Észak-Magyarország, 1972. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-25 / 278. szám
1972. nov. 25., szombat 2SZAK-MAGYAR0RSZÄG 5 Az elmúlt években sok panaszra adott okot megyénkben — de az ország egyéb területein is — az állami sütőipari nagyüzemek minőségi és mennyiségi termelése, különös tekintettel a szállítás problémáira. A Miskolcon sütött kenyér vagy pékáru néha, különösen télen csak délután érkezett meg egyik, vagy másik távoli településre, s a szállítás nehézségei nemcsak a vásárlóknak, hanem a vállalatnak is sok kellemetlenséget okoztak. A megyei tanács 1.970-ben pályázatot írt ki, amelyben bizonyos feltételek esetén állami támogatással építhető sütőipari kisüzemek létrehozására lehetett pályázni. Termelőszövetkezetek és áfész-ek reagálását várták, s a feltételek között első helyen szerepelt a „fehér foltok” jobb ellátása. A beérkezett pályamunkákat a vb elbírálta, s a javaslatok alapján az elmúlt évben hót szövetkezeti sütőüzem épült, ezek napi kapacitása összesen 26,8 tonna. Ebben az évben öt üzem épül, 1974-ben pedig három. Nem kétséges, hogy a szövetkezeti péküzemek a lakosság érdekeit szolgálják. Az is nyilvánvaló, hogy az üzemeltető szövetkezet sem jár rosszul anyagi szempontból. Az állami sütőipari vállalat megszabadult néhány megoldhatatlannak tűnő problémától, de elvesztette monopol helyzetét. A kézi munkát felhasználó üzemek termékének közismerten jó a minősége, és a szállítást is gördülékenyen tudják megoldani. A kisüzem és a nagyüzem „csatájában’ többet dicsért kisüzem, a kézi munka s a minőségileg jobb termék elismerése mellett szeretnénk, ha a Misiiről con épülő kenyérgyár hamarosan megkezdené a termelést. A gyárban modern technológiai eljárásokkal dolgoznak majd, az egész munkafolyamatot gépesítik, tehát ismét fennáll az esetleges minőségromlás veszélye. Viszont a kisüzemek nem a megyét, hanem még városunkat sem tudnák ellátni, kapacitásuk — éppen a kézi- munka miatt — viszonylag alacsony. A konkur- rencia viszont feltétlenül ösztönzően halott az állami vállalatra. Az állami támogatóssal épülő péküzemek feltétlenül pozitív szerepet játszanak a M iskolci ól távol eső területek ellátásában. Dicséretes, sőt, követendő az a módszer, ————————ni Egvéves a Fabulon krém ” J Jött és sikert aratott Egyre intenzívebbé válik világszerte a kozmetikumok kutatása. Vegyészek, gyógyszerészek sokasága dolgozik nap mint nap azon, hogy egy új hatóanyagot találjon, vagy az ismert anyagokból olyan kozmetikai szert állítson elő, amelynek hatása hatványozott. Hosszú kutatómunka eredménye a kitűnő magyar kozmetikum, az egy évvel ezelőtt megjelent Fabulon krém is. Ez a krém olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amely többféle jó kozmetikai szer előnyeit összesíti magában, sőt még ennél is többet „tud”. A Fabulon krémnek használata révén biztosított a bőr ideális nedvességtartalma, rugalmassága, simasága, apoltsága. Ma már többféle Fabulon-készítmény kapható az üzletekben, ezekről külön- külön kell szólnunk. De vessünk előbb egy pillantást a Fabulon krém be- i'obbanása óta eltelt egy esztendőre! Emlékszünk még: megjelenése valóságos kozmetikai forradalmat idézett elő. Olyannyira forradalmat, hogy a boltok első szállítmányai azonnal elfogytak, s volt bizony olyan időszak is, amikor hiába is kerestük a már kipróbált készítményt. El kellett telnie egy időnek ahhoz, hogy a gyártók fölzárkózzanak a nagy kereslethez. Ma már nincs ellátási zavar, megyénk minden illatszerboltjában kaphatók a Fabulon krémek, s időnként egy-egy új terméknek is örülhetünk. A krémet a napozó, a napozót a kéz- és testápoló követte. s éppen ebben az időben kelt szárnyra egy újabb Fabulon gyártásának híre, amely állítólag a fogkrémek skáláját gazdagítja majd. De addig is ejtsünk néhány szót a meglévőkről. A Fabulon nappali krém kétféle változatban, zsíros és száraz bőrűeknek készül. Zsíros bőrűek az enyhén zsíros, magas víztartalmú krémet használják, amelyet gyors felszívódása tesz kellemessé. A készítményben levő fertőtlenítő hatású klorofillin és a gyulladásgátló tonistrin biztosítja a bőr rugalmasságát, frisseségét. Igen jó alapozó. Elősegíti a púder egyenletes tapadását. A zsíros bőrűeknek készült Fabulon krémet piros csíkkal jelzik a csomagon. Száraz, vagy normálbőrűek a kék csíkkal jelzett csomagot vásárolják. B—12-es vitamint, pnathenolt és tonistrint tartalmaz, amelyek ellenállóvá teszik a bőrt az ernyedéssel, a ráncképződéssel szemben. A Fabulon kéz- és testápoló a többi készítménynél is korszerűbbnek mondható. Rendeltetése • jóvoltából érdemli meg a rangelsőt. A kéz- és testápoló ugyanis azon kevés készítmények közé tartozik, amelyek az egész testfelületet ápolják, s ezáltal nagy szolgálatot tesznek az egészségnek. A bőr legfelső rétege ugyanis állandóan hámlik: elhalnak és újratermelődnek sejtjei. De sajnos elérkezik egy idő, amikor a regenerálódás nem következik már be. A bőr felületét védő zsiradékréteg eltűnik, s vizet is veszít a bőr. Ilyenkor valamilyen úton-módon pótolni kell ezeket. Ugyanez a helyzet egyébként a szappanos, melegvizes fürdés után is. A bőr optimális fiziológiás állapotát a kísérletek eredményei szerint a Fabulon kéz- és testápoló képes biztosítani. Nők és” férfiak egyaránt használják. A sárgára színezett anyag — illata miatt — a férfiaknak az ideális, a kék színű a nők kellemes testápolószere. A sok jóíulajdonságon kívül nem szabad megfeledkeznünk e készítmények ízléses, dekoratív csomagolásáról sem. S arról, hogy a kellemes, diszkrét illatokat francia parfőmök keverékéből nyeri a Fabulon-esalád vala- mennyi tagja. —X— ahogyan a szállítást .önállóan megoldották — bár itt ismét óriási szerepe van a lás mennyiségnek. Néhány kereskedelmi kérdés még most sem tisztázott ugyan — mint például, hogy a községi pék- üzemből hová, milyen körzeten belül szállítható kenyér —, és olyan eset is előfordult, hogy egy-két tsz visszaélt az állami támogatás lehetőségével. A szélsőséges esetektől eltekintve azonban mégis az a lényeg, hogy az ötéves terv során felépülő sütőüzemek ebben az évben 17,6 tonna, 1974-ben pedig újabb 12,8 tonna napi tenne- ! léssel javítják a megye ke- nyérellátásót. (orosz) 1 Ügyes emberek. Késégtele- nül ügyesek és sok mindent tudnak a faluról. Például azt, hogy ilyentájt, ősz végén, tél elején kevesebb a munka a határban, mint mondjuk az aratás idején, vagy az őszi betakarításkor. Eme fontos tudás birtokában manapság . még gyakrabban jelennek meg a falu házai között, mint a korábbi hónapokban. Kevesebb a földeken a munka, ott- ■ hon találhatók a háziak. A háziak, akik egy kis szerencsével talán megengedik, hogy körülnézzen a pitvarban, vagy a pajtában, netán a padláson, minden ltincsek rejtekhelyén. Hátha akad valami! Hátha! Igen, mintha manapság újra megszaporodtak volna az ügyeskedő emberek, a „műpártolók”, a népművészet igaz barátai”, akik nem átallják sok-sok kilométeren zöty- kölődtetni kocsijukat, hogy felkeressék a legtávolabbi falvakat is mázas korsóért, cseréptányérért. És persze, sok minden másért is. Vajköpű- ért, halász-szerszámért, a kender megmunkálásának eszközeiért, vágy, amit találnak. Alkudoznak a házi áldásra, a régi bölcsőre, az asztalon pihenő, tehát használatban levő, sallangos dohányzacskóra, a falra akasztott pipatóriumra, a kredencben levő levesestálra. Fura embereket hozott magával a divathóbort. Akik eddig azt hitték, hogy a mángorlófán terem a pöszméte, ‘ most hirtelen felfedezik a népművészetet, ügyannyira, hogy már nem is igen tudnának meglenni nélküle. Mily szép, egyszerű, nemes vonalak! Hát ez igen! Ez aztán igen. Ez a művészet! Itt van a szemünk előtt! Hát csak tessék megnézni! Persze, mindezt már nem a faluban mondják a népművészet lelőhelyén, hanem a városban, a lakáson a leendő vevőnek. Mert azért mégis meg lehet válni a mázas korsóktól, a lakodalmas fazekaktól, a máktörőktől, csak legyen, aki még több pénzt ad érte. Lehetőleg minél többet:, hiszen ugye a benzinköltség, az utánajárás, a fáradozás, a megkeresés, a felkutatás stb. nem kívánható ingyen. Az üzlet az üzlet persze, nincs mit csodálkozni. De hogyan is láthatná a falu egy- egy valóban csodálatos — vagy nem is annyira csodálatos — tárgyát szépnek az az ember, akinek egyébként semmiféle érzelmi kötődése nincs hozzá? Mitől is láthatná szépnek? Legföljebb diA magyarországi üzemek többféle alkatrészt készítenek a Togliattiban levő Zsiguli Gépkocsigyárnak. A Mechanikai Mérőműszerek Gyára évente háromszázezer darab komplett műszerfalat szállít. November hónapban Iccriil szállításra a iéimiliiomodik műszerfal. A képen: a kész műszerfalak végellenőrzése. CArel)R| és a felsőbb OUISUIH szervek kifürkészhetetlen jóvoltából csaknem három hetet töltöttem Bergengóciában hivatalos kiküldetésben. Hogy minél szakavatottabban nézzek leörül, elutazásom előtt húsz napon át belemerültem a Ber- gengóciáról írt tanulmányokba, könyvekbe. Buzgalmamnak köszönhetően úgy jár- tam-keltem az egzotikus országban, hogy sok minden ismerősként mosolygott, vagy éppen vicsorított rám. Persze, még senki által le nem írt élmények is hozzá- ragasztódtak ismereteimhez, végül gazdag tapasztalatok - ! kai megpakolva tértem haza. Ha ezek netán megkövültek I volna, egy hajórakomány is kitelne belőlük. A honfiúi kötelességérzettől indíttatva, no meg azért, j mert embertársaimhoz hasonlóan közlékeny természe- j tű lény vagyok, elhatároztam, hogy aki a társaságomba kerül, elmesélem neki a ber- gengóciai látottakat-hallotta- lcat. Mindjárt a megérkezésemet követő napon felkeresett egy kedves barátom feleségével, s még jóformán ki sem ! pihegték magukat, az asz- ! szonyka máris úgy izgett- mozgott a fotelban, ahogy ! rendkívüli izgalmat okozó dolgok előtti hevületében teszi az átlaghalandó. — Juj, bizonyára nagyon izgi lesz! — mondta a bájos teremtés, s szinte parancsoló- an hozzátette: — De ne hallgasson el ám semmit! Mint aki hosszútávú úszásra készül, mély lélegzetet vettem, s agyamban a pillanat tört része alatt rendbe sorakoztattam élményeimet, hogy egymás nyomában ruk- koltassam elő mindegyiket. Am, még a képzeletbeli rajtkőre sem léptem, ismét megszólalt az asszonyka: — Ugye, ott is nagy volt a íorróság, mint Unguribungu- riban, ahol tíz éve nászúton voltam a férjecskémmel? Ö, ha tudná, mennyit szenvedtünk még éjszakánként is. Nem ért semmit a szállodaszobánk ventillátora, csak zúgott, de nem volt képes felfrissíteni a levegőt. És az a sok ronda csúszó-mászó! És az a bűz! És nappal az a szűnni nem akaró rikácsolás! Az első félóra után úgy éreztem magam, mint az úszó, aki elől óriásszivattyúk- kal kiszippantották a medence vizét. A második félóra után elhagyottan kuporogtam ama bizonyos rajtkő mellett, és hangtalanul zokogtam. A harmadik félóra végére más sportágat választottam, ökölvívóként ringbe léptem, s nem éreztem semmit, mert az első összecsapásnál kiütöttek. A negyedik félóra végén még mindig a barátom felesége beszélt: — Tudja, az egészben az volt a rettenetes ... De már nem figyeltem oda, mert féltem, hogy rettenetesen felüvöltök. Az ötödik félóra után megszólalt a férj: — Szivecském, későre jár, menjünk haza. — Ó, persze, jé, már tizenegy óra ... De legközelebb elmeséli, ugye kedves, mi történt magával Bergengóciában. Pápá!... Mául a n valami ügyben !V1 it Sild fi felkerestem az egyik vállalat igazgatóját. Még hozzá sem fogtam jövetelem céljának ismertetéséhez, amikor méltóságteljesen rám dörrent: — Hallom, volt Bergengóciában. Mesélje el. mit látott ott.! No, végre! Egy ember, s nem is akárki, aki lehetővé teszi, hogy kielégíthessem közlési vágyamat. — Ott nem volt egy kis csetepaté? — kérdezte az igazgató, s meg sem várva válaszomat, folytatta: — Amikor kinn jártam Lungabun- gában üzletet: kötni, csaknem otthagytam a fogamat. Képzelje, egy gerilla-csoport gép- pisztolytüzet zúdított a szállodára, amelyben laktam. Két óra hosszat hason feküdtem a padlón, a sarokban, mert voltam én frontkatona is, tudom mit kell ilyenkor csinálni. S mert két óra múlva sem kelt fel, illetve fejezte be a sortüzet követő 120 perc alatt támadt érzéseinek ecsetelését, feltűnően karórámra néztem, s ügyem említése nélkül elköszöntem. — Legközelebb majd mesélje el, mi a politikai helyzet Bergengóciában. De a nőket se hagyja ki — paskolta meg húsos tenyerével lapockámat, már az ajtóban az igazgató... Kezdtem már lemondani az élménybeszámolás szándékáról, amikor tisztelgő látogatást tettem néhány évvel ezelőtti munkahelyemen, egy másik városban. Incike, egy- kori üdvöskénk a nyakamba ugrott, megcsókolta mind a két orcámat, s hangos szóval bemutatott a helyiségben tartózkodó három kolleginá- jának: — Tíz napja jött meg Bervatból megtartja. Méginkább: kereskedik vele. Fel-feltűn- nek mostanában is ezek az emberek a községekben. Gyűjtenek, gyűjtögetnek, „urambátyám”, „nénémasz- szony”, „száz forint”, rámenősek, kierőszakolnak valamit a nagyobb haszon reményében. Lehet, hogy télen még többen jönnek majd. Addigra viszont mindenütt rendbe kellene hozni a hely- történeti múzeumokat. Már ahol vannak. Elég szép számban vannak már. És nagyon érdekes, értékes anyaggal. Aki volt benn ilyen kis múzeumban, elcsodálkozhat: mennyi minden előkerülhet egy faluból! Szóval, rendbe kellene tenni mindenütt ezeket a kis múzeumokat. Kitakarítani, befűteni, elrendezni, biztonságosan rögzíteni a tárgyakat, — ha lehet — és elvezetni oda minden, messziről érkezeit „műpártolót”, a népművészet minden igaz barátját, lelkes hívét: hadd örüljön. Nézze meg a múzeumot. és örüljön a szépen üsz- szegyűjtött. elrendezeti anyagnak. Korsóknak, tányéroknak, gerebeneknek, szát- váknak, gombolyitóknak, koma tálaknak, csizmahúzók - nak, tűzkutyáknak, falióráknak, tulipános ládáknak, hiszen annyi minden összegyűlik egy falumúzeumban! Mutassák meg, igen, a gyűjtőknek, a népművészet lelkes híveinek mindezt, hadd örüljenek. Bizonyára sokan felkeresik közülük majd most, a téli hónapokban is a községeket, a távoli falvakat. Hiszen azt is tudják a faluról, hogy ilyentájt az emberek már nem dolgoznak a földeken ... Priska Tibor gengóciából — dicsekedett velem, s korábbi szokásához híven már fenn is ült az asztalon. kezével átkulcsolta térdeit, és megállás nélkül pergette a szót: — Téged nem martak össze a szúnyogok? Jaj, le, Kázmérral, a férjemmel tavalyelőtt jártam Man- gulanguban, ő amolyan cserelátogatáson volt. de egy kis ráfizetéssel engem is magával vihetett, hát nem felejtem el soha, ahogy kitetováltak bennünket a szúnyogok... És folytatta — de csak negyedórán át, mert hirtelen feleszméltem, s harsányan félbeszakítottam: — Bocsáss meg, rohannom kell a vonathoz — pedig csak két nap múlva utaztam haza. — Ha megint erre jársz, feltétlenül meséld el, vannak-e szúnyogok Bergengóciában — kiáltotta utánam ... Ha néhány hét alatt huszonötször nem jártam úgy, ahogy az előbbi három esetben, akkor egyszer sem. A Bergengóciából való hazatértem után hat hónapra már letagadtam, hogy valaha is jártam ott. Általában azt szoktam füllenteni, hogy bizonyára összetévesztenek az unokafivéreimmel, akit ugyanúgy hívnak, mint engem. (Aki egyébként nem is létezik.) A/ Utóbbi betekben 1 , y azonban ismét birizgálni kezd a kötelességérzet. hogy meséljem el bergengóciai élményeimet. S már ki is fundáltam ennek módját. Ha valakiről megtudom, hogy megérkezett egy egzotikus országból, felkeresem, s megkérem: beszéljen az ottani állapotokról. Ám, mielőtt hozzáfogna, nem engedem szóhoz jutni, s töviről hegyire ehrtesélem neki, mit láttam Béígengóciá-r ban. Tarján István Jegyzetek a iáinkéi Sző vetkezeti sütőüzemek A jobb kenyérellátásért Megjöttem Bergengóciából
