mindenki számára érthető társalg_si témát. — Beszélgessünk erről a kerek egészről. Az ilyenfajta munkával eltöltött tizenöt év sztorik nélkül is izgalmas. Érdekes lehetett az első feladata... — Az új mindig izgalmas. Főkönyvelő voltam akkor is, 1958-ban, amikor a vállalati pártszervezet népi ellenőrnek javasolt. Első feladatom a Lenin Kohászati Művek állományon kívüli béreinek . vizsgálata volt. Nagy, nehéz munkának .ígérkezett, hiszen nem voltak hagyományaink, nem alakult ki a munkastílusunk. De azt hiszem, annak a három hétnek köszönhetem, hogy ma is népi ellenőr vagyok. Kinyíltak előttem a fiókok, a szekrények, és a vezérigazgató rejtett hibalehetőségekre hívta fel a figyelmemet. Ügy fogadtak, hogy segítő szándékkal jöttem, hogy segíteni akarom a belső ellenőrzést. Miklós László ma is főkönyvelő. A Beton- és Vasbetonipari Művek alsózsol- cai gyárában dolgozik. Az iparág a mindig szem előtt levő iparágak közé tartozik, így természetes, hogy ebben a gyárban is gyakoriak voltak az ellenőrzések. A megyei népi ellenőrzési bizottság tagja ilyenkor gazdasági vezető, csakis az. — Milyen érzés, ha idegen emberek hibát, keresve lapozgatnak az ön aktáiban? — Vendégnek tekintem a népi ellenőrt, kollégának, aki vendégségbe jött. És mint vendéglátó, igyekszem kiszolgálni őt. Meglepetéstől sohasem tartok, hiszen megtanultam a munkámat, tisztán látok mindent. — De egy NEB-vizsgálat végeredménye negatív is lehet. A népi ellenőrök a hibákat igyekeznek feltárni, hogy azok kiküszöbölhetők legyenek. — Igen. És az igazságot nem egyformán értelmezi mindenki. Vannak emberek, akiknek fáj, ha az igazság bírálatot takar. — Ez alatt a tizenöt év alatt vagy húsz vizsgálatot vezetett a megyében. Évente egyet, kettőt. Természet- ellenes lenne, ha csak jóval találkozott volna. Van haragosa ? — Tudtommal nincs. Megsértődött emberekkel találkoztam, de nem hinném, hogy haragudnának. Szerencsére az a gyakoribb, hogy a hiányosságok feltárását köszönettel veszik. — Ne haragudjék, jó lenne, ha mégis Visszaemlékezne egy kis történetre ... — A személyszállítás helyzetének vizsgálata jó példa erre. Azt néztük meg, milyen körülmények köpött utaznak a megye vasútjain. Kinéztünk a térképről egy- egy eldugott falut és elutaztunk oda. Nos, ez nem mindig volt egyszerű. Órákat várakoztunk a csatlakozó vonatra, kényelmetlen szerelvényeken utaztunk és sokszor — csatlakozó autóbusz hiányában — gyalogoltunk. A vizsgálat eredményét megtárgyaltuk a MÁV-val, javaslataink voltak, és mindezt megköszönték. Hamarosan megindullak a munkásokat szállító ingavonatok, javult a közlekedés. — Sikerélményre mindenütt szükség van. — Nem is hiánycikk. A gazdasági reform óta különösen nem. A munkánk benne van a legtöbb rendeletben, határozatban. Közvetlenül vagy közvetve, de mindig találkozom egy ismerős javaslattal. Esetleg egy olyannal, amiért sokat dolgoztam, amiért megdolgoztam. — Megharagszik, ha megkérdezem: miért vállal eny- nyi társadalmi elfoglaltságot? — Nem haragszom meg, de nehéz válaszolnom. Tizenöt év alatt természetessé vált. Megszoktam, hogy a legaktuálisabb témákról is tudnom kell, véleményt kell alkotnom a hétköznapok gondjairól. — Tizenöt évben sok hétköznap van. Tekintélyt parancsoló, markáns arcvonásai megenyhülnek, mosolyog, végigsimít hófehér haján. — ÜGY ÉRTI, sok volt, esetleg elég? Ha soknak érezném, nem csináltam volna eddig sem. Még nem jutott eszembe, hogy kevesebb munkával, könnyebben is élhetnék. Lévay Györgyi Hogy életed nyugodt legyen... FÁT VÁG az öregember. Fáradtan emeli a baltát. A feketén csillanó vasék éle széjjelhasítja a csenevész rönköt. Pár lépésnyire dolgozik a befagyott tótól. A hó összemossa a földet a jéggel, alig tudni, hol végződik az udvar, hol kezdődik a tó? — Nekem már nem szapora gyűjteni — mutat az öreg, Hegedűs Sándor az embernyi magas gallyhalomra. — Nehéz itt a kövek , között, rosszak a lábaim. — És magyarázza, hogy gallyseprűket készítenek, de ebből alig csurran- cseppen valami. A szomszédok faóljában kecske me- keg, valahol gyerekek szánkóznak, ide hallik a kiáltozásuk. Enyhe az idő, de bemegyünk a pásztorház első lakásába. — Miből élek