Észak-Magyarország, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
1972. iw. 26., vasárnap ÉSZAK-MAGYARCTCSZÁG 7 Si© transit gloria mundi... Nézegetem a házak ol- lé, clolgavégezetlen. Kimtxs- dalát, táblát keresek az sa belőlem az indulat, hogy avast, tv-toronynak tarló azért a róla elnevezett ulti toában. Nem találok sem- cán hirdethetné tábla: lég- mit. Gondolhattam volna, alább azok tudják, ki volt, Leeresztett rolókkal, vakon akik ott laknak, járnak. Es állnak a házak a Reményi eszembe jut, hogy itt a Ta- Ede utcában. nácsház téren többször időHát nem itt született? zött huzamosan József Al- Vagy mégis, csak megíe- lila. Ügy emlékszem a 16. ledkezett az emlékezésről a szám alatt. Olvastam vala- hálás utókor? Visszafelé hol. Nem táblán, mert erre menet is lesem a kapukat, sem emlékeztet semmi, a falakat: semmi. Sehol Megvigasztal, hogy a vers egy^jel. megmarad. Benne él, aki József Attila volt. De a dal nem szárnyal. A hegedű — Tudod, ki volt Reme- elnémul, a szó elszáll. A nyi Ede? múlandóság az ezzel dolgo— Nem. zó művészeket sújtja legA válaszok ismétlődnek, jobban. Sajnálom, akik emVan, aki visszakérdez: Re- berségüket a mi emlékeze- ményik? így mondja „k”- tünkre karcolták. Szegény val. zenészek, szegény színészek, — Reményi Andor-End- mi őriz benneteket, ha nem re? zárták lemezbarázdákba — Ne hülyéskedj! hangotokat, ha kocltányi ^ film sem maradt utánatok? De hát mit is tudunk vá- bf: rosunk nagy szülöttjéről? Hogy hercegnők szeretője Eső hull Miskolcra. Elvolt, helyesebben fordítva, mossa inkább a szineket, Világhír, pénz. összemuzsi- mintsem frissé tenné, kálta a Petőfi-szobrot. — Nem tudja, merre van Életét Zsigray Julianna ír- Déryné sírja? — kérdezem ta meg a Tékozló életben, negyedórányi hasztalan bo- Az Új Magyar Lexikon ezt lyongás után a Szent Anna írja róla: „Világhírű hege- temetőben, dűművész, briliáns techni- — Nem — mondja az kájú virtuóz. Korának egyik öregember. — Azon a peri- legnépszerűbb muzsikusa, fórján van valahol — mu- A szabadságharcban való tat jobbkéz felé, aztán nem részvétele miatt emigrálnia is mentegetőzésképpen, kellett. Hangversenyútjain csak az objektivitás kedvér bejárta a világot. Weimar- ért. — Nem vagyok ideva- 'ban Liszt köréhez tartó- lósi. Talán az a fiatalember zott, majd Brahmsszal tudja. hangversenyezett. London- Felkapaszkodik hozzánk ban a királyi hangverseny- a lépcsőn a fiatalember, de Zenekar hangversenymeste- ö sem tudja. A temetőre volt. Egy ideig itthon gondnokot nem lelem öltéit. 1875-ben Párizsba köl- hon. Egy tiszta feketében tözölt. Számos hegedűdara- levő néni pontosabban béből és átiratot írt. (Repülj határolja, merre keressem fecském ábránd, Rákóczi- a sírt. Megyek a lombjukat induló stb.)” elhullatott geszlenyeíák Reményi Miskolcon szü- alatt, kalocsait von cipőmre letett. De hol van a szülő- a sárga sár. Varjak repül- háza? A Herman Ottó Mű- nek el felettem és károg- zeumban nem tudják. Jár- nak. taxn a városi tanácson, a Végül is meglelem. Az megyei tanácson, érdeklőd- utolsó előtti sorban. Keser- tem a Rákóczi Ferenc nyés íüstszag leng. Szemét, Könyvtárban, felhívtam a gaz, la ég az esőben egy Művészeti és Propaganda hanttal arrébb, a temető- irodát, ugyanis Miskolc vá- árokban. Déryné sírján vi- ros zenei díját róla nevez- zesek a fenyők, a hervadt ték el. De semmi nyom. Az virágok. Nagy, szürke obe- egyetlen. amit megtudok, liszkről olvasom le. hogy hogy eredeti neve Hof- 100 éve halt meg. De gon- tnann volt. Jó ideig vitás dolunje-e rá máskor is, amivolt az is: mikor született? kor nincs kerék évforduló, 1828-ban, 28-ben, vagy 30- amikor távol a halottak ban? Már bizonyított, hogy napja? kz első dátum a jó. ^ Végül Komáromy József, nyugalmazott múzeumigaz- ]leményi messze halt meg, ©ato mondja, hogy o isku- jjew Yorkban. Nincs tér latoit szülőhaza után. de &z ellliék€zet előtt. 1898- em tudta felderítem. O kan emlékezet legyőzi *>em. más sem. az iclöt De legyőzi-e?/ így múlik el világ dicső- Dühösen és szomorúan sége ... niegyek a Tanácsház térié- . Nyitray Péter Testvérek A legkisebbek szakácsnője A tokaji bölcsödé megalapítása óta — ennek pedig már jó két évtizede — Hornyák Jánosáé a legifjabb nemzedék szakácsnője. Érdeme szerint meg is becsülik a munkatársak törzs- gárdájában. Nem könnyű feladat ám napról napra változatos, Ízletes ételt készíteni a. különböző fejlettségű gyerekeknek. Hiszen más a beszélni, járni még csak most kezdő csöppségek ízlése, mint a már „nagycsoportba” tartozó, óvodára érett hároméves lánykáké, fiúcskáké. A gyermekek megfelelő testi és szellemi fejlődésének ebben az életkorban elsőrendű tényezője az élettani sajátosságokhoz igazodó táplálkozás. A bölcsödé szakácsnőjének ezért nem elég jól főzni, sütni — ismernie kell ezenfelül a korszerű táplálkozástudo- mány külön szakágának, a gyermekélelmezésnek speciális tudnivalóit, 1 Hornyák Jánosné szakmai hozzáértésének legbc- csesebb elismerésé a bölcsődében szépen fejlődő gyermekek szerető ragaszkodása, S jóleső érzéssel töltheti cl annak tudata is, hogy immár a második nemzedék növekedik az ö ízléses kosztján. Akik az első bölcsödések voltak itt, azok közül azóta többen szülők lettek — s most már az ő gyermekeik, ülnek a bölcsőde kis asztalainál. Nekik ugyanúgy ízlik a Hornyák Jánosné főzte finom ebéd, mint valamikor szüleiknek. — ez A KÖD RITKULT, de a napot felhők takarják. Nedvesek a földutak, víztócsák gyűltek össze a köves út mélyedéseiben. A fű is nedves, és a leszüreteit a!- mafákon felejtett egy-két piros gyümölcs aszott héjába is befészkelte magát a pára. Olyan az idő, hogy kincseket osztogatna mindenki egy kévés napsütésért. A hegyvidéki üdülőhely barátságos főépülete elé fa~- hasábokkal megrakott teherautó kanyarodik. Fehér köpenyes fiatal férfi lep ki a házból és szót vált a rakodókkal. Elmondja, hova rakják a szelcepusztai erdészeti üdülő téli tüzelőjét. Aztán a konyhába siet és pörköltet főz fiatal szarvasból. Nagy társaságot vár. Erdészeket. Ö az üdülő vezetője' és a főszakács. Sza- káos tudománya ismert a környéken, néhány éve ő sütötte az ökröt Aggteleken, a nyár végi vendéglátó rendezvényeken. Aztán Miskolcról Szelcepusztára költözött fiatal feleségével és kisfiával. Nagy csönd om telnek napjaik, s Bányai László 1971. március lö-e óta nem volt szabadságon. Munkaideje kora reggel kezdődik és késő este fejeződik be. Arra is ritkán van lehetősége, hogy bebarangolja a környéket. De azért sokat- ismer már belőle. Ismeri a ritka szép arborétum fáit, s azt is tudja, hogy Szelcepusztán milyen az uralkodó szélirány. — Gömör-Torna felöl, a szilicei fennsíkról fúj mindig. Huzatos hely a Szelce- völgy, gyakran fúj a szél. Hideg hely. Tavaly például november 19-én leesett az első hó, és kitartott tavaszig. Január 17-én 19 centiméter volt a hóvaslag- ság. Azért emlékszik ilyen pontosan az időjárásra men a szelcepusztai üdülő- vezetők öröklött kötelessége, hogy mérjék az esőt. a havat, a hőmérsékletet, a szelet. Bányai László is örökölte ezt a feladatot, s havonta továbbítja adaluii a Központi Meteorológiai Intézetnek., a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetnek és a jósvaíői ku- tatóállomásnak. — Hány fok volt. u maximális hőmérséklet a nyáron ? — Harmincnégy fok. Csuda jó idő volt. Különösen a konyhában. De azt is meg tudom mondani, hogy mikor esett le az első idei hó. — Miért, már esett? — Szeptember 20-án 2.2 centimétert mértem. — Ezek szerint szereti a telel. — Szelcepusztán nagyon szép a tél. De a nyár is, es minden évszak gyönyörű. Ez kárpótolt eddig a ki nem vett szabad napjaimért. De ezen a télen kiruccanunk egy kicsit! Februárra tervezzük. — Hová utaznak? — MINDENKI olyan helyen szeret üdülni, amely különbözik attól, ahol egész évben él. Ezért jönnek szívesen a városokból Szelcepusztára. Mi Budapestet választottuk a feleségemmel. Egy kis zaj, egy kis tolongás biztos, hogy frissítő hatással lesz ránk. Lévay Györgyi Kép: Szabados György Leveli József 160—165 centiméter magas, 38 éves, markáns arcú, bajuszos férfi. Haja barna. Nős, két gyermeke van, rendezett családi életet él. Pártonkívüli, önkéntes rendőr. Szocialista brigádtag. Szakképzettsége lakatos, átlagos jó dolgozó. Semmivel sem tűnik ki társai közül. Különös érdemei nincsenek. Egy szenvedélye van. szereti az erdőt, a vadászatot. Tagja a Diósgyőri Gépgyár vadásztársaságának. Diósgyőrben lakik, s mintegy 15—20 éve a gyár dolgozója. Jelenleg a „H” * üzemegység MEO-részlegé- ben van állományban. Körülbelül ennyit tudnak róla munkatársai. * Lepedőkkel elkerített 0x6-os négyszög. Elöl széles út hagyva a bejáratnak. Az elkerített részben székek sorakoznak szorosan egymás mellett. A székeken egyelőre 19 ember ül. A lepedőn túl, a hatalmas teremből, amely régebben a Diósgyőri Gépgyár ebédlője volt, egyenletesen hangzik a zaj. Léptek dobogása, beszéd, a fémtálcához ütödö csipesz koppanásai, surranó nesz, ahogy ellebbentik a szomszéd fülke lepedö-falál. A 6x6-os négyszögben, csendben várakozik a 19 ember. Ha új jön, kicsit talán megnézik, lopva. Nem beszélnek. Helyet foglal az újonnan jött is, kartonját Tóth Józseínénak, a Megyei Vérellátó Központ donor- szervezőjének adja át. A kartonokon fent a nevek, alatta az elvégzett vizsgálatok, vérsüllyedés, vérnyomás, hemoglobin, majd a legfontosabb, 0-ás vércsoport, RH pozitív. Lerch József 38 éves MEO-dolgozó vércsoportja is nullás, RH pozitív. * Két hónappal ezelőtt, amikor Lerch József Szegedre utazott, az Orvostudományi Egyetem klinikájára, erezte, nagyon beteg. A vizsgálat kiderítette, operálni kell. hogy a billen- tyüzavarokkal küszködő szív munkáját megjavíthassák. Lerch József mindent tudott. Minden nagy műtét előtt a beteget felvilágosítják az orvosok. Tudja, mi történik vele. Döntsön ő maga. A diagnózis ismert, a gyógyítás módja is. Szívműtét, amelyhez vér kell. Nagyon sok vér. Az első levelet a szegedi vérellátó központ küldte a gyáregység vezetőinek. Ebben kérték, ha módjuk van rá, ha tehetik, adjanak vért a később kijelölt időben lefolytatandó műtéthez. A ,,H"-üzem dolgozói. Lerch József közvetlen munkatársai, élükön Valkó Lászlóval és Lutheran Istvánnal. a szocialista brigád vezetőjével — amelynek egyébként a beteg is tagja —. azonnal megkezdték a szervezést. Az első listán tizenöt név szerepelt. Sokan azt sem tudták, milyen vér kell, de készen voltak nyújtani a karjukat. Később, amikor tudomást szereztek a levélről, a vállalat vezetése, a pártbizottság. a szakszervezeti bizottság is egyöntetűen úgy foglaltak állást, hogy a leg- messzebbmenöen támogatják a kollektív véradás gondolatát. A második levél október 24-én érkezett Szegedről, s ebben már benne volt a műtét kijelölt napja is. November 28. A szegedi vérellátó alközpont kérése az volt, hogy a műtétet megelőző nap délutánján az önkéntes véradók Szegeden adják a műtéthez szükséges friss vért. * A lassan gyűlő kartonok tulajdonosait kizárásos alapon válogatják össze. A dolgok szerencsés összejátszása folytán a háromnakapcsolhatták a Szegedre utazók kiválasztását. Lerch József műtétjénél adva van a vércsoport és azonos vércsoportú, tökéletesen egészséges emberek jöhetnek számításba. A kiválasztottak csendben ülnek. Már rég nemcsak a legszorosabban vett munkatársak ‘ jelentkeznek, hiszen a kis kollektívában azonos vércsoportú ember csak néhány akad. Szemléljük a kartonokat. Két villanyszerelő, szerkesztő, fű részeg, tervezési előadó, gépírónö, program-csoportvezető. két lakatos, majd esztergályosok, műszaki ellenőr, osztályvezető. újra esztergályos. A legfiatalabb 1951-ben. a legidősebb 1921-ben született. * — Nagyon rövid idő áll rendelkezésre, — mondta a gépgyár Vöröskereszt-felelőse. — A vállalat vezetősége és a vérellátó központ is nagyon sokat segített. A vállalat biztosítja a harminc ember számára az autóbuszt, amely Szegedre viszi őket, semmire sem lesz gondjuk, hiszen a kieső műszakot is átlagteljesítménnyel számolják el. Hétfőn reggel 6 órára fűztük ki az indulást. A vérellátó központ soron kívül végzi e) addig a különböző vizsgálatokat, szombaton és vasárnap is, hogy mi hétfőn elindulhassunk. * Naár István egy, a harminc „kiválasztott” közül. Személyesen ismeri Lerch Józsefet. — Október elején tudtam meg, hogy Jóska beteg. Tudtuk, hogy operálni kell és az operációhoz sok vér kell. Nyolsszoros véradó vagyok. azonnal jelentkeztem. — Mikor találkozott utoljára Lerch Józseffel? — November 12-én itthon volt. Azon a napon beszéltem vele. Tudta, hogy műteni fogják, azt mondta felkészült rá. Én említettem neki. hogy mi adjuk a műtéthez a vért. Nem mondott semmit, de láttam a változást, az' arcán. Amikor érkezett, ' öregnek látszott. Amikor elment, más volt az arca. Színesebb, talán olyan mint régen. — Mint többszörös véradónak, milyen érzés ismerősön baráton segíten? — Mi általában ismeretleneknek adunk. Sohasem tudjuk meg. ki kapja, esetleg kit mentenek meg azzal a vérrel, amit mi adunk. Ez most más, akár százszor is megtennem, hogy vért adjak, ha kell. * Az elkerített 6x6-os négyszög székei lassan megtelnek emberekkel. Az előző napon kiválasztottakkal együtt van a kért harminc ember. Ennyi véradó szükséges ahhoz, hogy Lerch József műtétjénél ne legyen gond. ha pótolni kell az operált vérét. A kiválasztottak csendben ülnek egymás mellett. Mintha kínos lenne számukra a beszéd, szavakba foglalni azt. amire talán valamennyien gondolnak. Pedig nyilván bíznak abban. hogy az operáció sikerülni fog és ők is tevékeny részesei lesznek munkatársuk gyógyulásának. Ülnek az elkerített négyszögül! belül, s nem beszélnek. Jól tudják, nem mindennapi dolog, amire így együtt vállalkoztak. Nem várnak, nem is kapnak érte kitüntetést. Nem érdemszerzésnek tekintik a tettet, hogy egy munkatársukon, egy dolgozótársukon segítsenek. Van köztük, aki személyesen ismeri Lerch Józsefet, baráti, tegező viszonyban van vele. Van, aki csak hallott róla. Egy nagyüzem több ezer dolgozójából nem ismerheti mindenki egymást. De most egyre gondolva, ugyanaz az érzés köti össze őket. Ugyanaz a gondolat néhány napon át. Hétfőn reggel 6 órakor indulnak el... Hajdú Gábor Harmincán a gyárból pos véradó rendezvényhez
