Észak-Magyarország, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 1972. nov. 12., vasárnap Csepegő vízcsap, megrepedt fal Gomdok a lakáskarbantartásban Köztudott, hogy megyénkben — mint az ország más területein is — a tanácsok a lakásépítés üteméneik gyorsításával foglalkoznak a legtöbbet. Csakhogy nem. elég a lakásokat felépíteni, s a régi épületeket lebontani. Feltétlenül szükséges, hogy lakáskar- I bsntartó részlegek, építő- [) vállalatok karbantartó csoportjai elvégezzék azt a sokrétű munkát, amelyet a meglevő épületek „lakhatósága” láván: Sajnos, megyénkben nem nagyon! „dicsekedhetünk” a lakáskarbantartó szolgálatok minden igényt kielégítő működésével. 1970-ben az egy lakosra jutó munka értéke 88,50 forint volt, s ez az országos vidéki átlagnak alig 79 százaléka. * Az első probléma abból adódik, hogy többféle — takácsi, szövetkezeti — tálcás van, s ha a lakásépítő szervnek van saját karban- tartó részlege, az nem szívesen vállal munkát olyan épületedben, amelyeket 'kan az a bizonyos szerv ePítte*tett. Ráadásul kevés a lakáskarbantartással foglalkozó részleg, s furosa 'hódon ezt a szolgáltatási agát szinte már .átveszik” a magánkisi párosok. Az a gyakorlat, miszerint a termelőszövetkezetek ipari tevékenységének nagy részét 'ekötötte saját szervezésű, *®'íát tagjaikból álló építő- brigádjaik munkája — már megszűnt. Csupán az elmúlt pvben néggyel csökkent a jerrnei ószövetkezeti építő- brigádok száma, s ez természetesen nemcsak aiter- melőszövefkezetet érinti, tanén: mindazok, a "üknél ezek az építők előzőleg munkát vállaltak. Ráadá- '/V' az érdekelt vállalatok mfizetődőnek sem tartják ozt a munkát. Bzt látszik. 'Közölni a lakáskarbantorrészlegek egymást követő ‘elszámolása. A megyei ta- hács például szolgáltatás- eilesztési szerződést kötött, 1 millió 200 ezer forintos anyagi támogatásra az Ede- lényi Tanács Költségvetési Építőipari Üzemével. Az üzem, gazdálkodásában mutatkozó pénzügyi nehézségek miatt — finom fogalmazás — felbontotta a megkötött szerződést. * Azt bizonyára mindenki tudja saját ^tapasztalatából, milyen tortúra akár egy vízcsapot is megjavíttatni kisiparossal. Persze, még mindig jobb „maszekkal” végeztetni a munkát, mint egy hónapig hallgatni a vízcsap csurgását. S ha már — hivatalos nevén — a magánszektornál tartunk, meg kell jegyezni, hogy itt is aggasztó jelek mutatkoznak. Igaz ugyan, hogy a szolgáltatások értéke nő, 3 965-höz viszonyítva az elmúlt évben 7 millió forint értékkel végeztek több munkáit, de sok minden befolyásolja a kisiparosok tevékenységét. Az egyik nagy probléma, hogy a kisiparosok 23 százaléka elérte a nyugdíjkorhatárt, tehát idős ember. Tavaly 99-en kérték nyugdíjazásukat. Zavar van az iparengedélyek kiadásánál is, mert a másodállások és a mellékfoglalkozásolc felülvizsgálatakor a munkaadók a kisipari munkavállalókat is az el nem ismert mellékfoglalkozásúnk közé sorolták. Így azután a korábban kiadott hozzájárulásokat visszavonták, tehát az iparengedélyt is vissza kellett vonni. * Az a huzavona, amely a lakások minden igényt kielégítő, gyors és pontos javíttatása körül évek óta -tart: sajnos, most még nagyobb gond, mint az elmúlt években volt. Az új lakások százával épülnek, de ha már valahol megvetemedik egy ajtó, heteid g tart, míg újra nyitni-csukni lehet. Ez pedig —, annak ellenére, hogy a lakók pénztárcájára „menő” bosszúság mégsem magánügy. (Orosz) DUNA-KANYAR Mazsaroff Miklós munkája. November 20 — 26: Pedagógiai hét Leni ne árosban A leninvárosi művelődési he- % tek kiemelkedő rendezvénysorozatának ígérkezik a már hagyományosnak számító pedagógiai hét. Az iskolák államosításának 25. évfordulója alkalmából» november második felében sorra kerülő rendezvényeken az oktatásügy elmúlt negyedszázadáról és a jövő feladatairól tartanak előadást neves személyiségek. A pedagógiai hetet ezúttal is a városi tanács művelődésügyi osztálya, a Pedagógus Szakszervezet városi bizottsága és a Derkovits Gyula Művelődési Központ rendezi. A program szerint november 20-án Az iskolák államosításának negyedszázada címmel dr. Hetényi György, a njepyei tanács művelődési osztályának vezetője mond ünnepi megnyitót. A következő napon dr. Bajkó Mátyás, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára, a neveléstudományok kandidátusa emlékezik az általános iskola előzményeire. November 23-án Korszerű műveltség és a közösségi nevelés követelményei lesz annak az előadásnak a címe, amelyet dr. Petrikás Árpád, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető tanára tart Lcninvárosban. A pedagógiai hét nagyszabású programja november 25-én. játékos vetérke- dővel ér véget. Kevesebb a kóbor kutya, .kevesebb a kutyagond alig 15 évvel ezelőtt a 'hai Szentpéteri kapui lakótelep helyén, ahol a heti vasárukat tartották és a 'ajdani ócskapiac volt, egy- ' vásár alkalmával oly ®t>-sokaságot láthattunk, I °8y szinte kerülgetni kel- el*. Az említett jószágok l 8y többségét — mint amo< J’Un vásári tartozék — kó- . ebek alkották, ifem 'anyzótt ezekről a vásá- °król a -sintérek jellegze- kis rácsos ablakokkal látott kocsija sem. Rövid I 0 alatt összefogták acél- ürokkaj a gazdátlan jószá- sw at’ aztán megfelelő ‘"helyre távolították. A kóbor ebek száma ugyan ®S jelenleg is magas, de j íysimódi intézkedésnek c \"uu-a már kiment a diaiból. Két éve, 1970 no- k perében az utolsó ilyen loneH 's\ kivonták a forga- ^ Jaból. 1 Ez természetesen j.1T> azt jelenti, hogy ezál- S7.. a gazdátlan jószágok garna emelkedik. A városi R-Vepn haték j-prnesteri hivatal sokkal. Ilyen' gépk. °ny abban jár el az ’esetekben. Két sintér. Se] (j °csival mindennap reg_ órától járja a várost ]p hl®zŐ es az aznapi ueje- belfS°- alapján, hogy a lat^if’ ^re§' vagy kimúlt ál- gi^kat összeszedje, de vé- kiarjálr a város útvonalait bizonyos időben bejelentés nélkül is. Az elmúlt években talán nem is annyira a gazdátlan kóbor kutyák, hanem az ételmaradékot kereső, a háztól hosszabb-rövidebb időre elkóborolt „kukázó kutyák” szaparodtak el. Ezek befogása nagy gondot okoz és sajnos — a gyep- mesteri hivatal szerint — számuk igen magas. A bejelentett, elszállított kutyákat 12 napig tartják a telepen. A beteg állatokat az Állategészségügyi Intézet veszi megfigyelése alá, az egészségeseket pedig 12 nap eltelte után — ha gazdájuk nem jelentkezik — átadják az Állategészségügyi , Intézetnek kísérleti célokra, más részüket pedig a szikszói Állatfehérje Takarmányokat Előállító Vállalatnak. Az elcsavargott eb természetesen — mint ahogy azt a múlt' század végén Herman Ottó emlékezései- bín írja: miszerint az elveszett Csőri nevű kutyájáért néhány pengő forintot kell fizetnie, hogy visszaszerezze — jelenleg is fizetni kell. Aki vissza kívánja váltani hűséges jószágát, annak 50 forint kiváltási díj, plusz a napi ellátás terheli pénztárcáját. A telepen jelenleg is hat kutya és két macska várja további sorsát. Az előbb említett szám a kutyaoltások idején 250—300-ra emelkedik. Több gazda válik meg jószágától, de nem ritka az az eset sem, hogy néhány nap múlva meggondolva tettét, visszaváltja a hűséges négylábút. A telepen tartott > kutyák nagy többsége korcs. A fajkutyák csak nagyon növid ideig „élvezik” a megőrző gondoskodását, hiszen az esetek 99 százalékában hamarosan jelentkezik tulajdonosuk. MEGSZŰNŐBEN van tehát a régi kóbor ebhistória. Hagyományos sintére- ket ugyan már nem látunk az utcákon, gyermekek sem futnak a kocsik után figyelve, a rácsos ablakokon kitekintő, egyet-egyet vak- kantó szomorú ábrázatú v négylábúnkat. Az acélhurok is egyre kevesebb jószág nyakán szorul. A javuló helyzetet annak köszönhetjük, hogy az utóbbi években rendszeresek a védőoltások, fejlődött a kutyasport, több a kulturált kutyatartás, és az állategészségügyi szolgálat is nagyobb figyelemmel kíséri az ebtartási szabályok" betartását. M. E. JUHÁSZ JÓZSEF: Város Szétszórt villamosjegyeiben összetartozandóságot biUegtet a szél, s a cipősarkok nyomaiban ünnepi sietségek grafikái feslenek, berácsozzák jeleikkel leány-gyermekek szemének tágra-nyilt pupilláit, míg ott játszadoznak a megszokottság tiszteletéből vetkőzött szobrok árnyékaiban első és legkedvesebb babáikkal, hogy ösztökéljék tudatalatti anyaságuk ébredését; egybe kötözni e hazái. Csirkék Az üzemi konyha ételválasztékai között rántott csirke is szerepelt. Igaz ugyan, hogy nem galambleves volt előtte, hanem paradicsomleves, cs- képviselőfánkot sem adtak utána, de hát az üzemi konyhán a rántott csirke „nívós” étel. Ize is kitűnő volt, csak némi esztétikai problémák merültek fel, s ezek után az ebédelők kétkedni kezdtek saját biológiai és anatómiai ismereteikben. A rántott szeletekről ugyanis sem ránézésre, sem belülről nem lehetett megállapítani, vajon melyik része lehet a megboldogult jószágnak. A hibridizációval nagyszerű eredményeket értünk cl, de azért egy csirkének csak kell lenni két combjának, két szárnyának, mellc- liúsának, hátának, sőt, nyakának is. Ezeknek nem volt, vagy ha igen, jól eldugták. Mert ezek a szeletek — lehet-e egyáltalán csirkének nevezni — egyöntetűen rombusz alakú sertéscombra emlékeztettek. Igazi csirkehús ízük volt, de úgy kinézésre, hát . . . ? Persze, tulajdonképpen nem az alak a fontos, de ennek kapcsán ugyancsak kiváncsi lehet az ember, hogyan tudták ezeket a jobblétre szenderült állatokat ilyen lehetetlen módon feldarabolni. Talán a gépesítés az oka, egyszerűen bedobálják őket a szeletelőbe, de a gépet előzőleg elfelejtették megtanítani az anatómiára. Ha meg nem gép végzi a műveletet, csak úgy történhet, hogy a csirkéket egy erre kijelölt terembe hajtják, és a főcsir- kész bárddal lép közéjük. Am mielőtt bemenne, bekötik a szemét, és csak aztán jöhet a dírr-durr. Így nincs semmi részrehajlás, semmi ragaszkodás a hagyományokhoz. A téma ott hevert a tánve- romon, Azután megettem. (Orosz) Gondviselőjük az állam MA HAZÁNKBAN 3« ezer állami gondozott, s ezen túlmenően 40 ezer gyermek él, úgynevezett veszélyeztetett környezetben, a szüleivel, testvérei - vei,1 vagy a nagyszüleivel együtt lakva ugyan, de az otthon harmóniáját nélkülözve. Ez utóbbi fiatalokat „nehezen nevelhetőíként” 'is emlegetjük, miután beilleszkedésük az iskolai, la-. ■ kóházi, otthoni környezetbe nem problémamentes. E két gyermekcsoport —akik természetesen csak minimális töredékét képezik gyermekeinknek — gondviselője közvetlenül, vagy közvetve az állam. A 36 ezer állami gondozott gyermeik mindegyikére évente 20 ezer forintot költünk, félmilliárdos költségvetéssel szerepelnek ők. az „élő szülők árvái” népgazdaságunk háztartási naplójában. : Nemrég az Országos Gyermekvédelmi Munka- bizottság felhívást tett köz-; zé. Ennek lényege: patronálják az üzemek, a vállalatok és az intézmények az állami gondozottak nevelőotthonait, segítsenek abban, hogy ezeknek a gyerekeknek az életmódjában megszűnjön a zártság, s ezáltal megfelelően készülhessenek az életre. Az állam ugyanis még az anyagi ráfordítás növelésével sem tudja megoldani e gyerekek elszigeteltségét, társadalmon kívüliségét, illetve társadalmi kapcsolataiknak jóformán teljes hiányát. A jelenlegi 36 ezer. gondozott gyermekből 4000 soha, egy napot sem élt és töltött el családban; ismeretlen előttük az együttélésnek ez a formája, anyjuk, apjuk születésük óta nem törődik velük. A többiek viszont szétroncsolt, (szétesett, felbomlott családokból érkeztek, vagy teljesen elárvultak. Okét is. arra kell nevelni, hogy egykor, nagykorúságuk bekövetkeztével vissza tudjanak épülni a társadalom-! ba, alkalmasak legyenek a családi élet boldogságának. ktelakftására és megtartására. Ennek érdekében tehát nem az anyagi patro- nálás a legfontosabb. A gyermekvédelem szakemberei nem az erszényeik és folyószámlák megnyitását kérik elsősorban az üzemektől (habár a vállalatok sportpályáit, művelődési intézményeit is szeretnék igénybe venni a nevelőotthonok). Ebben a kapunyitásban az egymáshoz való kölcsönös bejárás és eljárás a legfontosabb. Az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság azt szeretné elérni, hogy ne éljen úgy le 18 évet egy gondozott se, hogy ne kötődjék igazi barátsággal egy-egy családhoz, rounkásember- hez, szocialista közösséghez. VAS MEGYÉBEN az idén nyáron kipróbálták a ..kihelyezést”, amelynek során az üzemekből erre vállalkozó családok 258 állami gondozott gyereket vettek magukhoz. Felmérhetetlen, amit ezzel adtak! Egészséges családi életük modelljét, a szocialista emberi együttélés példáját, és egymás kölcsönös emberi támogatását még akkor is, ha a gondjaikat. sem tartották rejtve. A 258 családból öten 1—2 hétre, tizennyolcán 3—4 hétre, tizenöten 5—6 hétre, 220-an pedig egy egész nyárra vettek magukhoz egy-egy kisfiút vagy kisleányt. A gyámügyi hatóságoknak 15 napon túli kintlét esetén módjuk van fizetni a gondozott gyermek ellátásáért. S ezt. éppen azért valósították meg, hogy a kis keresetű, de neyei&re a tóalmás, példás családok számára — akik a gyermekük, vágj' gyermekeik mellé szívesen fogadnak magukhoz bizonyos időre égj: árvát, vagy félárvát —, ne legyen ez anyagilag tehertétel. Az üzemek patronálási akciójának tehát nem az a célja, hogy a szocialista brigádok kézről kézre adjanak egy-egy gyereket, mert ezzel még nem kötődik a kötelék nélküli kiskorú senkihez sem. Egy-egy család tartósabb védelmére, barátságára, befogadására szorulnak ők és nemcsak az év 52 vasárnapján, vasárnapi gyerekként., hanem a hétköznapokon is. A nevelőotthonok nyitottabbá válásának célja tehát az életre való felkészítés és alkalmassá tétel. S ezt az első jelek szerint meg is értették a vállalatok. Az Építésügyi .és Városfejlesztési Minisztérium — akárcsak a többi tárca — 99 nagyvállalatának küldte meg az Országos Gyermek- védelmi Munkabizottság-: felhívását azzal, hog}' a munkáskollektívák a számukra legmegfelelőbb módon. de az üzemi pat.ro- nálás útján is gyakoroljak az ifjúság- és gyermekvédelmet. A Pécsi Tervező Vállalat felajánlotta Baranya megye négy nevelőintézetének. hogy építkezéseik, felújításaik terveit soron kívül elkészíti. Ezenr túl a pályaválasztóknak oktató jellegű előadásokat tartanak és vállalati üdülőjükben is helyet adnak az állami gondozott gyermekeknek. A 40 EZEK otthon élő, veszélyeztetett fiatal számára társadalmi pártfogókat kérnek a gyermekvédelem szakemberei. Olyan üzemi munkásokat és alkalmazottakat. akik alkalmasak arra. hogy szeretettel és türelemmel foglalkozzanak ezekkel a fiatalokkal, . megbeszéljék velük tanulásukat, problémáikat! pártfogójuk és tanácsadóik legyenek, de egyben a szülőkkel is szót értsenek. Valljuk be, közvéleményünkben még él. tartja magát az előítélet, hogy az állami gondozottak nagy része személyiségében, jellemében sérült, elvadult bűnöző típus. Holott az esetek 'túlnyomó többségében szerencsétlen, önhibáján kívül magára maradt gyermekekről van szó. akik a pótolhatatlan szülői szeretet nélkül kénytelenek felnőni. Segítsünk rajtuk' K. É.
