Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-13 / 242. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1972. október 13., péntek ——— Miskolc művészeti életének egyik oldala H a bármelyik, a művészeti élet iránt érdeklődő miskolci lakost felkeltik álmából, s a város művészeti életéről kérdezik, azonnal sorolni kezdi a másfél évszázados színházat, a szimfonikus zenekart, a zeneoktatási intézmé­nyeket, az országos rangú képzőművészeket, a kiállításokat stb. Ez a névtelen miskolci érdeklődve ült a képernyő elé szerdán, késő délután, hogy a Művészet Miskolcon című mű­sorból újra megismerje városa életének ezt az' arculatát. Kedve és érdeklődése még akkor sem csökkent, amikor a műsorfüzetből és a bemondó konferanszából kitűnt, hogy a sokféle művészeti élet közül csaic a képzőművészetről lesz szó. Máris megfogalmazódott a nézőben a várakozás; hogy most bepillantást nyer Feledy Gyula, Kunt Ernő, Lenkey Zoltán, Pető János, Lukovszky László, Tóth Imre, Vali Jó­zsef, Varga Miklós, Csabai Kálmán és mások műtermébe, megismerkedhet műhelygondjaikkal, emberi közelségbe hozza őket a kamera, megismeri tevékenységüket úgy, ahogy azok összességében a miskolci képzőművészeti élet legfontosabb összetevőjét, az alkotást, a művészeti munkát jelentik. Örömmel látta és hallotta, hogy a város tanácsának elnöke milyen meleg szavakkal szólt a város művészeti életéről és ajánlotta azt az ország tv-nézőinek figyelmébe. Ám a riport- összeállítás nem igazolta egészében a meleg bevezetőt. Pél­dául az ajánlott és nagy hírű grafikai biennale legfontosabb szereplőiről, a miskolci grafikusokról szó sem esett. Huszonöt percen át mit láttunk hát? ■ Csabai Kálmán festőművész beszélt a régi művésztelep múltjáról. (Mint alkotóművész, őt sem ismertük meg.) A vár­múzeum és galéria igazgatónője a vár egyik ublakmélyedé- sében ülve felolvasott egy bédekker-szöveget a két intéz­mény rendeltetéséről, létrehozásának körülményeiről, a ga­léria esetében dátumbeli tévedéssel. A város művészettörté­nésze elmondta, mint jött létre a képtár, mik a további ter­vek. A József Attila Klubkönyvtár kiállítási életéről nem esett szó, mert az más igazgatás alá tartozik. Láttuk a mű-' egyetemen Hincz Gyula és Domanovszky Endre munkáját, a vasasok szakkörét, egy műgyűjtő házaspárt ismerhettünk meg, valamint a Képcsarnok Vállalat nagyon kultúrált mű­kereskedelmi propagandáját láttuk-hallottuk, és az ország elé tárult egjdk gimnáziumunk nagy múltú politechnikai jel­legű, ízlésnevelő munkája, a szőnyegszövő-műhely. Végül a megyéből megismertünk három termelőszövetkezetet, ame­lyek egyazon művészt patronálják. Legvégül a riportertől, majd a Képzőművész Szövetség területi titkárától hallottuk, hogy ez alkalommal nem esett szó a művészeti élet más oldalairól, gondjairól, pedig lenne mit beszélni ezekről is. Aligha tévedünk, ha azt véljük: Miskolc képzőművészeti életét inkább az jelenti, ami hiányzott a képernyőről, mint­sem az, amit láttunk. Bocsánat a hasonlatért, de például a Diósgyőri Gépgyár életét is inkább a műhelycsarnokok, a ter­vező műtermek stb. jelentik, mint az árubemutatók és a ke­reskedelmi iroda. M iskolc képzőművészeti élete megérdemelné, hogy kö­zépszerű útikalauznál teljesebb képet adjunk róla, hogy'ne maradjanak ki ebből az életből á legfonto­sabbak: a művészek. Benedek Miklós Öt film Romániából A közelmúltban Romániá­ban járt magyar filmátvéle- li delegáció öt játékfilmet, valamint négy rövidfilmet vett át magyarországi for- galmazási-a. Az Üt a félho­mályba szerelmi történet. A Szent Teréz és az ördögök 1944-ben játszódik, az ellen­állás hőseiről szól. és bemu­tatja egy romantikus szere­lem születését is. Időszerű társadalmi jelenséget vá­lasztott témául a Hozomány. A Különleges brigád a he­gyekben és a tengeren két epizódból álló bűnügyi film, sok humorral és egy kevés iróniával. Jack London mű­ve alapján készült A tengeri farkas és A bosszú című kétrészes film, amelyet együtt vetítenek. A TIHANYI FAZEKASHÁZBAN Képzőművészeti körök regionális kiállítása Kazincbarcikán, az Egressy Béni Művelődési Központban vasárnap, október 15-én dél­előtt fél 13-kor nyitja meg Varga Gáborné, u megyei ta­nács elnökhelyettese a képző- művészeti körök regionális kiállítását. Nyolc megye — Békés, Borsod, Csongrád, Hajdú, Heves, Nógrád, Sza­bolcs és Szolnok — amatőr képzőművészeti köreinek tag­jai küldték cl legjobb alkotá­saikat erre a regionális ki­állításra, amely lehetőséget kínál arra is. hogy felmérjék a népművelés, az öntevé­keny művészeti mozgalmak irányítói, jelen pillanatban hogyan áll az amatőr képző­művészeti mozgalom. De a felmérésén túl ez a kiállítás ismét megerősíti a régi véle­ményt: a művészetnek van­nak kedvelői, s vannak — mindkét oldalon — amatőr és hivatásos művelői. A képzőművészeti körök regionális kiállításának meg­nyitóján több díj átadására is sor kerül majd. A nyolc megyéből érkezett alkotások legjelesebbjeit, a kiállított műveket október 30-ig te- ikinthetik meg az érdeklődők. Petőfi mohácsi szálláshelyi Baranya városaiban, fal­vaiban .is megkezdődtek az előkészületek Petőfi Sándor születése 150. évfordulójának méltó megünneplésére. Mo­hácson dombormű-emlék ­tábját helyeznek el azon az épületen, amely hajdan. Pe­tőfi szálláshelye volt. A dorhbonművet Schaár Erzsé­bet szobrászművész készíti. Baranyában ezenkívül több új utcát, teret neveznek el Petőfiről, Hímesházán szob­rot állítanak neki, a Jelen­kor című folyóirat pedig ün­nepi számot ad ki az évfor­duló alkalmából. Galéria Zircen Zircen a nagyközségi ta­nács. képgalériát alapított az egykori apátsági épületben. A november 7-én ünnepélye­sen átadásra kerülő képtárat a zirci születésű Béri Júlia csehszlováki ai. gráf i k usmű ­vész ajándékképeivel nyitják njeg. A' Bakony tl.00..eszten­dős kulturális központjában, az egykori ' apátsági épület „Erzsébet termében” a hu­szonegy ajándékkép mellett kap helyet R. Kiss Lenke veszprémi szobrászművész több kisplasztikája is. Csendesek a hajnalok Borisz Vasziljev szovjet író Csendesek a hajnalok című elbeszélésének színpadi változatát mind a Szovjet­unióban, mind nálunk isme- • rik. Nálunk az elmúlt évad­ban mutatta be Budapesten a Mikroszkóp Színpad. Most Sztanyiszlav Rosztockij két­részes filmet készít a törté­netből a Szovjetunióban, a Gorkij Filmstúdióban. A külső felvételek Karéliábam készülnek. A film ugyan fe­kete-fehérben készül, de a békés idők képei színesben jelennek meg benne. Hatezer bérlettulajdonos Hegyaljai tárlat Újhelyen A sátoraljaújhelyi művészeti hetek keretébe minden év őszén beillesztik a hegyaljai festők tárlatát. Az idén eltér a rendezés a szo­kásostól. Üj sorozat kezdeté­nek számít, hogy a tárlat a hegyaljai képzőművész cso­port egy tagjának átfogó megismertetésére törekszik s ;i pályatársak mintegy, kísérő művekkel szerepelnek mel­lette. Minden tárlat más és más alkotó munkásságát