Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

1972. október 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ALMASZÜRET AZ UTOLSÖ előtti csoport volt almaszüretelésen ezen a héten a Nagymiskolci Álla­mi Gazdaság felsözsolcai gyümölcsösében. A diákok szeptember 4-től már több mint 130 vagon almát szed­tek le. Ottjárlunkkor a mis­kolci Kereskedelmi Szakkö­zépiskola diákjai „szállták” meg a gyümölcsöst. Kivo­nult az egész iskola, mint­egy hatszáz tanuló. Napsütéses, de szélviharos nap Van. A hatalmas almás­kert elején irodaház, előtte ládák sokasága, amelyekbe szorgalmas, begyakorlott ke­zek csomagolják a már sze­lektált almákat. Beljebb, a fák között innen is, onnan is hallatszik a fiatalok han­gos nevetése, kiáltozása, be­szélgetése. Az egyik csoport­nál táskarádió szól, a má­siknál egy kislány tort ép­pen élménybeszámolót. Az egyik, hosszú gyü­mölcsfasor elején egy cso­port fiatal lány. Ládákon ülnek, beszélgetnek, válogat­ják a leszedett almákat. — Ezeket exportra viszik! — mondja egyikük. — Va­jon kinek a kezébe kerül majd? — töpreng hangosan. — Ezt jobb válogatni — folytatja —, könnyebb mun­ka, mint a iáról leszedni. — Persze, ilyen szeles idő­ben jobban járnak a szedők — veszi át a szót egy má­sik kislány —, mert állan­dóan mozognak, nem fáznak. De nem vészes, hiszen fel­váltva végezzük a munkát, s holnap mi leszünk a sze­dők. — Mattol meddig dolgoz­nak? . — Reggel nyolcra hoz ki bennünket az autóbusz, dél­után fél ' három körül visz be a városba. Egész héten itt dolgozunk. Mindenesetre jobb, mint iskolába járni. A másik sor elején öt-hat láda van egymás tetején. Az almák között fehér cédulá­kon különböző számok. — Mit jelentenek ezek a jelzések? — Egyrészt a leszedés ide­jét, másrészt pedig az al­mák osztályozását. Az egyik hazai, a másik külföldi piac­ra megy. — Hányán dolgoznak egy brigádban? — Hat-hét tagú brigádo­kat szerveztünk. A rossz idő ellenére egészen jól megy a munka, hiszen naponta, a szedési módtól függően 500— 1000 mázsa almát szedünk le. Természetesen ez az egész kollektíva munkájának ered­ménye. Beljebb a sorban, három fát „megszálltak” a diákok. ; !- ,-vf P| : . . . . • á . >.v'V k' Egyik ládát a másik után töltik meg a fürge kezek a ro­pogós, piros almával Szépen csomagolt, nagyság és minőség szerint kiválogatott almák kerülnek bele a ládába öt-hat fiú ide-oda járkál a ládákkal. —• Mozgás, mozgás! Sza­porábban ! — biztatják tár­saik a fáról a ládavivőket. — Könnyű nektek onnan, a fáról beszélni! — válaszol az egyik. — Cipelnéd csak te ezt a ládát! — Nyugi, holnap már én cipekedem. — Mi a jobb? Szedni az almát, vagy válogatni? — Enni! — kiabál a sor végéről egy fiú, akinek ép­pen egy hatalmas piros al- ína van a kezében. Jóízű fa­latot harap ki belőle. TEHERAUTÓ érkezik. Pil­lanatok alatt eltűnik a sok láda a földről. Még messzi­ről is piroslik a távozó te­herautó teteje az almaren­getegtől. Fotó: Szabados Oyörgy Szöveg: Monos Márta A hegyen levő fák csú­csai fényleni kezde­nek, megvilágosodik a hegy orma, később a torony teteje, néhány perc múltán az utca fái. a háztetők, az ablakok. Felkelt a nap. Ügy, ahogyan illő. Most, október elején, hat óra tájban. Az égről szedelőzködnek a reg­geli felhők, eltűnnek vala­hol a hegy mögött. Lenn, a fák árnyékában kevéske harmat csillog, a bokron ke­rek pókháló szárad. Tiszta, könnyű kékség borul a falu fölé, messze hegyeket is lát­tató, őszi kékség. Ez is így illő október elején. Régóta nem lehet már hinni az időnek, valahogy összekeveredett minden. Né­hány hete is, szeptember vé­gén égzengéssel, villámlással kerekedett zivatar, zivatar amely inkább nyár elejére való. Ugyanazon a napon a Bükkben hó esett. Az el­múlt hetekben pedig tél ele­ji hidegben dideregtünk, az erős szél szürke felhőket hor­dott össze mindenünnen. De most időben felkelt a nap, tiszta égből fényezi a falut. És a falu mozdul is. Em­berek jönnek-mennek, in­dulnak a földekre. Mert sok még a tennivaló. A cukor­répa nagyobb része még kinn van, törni kell a ku­koricát is, betakarítani a napraforgót és szántani-vet- ni. Mert tudvalévő, hogy a „muszáj” nagy úr, de az idő talán még nagyobb. Amikor engedi, akkor lehet menni a földekre. Nem lenne jő elkiabálni, de a november végéhez, de­cember elejéhez való idő mintha visszahúzódott volna. Mintha észre vélte volna: mégsem mast van a helye a szürke felhőknek, a hideg szeleknek, a hó érkeztének, a nyári zivataroknak. A be­takarítás miatt sem, az érle­lés miatt sem. Napsütésnek, tiszta égnek win az ideje, kellete a szőlőföldeken is. Kevés még a cukorfok, pe­dig közeleg Simon—Júda napja, az igazi szüret kezde­te. Hátha javul még, hátha melegszik még! Nagykabátban, téli hol­mikba öltözötten indultak reggelente az emberek a föl­dekre. Nem is igen tették le a nagykabátot munka köz­ben sem. Néhány napja már leteszik. A tyúkok sem gub­basztanak már napközben, felborzolt tollal, fázósan a szélvédett helyeken. Mintha a szállítógépek is könnyedeb­ben, magabiztosabban mo­zognának a határban. Job­ban is telnek. Valahogy a kukoricaesövek is sárgábbak, a napraforgók is tömötteb- bek, a szőlőfürtök is bizako­dóbbak. Láthatóan megele­venedett a határ, készsége­sebb, határozottabb a moz­gás. Érettebbek, egészsége­sebbek a színek. ] előlien kelt fel a nap. Nem zivatar után, nem hófelhők mögül. Tisz­tán, szépen világít. Ügy, aho­gyan az helyénvaló október­ben. Priska Tibor 10 ezer tonna acél A magyar vaskohászatban egyedülálló teljesítmény el­érésére törekednek az ózdi martinászok. Elhatározták, hogy városuk fennállása 700. évfordulójának eszten­dejében az acélmű nyolc Mäerz típusú olvasztókemen­céjéből az év végéig kereken 1 millió tonna acélt csapol­nak, 30 ezer tonnával többet, mint amennyit tervük - előír. A nem mindennapi vállalás teljesítéséért mintegy 100 szocialista brigád versenyez. A technológiai fegyelem szi­gorú betartása mellett nagy gondot fordítanak a prog­ramszerűség ás az ütemesség javítására. Ennek szolgálatá­ban, a műszakiakkal együtt­működve meggyorsították a kemencék átépítését, s a ter­melést úgy szervezték meg, hogy egy-egy kemencéből — a két átépítés közötti időben — átlag 55Q adag acélt csa­poljanak Az acélmű háromnegyed­évi munkáját tegnap, pénte­ken értékelték. Megállapítot­ták. hogy a martinászok 9700 tonna acélt gyártottak 9 hónap alatt, időarányos ter­vükön felül. Mivel a kemen­cék nagyobb részénél az ese­dékes karbantartásokat és felújításokat már elvégezték, minden remény megvan rá, hogy az év végére elérik a bűvös egymillió tonna acél- mennyiséget A talajzsaroló halála a buszmogálló- ban sokan ál­lunk, Á viharos, őszi szél egykupacba tereli az embe­reket. Mindenki arról az akácfáról beszél, amely nem is olyan régen virágot hozott másodszor is az idén, s amelynek lombkoronája most a földet éri. — Elbánt vele éjszaka az erős szél — mondja a nyug­díjas bányász, aki gazdája is. meg nem is a fának, hi­szen kertje peremén nőtt föl a fa, de nem ő ültette. — Csak az éjszaka történ­hetett — bólint rá a szom­széd ház öregasszonya —, mert tegnap még nem volt semmi baja. — Kár érte — szól közbe egy aktatáskás fiatalember, aki mióta itt áll, már a má­sodik cigarettára gyújt. — Kár — mondja az öreg­asszony. — Még fiatal volt. Élhetett volna még. 'hilamennyien a fát néz­zük. amely — mint valami ''nlűt«sun sebzett óriásmadár — lombkoronájával. szár­nyaival verdesi maga alatt, •az erős szélben a földet. — Sajnálom — mondja a nyugdíjas bányász. — Jó fa az akác. Sok mindenre jó. A bányában is sokat dolgoz­tunk vele. De jó szerszám- nyélnek. szőlőkarónak is ... — Gyógyító fa — folytat­ja a gondolatot az öregasz- szony. — Teát ad és mézet... — Talajzsaroló — szól hir­telen és a többieknél hango­sabban a nyugdíjas tanító. Mindenki a magas, csontos arcú kefehajú, nagy tekin­télyű tanáremberre néz. — Az, talajzsaroló — is­métli meg a tanító. — Ne csodálkazzanak, mert az akácfát a tudományos iro­dalomban valóban talajzsa­rolónak hívják. A laza ho­moktalajokat kedveli, azt a földet, amelynek jó a víz- gazdálkodása, de megterem másutt; is. akárhol, még agyagos talajon is. Ennek a fának története van. Mesz- sz.iről és régen jött ide. Több száz éve, a tengerentúlról... Megérkezik “ Zt Aki tolakodik. felfér. Néhá- nyan lemaradunk. Nézzük egymást, és szinte szégyen­kezünk, mert aki lemaradt, az ügyetlennek számít. . — Még hogy talajzsaroló — zsörtölődik a nyugdíjas bá­nyász, mintha észre sem vette volna, hogy közben megérkezett, és elment nél­küle az az autóbusz, amely­re több mint negyedórát várt az erős szélben. — Mitől lenne ez talajzsaroló? — néz ránk és látszik rajta, hogy megsértődött. — Higgyék el, kérem, hogy ez egy nagyon jó fa. Igaz, nem én ültettem, úgy nőtt magától, ide, a ker­tem szélébe, szinte észrevét­lenül. De én gondoztam. És most sajnálom, hogy meg­halt ... így mondja, bog}’ meg­halt. — És kérem, mintha csak érezte volna, hogy nem so­káig fog élni — folytatja az öreg. — Sietett az élettel. Az idén másodszor is kivi­rágzóit, láthatta mindenki. Akármit is mond a tanító úr. ez a fa nem volt zsa­roló. Emlékszem. egyszer gyerekkoromban apámmal hosszú útra indultunk. Me­zítelen talpunkat perzselte az út pora, amelyből még a fo­gunk közé is jutott. Annyira szomjas voltam, hogy még el is sírtam magam. Pedig tud­tam, hogy akkor nem volt szabad sírnom, mert az út, amit a hátunk mögött hagy­tunk, és ami előttünk állt, nagyon hosszú volt. És ak­kor megálltunk. Az átszeli, poros levelű akácfáról apám leszakított; egy ágat;. A fehér színű virágfürfcöt úgy ettük, mint a szőlőt. Jó volt éhség és szomjúság ellen. És még a méz édességét is éreztem benne... Erősen fúj a szél, és mi néhányan ott állunk a meg­állóban, hallgatjuk az öre­get, nézzük a derékba tört akácfát. — Még hogy zsörtölődik az öreg. — Jó fa ez, kérem, szép fa ez, hasz­nos fa ez. Nem js tüzelem el. Ott fűrészelem el majd a de­rekánál, ahol elbánt vele a vihar. A levágott törzsből Pedig faragok valamit, vala­mi szépet, vágj' hasznosat, hogy sokáig éljen. És még az is lehet, hogy a gyökéren hagyott törzsből-tuskóból jö­vőre új élet sarjad ... Oravec János A Volán ajánlatai rr Őszi, téli utazások Hűvös szél fúj az utakon. Már az ősz tépi a fákat. Ré­gen vége van a nyári uta­zásoknak, ám, ősszel és tél­ben is sok ajánlata van a Volán miskolci Utazási Iro­dájának. A rövidebb belföldi utak között olyanok is akad­nak, amelyek Borsod-Ahaúj- Zemplén megyén belül viszik az utasokat. Gyógyhelyre visz az úl Autóbuszok indulnak — egynapos utakra — zempléni körútra, Mezőkövesdre. Ol­csók ezek a. megyét megis­merő utak. Aggtelekre 73 fo­rint a kirándulás ebéddel együtt. A részvevő baran­golhat a jósvafői Béke-bar­langban, amelyet az Egész­ségügyi Minisztérium hivata­losan is gyógybarlangmk minősített. Ugyanilyen olcsó — mind­össze 65 forint — a mező­kövesdi út, amely nemcsak a Matyófölddel ismerteti meg az odalátogatót, hanem a Zsóri-fürdővel is. Persze nemcsak megj’énk határain belülre indít a Vo­lán egynapos utazásokat. 72 forintért Egerbe, 79-ért; Sá­rospatakra, Tokajba, 92-ért Debrecenbe, 109 forintért pe­dig Debrecen—Hajdúszo­boszlóra juthat el az uta­zást. fürdést. kirándulást kedvelő. Akik például a jó bort szeretik, azoknak az eg­ri utazás csak 17 forinttal jelent többet, borkóstolással egybekötve. Indulnak Volán-buszok Bu­dapestre is. A centenáriumi ünnepségsorozat sok szép és érdekes programmal kecseg­tet. Az egy-, két-, három­napos utak 145 forinttól 400 forintig vehetők igénj'be. Nemcsak nevezetes helyeket láthatnak az utazók, hanem szórakozhatnak is. többek között az újjáalakított Emke- bárban. Kellő jelentkezés esetén havonta többször is megismétlik az eddig felso­rolt utazásokat. Küllőidre — o csőt. A rövidebb utaknál ma­radva. gazdag a választék külföldi utakban is. Egyna­pos nagyváradi kiruccanás például mindössze 180 fo­rint. Olcsó a háromnapos csehszlovák—lengyel utazás is — 530 forint —. amely­nek részvevői láthatják Kas­sát, Eperjest, a Magas-Tál - rát és egynapos Zakopanéi túra után Rozsnyón keresz­tül térnek haza. Ugyancsak háromnapos az Ungvárra történő utazás (680 forint) és a Jugoszlávia! _jöt is, amely megismerteti a turistát Sza­badkával és Újvidékkel. Ez a bácskai utazas 860 forint. Természetesen hosszabb külföldi utazásokat is szer­vez a Volán. Október végén lesz például a tizenhárom napos moszkva—leningrádi utazás, amelyet repülővel és vonattal bonyolít, le az uta­zási iroda. 3680 forintba ke­rül. Egy, a fővárosból induló leningrádi kirándulás hét­napos lesz (az utazás repülő­gépen történik) 2600 forint­ért. S/ilveszlei c/zeu Moszkvában I, Már téliét jelentkezni a te­li utazásokra is. Ezek sláge­rei a sítúrák, egy-két hetes turnusokkal. Egy hét a Tát­rában körülbelül 600 forint. Kérésre síoktatást is bizto­sít a Volán. Idén is bő „kész­letből” válogathatnak azok, akik utazással kötik egybe a szilveszterezést. Kétnapos aggteleki, egri, debreceni és budapesti szilveszteri utazá­sok lesznek belföldön. Az utazás, szálloda, szilveszteri vacsora stb. 400—600 forint­ba kerül majd. Aki külföldön szeretné tölteni a szilvesztert, az is válogathat. Hétnapos szil­veszteri utazás lesz a Szov­jetunióba, 2650 forintért. Moszkvai szilveszterezés után Vlagyimirról és Szuszdallal is megismerkednek a magya­rok. Ugyanilyen időtartamú az NDK-út is. amelynek ven­dégei Drezdába és Msisssn- be is eljutnak, és a szil­vesztert Szász-Svájcban tölt­hetik. Legolcsóbb a külföldi szilveszterezés Krakkóig ni. a hatnapos utazás Zakopané­val kezdődik, és 2180 forint. Itazüsi kcdvcztiifin... A külföldi utaknál a Vo­lán nemcsak magyar. Iranern külföldi idegenvezetőt is biz­tosít. Az utazók szállockj el­helyezésben részesülnek, és a szocialista országokba in­duló utazások esetén napi 250 forintnyi költőpénzt vált­hatnak be. Az. autóbusszal lezajló utazások kényelmes, Ikarus 55-ösökket történnek, a Volán panoráma autóbu­sza is sok helyre eU'-MaUa a vendégeket. •Szép utakat szervez tehát a Volán ősszel és té’en is. Az. érdeklődőin 'i; ibűah'n felvilágosítással szolgál az utazási iroda, amely vá’lala- toknak. szövetkezete’-*»«!*. az­az csoportoknak utazási ked­vezményt is ad. i Jegyzetelt a faluból # NAPSÜTÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom