Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-30 / 306. szám

7972. dec. 30., szombat ESZAK-MAGYÄfcORSZAG 3 Termelési, szállítási sikerek — Tagnap te#©s#tefíe évi torvét az Lt€M — Q6Í ezer tonnévat több zsugorított érő — Egymiiiió tonnévat több áru szétlitésa Az év utolsó pillanatait él­jük. Most „arathatjuk le” aZ egész évi munka termését. Három jelentős termelő, szállító üzem életébe pillan­tottunk be. A kapott infor­mációk azt mutatják, hogy 1972 mind a Lenin Kohászati Művek, mind a BÉM, mind a 3. sz. ÉPFU történetében sikeres esztendő volt. © Az előző év végén keserű számvetést tartottak a Le­nin Kohászati Müvekben. A kívánt eredményt a sok-sok erőfeszítés ellenére nem. ér­ték el. Sok gonddal-bajjal küzdöttek a kohászatban eb­ben az évben is. A sok ezer „névtelen” ember küzdelme, apró tette 1972 vége felé kezdett gyümölcsözni. Mint már hírt adtunk ró­la, az év vége előtt 16 nap­pal előbb hengerelték le a durvahengermű blokksorán az egymjlliomodik tonna acélt, a gyár történetében először. A gyár szívének erő­teljes lüktetése, a szocialista brigádok, a gyáregységek, a dolgozók, s a vezetők össze­fogása meghozta a várt ered­ményt. Tegnap, 1972. decem­ber 29-én reggelre a nagy kohászati üzem befejezte az 1972. évi tervét. A nagy kohászati üzem kollektívája termelési érték­ben több mint 200 'millióval adott többet az előző évi­nél. Ez azt jelenti, hogy a nagy múltú üzem dolgozói 42 ezer tonnával több vas- és acélárut szállítottak a hazai és külföldi megrendelőkhöz, mint az elmúlt évben. Az év utolsó óráiban még 10 ezer tonna áru kiszállításával szá­mítanak. A már említett durvahen­germűi kollektíván kívül jó eredményeket értek el a vasöntödében, a nemesacél- kovácsműben, a húzó-hőke­zelőben. az elektroacélmú- ben. s a nagyolvasztómúben is. Kimagasló eredményeket értek el 1972-ben a Boi'sodi Ércelőkészitö Műben. Marczis László, a BÉM igazgatója el­mondotta, hogy ebben az év­ben várhatóan 861 ezer ton­nával több zsugorított érc­cel adnak löbbet, mint az elmúlt évben. Ez azt jelenti, hogy a tervezetten felül 163 ezer fonna ilyen termék jut az LKM-be cs az ÖKÜ-be. A nagyarányú „felfutás” magyarázata az. hogy ez év­iién már — a beruházás, a fej löszt és eredményeképpen — dolgozott a BÉM harma­dik és negyedik szalagja is. Az objektív feltételek így adottak voltak az igények fokozottabb kielégítésére. 1973. még nagyobb köve­telményeket támaszt a Bor­sodi Ércelőkészítő Művel szemben. Az új évben a bor­sodi kohászati üzemeken kí­vül megkezdik az érczssugo- rítmányok szállítását a Du­nai Vasműbe is. A három kohászati üzem jövő évi igénye 350 ezer ton­nával több annál, amennyit 1972-ben produkáltak. Ez azt jelenti, hogy az új gazdasá­gi. évben a BÉM már teljes kapacitással dolgozhat, .illet­. ve szükség van kapacitáson felülj termelésre is. © Nagy működési területen dolgozik, négy megyébe szál- j lit a 3. számú ÉPFU. Munka- ' .iát kétségtelenül befolyásol­ta a beruházás helyzete, az építési igények csökkenése. Ennek ellenére — mint Lé­náid; József, a vállalat igaz­gatója elmondotta —. jó eredményekről számolhatnak be. A szállító kollektíva az el­múlt évi 6 millióval szem­ben 7 millió tonna építési anyagot — házgyári elemet, cementet, betont, kavicsot, követ stb. — szállított el. A vállalat járművei csaknem 20 millió kilométert „futottak” a feladatok elvégzése közben. ! Van fejlődés az árbevételben 1 és a nyereségben .is. Az ár­bevétel várhatóan több mint 7 százalékkal lesz nagyobb az elmúlt évitől, s 22 száza­lékkal nő a nyereség is. A jó eredmények, a haté­konyság növekedése kiírat a dolgozók keresetére is. Eb­ben az évben 5.2 százalék- ital növelték a bérszínvona­lat, ennek ellenére a nyere­ségrészesedés várhatóan el­éri az elmúlt évit. Érdemes még feljegyezni, hogy. különösen megbecsülik a tíjrzsgárdatagokat. Ezt ta­núsítja, hogy évenként 4 százalékkal nő a törastagoík részesedése. A dolgozók nagy része a hosszú éveit szorgalmas munkálkodása, az eredmények nyomán 50—80 százalékkal több nyereségré­szesedést kap. Cs. B. Nemcsak atom, teaiéság A Farkaslyuki Bányaüzem Dobson-javítö műhelyében mű­szerek segítségével végzik a biztosító egységek nyomáspróbá­ját. Minden egyes darabról Uiilön-kiilön „kórlap” készül, ami mutatja a próba eredményét. A képen Molnár Sándor, az MK-s egységek előfeszítő patronjainak bemérését végzi. Fotó: Laczó József 1 ................ uh mii mm'wiihii»iiiiiwi«iiimiihíwi»iiiiiiiiiiiiiiihiiii——g—a—■ E gységes nyilvántartás A hazánkban kialakul lset t ő.s i ngatla n nyil vá n tartá­si rendszer — a földhivatalol alíal vezetett állami földnyil vántartas es a bíróságokná működő telekkönyv — a szó cialista gazdálkodási és főid használati viszonyok fejlődé sével meghaladottá vált 1972. január 1. óta létrejöt az ingatlannyilvántartás szer vezeti egysége, miután ez ; feladat egységesen a földhi­vatalokhoz került, az Elnök Tanács törvényerejű rendele­té pedig' a nyilvántartás tar­talmi egységének feltételei is megteremtette. Az egysé­ges nyilvántartás biztosítja < szocialista földgazdálkodásho; szükséges pontos adatszol­gáltatást, valamint a föld- tulajdon és használati viszo­nyok köyében elengedhetet­lenül szükséges forgalmi biz­tonságot. A nyilvántartás ki­terjed a társadalmi tulajdon­ban levő területek mellett a? állampolgárok összes lakás-, üdülés, valamint gazdálko­dás céljára szolgáló ingatla­naira. A korszerűség köve­telményeinek megfelelően az eddigi öl-mértéket a méter- rendszerű nyilvántartás vall­ja fel. Az új földnyilvántar­tás folyamatosan — 1980-ig — kerül bevezetésre. Munkával köszöntik az új esztendőt Öt perc a páíyaueévaron Em hónapig tartott A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság borkombinátja pénteken befejezte az idén termett aszúszemek feldolgo­zását. Sátoraljaújhelyen, Teil esvén. Mádon és Herceg- kúlon több mint egy Hónapig dolgoztak, amíg az idei re- kordtennésből a világszerte I ismert tokaji aszúbori elké­szítettél-:. A miskolci Tiszai pálya-' udvarón vagyunk. Vonatok jönnek, vonatok mennek. A kivilágított peron nagy órá­ján két perc múlva fél hét. Jó néhányan várnak már a Nyíregyháza—Budapest gyorsvonatra. Pontosan fé’ Gyakran volt már. hogy az óévben indultam el otthon­ról, s csak az új évben ér­keztem meg. Vonalon ünne­pelni, emlékezni nincs időnk, mert a jelzőlámpákat állan­dóan figyelni kell. Egy apró Azt álmodtam, hogy egy kétszpba-ös&zkomfortos la­kás a diósgyőri városköz­pontban megkérte gazdáját: vigye el üzenetét a kivitele­ző képviselőjéhez, akii szí­vesen látna egy kis eszme­cserére a helyszínen. Az invitálás elől nem le­hetett kitérni. A kocsijába ült a főnök és a megadott címre, röviddel később már be is kopogott. De. . Már az előszobában meg­lepetés érte. A beépített szek­rények — alighogy belépeti az ajtón — ki tárulkoztak, te­tőtől talpig megmutatták magukat és rákezdték: — Nézzen ide! Olyanok vagyunk, mintha nem is egy fél éve, de száz esztendeje szolgálnánk a házigazdánkat. A szakiparosok — nem tud­ni miért — Sajnálták tőlünk a festéket. Se fényünk, se szépségünk. Több a folt raj­tunk. mint egy jól megter­mett tigrisen. A zárak közül is az egyik jó, a másikból hiányzik a kulcs, vagy egy­általán be sem csukható. Ezt egyébként a konyhában levő társaink tanúsíthatják. Pol­caink is foghíjasak, hiányo­sak .. A Wallkyd sem bírta szót­lanul. — Nézzen rám! Milyen ez a fal? A festő igencsak dur­ván bánt el velem ... — Nem is beszélve rólam! — kontrázott nyomban a műanyag padló. — Hagyás vagyok, mintha himlőből gyógyultam volna fel. Ra­gasztó, festék, repedés, kar­colás, meg néhány olyan bi- bircsók éktelenkedik rajtam, ami egyáltalán nem mond­ható szépnek, tetszetősnek. Hát érti ön ezt, elvtárs?... Eközben a kisszoba álig várta, hogy szóhoz jusson. , — Foglaljon helyet, s ké­rem, hallgasson végig türel­mesen. Régen váriam és ké­szültem erre a beszélgetésre, nagyobbik testvérem, a má­sik szoba nevében is. Lélegzetnyi szünet után: — Nézzen körüli... Hát szabad lett volna így átadni a gazdámnak?! Ugye. nem? A parketta érdes, hézagos, a szegélyei pedig dirib-darabo- sak. Egyik része vékony, a másik vastag s akkora rés van közte és a fal között, hogy egy felnőtt, ujja köny- nyűszerre] oda lér. Hat még egy gyermeké!. . Megszólal erre a tapéta: — Rólam se feledkezz meg. Átüt rajtam — néhány helyen — a rozsda, az ajtók és ablakok körül pedig ak­kora hólyagok keletkeztek — a másik szobában is — mini. egy luft ballon. Á konnekto­rokról nem is szólva. A sze­relő vagy kontár volt, vagy mérhetetlenül hanyag. Hi­bás, félresikerült' mindegyik. Az egész lakásban. — Nem ártott volna, ha gyorsírót is hoz magával. — avatkoztak a beszélgetésbe a kilincsek. — Az asztalosok, lakatosok helyett mi szé­gyelljük magunkat. Majd ki­esünk a helyünkről. Ha a család bármelyik tagja hoz­zánk ér, gyakran a kezük­ben maradunk. Tessék, pró­bálja meg ön is... Csak hid­rán! — biztatták a vendéget mindannyian. Mit volt mit tenni, a leg­közelebbi ajtóhoz ment, ép­pen a fürdőszobaihoz, s pi­rulnia kellett a szakiparosok miatt. — Nem szoktak csuklani néha? ;— szólalt meg ekkor az ajtófélfa. Mindeddig szerényen várt és hallgatott, de már nem bírta tartani a szót. — Kérem, házigazdám!... Gyújtsa csak meg a villanyt és zárja rám az ajtót. Egy nyikorgás, egy katta­nás és máris folytatta a megkezdett mondatot: — Látja, akkora a rés, hogy a fény széles sávban kiszökik a szobából. Annyi haszna van ennek, hogy spó­rolhat a gazdám az előszo­bái égőkkel. De nem saját jószántából. Kényszerből. A világítótestekből ugyanis hi­ányzik — kezdettől fogva — egy-egy égő, amibe pedig keltő járt volna. Süvöltve, sziszegve nyúj­totta a pillanatnyi csendben a kezét ekkor, a szeli őzőnyí- lás. — íme! A fedőlemez úgy lóg rajtam, mint dróton a papírsárkány. Ha leesik ... De jobb erről nem is beszél­ni. — De beszéljünk csak még egy kicsit — bukkant elő a fürdőszobából két tipli. — Mi itt vagyunk. Vártuk, so­káig vártuk — még mielőtt a háziakat megismertük vol­na —, hogy ránk teszik a piperepolcot és tükör is ke­rül a falra. De nem! Pedig úgy tudjuk, a költségvetés­ben ez is benne volt... — S még sok egyéb — szólalt meg kórusban a la­kás minden kelléke és tar­tozéka. — Ugye, mindettől a pla­fonra lehet mászni? — je­gyezte meg a hol meleg, hol hideg radiátor. — Jaj! Csak .azt ne! — til­takozott nyomban a mennye­zet.. — Egy légy is kárt. okoz­na bennem, ba végigsétálna rajtam. Késő estig tartott az esz­mecsere: sok tanulsággal és egy ígéretével járt ez a láto­gatás. — Amit lehet, jóváte- szünk . .. Eb ben ma ra d tak. T. F. hétkor csikorognak a lékek, a szerelvény megérkezett. Garai János, a vonat vezető­je jelentést tesz u forgalmi szolgálattevőnek, majd átad­ja a menetlevelet, s kéri az újabb utasításokat. Néhány perc még maradt a beszél­getésre: — Életem nagy részét a vonaton töltöm. 25 éve dol­gozom ezen a pályán — kez­di a beszélgetést. — 1947- ben, mint pályamunkás kezd­tem. Akkor 17 éves voltam. Azóta voltam sorompóéi’, fék- kezelő, jegyvizsgáló, s nyolc éve vonatvezető vagyok. Jó érzés, hogy bíznak bennem, hiszen százak, sőt ezrek éle­tére kell vigyáznom. — Mennyi időt tölt cl ha­vonta a családtól távol? — Több mint háromszáz órát vagyok messze felesé­gemtől és ötéves kislányom­tól. Ebből körülbelül kétszáz órát vonaton töltök el. Mégis szépnek tartom munkámat, s ha újra kezdhetném, ismét ezt választanám — Hány karácsony-, illet­ve szilveszter-éjszakát uta­zott át a huszonöt, év alatt? — Legalább húsz alkalom­mal biztosan vonaton vol­tam. A karácsonyt szinte ész­re sem vesszük már. szilvesz­terkor azonban az éjféli du­da — amely ilyenkor min­den vonaton megszólal — mindig emlékeztet rá, hogy egy évvel idősebbek lettünk. tévedés és milliós értékek veszhetnek kárba, nem be­szélve a drága emberi élei­ről. — Lassan indulnunk kell! szól közbe Aranyosi István, a mozdonyvezető, aki nem jö­hetett le a szerelvényről, mert kellőjük közül valaki­nek mindig ..őrködni” kell. — Látja, nyer. a mi éle­tünk. Néhány pei c. aztán in­dulás. ki a ill. holnap ott. s holnapután ki tudja, merre leszünk? Nem számít ünnep, vasárnap, la.rö.csohy, vagy szilveszter, nekünk menni kell. — Hol ünnepelte idei ka­rácsonyát? — Esie hétig családommal voltam. utána szolgálatba kellett jönnöm. Szilveszter hajnalán szintén úton leszek. Hajnali ötkor indulunk Sze­gedre. Persze, már megszok­tam. Ennyi idő alatt volt már rá alkalom. Felszáll a szerelvényre, .s onnan folytatja: — így van ez. Nálunk ak­kor van ünnep, amikor oda­haza vagyunk. Így mondják ezt vasutas nyelven. Hosszú sípszó hangzik el. Á kivilágított peronon az óra nagymutatója a hetes számra ugrik. Hat óra harmincöt perc van. Néhány pillanat múlva már az utolsó kocsi is eltűnik a kanyarban. Öt perc telt el. Monos Márta Egy lakás panasza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom