Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 6 1972. dec. 10., vasárnap kolylalják az ásatásokat Bronz- és rézkori leletek Műhibán A zsúfolt helyiségben az íróasztalon összeragasztott cserépedények, rozsdaette vasdarabok. Mellettük pi­ciny fehér papírban kékes, átlátszó, apró gjöngysze- mek. A papírokon számok, dátumok. A feltárás idejét helyét jelzik. — Az idén tavasszal kezdtük meg az ásatásokat Műhibán, az úgynevezett Kocsmadombon — mondja Hellebrandt Magdolna, a miskolci Herman Oltó Mú­zeum régésznője. — Tavaly októberben Gulyás Albert helybeli lakos kertjéből egy délfines díszítésű kard került elő. Ezt azonnal be­mutatták a régészeknek, s tulajdonképpen ez indí­totta el a feltárást. Helye­sebben csak a mostani fel­tárást, mert azelőtt — úgy a 3Ö-as években — már végeztek ilyen munkát az akkori mú zeu m i g az ga t ó Lsszih Andor vezetésével. Akkor csak szkíta leleteket talállak az út egyik olda­lán. A Kocsmadombot ugyanis kettészeli az azóta megépített új műül, s most mi az út másik oldalán dolgozunk. Több értékes, időszámítás elölt harmadik századi leletek kerültek elő. Hosszú dobozt vesz ki a szekrényből, kibontja a pa­pírcsomagokat — Itt van például ez a gyöngy. Nagyon érdekes, még látható rajta a díszí­tés. — Az átlátszó szeme­ken valóban kirajzolódnak a redőzéses minták. — Ti­pikusan szkíta lehet. Itt van .a másik, ez az edény, ez már a keltákra jellemző. Feltehetően itt találkoztak össze Muhi környékén, s volt egy . időszak, amikor egy településben éltek, mert a temetkezéseket azo­nos mélységben végezték, tehát egyidőben. Fényképek kerülnek elő az asztalfiókból. A nagy kartonpapíron négy-öt fel­ragasztott kép, megjelölve rajtuk a sírhelyek. — Itt, a képen két külön­böző sír van. Ez a zsugo­rított csontvázas ‘ szkíta eredetű, ez a hamvasztásos pedig kelta. Az együttélés alatt feltehetően nem volt viszály a kél nép között, mert erre semmilyen bizo­nyítékot nem találtunk. Találtunk a sírokban, a csontvázak mellett éksze­reket, sőt lovak csontjait is. Érdekes, a lótemei kezest a szkíták hozták be a törté­nelembe, mi pedig kelta síi' mellett találtunk rá az ál­lat csontvázára. Végül egy képsorozatot tesz ki. különböző nagyságú rézkarikákkal. — Eddigi feltárásunk során ez volt a leggazda­gabb sir. Mélyebben is ta­láltuk meg mint a többit, körülbelül egy méterrel. Egy jómódú nőt temetlek ide. Nyakán, karján és a lábán bronzból készült karperec, és „turquez”, azaz nyakperec volt. Sőt, a nyakperechez csatolva egy ■fibula is. A fibula a mai biztosítótű őse. Találtunk még rézkori, az időszámítás előtt harmadik évezredi felfüggesztett és miniatűr edényeket is. Ásatásaink eddig eredményesek voltak, s most, a tél beálltával is folyatjuk a munkát. A la­kosság nagyon sokat segít nekünk, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy különösebb kérés nél­kül engedélyezik kertjeik­ben az ásatásokat. , Monos Márta A szellemet még szorítja a páatél A Hamlet kosztümös próbái A színpadon már áll Helsingör komor fenségé vára — Wegenast Róbert tömörségre, lényegre törő díszlete. A gazdaságosan kihasznált színpadi térben még indokolt óvatossággal mozognak az .első felvonás szereplői. Szokni kell a lé­pést is az átlagosnál mere­dekebben lejtő alapszinten, s szokni az először felöl­tőt!, korhű jelmezeket is. A Hamlet első kosztü­mös próbájára látogattunk el a Miskolci Nemzeti Színházba. A szereplők most kezdenek idomulni a külső megjelenésüket, .s viselkedésüket is módosító öltözékekhez. S mivel szín­padon különösen helytálló a régi szólásmondás, hogy ..a ruhát viselve ismeri meg az ember” — az első jelmezes próbán a figye­lem elsősorban a ruhákra irányul. A legkisebb rend­ellenesség. elszabás is ki­hathat a szereplő színpadi közérzetére — vagyis vég­eredményben a drámai tel­jesítményre. Itt tehát nem valamiféle személyi hiúság diktálja, hanem elsőrendű drama­turgiai érdek, hogy a ruha híven idomuljon viselőjé­hez. Találó a fiatal rende­ző, Szirtes Tamás meg­nyugtató instrukciója szí­nészeihez : — Most az a fő felada­totok. hogy ti segítsetek a jelmezeteknek! A rendező gondosan fi­gyelembe vesz a .jelmezek­re vonatkozó minden indo­kolt észrevételt, hogy a kö­vetkező próbákon már ne akassza meg egy rosszul felvarrt csal. lecsúszó kö­peny a Hamletet alakító Markaly Gábor teljes szel­lemi koncentrációt kívánó (fikcióját, belső átlényegü- lését. S ne szorítsa Hamlet atyjának zaklatott szelle­méi. — Dariday Róbertét — a szűkre sikerült mellvért. A színpadi alkotásnak ebben a döntő fontosságú utolsó szakaszában — ami­korra már kialakult a sze­repértelmezés. érvényesül a határozott rendezői szán­dék, biztos a szereplők szövegtudása — -az' első látásra mintha minden újra kaotikussá válna a szín­padon. ami eddig elren­dezettnek tetszett. Pedig csak annyi történik, hogy most ved lenek át új szín­padi bőrükbe a szereplők, a belső tartalom most kap­ja meg hozzá illő megje­lenési formáját. S a következő próbákon már a teljes figyelem arra irányulhat, hogy átélt hite­lességgel hangozzék Ham­let. szájából: — „Kizökkent az idő, óh kárhozat. Hogy én születtem hely­retolni azt.” B. J. Sok mii eszlíiis Malta Egy amerikai—angol— francia biológiai expedíció­nak sikerült először elfog­nia egy élő coelecanthust. A coelecanthus nem közön­séges hal. hanem törléne- lemelőtti hal. 'melynek lé­tezését napjainkig csak fel­tételezték. Ez a hal az In­diai-óceán mély vizeiben él. a Madagaszkártól, észak­nyugatra levő Comore-szi- geíek körzetében. Az első coelecanthus-. amelyet sike­rült kivonszolni a tenger feneketlen mélységéből. 8!) cm h osszú volt és 11 kilo­grammot nyomott. A halat különleges akváriumban. Párizsba szállították. A következő coelecanthus két hónap múlva látta meg a „napvilágot”. Ez egy 160 cm hosszú és 86 kg súlyú nőstény volt. Ez a hal. saj­nos. nem tudta elviselni, változott életkörülmény eil. és kiszenvedett. MADÄCH-ILLUSZTRÄC5Ö I.uknvszky László rézkarca Kis ház az Avas oldalán Szőlőhegy 32. A célnál vagyok. Hiába jöttem. A kicsi, az Avas lejtőjébe ta­padó, vöröses színű há­zacska üres ablakszemék- kel bámul a világba, s benn semmi mozgás, A kapu ré­sébe szorított újság azt mu­tatja, hogy Mátrai Gyula órák óta távol van. A kapuhoz tapadva für­készem az udvart. Jeleket keresek a ház gazdájának életéből, jelleméből. Azt tudom, hogy nagyon szereti a kis házat: a kertet, a föl­del. Egyszer elmondta ezt. (Mátrai Gyula: — A 40-es években a kohónál dolgoztam. Sokszor teleszívtam masain gázzal. Tudja mi volt a gyógy­szer? l-lazaszédelegtem, kimen­tem a kertbe, erősen a földhöz (apadtam. Jó órát vagy kettői feküdtem mozdulatlanul? Ki tudja? Olyan voltam, mint akiből kiszállt az élet. kisza­kadt, az érzés. És ez a drága föld kiszedte belőlem a gyilkos gázt. Másnap már megint friss voltam.) — Kérdezz, én felelek. Körülnézek. A sűrű. tö- mött ködből kibukkanó és a ködbe tűnő földutcácská­ban. amelyet csal; pár kis házikó szegélyez, nincs sen­ki. E kicsi ház alatt.a föld­be vágott új vízmű épüle­tében sincs semmi mozgás. Talán a ház mankói, a ne­in feszített gerendák recs- csenhettek. Tti agyagos a talaj. A kis házat a vízmű építése, a föld megcsúszása miatt támasztották meg. És ez jelzi a halálát is. — Ki szólhatott? — Én. a ház. Sokat tu­dok. Mély titkokat, ame­lyekért 1944-ben a nyom­ravezetőnek 10 000 pengő jutalmat ígértek. És tudom, mennyi kétségei, biztatást, reményt kifejező szó hang­zott el a roskatag falaim között. S tudom, hogyan tervezték a mát, amelyben te is benne élsz. — Ugye. ez kapcsolatban van Tóth Bélával, a MÓKÁN főszervezőjével? — Béla bácsi aranyos ember volt. Tudod — me­séli a ház —, nem akarok kérkedni vele. nem szokása ez egy munkáslakásnak, de részem van az ellenállás­ban. Miskolcon vagyok, s akkor távol voltam mégis a várostól. Kiváló hely az il­legális találkozóra. (Mátrai Gyula: — Béla bácsi itt találkozott a íMOIvAN veze­tőivel, a diósgyőri Konez Zsi­gával, Tirpák Jánossal, a gö- römbölyi szervezővel, s MÓ­KÁN egyik vezetőjével. Fekete Mihállyal, aki — meri ottho­nában keresték — itt volt más­fél hónapon át.) — Igaz, hogy ? ... — Igaz — válaszol a ház. — Béla bácsi, a zömök, tö­mött bajszú. vidéki állat­orvos kinézetű ember min­dig vöröskeresztes karsza­laggal a karján, orvosi tás­kával a kezében járta a vá­rost. Táskájában különleges „gyógyszer”, mindig ponto­san hat kézigránát, s rend­szerint egy direktíva volt, amelyet sokszorosítani, ter­jeszteni kellett. És gyakran vette igénybe a Mátrai gye­rekek segítségét is. (Tóth Béla: — Igazi proletár- gyerekek voltak. Áldozatké­szek. Az apán keresztül is­mertem meg' a gyerekekéi, Gyulát és Jóskát. Sokszor ad­uim nekik megbízatásokat. Es ■íz igen előnyös volt. A város tele volt német katonákkal, nyilasokkal. gcstapósokkal, spiclikkel. Minden felnőtt gya­nús volt, s a két gyerek, Gyu­la és Jóska könnyen mozgott a városban.) — Figyelj csak, hallód? A kicsiny utcától lefelé a nagy építkezés zaja szűrő­dik át a vastag ködön. Lé,g- kalapács kattog, teherko­csik haladnak az új uta­kon. A közelben erős pio- torberregéssel lánctalpas földgyalu rieki-nekirugasz- kodva harapdálja a földet. — 1944-ben így zúgtak a 'közelben a német harcko­csik motorjai. Az egyik ala­kulat “emberei a közelben ütötték fel sátraikat. Gyak­ran volt' légitámadás. A három Mátrai fiú — Gyula. Jóska és Imre — szinte el­képesztő bátorsággal — ki­használva. hogy a német katonák elbújtak — kiszed­ték a kocsikból a gyertyá­kat. felhasították a jármű­vek gumijait, s csak szem- hunyorítással jelezték: Béla bácsi, eav kocsit megíró ’•’csináltunk. — Miért mondtad, hogy . .. — Gyuszi és Jóska nem érte meg. 1944. december 3-át. A Népkertnél ifjú éle­tüket. s reményüket, életük fonalát egy aknatalálat met­szette el. Az apa. egy ideig nem tudta felfogni érzel­mileg. hogy nincsenek töb­bé. A karjaiban cipelte őket, s ő temette el. de ott­hon sokáig türelmetlenke­dett, hol maradtak el. Az­tán elindult keresni. Bele­keveredett a harcvonalba, mint kémet tartóztatták le, s csak nagy nehezen ver­gődött vissza megfogyatko­zott családjához. — Értem. Te, a ház el­mondhatod. — Igen. és az apa ezt; neked soha nem mondja él . .. Felrezzenek. Léptek kop­pá nna.k. A ködből egy mun­kás alakja bontakozik ki. — Mátrait keresi? Nincs itthon. Csak késő este jön haza... A házat nézi? Hát igen, ennek már befelleg­zett. Gyula bácsi most az egyik szervtől a másikig szaladgál: csináljanak már végre valamit. ■ Szőlőhegy 32. A kicsi húz apró mozaikként beletarto­zik a miskolci ellenállási mozgalom történetébe. Sor­sa nem is kétséges. Jövőre itt. az Avas déli oldalán az egykori szántóföldeken meg­kezdik az első többszintes házak építését. Űj utcaso­rok nőnek majd itt, az új házak megtelnek élettel, gyermekkacagással, az em­beri élet zajával. Ugyan, ki gondol majd akkor rá, hogy itt, a Szőlőhegy 32. szám alatt volt egyszer egy kicsi munkáslakás. Csorba Barnabás Hétszázötven hektó bor a Rákóczi-hordóha Több mini húszezer má­zsa aszúszőlőt szemelgettek össze ezen az őszön a hegy­aljai tőkékről az állami gazdaság dolgozói es „ven- dégszürelelői”, a borsodi diákok. A szüret már he­tekkel ezelőtt befejeződött, s most folyik az aranyat erő aszú feldolgozása. A tokaji értékét száza­dokkal ezelőtt magul; a Rákóczi ak ás felismerték, s nagy gondot fordítottak a hegyaljai szőlőtermelésre. A vezérlő fejedelem, aki a kuruc szabadságharc költ­ségeit is jobbára a kül­földre szállított bor árából fedezte, kiváló hozzáértés­sel megszervezte a tokaji bor északi piacait Lengyel- országon .kérsztül Svédor­szágiig, Szentpétervárig, el egészen Szibériáig. így avatta a tokaji aszút a magyar külkereskedelem egyik legnemesebb valutá­jává. Emlékirataiban is meg­emlékezik a tokaji borról, panaszkodva, mekkora pusztítást vittek véghez a labancok J 097-től 1711-ig Toka j-Hegyal ján. Néhány értékes tárgyi emlék is fennmaradt a íe- jedekni szőlősgazdák korá­ból. így Erdőbényéről elő­került; egy több tonnás, bámult tölgyfa-prés, ameiy- lyel a XVII. század óla minden ősszel kisajtolják a Rákócziak szőlőiben a hegy levét. A közelmúltban pedig veszprémi laptársunk egyik munkatársa dunán­túli bor körúton” járván,, egy Baj nevű kisközségben egy több évszázados tölgy­fahordóra bukkant, amely­ben nem kevesebb, mint 75 ezer liter bort tarolnak. Csempével kibéleit cement- hordói. sokkal nagyobbakat is építenek ma már kor­szerűen felszerelt pincékben Hegyalján, de dongahor­dóból ez a legnagyobb egész Közép-Európában. A hordó hossza 5.27, ál- merője 4,65 méter, faanya­gának a súlya 14 mázsyt hatalmas abroncsai pedig- 43 mázsányit nyomnak. Az elején Rákóczi Ferenc élet­nagyságú portréja látható, s a pincegazdaság .szakem­berei úgy tudják, hogy a vezérlő fejedelemé volt. és Sárospatakról került Du­nántúlra. A néphit természetesen mondát is kerekített a ha­talmas hordó története kö­ré. Eszerint a remekmű elkészítése után az öreg kádármester az egyik na­pon hirtelen eltűnt, s fia­tal felesége ifjú szerelmé­hez, a kádárlegényhez ment feleségül. Mikor aztán' évek múltán a 750 hekto­liternyi bor elfogyott, em­beri csontvázat találtak a hordó fenekén, s az ujjpe­rec-csonton ott volt az öreg mester gyűrűje is. A fiatal bűnösök feje így csakhamar vérpadon hullt bele a fűrészporos kosárba. „Nem szép történet ugyan, de illik a félelmetes nagyságú hordóhoz” — fejeződik be laptársunk cikke majd mintegy eny­hítésül. hozzáteszi az újság­író: „Most asztali fehér van a hordóoriásban ...” Hegyi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom