Észak-Magyarország, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-04 / 261. szám

1972. nov. 4., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 TÖBBÉ-KEVÉSBÉ valahá­nyas. számítunk rá, hogy egyszer bennünket is „utol­ér’ a, szerencse. Mivel a sze­rencsét nem eleg tétlenül várni, legtöbben megpróbá­lunk valamilyen lehetőséget adni Fortunának, hogy éppen minket válasszon ki a sok közül. Vannak, akik hetente húsz lottószelvénnyel játsza­nak, vannak, akik egy jár­daszakaszt teleszemetelnek a borítékos sorsjegy „nem nyert” feliratú cefetkéivel. Olyan is akad, aki állandóan a sportújságot bújja, hogy megfelelően tájékozott Je­gyen a totószelvény kitöltése­kor. A lóversenyek fogadói­ról már szót sem kell ejte­nünk, hiszen őket mindig a gátat néni ismerő szenvedély rabjaiként emlegetik. Pedig mindegyikük csak szórakozni, mellesleg nyerni szeretne. Nagyon furcsa dolog ez a szerencsével. Mert a szeren­cse nem mindenkinek egy­forma öröm, és ami nekünk: a ..nem nyert” kiábrándító fogalmát takargatja, az más­nak — ha nem is szerencse — biztos anyagi forrás. Hi- Rwn hányán gondolunk borí- lékos sorsjegy-bontogaiás, vagy lottószelvény-kitöltés közlőn arra, hogy aki ezeket, árulja — ebből él. Hivatalos statisztika szerint nálunk sok pzer nyugdíjas fizetéskiegé­szítésként. jó réhányan pe- rTir< egészségügyi okokból vál­lalt munka miatt kapnak azért, fizetést meghatározott -eladási százalék” hozzászá- molásával. Mert a mi szeren­csénket áruliák. Neun szabad zokon venni tőlük, ha nem Rajnálkoznak balszerencsén­kén, és nem repdesnek az oromtól nyereményeink lát- lán. Ami nekünk szórakozás, héhány ^forintos fecsérlés. az hokik a megélhetés. ... t , A lottószelvények össze­gyűjtése után, csütörtökön­ként több ezren ülnek a loi- lóirodák legbelsőbb, ..titkos” helyiségeiben. Szortíroznak. Égj ’étién számnyi tévedés ■'’Óin engedhető meg. A nyer- 'es számok helvén kivágott, kemény papírból készült rá- ösot ráillesztik a szélvények- r°. s ha nincs találat, félre- rakják. Munkaeszköz a 3.30- hs szelvény és a rács is. Tol- laU cei-uzát nem vihetnek magukkal. Vacsorázni csak úgy lehel, ha nem hagyják cl az épületet. Szerencse. Kártyázunk, ru- lettezünk, nyerünk — sze­rencse. Pályázatok, vetélke­dők győztesei vagyunk — szerencse. Névértékűéi töb­bel húzzák k.i a békeköl­csönt — szerencse. Kemény­kedünk a szerencsénkben, de igazán nem hiszünk benne, hiszen nem számíthatunk rá. Aki azonban a ml játékos kedvünkből él, a szerencse- lehetőségünkre számít, annak többet jelent „Fortuna” a tréfás fohászoknál, és mulat­ságos szerencsét számonkérő kifakadásoknál. Ugye, erre ritkán gondolunk? Pedig ez a mi leendő szerencsénk iga­zi értéke, s ha nekünk fon­tos, hogy nyerjünk, nekik inkább az a fontos, hogy legalább próbáljuk meg. Sokan mondják, hogy a szerencse vak. Állítólag gyakran szegődik olyan em­berhez, aki „meg sem ér­demli”. Persze, ezt olyanok mondják, akikhez még egy lottó-há rom találatos erej éi g sem szegődött. Igaz, azt; is mondják, hogy nem a győ­zelem — jelen esetben a nye­remény — fontos, hanem a részvétel. Tehát az, hogy játsszunk. Ha már