Észak-Magyarország, 1972. december (28. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

V Ozdtól Leninvárosig (5. oldal) XXVIII. évfolyam. 303. szám Ára: 1,20 forint Vasárnap, 1972. december 24. VILÁG PROLETÁRJAI, fcüYusuucItK! Ä Mí^vap S70OAIIRTA MUNKÁSPÁRT ROPSOD MFGVFI BIZOTTSÁG A MAY I APIA A z emberiség legszentebb vágyóval köszöntik igy egymást milliók és milliók a földkerekség min­den részén: békés, boldog ün­nepeket. Az egész évi munka, sokszor feszítő idegesség, gon7 dpkkal teli napok, önmagunkért és má­sokért érzett felelősségből fakadó izgal­mak után a meghitt ünneplés, és a pihenés óráiban is első szavunk, leg- höbb vágyunk: a béke. A köszöntés régi és mégsem fakuló. Csodálatos tettekre, szívet-lelket gyö­nyörködtető alkotásokra képes az embe­riség, ha békében élhet, ha békében dolgozhat. A béke elengedhetetlen fel­tétele a mindennapi építő-, teremtő, al­kotó munkának. Mindazt a mi példánk is hűségesen tanúsítja. Az elmúlt esz­tendők békés korszakának épitömun- kájával, abból fakadó eredményeinkkel joggal büszkélkedhetünk. S ilyenkoi ka­rácsony táján ősidők óta összegezi az emberiség a dolgos nép munkájának eredményét. Ezt tesszük mi is. Egy ilyen rövid köszöntésben képtelenség teljes képet adni, pontos, mindenre kiterjedő összesítést készíteni, hisz annyi minden történt, annyi minden teremtődött ebben az esztendőben, hogy csak a legjelen­tősebbekről szólhatunk. Mindenekelőtt elmondhatjuk, hogy eredményekben gazdag, dolgos évet hagyunk magunk mögött. Szocializmust építő társadalmunknak évről évre gazdagabb a karácsonyfája. Újabb lakások, meghitt, meleg otthonok, gyárak, üzemek, utak, közlekedési eszkö­zök kerülnek a közös, nagy karácsonyfa alá, kétkezi munkánk, a hétköznapi erő­feszítések eredményeképpen. Öröm volt nézni Miskolcon, ahogy az ünnepek előestéjén is költözködtek az emberek új lakásukba, otthon teremtve maguknak. Az új, régvárt családi fé­szekbe új bútorokat vittek és a friss szagú, fenyőillatú falak között ma együtt ünnepel, együtt örül a család. Gazdagodott a megye is. Sok új üzemben folyik a korszerű termelés, s erőfeszítéseink nyomán tovább javultak a munka feltételei, s ez is a gazdagság­hoz tartozik. Mezőgazda: águnk :nz ősi munkákat időben, jó minőségben fejezte be, s dolgos parasztságunk ezzel meg­teremtette a jövő évi jó termés és biztos megélhetés alapjait. Az ember ilyenkor, a békesség órái­ban, a béke meghitt perceiben önkén­telenül is elgondolkodik: mekkora utal tettünk meg negyvennégy karácsonyától napjainkig. Erről nemcsak az tanúskodik, hogy mi áll ma az akkori romok helyén, hanem az is, hogy miként nőttek meg az emberek a saját erőfeszítéseikből, okos­ságukból, lelkesedésükből a megújult vi­lágban. Ennek az emberi felnövekedés­nek fontos mércéje az is, hogy örömeink es gondjaink ma már nem férnek meg otthonunk falai között. Szőkébb családi kör meghitt hangulatában azért tudunk igazán feloldódni, mert érezzük, hogy egy tágabb, nagy család is körülvesz bennünket, s velünk együtt azonos cé­lokért munkálkodik. És ezt azért teszi, hogy valamennyiünk mindennapi tettei nyomán jövőre és az azt követő években még gazdagabb legyen az ország kará­csonyfája. A csodálatos eredmények feletti öröm azonban most, az ünneolés óráiban sem tesz bennünket önelégültté. Tudjuk, hogy sok még a tennivalónk az ünnepek után kővetkező hétköznapokon. Az emberiség örökös megújulásához is elszakithátatlan láncszemként kapcsolódik a munka, a termelés, a szüntelen alkotás. Ez igy is van rendjén. Hiszen az ünnepek hamar elmúlnak, és hogy újra boldogan ünne­pelhessünk, ahhoz tettekre, szorgalmas munkára van szükség. Néhány nap múlva véget ér az 1972-es esztendő. Új évet kezdünk, és belépünk a negyedik ötéves terv harmadik évébe. Ami ránk vár, amit el kell végeznünk, mindenki előtt ismert. A kongresszus után, az elmúlt napokban nagy jelentő­ségű elemző, értékelő, központi bizott­sági határozat mérte fel az eddig meg­tett utat, az elmúlt két év eredményeit, problémáit, gondjai., s fcgiolla pontdkba o megoldásra váró feladatokat. Céljai világosak, de azokat csakis a termelés­nek, a termelékenységnek, a gazdasági hatékonyságnak, a korszerű követelmé­nyekhez igazodó fejlesztésével, a nem­zeti vagyon számottevő gyarapításával érhetjük el. A jövőre gondolunk tehát karácsonyi pihenőnapjainkban is. De gondolataink az ország határain túlra is eljutnak: szomszédainkhoz, és messze, messze a földkerekség minden részére. S ilyenkor, önkéntelenül vetődik fel az emberben a kérdés, milyen esztendő köszönt majd ránk, meghozza-e a régvárt békét a vi­lág minden emberének, mikor lesz béke ott, ahol most még a puskák ropognak, az ágyúk dörögnek, a bombák robban­nak, és napról napra ártatlan gyermekek és felnőttek esnek áldozatul a barbár vandalizmusnak. Furcsa érzést kelt az emberben, amikor a legszebb és leg­szentebb szót, a békét nemcsak az em­beriség józan gondolkodású, haladó része veszi ajkára, hanem olyanok is, akik ezt csak frázisként használják, s közben kardesörtetök, útonállók. véres kezű leigázók. Ezek gáláns nyilatkozatai, jegyzékei a békéről beszélnek, de tetteik homlokegyenest mást mutatnak. M indennapi gondjaink, céljaink, feladataink megvalósításán kí­vül az egész békeszeretö em­beriséggel együtt a leghöbb vágyunk: legyen már végre olyan karácsony, amikor nem ropognak a puskák sehol a világon, ami­kor mindenki félelem nélkül ülhet csa­ládjával együtt, a karácsonyfa alatt. Legyen békés karácsony! Huszonnyolc levél (9. oldal) karácsonyt | • • Ölen a hengerdcból (7. oldal) Az év legjobb sportolói (15. oldal) Forog az idegen (6. oldal) Valóságunk G (3. oldal) Felhívás a viláii I 1 népeihez (‘4. oldal) Pártház-avalás Tokajban <2 oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom