Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
WTZ. d«c. 3., »osőrntop ÉSZAK-MAGYAtfORSZAG Egy új bizottság ürügyén. A napokban hirt adtunk róla, hogy a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága megalakította tele- püléspoliti'kai társadalmi munkaközösségét, melynek feladata korunk egyik jellemző folyamatának, az urbanizációnak, és az ezzel szorosan összefüggő problémák megoldásának segítése. A tanácskozáson felmerüli néhány kérdéssel külön is érdemes foglalkoznunk. Például az egészséges ivóvíz kérdésével. Napjainkban már főbb, mint 40 település kap vízmütáirsuilás, közös .anyagi befektetés árán iható vizet, de évekig nem is az anyagi fedezettel, hanem az emberek meg- gyözhetöségével volt baj. Óriási propagandamunkát kellett kifejteni, míg a községek lakói „elhitték”, hogy a vezetékes víz egészségesebb, mint a l'ertőzőveszely- nek kitett, talaj vizes ku- také. Ehhez kapcsolódik a községek újabb, sürgős megoldásra váró gondja, a szennyvízelvezetés. A másik, -sóikat vitatott téma városaink helyzete. A megye területéhez, erősen ipari jellegéhez képest kevés városunk van. Köztudott, hogy Mezőkövesd is megkapja ezt a rangot, de van még néhány nagyközségünk, amely a közlekedés, a szociális és egészség- ügyi ellátás fejlesztése utón ugyancsak pályázhatna a városi rangra. Például adottságaik alapján Szerencs, vagy Encs megfelelhetnek egy várossal szemben támasztott követelményeknek, ám ezek' a települések nem képesek önmagáktól, „külső’’ segítség nélk-ül urbamzálódná. S ha már a városokat említettük, az összefonódó problémák sűrűjében újabb áldomáshoz értünk: ez pedig az ipari területek körzetében kialakítandó pihenő- és szórakozóhelyek kérdése. Nem mindenkinek van alkalma hét végén Leninvá- rosból, vagy Kazincbarcikáról a Bükkbc ruccanni. Szükség van a város közvetlen környékén olyan területre, ahol a pihenésre vágyók hosszabb utazás nélkül kikapcsolódást találnak. Az előbbi témával ismét összefüggő, és még részben megoldatlan, talán nem mindig helyes irányban fejlődő folyamat az idegenforgalom fellendítése. Gyönyörű tájaink, műemlékeink, gyógyhatású és az országban egyedülálló természeti kincseink több törődést érdemelnének. Sajnos, időnként értékeink megóvásában is eléggé felszínesek vágyunk. Köztudott, hogy nemrégiben — radikális intézkedés gyanánt, vagy helyett — létrehozták a műemlékvédelmi albizottságot, melynek feladata pontos felmérést készíteni a megye műemlékeiről, és valami módon megóvásukról is gondoskodni. A bizottság munkájáról azóta nem, sokat hallottunk, olyan esetekről viszont igen, hogy egy értékes épületet az építők egyszerűen lebontottak, Rengeteg tehát a megoldásra váró, sürgős teendő, nem elég ezeket csak felsorolni, újabb és újabb tanácskozásokon elismételgetni. Re)Tteljük, hogy a már megalakult, vagy ezután alakuló bizottságok a problémák teJtóráSB után ...'tov ább lépnek, és’MTamarosain jó megoldásokról is hírt adhatunk. Orosz Júlia Akác István Magány virít Mint. festő hordozza a tájat, a. szavakat úgy hordozom. — S hogyha kínnal feloldozom őket: suhogva tovaszállnak ... Almomban ékes rózsa nyílt — s mikor dalára fölébredtem, láttam, hogy a mncfhny virít, a. novemberi szürkületben! A természet alkotása Fotó: Laczö József „Holdvilágnál is kötöttem már” Ízlelgetem, kóstolgatom a bort. A szőlő ize el- hy új tózik a számban. Üjra töltök az üvegkancsóból, hadd melegedjek belülről. Mert hideg van. Kinn zúzmara színezi a fűszálakat, fáikat, mindent. A mama bíztat, hál’ isten, van miből merni. — Tíz hektó, hatvan liter borom van az idén — dicsekszik, és nem ül le, hiába biztatom. — Most is Négyezer forint adót fizetek. Nem is vetettek ki senkire ennyit Körömben. De hát sok örömem telik benne ... Nr,m a borivá?ra érti a T; mi. pzvrpv Bfi'ó István- '"A A boré! ókban nyugvó munkája gyümölcse. ’ "'óban Egyedül kí,n'édott meg vele, a szőlővel, a borral. És nem is először, hiszen több mint tíz éve Már, hogy megözvegyült, és eSyedül maradt. Így áll most is egyedül asztal előtt. Fekete kendő, fekete ruha, fekete kö- tény az alacsony, kis öregasszonyon. Feltűnés nélkül elvegyülhetne a hasonló őregek között, ha ő is a tűz Mellett ülne. De még dolgozik. Hatvanhét évének Minden megmaradt erejét ‘eköti a szőlő. — Kétczerhanninchat tő- h'ém van — válaszol precízen. összekulcsolja kezét, s ahogy az ujjak feszessége eüged, úgy kell egyre ke- vesebbet kérdezni tőle; Megél magától: — Magunk ’’teltük mindegyikei a férjemmel. Egy kilométerre van a szőlő, hamar odaérek. Néha már fél 3-kor kinn vagyok. Néha nem is főzök ebédet. Bolondja vagyok a szőlőnek, az egész falu tudja. Holdvilágnál js kötöttem már. Nem is szeretem, ha más köti. Szeretem a szőlőt. Azemu nkára. Mióta magam va- . gyök, rabja vagyak a .szőlőnek. Mert a szőlő beszél: „nyúlj hozzám”, „igazíts rajtam” ... Hogy honnan értek hozzá? Egy évig laktam Pest megyében, Csengődön, a Bucka-telepen. Ott tanultam meg az alapmunkát. Már akkor gondoltam, majd itthon is ültetünk. Nyolc-tízfajta szőlőm van. ......................... ■ ..... K evés fehér is. Van szak- könyvem is. Tóriil-fordul, sebesen, ahogy beszél. Mulatja a könyvöket. Rojtosodó szélű lapok, a szamárfülek és behajtások bizonyítják, hogy gyakran használja. — Utasításokat ad nekem, hogy a bor megtartsa szépségéi. — Nem. Öreg vagyok mái-. Fiatalon is csak akkor ittam, ha beteg voltam. Még forralva is csak nagyritkán iszom. Az én koromban már meggondolja az ember, mit. eszik, mit iszik... Jöjjön, nézze meg a „pincémet” — invitál kifelé é8 közben magyaráz: — Egyszer kevesebb a bor, másszor több. Néha megerőltetem a tőkét, néha visszavágom, hogy pihenjen, mint az ember. A konyha melletti helyiségben állnak a hordók. — Itt tartom, majd januárban lekerül a seprűről, s akkor viszem a pincébe... Azt kérdi, meghálálja-e a sok munkát? Nen nagyon, de nem ez a lényeg, öt férfi van a családban, egy fiam és négy unokám. Nem kell pénz nekik italra. A fiam nehéz testi munkát végez a tész-ben. Majorosok a menyemmel, hajnali fél 4-kor kelnek. Az unokák is dolgoznak. A legkisebb most nyolcadikos. A szobában mesél tovább: — A fedés a legnehezebb, ősszel, és a nyitás, tavasz- szál. Kapával. Kemény munka. Ahhoz bizony kar kell! — Elgondolkozik. A gesztusok elmaradnak. Nem röpdös keze a fekete ruha előtt. — És a tengelyek lazulnak ... Szerencsére a férjein után van egy kevéske nyugdíjam is. Töltsön csak magának ... Csorog az ital üvegkan- esóból üvegpohárba. Szép, tiszta házi bor, mint a rubin. Áttetsző és fénye van — FEBRUÁRBAN látná csak — mondja özvegy’ Bíró Istvánné, aki egy’edül dolgozik a szőlővel, amit szeret, s ami nein ereszti. De azért elárulja, hogy legutóbb már segíteni kellett a fedésben az unokáknak. — Akkor már ,Játszós” a bor. Februárban csak úgy’ veti a csillagokat! Nyitray Péter lőtt. is vágytam rá, erre a A z ember életének egy és ezernyi dolog adhat értelmet. Vannak. akik arra büszkék, hogy szigorú elvek szerint éltek és cselekedtek, még a legnehezebb helyzetben is. Egy ismerősöm gyermekeivel dicsekszik, s azt mondja, nélkülük nem lenne értelme mindannak, amit csinál. Mások szellemi képességeiket, szakmai tudásukat fejlesztik halálukig, s nem titkolják, elégedettek, boldogok. Amikor Ombódi Istvánt megismertem, eszembe sem jutott. hogy megkérdezzem: mi volt az értelme eddigi életének? Csak akkor kezdett bennem felfakadni a kíváncsiság, amikor egy véletlen folytán kezembe akadt életrajza. 0 Életrajzi feljegyzések 1911-ig. Született 1913. december 18-án, Csetfalván. Beregszászon nevelkedett, s nemcsak őt, hanem a többi három testvérét is csak nagy- nehézségek árán tudták eltartani a munkásszülők. Ezért aztán az elemi iskola 5. osztályának elvégzése után a beregszászi téglagyárba ment dolgozni. Még csak tizenkét éves volt, s már részt vett a téglagyári nagy’ bérsztrájkban, majd a kommunista párt nagygyűlésein, tüntetésein. Ezek a napok, hónapok sorsdöntőek lettek életében. e Csupán véletlen: 1941- ben, abban az évben lett Diósgyőrben újgyári munkás, amikor én születtem. Én és nemzedékem még jóformán beszélni tanultunk, amikor ő már az 1943. szeptember 9-i, gépgy’ári béketünt.etési szervezte. A következő, az 1944-es háborús esztendő homályos foltokban már az én emlékezetemben is él. Ombódi Istvánba kitörölhetetlenül vésődtek annak az évnek hónapjai, napjai. — A művezetőm. Kiss István nyilas volt. Neki is „köszönhettem”, hogy’ a hírhedt Szirányi őrnagy — az egy’re szaporodó szabotázsakciók miatt — gy’ak- ran vont felelősségre. Mert nem nézhettük tétlenül a történteket. Cselekednünk kellett... Huszár Zsig- mond, Hájer György. Józsa Imre, Simon Árpád és mások segítségével próbáltam én is menteni a németek elől. amit lehetett. A DL- üzem berendezései közül 40 darab nagy’ értékű villanymotort, s 200 kilo- grammnyi vídiaaeél-lapkát rejtettünk el. Nyíró Sándor irányításával megmentettük a diósgyőri nemzetőrség birtokában levő fegy’- vereket is. Mert elekor. 1944 őszén már fegy’verekre is szükség volt. Mert voltak, akik nem futottak. Én nem emlékszem 1944. november 16-ra. Ombódi István akkor, aznap köny- nyen meghalhatott volna. Id. és ifj. Grósz Péterrel megtámadták és elhallgattatták a Pünkösd-tetőről Diósgyőrt lövő német löve- get. Még aznap 19 darab uradalmi tinót zsákmányoltak a visszavonuló németektől. A zsákmányt a homokbányába vitték. A tinókból 9 darabot levágtak, a húst szétosztották a diós- gy’őriek között. A megmaradt állatokat Miskolc fel- szabadulása után a Diósgyőri községi Tanácsnak adták át. De részt vett Ombódi István a MÓKÁN diósgyőri csoportjának szervezésében és akcióiban is. Egyik utolsó mozzanata a harcokban eltöltött napoknak: egy’ fegyverrel megrakott szekeret adtak át, a diós- gy’őri szovjet katonai parancsnokságnak. Életrajzi feljegyzések 1945 és 195ti között. 1945 júniusában került vissza esztergályosnak a Diósgyőri Gépgyárba, ahol 1949-től 19(13. január első napjaiig, a három diósgyőri gépgyár egyesítéséig függetlenített pártfunkcionáriusként dolgozott. De közben volt, még egy 195(1 is. 0 — Még kétszer fogtam fegyvert a munkáshatalomért: 19511-ban, amikor beléptem az első, 21 tagú önkéntes karhatalmi testületbe. majd a következő évben, amikor megalakítottuk a gyárban a munkásőrséget. 0 Jártam a gyárban, ahol Ombódi István dolgozott, felkerestem öt Körösi utcai, harmadik emeleti lakásában, többször elolvastam életrajzát, s még mindig nem értem: hbgyan lehet az, hogy mindig jól 'lépett a sakktáblán? Mifele ösztön irányította cselekedeteit, hogy mindig jó irányt tudott venni, mint a madár, amely egyszerre csak vándorútra kél, s nem Törökországba megy, nem Ázsiába, vagy Dél-Ameri- kába, hanem éppen Afrikába, a Nílushoz? Mi volt Ombódi István iránytűje? Ki adta neki, s a többieknek, akikkel együtt harcolt, kitől kapták azt a csodálatos , műszert. amely mindig jó part felé irányította őket ? 0 — Tudja, az úgy van, hogy’ az emberek mindig és mindenütt szeretnének szépen és békésen élni. Az én fiatal koromban ez korántsem ilyen egyszerűen vetődött fel, hanem a forradalmi harcban tömörültek ideológiájának részeként. A nehéz tulajdonképpen 1942-ig volt, amíg be nem léptem a pártba. S aztán ott volt a feleségem, aki 1945-től. s a lányom, aki 1948-tól párttag. Az, hogy’ egy adott pillanatban mit tesz az ember, hogy’ jót lép-e, egy csomó dolog eredője. Nekünk, munkásoknak nem volt. más választásunk, csak a harc, a nyomorból, az elnyomatásból kivezető út keresése. A párt ehhez a törekvésünkhöz eszmei felkészültséget, hitvallást adott. O M unkásmozgalmi tevékenységéért Ombódi Istvánt a kormány Munka Érdeméremmel, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel, a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatával, s a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntette ki. 1972 szeptemberétől korengedményes nyugdíjas. Amikor elbúcsúzom tőle. megkérdezem: nyugodtan él-e most. hogy végre pihenhet? Elvégzett-e mindent. amit célul tűzött ki maga elé az életben? A válasz, amely egy élet értelmét boncolgatja, sokáig késik. Öregedő tekintete az ablakon keresztül a közeli Avas ősz végi. tél eleji színei között kalandozik, majd mintha egy pillanatra megpihenne a ív- torony’. a kilátó tűszerűén magasba törő testén. Az új. a szabad Miskolc karcsú szimbólumán. Nyikes Imre Epizétok Ombódi István életéből