nem játszhatunk labdával, és nem hintázhatunk, akkor valami mást játsszunk. A pénzünk­ért. A játék öröméért. A nyerés lehetőségéért;. Hiszen a szerencsére neun számítha­tunk, biztonsággal csak an­nak az időnek az elfoglaltsá­ga marad, amíg végignézzük a lobogó sörényü lovak be­futását, vagy amíg kitöltjük a Füles legújabb keresztrejt­vény pályázatának fehér koc­káit. Ez szórakozásnak nem megvetendő — mert szó sincs a gátat, nem ismerő szenve­dői vről —. s még valami tö­redék -esélyűnk is marad a ugve. forgan dó. s végül is valahányon számítunk rá, lioev egyszer bennünket is utolér. AKI PEDIG a mi játékos izgalommal várt nyerési vá­gyunkból él. minél tovább szeretne számítani gyerekes hajlamainkra, játékos ked­vünkre. Sok ezren nem hiá­ba számítanak játékossá­gunkra. Az aoró nyeremé- nvekef; tulajdonképpen öle kapják. Orosz Júlia Több simít 50 millió forint ipari '•zövelkezetek fejlesztésére Az ipari szövetkezetekben a 10 éves hosszútávú terv. az új koncepció szerint kö- '’etkezetesen jelentős műsza­ki fejlesztéseket valósítanak meg. . A IV. ötéves tervidő­szakban — a hosszútávú terv elsö szakaszában — több jhint 50 millió forint jut a közös fejlesztési alapból a “Orsód megyei ipari szövet­kezeteknek. Az odaítélésről a KISZÖV küldöttközgyűlés az elmúlt év áprilisában, szeptemberében. illetve az ez ev márciusában tartott ér­tekezletén döntött. A döntés alapján eddig 21 millió io- j’int került a szövetkezetek- Ez lényegesen több. 'bint a szövetkeze'ek által e célra befizetett fejlesztési a'aP. Ez azért vált lehetővé, 'bort a szövetség az OKISZ­4,1 millió forint kölcsönt. ^ett fel a befejezetlen bc- 1 aházások finanszírozására. A középtávú tervidőszak ®űdigi szakaszában többek ?*ött átadták az ózdi autó­szervizt, üzembe helyezték a kazincbarcikai szolé éltatóbá- ^a.i, felépült a tokaji-, vala- . bt a Sátoraljaújhelyt Vas­vári Szövetkezet üzenvssr- í°ká. A Szerencsi Bútoripari szövetkezel rekordidő alatt ^ |alakítofta központi telephe- ®t, ahol csaknem 1000 bog.Vzetméter alapterületű üzemcsarnok építésével jó munkakörülményeket terem­tett tagjainak. Gyors intéz­kedésével lehetővé tette, hogy a korábbi telephelyét elfoglaló Szerencsi Ruházati Szövetkezet még ebben az évben, a korábbihoz viszo­nyítva lényegesen jobb mun­katerületet alakítson ki. Mű­szakilag átadták a Sátoraljo- úibelyi Cipész Szövetkezet új üzemét, itt most a kazán- házai építik. A szövetkezetek fejleszté­sét segíti, hogy a Borsod me­gyei Tanács V. B. a Sáros­pataki Ruházati Szövetkezet fejlesztését 1.5, a Hegyalja Ruházati Szövetkezetét pe­dig 4,5 millió forinttal támo­gatja. Az Ózdi Építőipari Szövetkezet megkezdte a vá­rosban a Fodrász Szövetke­zet új szolgáltató egységé­nek építéséi. A Sajószentpé- teri Vegyesipari Szövetkezet pedig az OKISZ és a KI­SZÖV támogatásával meg­vásárolta a volt bányaüzem telepét, és ez lehetőséget nyújt a korszerű üzemek ki­alakítására. Érdemes felje­gyezni. hogy a napokban tartott megyei küldöttköz- gyűlésen úinbb, csaknem 2 millió forint odaítéléséről döntöttek, amely hét szövet­kezetben segít a gépesítés­ben, új telep és üzlet kiala­kításúban. Kácsi víz Kövesden Három nap a faluért hárommillió forint A mezőkövesdi vízhálózat gerincvezetéke már 1970-ben elkészült, a mellékvezeléket is gyors ütemben építi a Borsod megyei Vízmüvek. Az év végére ugyanis cl kell készülnie a tervezett 20 ki­lométeres szakasznak, mert ebben az időszakban adnak ál a nagyközségben .’! darab 21 lakásos házat, s ennek bekapcsolását nem bírja cl a meglevő, amúgy is túlter­heli kút. A gimnázium ud­varán levő kút táplálja ugyanis Mezőkövesd közin­tézményeinek ' vízvezetékeit. Ha elkészül a 20 kilométeres vezeték, a kácsi forrás vize jut el Mezőkövesdre is. A busz kilométer vezetékből már csak öt hiányzik, s a kövesdiek joggal remény­kednek, hogy az év végén megkezdődhet a szakaszos üzemeltetés. A teljes hálóza­tot a negyedik ötéves terv végére építik ki. nw—riTnmwiTwmi»ff»ii if»jnmuumui Az Eszak-Magyarország an­nak idején beszámol) a .bor- sodnádasdiak kezdeményezé­séről, melynek lényege: az ózdi járás valamennyi falu­jában dolgozzon minden csa­lád három napot társadalmi munkában a község gyarapí­tásáért, fejlesztéséért. A felhívás valamennyi köz­ségben visszhangra talált, versennyé alakult. Főként Igazért, mert a társadalmi ösz- szelogásnak hagyományai, jól mérhető eredményei van­nak az ózdi járásban. Az el­múlt két évtizedben a járás I lakói csaknem 50 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztél; el, melynek ré­vén a községek új tanter­mekkel. művelődési ottho­nokkal, rendelőkkel, utakkal, járdákkal, parkokkal gazda­godtak. A tavasszal kezdődött verseny, a három nap a fa­luért most is szép sikereket , hozott. A verseny terjeszté­séért, szervezéséért, kézzel fogható eredményeinek meg­teremtéséért mindenütt sokat tettek a pártbizottságok, ta­nácsok. népírontbizottságok, KISZ-fiatalok, a Vöröske­reszt aktívái és főként sokat tettek a községek lakói, akik tudták: munkájukkal saját maguk környékét • teszik szebbé, gazdagabbá. Ma már egyetlen község sincs a járásban, ahol ne lát­hatnánk a társadalmi mun­ka eredményeit. Idősebbek, fiatalok, tsz-ek, üzemek dol­gozói, szocialista brigádok se­gítik a különböző létesítmé­nyek elkészítését. Bánrévén naponta tíz-tizenöt ember dolgozik a község szépítésén, pa rkosí tásán. Szentsi mon ba n ugyancsak a község központ­ját csinosítják, Serényfalván új parkot, játszóteret építe­nek. Arlón már elkészült az autóbuszmegálló, utat is épí­tettek, Borsodnádasdoou há­rom utcában is megépítettek az utal. Sajókazán elkészült az öregek napközije, Putno- kon a közeljövőben átadják az ifjúsági házat. Mindez csak néhány az eddigi eredményekből. A já­rási versenybizottság éppen a napokban értékelte a har­madik negyedévi eredménye­ket, melynek alapján kide­rült, hogy az ózdi járás la­kói október 1-ig hárommil­lió forint értékű társadalmi munkát végeztek el. ennyi­vel gyarapították, fejlesztet­ték községeiket. Természe­tes, hogy a mozgalom révén minden község nyertes. Még­is. mivel versenyről is szó van, hadd álljon itt, hogy je­len ieg az első helyet. Csok- vaomány. a másodikat Uraj, a harmadikat Sála, a negye­diket Hángony, az ötödiket Borsodnádasd foglalja el. Ezekben a községekben a családok ISO—90 százaléka tel­jesítette a három napi tár­sadalmi munkát. Persze, a járás többi köz­ségében is tevékenykednek, munkálkodnak a célkitűzések megvalósításáért. E célkitű­zések közölt szerepel a ját­szóterek, parkok megépítése, és a falu sok, más, egyéb tennivalóinak segítése. Az év végi értékelés még hátra van, de már most megállapítható, hogy az ózdi járás lakói a verseny rév°n is nagymér­tékben segítették o feladatok végrehajtását. Or. Vodila Barna. az Űzdi járási Hivatal elnöke Űj lakótelep, banképület, postahivatni cs ki győzné felso­rolni azokat az új létesítményeket, amelyek kellőképpen tud­nák érzékeltetni a városiasodó Mezőkövesdet. Kövesd hatá­rában található az európai hírű. kénes vizű Zsóri gyógyfür­dő. Az utóbbi időben rohamos fejlődésnek indult a fürdő kör­nyéke. Vállalatok, közülctek, magánosok egymással vetélked­ve építik a szebbnél szebb villákat, üdülőket. A Magyar Honvédelmi Szövetség és a Cementipari Gépjavító Vállalat üdülője i Szabados György felvétele A fejlődő 3ie%őkövesd. Földes-isták Tokaj-He^yaljáii A Földes Ferenc Gimná­zium növendékei aktív részt vállaltak a hegyaljai szüre­teken. A szüreti munka so­rán tapasztaltakról, a szüreti munka lebonyolításáról es jövőbeni javaslatainkról sze­retnék néhány sorban be­számolni. A gazdaság helyi vezetői és iskolánk tanulói, vezetői egyaránt a legmesszebbme­nőkig betartották a szerző­dést. A gazdaság részéről megértést és támogatást kap­tunk mindvégig, különösen az indulásnál. A tárgyi fel­tételeket mindig biztosítot­ták. A munka során, amikor rossz idő következett, a gaz­daság tea készítésével és me­legedő helyek létesítésével sietett a szüretelő diákok se­gítségére. Az újfajta szűrei o- )esi módszer, a tálcás sze­dés sokkal higiénikusabbnak bizonyult az eddigi putto- nyozásnál. A különvonatok intézését, az iskola fogadását, a he­lyek és más szervezési fel­adatok kijelölését és ellátá­sát együttműködve sikerült jól megoldani. A naponkénti elszámolásoknál, a szedés el­lenőrzésénél nagyon jo volt az együttműködés az iskola os a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát ve­zetősége között. Az iskolánk kérése az vol­na, hogy a jövőre a szürete­léseknél Sárazsadány megál­lóhely helyeit Tolesva állo­máson álljon meg a szerel­vény és maradjon is olt, hogy esős idő esetén figye­lembe tudjuk venni. Itt mondunk köszönetét Farkas, Kardos és Márk elv- társaknak, és minden velünk dolgozónak is emberi és jó együttműködésükért, irány i- tásukért. Ennek alapján ja­vasoljuk az állami gazdaság vezetőinek, hogy kapcsola­tunkat az iskola es a gaz­daság között állandósítsuk, s a jövő évi szüreti munkák­ról már most készítsünk egy előzetes megállapodást. Az iskola vezetőségének véleménye a szüreti mun­kákról az. hogy maradékta­lanul segíti egyik fontos ne­velési feladatunkat, a mun­kára nevelést. Kálmán László igazgató LÁNCOK Ezek a táncok amelyekről szó lesz, tulajdonképpen csak iáncsocsikák, és ebbe a kategóriába tartoznak bizonyos rendeltetésszerű madzagok, nylonszá­lak, rögzítők is. Bizonyos rendelteté­sük pedig abból áll, hogy valamit megvédjenek az eltűnéstől. A gyógy­szertárakban például a ceruzacsonk, amellyel a receptet alá kell írni, oda van kötve az asztalhoz, különben el­emelnék. A szállodai szobákban min­den mozgathatót leszegecselnek, oda­erősítenek, megláncolnak, mert a ven­dég szívesen visz magával „souvenirt”. A mosdókban a kétes tisztaságú tö­rölközőket — már ahol van — két vé­güknél összevarrják, így nem lehel a tartóról leszedni. Néhol már a hamu­tartókat is leláncolják, nehogy napon­ta lába keljen egy Ütnek-másiknak. Az óvatosság nem felesleges. Vala­miféle nemzeti „sajátosság’’ nálunk, hogy mindent elviszünk, aminek „nincs gazdája”, akár kell, akár nem. Egyesek nem elégednek meg a sörös- kriglivel és kerékpárt, autót emelnek cl, de sok ember furcsa hobbyja a törülköző- és a hamutartató-gyüjtö- getés. Néhányan olyan páratlan „mű­gyűjteménnyel” rendelkeznek, hogy kiállítást is megérdemelne az innen- onnan beszerzett, használatlan kaca- tok tömege, Persze, ha igazságosak akarunk lenni magunkhoz, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez a szenve­dély mégsem nemzeti sajátosság. Kül­földi hotelek, szállodák tulajdonosai­nak tekintélyes sajtófórumokon pub­likált sirámai szerin) a bevételek nyugtalanítóan magas százalékát, viszi el a törülközők, hamutartók, tálai;, poharak újravásárlásának összege. Azt persze, nem állíthatjuk, hogy ezekben a szállodákban nem jártak magyarok. De az is közismert külföldön járt ha­zánkfiainak elbeszéléseiből, hogy né­hány „különös” országban még két hét múlva is ugyanott talál meg az ember egy rajzszeget, ahol elvesztette. De nem s csak rajzszeget, értékesebb dolgokat is — hiába, a mesélők fan­táziája nem ismer határt. Állítólag azokban a távol: országokban nem is dívik úgy a leláneolás, mint nálunk. Állítólag a telefonfülkékből még a te­lefonkönyveket sem lopják ki, a kagy­ló pedig éveken át a rendeltetési he­lyén marad. Félre a tréfával, az ilyen „mesék” ugye, csak arra valók, hogy holmi ide­gen országnak propagandát csinálja- !, nak hobbysaink körében Mert mit. te­het a szegény gyűjtögető ha itthon egy ceruzacsonkol, goiyóstotlbetétet : sem emelhet el a sok kis lánc. mad­zag, rögzítő miatt. Egyes előadóter­mekben már a székek is egymáshoz vannak rögzítve. Lehet, hogy ez nem védekezés, mégis gyanús. Miért len­ne feltűnőbb egy széket, cipelő ember, mint az. aki egy piszkos törülközőt lobogtat? Különbén is. aki kicsnv.nr- ki a búréból az égőt, elviszi a postá­ról a vizes szivacsot, amellyel a TSé- lyege) kell megnedvesíteni, vagy le­emeli a szemeteskuka fedőjét — miéri ne vihetné e! akár a szónoki emel­vényt? Az még nincs leláncolva. Láncocskák. madzagok, rögzítők. Ez az egyetlen hatásos módszer. És még valami: a használati tárgyakat olyan­ra keli cserélni, ami leláncol ható. Üvegpohár helyett füles bögre, aszta­li hamutartó helyett talapzaton ne- hézkedő kisebbfajta mosódézsa, fo­lyós toll helyett lecsavarozolt li’.itatar- tó asztallábhoz spárgázott lúd tollal. Ugye, milyen szép lesz ígv ? ... (orosz) fl/efíünk szórakozás, nekik megélhetés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom