Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG T972. dec. 24., vasárnap AZ ANGYAL 4 r. alumínium szárnyak először megpuhultak, majd áttetszővé, lazá­vá váltak. Így nem zúgott már köröttük a levegő, a repülés könnyeddé, ele_ gánssá vált. Mert lenn, a Földön ünnepre készültek már az emberek, karácsony­ra. Zúzmgrába-hóha öltöz­tek a fák, fényes jég borí­totta a vizeket. A bokrok nem mozdultak, leveleket sem tartottak, nedvességet sem szívtak már a földből, mert a bokrok is pihentek; a föld is pihent. A béke, a csend, a nagy szeretet ideje érkezett el, fenyőillattal, ün­nepi gyertyácskákkal, szé­pen kötözött ajándékcsoma- 3 okikat. Ebben az időben vált óz­lak át az alumínium szár­nyak. Könnyedebbé, lazáb­bá váltak és esténként, a iündökiló fényű csillagok­nál! már lehetett látni a fe­hér tollakat is, mikből a szárnyak készültek, mert angyal repült akkor, szép, fehér angyal, nagy szárnyú, szerető szemű. Apró csengőt is hozott, szépen csilingelót, mert ez is hozzátartozik az időhöz., az ünnep idejéhez, a nagy szeretet idejéhez. Jött, röpködött, egyik házról a másikra, egyik országról a másikra, egyik földrész­ről a másikra. És mindenki látta, mindenki tudta, hogy itt van az angyal, mert eb­ben az időben mindenki láthatja, mindenkit tudhat­ja. libben az. időben min­denkinek van hozzá szo- tne. Hallhatja az apró csen. gó .csilingelősét,is, mert eb* ben az időben mindenkinek van hozzá füle. .Tött az angyal és az em­berek ünneplőbe öltözötten várták. És sok szeretet volt az emberekben, mert egész évben gyűjtötték, és most. az ünnep idején a mind- összegyűjtóttet elővették, végiggondolták. És valóban sok szeretet volt. mindenki­ben. Sokan közülük — an- gyalfehér ing. ajándék, drá­ga manzsettagomb, még drágább, még szebb arany­óra, sötét ruha és minden, ami még illő mindezekbe öltözötten — sokan közü­lük rágondoltak a szegé­nyekre is. akiknek most még sajna a régi manzset- tagombokat kell felrakniuk és rágondoltak az ég mada­raira is, szalonnadarabokat, faggyúkat aggatva az abla­kokra, az ügyesebbek ma­dáretetőt is barkácsoltak, az ügyetlenebbek vásároltak. És rágondoltak azokra is, akik — lehet — nem látják még az. angyalt, a fehér- szárnyút, a békességeset, mert az angyal még nincs náluk, mivel éppen itt van. Es szeretettel gondoltak mindazokra is, tiszta, szép fűtött szobából gondolva, felöltözötten, ünnepien, jó- lakottan gondolva rájuk és óhajtva tiszta „szívvel, hogy öle is látnák már meg, az angyalt, a békességeset, mert; jobb az így, békessé- gesen. És arra is gondoltak, hogy milyen jó az így — nekik — ahogyan most van, és milyen rossz is lenne, ha nem az új mamzsetta- gombot, a rttárkazitot, az. ara­nyát vehetnék ma agyai* fehér ingjuk kézelőjére, ha­nem a régit, a borostyánt. Az angyal pedig csak jött, tollkönnyú szárnyakkal, fe­nyőgyanta illattal és hoz­ta a csendet, a nyugalmat., a mindenki iránti nagy .sze­letetet, mert ennek volt az ideje. És egyszer csak, mikor már fordult a Nap. kissé bekoszolódott a fehér ing, kissé megkopott az arany­óra fénye, a manzsettagomb is és a fenyők illata is el­illant már a szobából, az ünnepi gyertyáeskák is le­égtek. Az angyal röpködött még. puha tollszárnyakkal, de a puha tollszárnyak kezdtek m egk eme n y edn i. Megkeményedtek. alumí­niummá váltak. Örvénylett. süvöltött a szárnyaknál a levegő, örványlett, bántóan süvöltött, mert a kemény, merev alumínium szárnyak hasították a levegőt. Az em­berek nézték, látták. Néz­ték. látták, miként változ­nak a' puha tollszárnyak fémkéménnyé. merevvé, erőssé. Erőssé. Súlyos, ne­héz terheket is tudtak már cipelni ezek a szárnyak. Irányzó készülékeket is. ra­darokai is. Antennákat is vittek, kioldó szerkezeteket, a sugárhajtóművek »üvöl­tésével. A csilingelő hang is átváltozott valami erős kelepelő hanggá. Es vijjogás is hallatszott, éles. erős vij­jogás. majd hatalmas-ke­gyetlen detonáció — az ün­nepi gvertyacsoponkok láng­ja is beleremegett. A z. emberek nézték, lát­ták mindezt. Es arra gondoltak, hogy,majd­csak elmegy ez valahová, messzire. Messzire, ahonnan mar nem hallatszik, nem látszik mindez. Es remélték, hogy valaki majd osak tesz érte. hogy ők ne lássák, ők ne hallják. Nézték a gyer- tyácskákat és arra gondol­tak, hogy vége van az ün­nepnek. A fényes jég bo­ntotta vizek, a dérbe*buba öltözött fák fölött, a tün­döklő csillagok aiatt pedig örvénylett., kavargóit a le­vegő az alumínium szár­nyaktól. Priska Tibor Öten a hen^erdéből Sok száz ember dolgozik a diósgyőri hengermű 1-ben, a zúgó, melegítő- és mély- keméncék, a hengersorok mellel), a ki készítőben és a csiszológépeken. Most egy rekord irányí­totta rá a közvélemény fi­gyelmét: az új hengersor történetében először sikerült lehengerelni az év vége előtt, 16 nappal az egymálliomo- dik tonna öntecset. AZ APAK NYOMDOKAIN — Gyári vayyok — mond. ia a kohászdinasztia egyik jeles tagja, Molnár Árpád, a blokksori Dimitrov brigád vezetője. — Itt dolgozott a nagyapa, itt dolgozott az apáin, a itt, a kovácsmü- helybcn dolgozik a. lányom is. — Huszonhat éve dolgo­zom a kohászaiban. Ebben az évben volt. egy kis gon­dom: negyvenéves fejjel érettségiztem. Foglalkozása: technológus, társadalmi megbízatása: brigádvezető. — Mas üzemben, mond­juk a forgácsolásnál egy ember is tud kiemelkedőt alkotni Itt az egyik ember munkája ágy kapcsolódik a másikéhoz, mint a fogas­kerék fogai. Jó barátok va­gyunk. de néha pattognak a kemény szavak is ... Az év sok bajt, anyaghi­ányt, motorhibát is hozott. A nyáron a gyár vezetői leültek tanácskozni a bri­gádok vezetőivel. Ennek nyomán jobb, eredménye­sebb lett a munka. A bri­gádvezető így összegzi az eredményt: •—- Nem úgy sikerült, ahogy akartuk, — jobban... SZÉP MESTERSÉG — 1953-ban ipari tanuló­ként kezdtem a kohászat­ban, — mondja Szabó Ben­jámin blokksori elöhen gé­pész. — A vizsga után dol­goztam a gerendasoron, a triósoron és a rekonstrukció Szabó Benjámin után kerültem a blokksorra. Szeretem ezt a szakmát. Igaz. nehéz, de nagyon szép munka, s az ember minden ■percben, órában látja az eredményét. Vágya: felnevelni a két gyermekét, biztos életútra elindítani őket.. S önmagá­val ? — Innen szeretnék majd nyugdíjba menni. Ez még messze van, hi­szen alig harminchét éves... AZ ..ELSZÍVÓ” sor •lói megtermett, szűk sza ­vú ember Varga Ferenc, a blokksor ikertestvérének, a bugasornak elöhengerésze. — Mi vagyunk a blokk­sor „elszívó’’ része. Szabó Lajos Karácsony a jászolnál A gyerek új játékát, ölel­ve alszik a friss fenyöilla- tú szobában. Az anya a kendővel borított villany 1ompa fényénél kapkodva öltözik. Az ablakon csillag hunyorog be. Hajnali há­rom óra. Négyre ki kell ér­nie Biharom tanyára, a te­henészeti telepre. De előtte még le kell tudni az ittho­ni fejest is. V. Dakos János- nénalc így kezdődik kará­csony első napja. Vele együtt, igyekszik kifelé a csípős hajnalban Dakos Gvuláné és Czinke Jánosné. Már a tanya útján csatla­kozik hozzájuk Miklós Jó- zsefné meg Szabó Ferencné. Ünnepen is etetni, al­mozni kell. A karcsai szö­vetkezet új. szakosított ál­lattenyésztési telepén, kint, Biharom tanyán 400 s egy­néhány jószág — tehén nö­vendéküsző — gondozása- sából vállaltak derekas részt az asszonyok. — Az első tennivaló a betonjászol kitakarítása, mert finnyás jószág ám a tehén, borjú, nem ízlik ne­ki az előző etetes maradé­ka — jellemzi gondozottjait V. Dakos Jánosné. A másik Dakosne dolga hasonló, csakhogy az elle- 1ö istállóban. Itt még több figyelmet kíván a jószágok állapota. — Lehet, hogy épp az ünnep valamelyik napján, vagy éjszakáján lesz dolga az ellető tehenésznek is. az állatorvos erre külön fi­gyelmeztetett — magyaráz­za. Miklós Józsefnének a gé­pi fejes előkészítése ad jócskán munkát. Reggel nyolc óra tájt, amikor a háborítatlan im- nepélvczők legfeljebb azon -töprengnek, kinyissák-c szemüket, vagy niég fordul­janak a másik oldalukra — már fél műszak fáradságá­val indulhatnak haza a ta­nyából azok, akikre majd délután is vár a hajnali ten­nivalók megismétlése. A te- telepen csak a naposok ma­radnak. ' — Amelyikünk hazajut­hat. délelőttre, minden ott­honi munkát abba a né­hány órába próbál szoríta­ni — ecseteli az épp ..sza­bad" délelőttös Szabóné. — Gondolja csak el, mi­lyen „hajtásban" voltunk az ünnep előtti héten — fűzi hozzá Miklós Józsefné. — A napi ebéd, vacsora el­készítése után a mosogatás, a soros mosás letudtával még a karácsonyi kalácsok, sültek gondja is bennünket szorított. Többnyire csak éjszaka dagaszthattuk, gyúr­hattuk, süthettük az ün­nepre szánt tésztákat. A férfiemberben akármennyi­re megvan ilyenkor a segí- töszándék — és egyikünk se panaszkodhat a magáé­ra, hogy nem igyekszik könnyíteni az otthoni mun­; kánkon, ha szerencsénkre már nincs dolga a halárban — a konyhai tennivalók garmadaja azért ránk ma­rad. Ilyenkor nem ritka, hogy a felhúzott, vekker csörgése még az elhúzódott konyhai teres-veresből .ri­aszt. Azzal áltatjuk magun­kat. hogy no, majd a kö­vetkező éjjel pótoljuk az alvást. S ilyen hét után is úgy tud örülni az ember, amikor a majorból arra ér haza, hogy az otthoniak már a feldíszített kará­csonyfa előtt várják, a meg­lepetés ajándékával. A bőgő borjak, tehenek nem tudnak az emberek ünnepéről. Ugyanolyan el­bánást igényelnek minden­nap. S éjszaka sem marad­hatnak felügyelet, gondozás nélkül. Amikor a köteles­ségtudó asszonyok a téli es­tében hazaimdulnak. akkor állnak munkába a termelő- szövetkezet éjjeliőrei, a te­henészeti telepein: Balázs József, Győri Ferenc, K. Nagy András és Szabadka Márton. Ók mind idősebb évjáratúak. önként vállal­ták a felelősségteljes őr­szolgálatot a közösség va­gyonáért. Idős ember már kevesebb alvással beéri. Karácsony éjjelén rí együtt virraszt az összeszo­kott négy férfi az istállók fölött ragyogó, s mindig ün­nepi csillagokkal. Berecr. József Ez annyit jeleni, ha ők jól dolgoznak, ez lehetővé lesz.i a gyár „szivének” rit­mikus munkáját. A blokksori és a bugasori brigádok kapcsolata, mun­kája nagyon jó, az eredmé­nyek tanúsítják. A NEGYEDIK Szabó l^ajós még 1940-ben jegyezte el magát a gyári munkával. A DIGÉP ősé­nél kezdte, s 1962-ben jött át á kohászatba. Az ő má­sodik otthona a középhen- germü. — A mi brigádunk 1969- ben alakult. A munkaidő csökkentése érdekében ak­kor hoztunk létre háromból négy brigádot. Mi lettünk a negyedik. A másik három­ból jöttek össze az embe­rek. Annak örülök, hogy jó kollektíva lett. Sok olyan jó munkásember van, mint Orosz János. Kulyasa Sán­dor, Titles Mihály, Bökfi Varga Ferenc János. Olyan emberek, akik­re mindig lehel építeni. EGY ASSZONY A CSISZOLÓBÓL — Az apam itt dolgozott, az ö példáját követtem, — beszél önmagáról Éliás Sándomé, a csiszolómű Tvereskova brigádjának ve­zetője. — Eleinte nehéz volt. Egy'sajka volt a mos­dó. A csiszolás nehéz fizi­kai munkát kívánt. Az új csiseolómúben már könnyű. Itt gombnyomásra félauto­mata gépek dolgoznak he­lyettünk, A brigád IS tagú és ebből 13 nő. Ac alapítók közül még itt dolgozik özv. Farkas Jánosné. Habris Er­zsébet, Kelemen Józsefné. Ac újak közül kiemelkedik Farkas Mihálync (egyedül tartja el két gyermekét). s a négygyermekes Ven czel Józsefné. Nos, a családi állapotok már jellemzik, hogy bőven Éliás Sámlorné Molnár Árpád le vannak terhelve tenniva­lóval a női dolgozók. Mégis a kollektívának jut ereje társadalmi munkára. A részleg vezetője elmondotta, hogy hiányzott egy darukö. tözó, s a brigád 100 órán felüli külön munkával segí­tett ebben. A Tyereskova brigád ne­ve már ismeretes az olva­sók előtt. A kohász házas­pár. az apa és az anya ha­mar kidőlt az élők sorából s ottmaradt a négy árva. A brigád éveken keresztül törődött vele. A gyerekek azóta felnőttek, illetve egy most ipari tanuló. És a karácsony? A brigád a különmunkából összerak­ta a forintokat, ebből de­cember 23-án ajándékot vettek, s a műszakon min­denkinek jutott egy csomag. A brigád gyermekének pe­dig egy pár cipő ... Csorba Barnabás Fotó: Szabados György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom