Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

ÉSZAK-MAG YARORSZ AG 5 1972, dec. 31., wtsémap Emftezzü a lore A Hazafias Népfront Bor­sod. megyei elnöksége mel­lett alakult Petöfí-emlékbi- zottság a 7. alábbi felhívást bocsátja ki: Holnap lesz ISO éve, hogy a nagy magyar klasszikus forradalmár költő, Petőfi Sándor megszületett. Reá, s a tárasaclalmi haladásért, a dolgozó tömegeknek a feu­dális kötöttségekből, az oszt­rák elnyomásból való meg­szabadításáért küzdőkre em­lékezik az ország dolgozó népe. A Petőű-emlékbizotteág felkéri megyénk társadalmi és tömegszervezeteit, kultu­rális intézményeit, a Petőfi nevét viselő szocialista bri­gádokat, iskolákat, termelő- szövetkezeteket, úttörőcsapa­tokat. hogy rendezzenek mél­tó megemlékezéseket, és az emlékezést kapcsolják össze a mával, tudósítsák azt a gondolatot, hogy úgy emlé­kezünk a legméltóbban Pe­tőfire, ha teljesítjük a szo­cialista országépítés felada­tait, magatartásunkban meg­valósítva Petőfi forradalmi­ságát. Ifjúságunk — szakemberek segítségéve] —, derítse fel azokat a helyeket, ahol Pe­tőfi járt,, és gyűjtse össze azokat a költeményeket, amelyeket megyénkben írt. Rendezzenek emléktúrákat a Petői i-emlékhelyeken. Az 1973. évi közművelődési munkatervekben mindenütt szerepeljenek a megemléke­zések különböző formái. Ehhez kíván sok sikert a Petőfi-einlékbizottsás fl barátság követei Z. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, V. Z. Pavlova, a nagykövet felesége és I. I. Bagyul, a nagykövetség első titkára, dr. Bodnár Fe­renc elvtárs társaságában. Fotó; Sz. Gy. HIRTELENJÉBEN már nemigen tudnám pontosan megmondani, hogy — csupán az elmúlt évben is — hány külföldi vendég, delegáció járt megyénkben a testvéri szocialista országokból. A hi­vatalos, baráti látogatásokról beszámoltunk annak idején. Arra azonban még „kapás, bői is” jól emlékszem, hogy 1972-ben jártak nálunk bol­gár,' csehszlovák, NDK-beli, kubai és lengyel vendégek. No és szinte alig volt olyan hónap, amikor ne üd­vözölhettük volna megyénk­ben megkülönböztetett tiszte­lettel és szeretettel a nagy szovjet nép képviselőit, fiait és leányait. Az év második fele e tekintetben különösen esemény dús volt. Júliusban például megyénk­ben üdvözölhettük a testvé­ri Vologda megye képviselőit, élén L. A. Vlaszcnkóval, a Vologda megyei Tanács vip- etnökévei: augusztus elején itt járt G. .7. Janajcv, a ler nini Komszomol Központi Bizottságának titkára, és kü­lön is egy Komszomol-dele- gáció; két hét múlva szovjet jogászdelegációt köszönthet­tünk Miskolcon és Lenip vá­rosban, amelyet A. F. Gór- km. a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának elnöke vezetett; s alig egy hét elteltével 35 örmény békeaktíva látoga­tott el hozzánk. Szeptember 5-én a félév­százados jubileumát ünneplő szovjet állam jelenlegi hiva­talos magyarországi képvise­lője, V7. J. Pavlov, a Szov­jetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagyköve, te, V. Z. Pavlova, a nagykö­vet felesége és í. 1. Bagyul, a nagykövetség első titkára tett tisztelgő, bemutatkozó látogatást megyénk vezetői­nél, akiknek tájékoztatója alapján és kíséretében meg­ismerkedett Borsod megye és Miskolc helyzetével, szocia­lista építőmunkánk eredmé­nyeivel, megyénk és a Szov­jetunió közvetlen, sokrétű, mindennapos baráti és mun­kakapcsolataival . . ABBAN A SZERENCSÉS helyzetben voltam, hogy — a megyei pártbizottságon — meghallgathattam a kölcsö­nösen szívélyes és őszinte tájékoztatást — s ha lehet — a még szívélyesebb elvtársi eszmecserét is népeink kö­zös örömeiről, gondjairól. En­nek alapján meggyőződésein hogy valószínűleg Lenin is így képzelte el a szabaddá lett népek, a szocializmust j építő országok szövetségét és I testvériségét... Most is. amikor megpróbá- | lom visszapergetni a testvér: ! barátság emlékképeit, jólesik ' visszaemlékezni arra az őszinte érdeklődésre, amely a szovjet nagykövet kérdései­ben éppúgy, mint más szov­jet delegációkban szinte visz- sza-visszatérö refrén volt; „no és hogy’ élnek, hogyan boldogulnak itt, Miskolcon. Borsod megyében a~ embe­rek? ...” Legutóbb, november vé­gén megkérdezte ezt V. Ny. Szverkalov. az Uljanovszki Pártbizottság titkára is. aki Lenin szőkébb hazájából, a Kóaáp-Voiga vidékéről láto­gatott el megyénkbe és — többek között — előadást tartott Miskolcon a lenini nemzetiségi politika diadalá­ról .. . j Egy-egy ilyen baráti láto­gatásról, vagy tudományos előadásról is rendszerint csak szűkszavú közlemények tájé­koztatják az újságolvasót. A rohanó életben és hírdöm- pingben sokszor nincs is többre lehetőség. De a szov­jet emberekkel való szemé­lyes találkozások résztvevői tudják, hogy szinte minden kedves vendégünk gyorsan igyekszik „széttörni” a hiva­talos protokoll-kereteket. s kitárni olykor szívét, leikéi is. | A legutóbbinál, uljanovszki kedves vendégünknél marad­va megmondhatnák ezt a Sajóbábonyi Vegyiművek, vagy éppen a felsőzsolcai Le­nin Tsz vezetői és dolgozói is, akiknek körében — mint mondotta — felejthetetlen szép órákat töltött... I ÉGY IS MONDIIATNÓK lehat, a barátság követei ők együttesen és külön-külön is. Az őszinte, mély tartalmú magyar—szovjet barátság személyes követei, akik min­dig szívesen látott kedves ! vendégek megyénkben. Csépányi Lajos Jubileumi év után Rekordforgalom a miskolci litJSZ-irodábars 1972 JUBILEUMI eszten­deje volt hazánk legnagyobb és legrégibb utazási irodá­jának, az 1902-ben alapított IBUSZ-nak. A vállalat kez­dettől fogva utazások szerve­zésével és Magyarország ide­genforgalmi ismertetésével foglalkozik. Nevét és tevé­kenységét az elmúlt hét év­tized alatt megismerte az egész világ. Már a harmincas évek közepén a világ nagy utazási irodái között tartot­ták számon. Ez az utazási iroda terem­tette meg már 40 évvel ez­előtt. 1932-ben a modern or­szágjárás első formáját. Az. IBUSZ volt az első. úgyne­vezett „filléres” vonatok el­indítója. Ezek a vonatok el­sősorban nyáron ezreket vit­tek el Magyarország legszebb vidékeire, ünnepi rendezvé­nyeire. eseményeire. A felszabadulás után az IBUSZ egyik alapvető fel­adatának tekintette és tekinti a belföldi turizmus fejlesz­tését. A TIT-tel közösen szervezett országjáró túrái, a számtalan népszerű különvo­nat. kfttönautóbusz évente a dolgozók százezreit Ismerteti meg hazánk természeti, tör­ténelmi és kulturális érde­kességeivel. szépséseivel. Az elmúlt esztendőkben ro­hamosan fejlődött az IBUSZ A „filléres” vonatoktól a világjárásig szervezésében a külföld felé irányuló, a baráti országo­kat, az egész világot megis­merni akaró turizmus. Ugyanakkor az IBUSZ fon­tos valutaszerzője is népgaz­daságunknak azzal, hogy a világ minden részéből a tu­risták tízezreit hozza hazánk­ba. Az .elmúlt jubileumi év különösen eredményes volt mind országosan, mind pe­dig az IBUSZ megyénkben elért eredményeit, tekintve. Az - IBUSZ-nak Borsodban a miskolci megyei irodával együtt nyolc kirendeltsége működik, *s ezek közül há­rom — a sárospataki, az aggteleki és a bánrévei — 1972-ben nyílt meg. Az évi 3 8 milliárdos forgalomból 160 milliót bonyolított le me­gyénkben az IBUSZ, s míg országosan 1 érvét 22 száza­lékkal teljesítette túl. addig megyénkben ez a túlteljesí­tés déri a 30 százalékot. KÜLÖNÖSEN eredményes volt a miskolci iroda mun­kája. amely 120 milliós re­kordforgalmat bonyolított le. MervőnVbőI minfpev ötezren utaztak a különböző tár^as- titákbn a világ különböző részeibe. Nyugatra induló egyéni utasok 2500 útlevél-, ittetve vabdpinZnylését in­tézte az IBUSZ, s mintegy ötvenezer esetben szolgálta­tott valutát a baráti orszá­gokba induló turistáknak. A különböző országos szer­vezésű utak mellett 1972-ben minden eddiginél több helyi szervezésű „járat” indult megyénkből külföldre. így például 70 csoport járt Cseh­szlovákiában és Lengyelor­szágban, 15—15 különautó- busz indult megyénkből Iíár- pátukrajnába ás Nagyvárad­ra, 12 Becsbe, s több cso­port Jugoszláviába, az NDK- ba, de voltak közvetlen spa­nyolországi utazások is. Belföldre hatszáz különbö­ző túra indult megyénkből vonaton és autóbuszon az IBUSZ és a TIT szervezésé­ben. Ezeken mintegy 25 ez­ren jutottak el megyénk és az ország legszebb részeibe, különböző érdekes rendezvé­nyekre. Nagyon eredményesen mű­ködött 1972-ben az IBUSZ fizetővendég-hálózata, amely a főidényben 1500 ággyal állt rendelkezésére a külföldről és az ország más részeiből Bor­sodba érkező turistáknak. Ez a szolgáltatás sokat enyhített a szállodahiányon. Jelentős v szerepet játszott ebben, hogv a nyári hónapokban az IBUSZ rendelkezésére állt a miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­tem diákszállója. Ebben a „Hotel Akadémiában” napi 900 ágy állt a vendégek ren­delkezésére, s több ezer kül­földi is igénybe vette azokat. A nagymértékben növejkedő forgalom igazolja, hogy az idegenforgalom nemcsak di­vattá, hanem igénnyé is vált. E növekvő igényeknek a Bor­sod megyei IBUSZ állandó üzemszervezéssel is igyekszik megfelelni. A kis forgalmú tornanádaskai határátkelő ki­vételével Borsod megye va­lamennyi közúti határátkelő­helyén működik már az IBUSZ kirendeltsége. A to­vábbi törekvés is az, hogy a legkomplexebb formában si­kerüljön kielégíteni a hazai és a külföldről érkező uta­zók minden igényét. Ennek érdekében 1973-ban újabb ki- rendeltség nyílik Kazincbar­cikán.. AMI PEDIG az ország-világ- járást illett: 1973 minden ed­diginél gazdagabb programot, nagyobb lehetőségeket ígér. Erre az évre az IBUSZ mint­egy 600—700 hazai túrátszer­vez, s 28 országba 130 tár­sasutazásra. valamint 19 or­szágba induló 60 egyéni uta­zási programra várja a ven­dégeket. Tárnái Csaba megyei IBUSZ igazgató Szót kér 1972 — NÉZZE KÉREM. Nekem, — 1972-nek — mennem kell. Tudom, hogy ön. aki az idő­sebb korosztályhoz tartozik, még tartóztatná. Ne haragud­jon rám, amiért egy évvel korosabb lesz 1973-ban. Le­futottam az időmet. Nincs más hátra, mint előre, és át­adni a helyet fiatalabb kol­legámnak. Sokat ígérő jelen­ség. Én' is az voltam 1972. január 1-én. Remélem, nem csalódott bennem. Mindenki­nek nem tudtam ötöst hozni a lottón. Ez igaz, de biztosí­tottam a tisztességes, becsü­letes munka utáni szép meg­élhetést. Aki boldogulni akart, haladhatott, aki csak a sült galambot várta, üres maradt a tarisznyája. Sérelmek is előfordultak, jogosak, de aki nem hagyta az igazát, mindig pártfogókra talált küzdelmé­ben. Voltak, akik szidtak, ilyesmi mindig megesik. A harag vak, az ember vagda- lózik, keresi a kákán is a cso­mót! Megértem! Rajtunk kí­vül álló okok is beleszóltak életünkbe, deformálták el­képzeléseinket. Dühösködtünk miatta. A nyüzsgő nagyszájú is kapott olykor-olykor ju­talmat, mert félt tőle a fő­nök (vaj volt a fején). Az ügyeskedők ügyeltek saját adminisztrálásukra. Nyolc órából hetet erre fordítottak. Pofavizit itt: pofavizit ott. Egy kis talpnyalás, máris kézben volt. a boríték. S köz­ben a cspndes, a szorgos, a névtelen harcos, a szürke ve­réb nem is ügyelt oda. Azon iparkodott, hogy meglegyen a norma, a 480 percet kidol­gozza. sót: rá is tehessen még eg}7 lapáttal a közös tűzre. De aztán a melegedni szere­tők, akik csak azt várják, hogy7 a sült gesztenyét min­dig más kaparja ki, azon vet­ték észre magukat, hogy tá­vol kerültek a tűztök A mai légkör nem nagyon kedvez már az ilyen törtetőknek. Egyszóval ezt. az évet ve­gyék úgy. tisztelt honfitár­saim, hogy különb volt. a töb­bitől. Miért? Egy modernebb, bátrabb gazdálkodást hozott — kockázatokkal telve. A ri­zikó ott lebegett, kardként a fejünk felett. Aki mert, az nyert is. Hol van mar az a lódenkabátos szakasz, hiszen csak itt Miskolcon, a Cent­rumban annyiféle télikabát közt válogathat a vásárló, hogy a lódenes időben ez tün- dérálomnak tűnt. volna. Es az ellátás?! Nem lehet panaszunk rá. Nem kellett sorban állni-.semmiért. Leg­feljebb a jegygyűrűért és a LÁEV vasút szentannai állo­másánál, a pék előtt, kenyé­rért. Állítólag ott éxtrafinom kenyeret sütnek, De ez mára divathoz tartozik. Mindenki igyekszik valami különlege­set produkálni a vendég előtt : egyél, ilyen kenyeret még nem ettél. Ezért sorakozott. Kérem, a divatért mindig meg kell „szenvedni”. SZÉLESEDETT AZ ÜZE­MI, munkahelyi demokrácia is. Lehet akár dörömbölni is bármely vezető ajtaján. Ügy tudom, a párnás ajtók is meg­ritkultak. Elég. ha illedelme­sen kopogunk, azonnal kinyí­lik. Miniszterek alig győzik a levelezést, a válaszadást. Es a képernyő előtt is találkoz­tunk számos, magas vezető­vel. Csak oda kellett telefo­nálni a stúdióba, hogy mikor lesz kút az utcában, es járda a házak előtt, vagy miért lett ez, vagy az az áru drágább? Jött azonnal a válasz, a pon­tos, konkrét, megcáfolhatat­lan tájékoztatás. Apropó tájékoztatás! Sajtó, rádió, tévé. Aki mind végig szeretné olvasni mindazt, ami napjainkban hazánkban nyomtatva megjelenik, annak az új esztendő kevés lenne rá. cisak úgy törtük magun­kat a frisseségben, a számot- adásban, a tájékoztatásban. Persze van még nálunk is la­pos újságcikk, ügyesen meg­fogalmazott rutinírás, nagy­hangú nyilatkozat, kishangú bejelentés „kényesebb” dol­gokról. A tej árának emelke­désével is ugv voltunk, hogy nem adtunk neki alcímet, csak hagytuk úgy a sorók között. De ma már mindenki tud olvasni a sorok között is. A végén kiderült, hogy a munkásosztály egy cseppet sem riadt meg tőle. Átélt ő már nagyobb eseményeken. Szóval a kockázatvállalásban előbbre kell lépni a sajtónak is. Meg abban is, hogy ne szégyelljük eredményeinket „szellőztetni”, S néhány em­ber hibáját ne hagyjuk álta­lánosítani a szocializmus szintjén. A szocializmus épí­tése diadalmenet, ha nem is mindig folyamatos, olykor megállók, kitérők és vissza­térések is tarkítják, de megy előre feltartóztathatatlanul. Én, az 1972-es esztendő igazán példa vagyok rá. Lapozzák csak vissza naptaromat. Meg fognak önök is győződni róla. Én nem hamukázhatok, mö­göttem az eltelt idő, a felmu­tatható szép eredmény, és megvallom, hagytam néhány problémát az utódomnak is, nekem is hagytak. Megoldot­tuk közösen, ami maradt, és ami még lesz, azokat is meg­oldjuk restanciával vágj' res­tancia nélkül. Szép volt ez az év, nyugodt és békés. A mi táborunk nyu­galmát biztosan védik és véd­jük mi is. Mi, az egykori kis magyarok megbecsült szövet­séges tagként élünk a szocia­lista világrendszerben, ahol a „kis” szócskának már régen semmi értelme, feleslegessé vált. Egy nagy családhoz tar­tozunk, és van bátyánk, aki­re hivatkozhatunk, akivel büszkélkedhetünk. MENNEM KELL! Nemso­kára rámharangozzák az éj­félt. Boldog új évet önöknek az 1973-as esztendőben. Öl irigylem, mert én és az előző évek olyan alapot teremtet­tünk számára, amin biztosít­va van a felfelé haladás, a fejlődés, a közösség, s ezen belül az egyén boldogulása. Tolmácsolta: Boda István

Next

/
Oldalképek
Tartalom