Észak-Magyarország, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-20 / 16. szám
1973. jan. 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 00 Örülök, Az új posta hoqy itt l Erőgyűjtés Aggteleken mmmmmm "" Éfi m k j .h'Vyy ■ Nehéz időt 'szakítani a beszélgetésre. Az aggteleki Cseppkő szálló most ugyanis sokkal inkább hasonlít valamifajta oktatási intézményre, mint szállóra, vagy üdülőre. Az emberekkel teli teremből előadás hangja szűrődik ki, a pálmákkal, kényelmes fotelekkel berendezett hall üres, a ltáogató figyelmeztetés nélkül is óvatosra fogja lépteit, kérdezőslcödését. Az elmúlt két hétben ugyanis az aggteleki Cseppkő szálló a megye népfronttisztségviselőinek erőgyűjtő színhelye volt. A Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága egy-egy hetes turnusban továbbképző tanfolyamot szervezett, amelyen gyakorlatilag mesénk nép- frontbizottságainat valamennyi vezetője riszt vett. A pontosan kidolgosott, szinte percre beosztott pfogram szerint múló napokban sok hasznos tudnivalót gyűjtöttek ösz- sze a továbbképzís résztvevői. Előadásokat tartottak Deme László, Vaátó Mihály, az MSZMP BorsOd megyei Bizottságánál? titkárai. Hegyi Imre, a Népfront megyei titkára, Monos Ján's, a Borsodi ' Szénbányák Igazgatója, a Népfront megye elnöke és számosán a Hazdias Népfront Országos tanácsának munkatársai közű is. A lanácsválaszfcok előtt Hegyi Imrével, * Népfront megyei titkárává beszélgetünk a továbbképzésről. — Az elkövetkéő időkben újra sok felada hárul a népfrontbizottságőra, ezért, szükségesnek Iáttik, hogy a továbbképzést az eddigi három nap helyett gy-egy hétben állapítsuk rég. itt mi természetesen ; tartalmi munkához kivárnak segítséget adni. ÁltaláPn a "nép- liont teendőiről, i tanácsváKözienínj a Icjárusíásról Miskolc megyei \?os Tanácsa V. ű. kereslted elmipüzlálya tájékoztatja a vásá^közönsécet, hogy 1973. január 8-tól valamennyi utalványosteJet árusító bolt az alábbiak s!r>nt köteles árusítani: A 0—1 éves kori:1 szóló utalványra a boltok fiteres poli- packos csormgolásite.let kötelesek biztosítani. Az ~6 éves korig. illetve a terhes'byák részére kiadott utalván!8 csak kannás csecsemötejet íhialc kiszolgálni. Utalványra eib kannás, sem polioaekos -'somagolású, úgynevezett szaba tejet kiszolgálni net lehe A Cement- ét.^észmü- vek Hej őcsal;' Gyára felvesz felsőfo? közgazdasági vépttséggel. vagy mérlegbe*6*; tanfolyammal és jzámviteli gyakorlattal rf^e'kező belső ellenőr Jelentkezéseke írásban kell a gyár főiJbyvelöjé- hez eljuttatni. Gyakorlott dbkoratö* (grafikus- kirakatrendezc FELVESZ a miskolci Centrum Arla;c- Képesítéssel /‘delkezők előnyben. lasztásokról, a város- és községpolitika kérdéseiről van szó. A helyi politikai tennivalókról, hiszen egy sor feladat minél jobb megoldása nem is a felsőbb vezetésen múlik, hanem a helybeli erőkön. A közelgő tanácsválasztások természetesen témaként szerepelnek, hiszen e tekintetben is sok feladat hárul éppen a helyi erőkre. — Meglepően sok fiatal látható most a továbbképzés résztvevői között... — Igen, és nem is véletlenül. Ha szabad így fogalmaznom, tudatosan „fiatalítunk”, de hadd tegyem rögtön hozzá: nem a statisztika kedvéért. Azok a fiatalok vannak itt, akik rátermettek erre a munkára, szívesen dolgoznak. — A két hétnek most már a végén járunk. Mi a véleménye a továbbképzésről? — Amennyire megítélhetem, úgy vélem, elértük célunkat. A résztvevők aktívak, sokat kezdeményeznek, látszik, hogy valamennyien igyekeznek minél több erőt, tudást összegyűjteni a későbbi feladatokhoz. Bukta Mária talán a leg- i fiatalabb résztvevője a továbbképzésnek, Egerlövöből jött: — Különösen az tetszett, ? hogy az elméleti felkészíté- | sen kívül nagyon sok gyakor- | lati útmutatást is hallottunk, sok konkrét példával. Mudri Tibor is a fiatalok közé tartozik, Szentistvánból jött: — Azt hiszem, nekünk, fiataloknak rendkívül hasznos a továbbképzés. Nemcsak az előadásokból, konzultációkból tanulhatunk, hanem az idősebb, sokat tapasztalt emberektől is, akikre mindig érdemes odafigyelnünk. Megállás nélkül n Az elmúlt év közepén adták át városunk egyik szép létesítményét, a kiliáni postát. A régi, korszerűtlen „10-es posta” már átadta helyét a korszerűen felszerelt postának, amelyben, ha befejeződik a telefonközpont szerelése, nagymértékben enyhül a kerület telefon- zsúfoltsága Fotó: K. Pál János Vélemények Csőke Pálné Borsodivánká- ról jött: — Örülök, hogy itt lehettem. Sokat tanultam és azt hiszem, mindezt hasznosítani is tudom majd későbbi munkámban. Tóth-- Róza.- Bogácsról: — Igen, föltétlenül hasznos ez a továbbképzés. Én ugyan már a régebbi népfrontosok közé tartozom, mégis sok újat tanultam, hiszen feladataink is újak. Vége a szünetnek, a szálló hallja gyorsan kiürül. Mindenki elfoglalja helyét az asztaloknál, folytatódik az el .adás . .. A két hétnek most már vége. A rendezők nagy energiával, nagy körültekintéssel szervezték meg. A tanuláson, a munkán kívül természetesen biztosítottak időt a szórakozásra, baráti beszélgetésekre, vetélkedőkre is. A két hét elteltével pedig a községekben, városokban folytatódik a gyakorlati munka, a népfrontbizottságok sok tennivalója közepette. Megállás nélkül, hiszen a tennivalókból mindig bőséggel van mindenütt. Bizonyára hasznosan kamatoztatják majd az aggteleki erőgyűjtést. Priska Tibor i felőliemlékkiállítás Monokon (Tudósítónktól.) Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére emlékkiállítás nyílt a Monoki Általános Iskolában. A tablókon és a vitrinekben elhelyezett emlékanyag színvonalas elrendezésben mutatja be a nagy forradalmár költő életét. Családi képek, korabeli metszetek és modern ábrázolások segítik, hogy az iskola tanulói még jobban megismerjék a költőt. A kiállításnak nagy sikere van Monokon. (Zsuffa Tibor leveléből.) Az öregek napközi otthonában A látogató mindig kedves vendég Barátságos, kulturált környezet, kedves, szereidre méltó emberek fogadják a látogatót Miskolcon, az öregek napközi otthonában. — Jelenleg 36 a létszám — mondja Elek Sándomé, az otthon vezetője. — Ennyien férnek el az asztalnál, akik reggelit, ebédet és vacsorát kapnak. Mi gondozzuk, ápoljuk őket. Általában ketten vagyunk itt egész nap. jómagam és még egy gondozónő. — Mi pedig — szól közbe egy fiatalasszony —, házi gondozók vagyunk. Hat éve kezdtük a házi gondozást azoknál, akik betegségük, vagy egyéb okok miatt nem tudnak bejárni az otthonba. Akkor még csak hat házhoz jártunk, ma már harminc- nyolc helyen várnak bennünket. Bevásárolunk, befű- tünk, takarítunk, elvégezzük a ház körüli teendőket. Nem ritka az sem, amikor „kéményseprőnek csapunk fel”. Közben elcsendesednek a beszélgetők. Tekintetükkel kíváncsian „tudakolják”: vajon kihez jött látogató? A sarokban pihenő egyik néniké leteszi a horgolótűt, s örömmel mutatja „alkotását” a többieknek. Hetven- hetvenöt éves lehel. Mozdulatai már nehézkesek, fáradtak, az ujjai annál fürgébbek. A „szakértői véleményezés után” ismét horgolni kezd. — Ez a mi kis műhelyünk — mondják azok, akik egy asztalnál hatan szorgoskodnak. Az asztal mellett, a falon kakukkot, falióra ketyeg. A mutató az ötös számhoz közelít. Újra elmúlt egy nap. — Ha tudtam volna, hogy van ez az otthon, hamarabb eljövök ide — szólal meg ismét az egyik néni. — Egyedül lakom szoba-konvhás lakásomban. Nagyon unalmas és nyomasztó társtalanul élni. Szomszédasszonyomtól hallottam az otthonról, így kerültem ide. Olyan ez. mint a gyerekeknek az óvoda — mondja mosolyogva. —■ Vigyáznak ránk, gondoskodnak rólunk, ápolnak, szeretnek. Egy pillanatra abbahagyja a munkát, majd folytatja. Szeme könnyel telik meg: — Két gyermekem van, mégsincs egy sem. Külföldön élnék, s évek óta csak levélből tudom, mi van velük. Néha küldenek egy-egy fényképet is, de hát ez nagyon kevés. Teljesen magamra maradtam. — Ne sírj. Giziké, nem szabad. Hát nem jó itt? — vigasztalják a többiek. — Néha még sírok, de már nem olyan sokat, mint azelőtt. Most már egészen más. Napközben beszélgetünk. kávézgatunk. Munka is mindig akad. Délután öt óra tájban hazamegyünk, elvégezzük az otthoni teeendö- ket is, így múlik az idő. — Aki már nem tud dolgozni, annak segítened? a gondozónők — szólal meg Anna néni. aki eddig csendesen üldögélt. — Nagyon kedvesek hozzánk, nem is tudjuk, hogyan köszönjük meg. Igazán olyanok, mintha a gyerekeink lennének^ Giziké néni már a .kabátját gorobolgatja. a többiek is készülődnek. Télen korábban 1 sötétedik. korábban mennek haza. Nyáron még a virágokkal teli kertben is üldögélnek egy keveset, de most jobb még a sötétség előtt hazaérni. — Jöjjön el hozzánk más kor is — szól vissza Giziké néni. — Olyan jó. ha látogató érkezik. Hozzám soha nem jön senki... A szoba már üres. kezdődik a takarítás. A kicsiny előszobában a fogason már! egyetlen kabát sincs a foga- ! son. Monos Márta 1 E»y bérház lakóinak panasza Bog arinvázió?... Gy ors és hathatós intézkedésre vau szükség Az első panasz‘a minap érkezett Miskolc új lakótelepéről, a Győri kapuból, a Vászonfehérítő utca 64. szám alól. Azt írják, hogy a lakásokban tarthatatlan a helyzet, mert hovatovább nem bírják a „küzdelmet” a rovarokkal, amelyek mind nagyobb tömegben szaporodnak el, és most már nemcsak a konyhában, a fürdőszobában. hanem a lakószobákban is fellelhetők. — Ilyet még nem láttam — mondja az egyik lakó. — Unom az egészet — fakad ki keserűen. A „rovarinvázió” nem vízió. Alig akad lakás, amelyikben ne lenne csótány. (Ez a szakszerű elnevezése.) Némely lakó szégyellj bevallani, pedig e hívatlan vendégek miatt nincs mit szégyenkezniük. Jelenlétükről ugyanis nem tehetnek. Hivatalos úton már 1971 (!) novemberében megoldást kerestek és sürgettek ennek a bérháznak a lakói. Egyik-másik lakásban már a ruhás- szekrényben tartják az élelmiszereket, mert csak oda — no, meg a hűtőszekrényekbe — nem tudtak behatolni a „kellemetlenkedők”. Minderről, a jelenlegi helyzetről tud a KÖJÁL. amit levélben is elismer, mely szerint. ....... az élelmiszerek et rendszeresen látogató rovarok mechanikus úton fertőzhetnek. és így szerem! k lehel betegségek terjesztésében”. — Irtjuk, szinte tíizzel- vassal — mondia a házfelügyelő. Kennel Istvánná. De szanorod apuknak mind ez ideig nem tudtunk véget vetni. — Küzdünk ellenük — így egv fiatalasszony — nuván- nal. chaemotox-szal. méreggel. ami persze, kockázatos dolog, különösen a kisgyermekek miatt. Azonkívül sokba is kerül ez a védekezés. — A ciánozás talán segítene — vélekednek mások. E kényes feladatot a KÖJÁL lakásonként 300 forintért el is végezné, a közös helyiségeket pedig vállalná a MIK. Az egész épületre ráférne egy alapos tisztogatás. Ha egyetlen lakás kimaradna ebből az akcióból, céltalan lenne minden. Csakhogy a lakók többsége nem vállalja a 300 forintot, hiszen elsősorban nem ők tehetnek a kialakult helyzetről. — Ki garantálja, hogy ha ciánoznak. nem kezdöchk-e elölről minden — mondják a lakók —. hiszen a szomszéd bérházakban is ugyanez látható és tapasztalható. — Ha elérhetnénk — kesereg Szilvási Kálmánná, a lakóbizottság elnökhelyettese —. hogy a csőrózsákat minden lakásban felszereljék, é.s a tömítéseket is szakszerűen rendbe tegyék. akkor az. eredmény nem maradna el. Éppen ezért nem ártana, ha. akiket illet, komolyan vennék a rovarokat és még inkább a lakók panaszát. Az viszont taffadha'silau: annyiban a lakók is felelősek. hogy még a kezdet kezdetén titkolóztak, nem sürgettek azonnali beavat1'órást és intézkedést Helyes lenne megvizsgálni * kié felelősség a tarthatatlan behyet miatt? Az egy heivben '-aló foposás. a leve! egerei és. a huzavona sem ebben az esetben, sem másban nem vezethet és nem is vezet eredményre. Mindeneseire a panaszosok, ennek a bévh'í-*_ nak és környékének a la'-é? elvárják, hoev a gvors. “s hathatós infn^v-edós ne késsen. \v. r. Perfekt gyors- és gép író nőt felvesz az Észak-Magyarország szerkesztősége. Érdeklődni lehet: fél 9-től fél 5-ig. Telefon: 16-836.