hát? Kölcsönökből. Aztán van itt egy gazda, legényember, az ő lovát és malacát etetem. Száz forintot kapok egy hétre, de csak kéthetenként van rám szükség. Száz forintot pedig mindjárt oda is kell adni árendába a lakásért. Látja, próbálok dolgozni, csak rossz a bal kezem. Ügy tudok fogni, hogy a másikkal beleteszem. így csöndben teszek-veszek ... — Tizenhárom éves koromtól dolgozom. Akkor vittek ki először az erdőbe. Sokszor tavaszig se jöttünk haza. Az apám szénégető volt. Tizennégyben berukkoltattak katonának, ott megsebesültem. Azóta ilyen a kezem. Tizenkilencben a vöröskatonák közé álltam felderítőnek. Amikor visszajöttek a csehek, feljelentettek. Nem mondom, hogy üttek, de egy százados megmondta, tűnjek el, mert mindig büntetni fognak. Valóban! Sose felejtették el, hogy én vezettem át két századot. Hova mehettem volna? A szlovákiai Kecsőbe nem maradhattam, a vöröskatonákat Magyarországon is üldözték, Kanadába meg nem engedtek ki. így kerültem Dél-Amerikába. Felgyújtja a villanyt, hatalmas komódban matat az emlékek után. Széjjelnézek. A csorba, fületlen csuprokon a por, mintha az öregség, a magány, a tehetetlenség szimbóluma volna ... Fényképeket mutat az öreg, régi igazolványokat rak elém az újsógpapírossal letakart asztalra. — ARGENTÍNÁBAN csavarogtam 1938-ig. A húsgyárba nem vettek fel a kezem miatt. Alkalmi munkából éltem, dolgoztam építkezéseken, a vasútnál, kukoricatöréseken, árultam bélyegeket is. Ott se volt könnyebb. Amikor Kecsőbe hazajöttem, meghalt a kislányom, fiam halva született. Hallgat az öreg. Tartja kezében a mcgsórgult fényképet. Az asszony a fotográfián, mellette asztal, azon a kislány fehér ruhában. Szárny suhogásra rezzenek, mintha mögöttem madarak csapkodnának, ám csak a padláson lopják a kukoricát. — Éltünk, ahogy tudtunk. Csöpp földecskéje volt az asszonynak, azt műveltük, meg fuvaroztam és szenet égettem. 1947-ben átjöttünk Magyarországra, azóta itt élek Aggteleken. Ebben a szobában pedig már hat éve. 1960-ban meghalt a feleségem, azóta egyedül vagyok. Meséli tovább életét. Nem színezi, nem ecseteli, akárcsak eddig. A többit tudom leveléből, amit a szerkesztőségnek irt. Dolgozott az erdőgazdaságnál, a kőbányánál, utoljára éjjeliőr volt az Eszak-magyarorszí- gi Építőipari Vállalatnál. Megfázott. Betegsége alatt felszólították: mondjon fel mert felmondási papír kell a nyugdíjazásához. De nem nyugdíjazták. 1972. szeptember 29-én kelt levelében ezt írja az SZTK ózdi kirendeltsége: „Megállapítást nyert, hogy igénylő 1947. március 15-től 1972. április 9-ig 9 év és 261 nap szolgálati időt szerzett” stb. Elutasították kérelmét, nem fogadták el azt az időt, amit a barlangnál töltött. Azóta igazolt még annyi napot, hogy eléri a 10 évet, ami a részleges nyugdíjhoz szükséges. Az SZTK viszont sort sem írt szeptember óta. Az öregember ül a pádon. Akadozva meséli életét... — Voltam Brazíliában, Chilében. Mi a szép az életben? A fiatalság. Aki dolgozik, van pénze. Rendszerint főzök egy fazékkal valamit, ami eltart egy hétig. — Február 1-től kap szociális segélyt a tanácstól — mondom, mert azt már megérdeklődtem. A tanácson elmondták: jogos Hegedűs Sándor nyugdíjkérel- . me, a község is sürgette már az SZTK-t emiatt. Közben az egykor fehér falvédőt nézem. Kékkel hímezték bele: „Hogy életed nyugodt legyen, munkálkodj serényen”. — HETVENKILENC éves vagyok és magányos — mondja Hegedűs Sándor. — Aztán észreveszi, hogy a kisablakon éppen a tóra látok. — Jó lenne városon, nem kellene pályát csinálni, mégis korcsolyázhatnának a gyerekek. Nyltray Péícr A század elején 170—180 fazekas dolycnoti Hódmezővásárhelyen, köztük Móniin Sándor, aki neu lanti ványai kiváló folytatói u mesterségnek .1 Mónim testvérek tizenegyen voltak, és közülük is nyolcai lettek fazekasok. A nyolc fazekasból ma IwVman élnek. Mónus Sándor, Ferenc es Ilona mind n hármán népi iparművészek. Mind más-más stílust képviselnek, u/ni közös.1 az az itteni népművészeti hagyomány tisztelete. Mónus Sándor a korongon dolgozik Mónus Ilona az irókáva) Mónus Ferenc szálliláslinz csomagolja a kerámiákat 1 izenot eves a népi ellenőrzés Kinyíltak a páncélsz&krényak... Fazekas dinasztia