he­lyezi majd előtérbe. Most a névsor szerint el­ső Bertha Zoltán, sárospataki pedagógus festőművész ed­digi alkotói útját követjük nyomon a kiállítás képeit szemlélve. Bertha Zoltán az idestova két évtizede" össze­tartó hegyaljai képzőművész csoport egyik alapító tagja. Témái kezdettől az itteni táj és" a hegyaljai emberek. Meg­formálási módja indulásakor a pontos realizmus: a tanul­mányozott tájmotívum, em­beralak valósághű megjelení­tése. Alkata szerint Urai haj­lamú festő, ezt képeinek szín­világa érzékelteti. Mivel fő hivatása a tanárság, szükség- szerű a festői mértéktartása: nem vág bele erejét és ide­jét túlfeszítő feladatokba. Ko­rábbi képei közül azok a leg­sikerültebbek, amelyeken a téma és a festői alkat sze­rencsésen találkozik. Ilyen a Fehér út (Ciróka) című fest­mény, a Patak környéki he­gyek szelíd hullámvonalaival, a völgyi úttal, előtérbe egy magános fácskával — lilák, kékek, égett barnák és gyöngyházas színek harmó­niájával. A kép megejtő han­gulatával állítja meg a szem­lélőt. Ugyanennek a témá­nak őszi variációja a Kék út. vörössárga-kék színkombiná­cióival. A/ inabh keletü. ké,5ek egymásutánján a szemlélő pontosan követ­heti a festő stílusváltásait. Élőbb a természeti formák körvonalait lazítja fel Bertha Zoltán, s a színek-fények vál­nak elsődleges motívumokká, hogy új képi rendszert vá­lasszon közölnivalója kifeje­zésére. Ö is felfedezi magá­nak a modern képzőművésze­ti irányzatoknak egyik fő té­máját: a mikro-világot. A színes mikroszkópi metsze­tekre emlékeztető A nagy kérdőjel és a Metszetek cí­mű képein az élő sejtek for­mai elemeivel, felizzított szí­nekkel érzékelteti a modern ember nyugtalan, bonyolult belső világát. Korábbi témáit is újrafo­galmazza : a legjellemzőbbnek tartott "motívum kiemelésé­vel ábrázolja az ismert tá­jat — mint például a Sáros­patak című képén a vár sti­lizált motívumával, vagy a Tűz a hegyen című kompo­zícióján a már többször meg­festett Ciróka völgy válik absztrakt látomássá. Ebből az időszakból a har­mónia modern érzékeltetésé­vel hat a Kút című kompo­zíció, kétféle nézőpontból áb­rázolt kepeieméivel: a jelké­pes kút mélységét éreztetik a felülről láttatott, egyre kiseb­bedé gyűrűk, míg előttük oldalnézetben látható egy klasszikus korsó körvonala, két ráhajló alalkkal. A kiállítás többi résztvevő­je közül Huszár István két kombinált technikájú, arany- feíkete-fehér színkompozíció- jú grafikával szerepel. La- votha Géza — aki elsősorban rézdomborításaival tűnt ki a korábbi tárlatokon — most kis méretű, színes tűz-zománc képkísérleteiből állít ki né­hányat, s két olajfestményt. Tenkács Tibor egy tokaji tájképpel, a tavaly elhunyt újhelyi festő, Korányi Ist­ván pedig egy színes pasztell csendélettel van jelen. A plasztikus művészetet Borsos István, encsi gimnáziumi igaz­gató képviseli, modern építő­anyagból, szilikátból faragott dekoratív hatású szobraival, s teraköttáival. A li í'íÜííf'íid megnyitóján KldSilldb dr> Dankó jm_ re, a debreceni Déry Múzeum igazgatója tartott előadást a hegyaljai képzőművészetről, beillesztve e tájat a hazai képzőművészet együttesébe. Zongora- és oboa-művekkel szerepeltek a megnyitón az újhelyi zeneiskola tanárai, Ujj Viktor Gózánc és Szat­mári György. B. .1. Általános iskolai ének-zenei nevelésűink, világ­szerte- elismert eredményein kívül egyre büszkébben em­legetjük, hogy az utóbbi években megkétszereződött az ifjúsági hangversenyek szá­ma. A Magyarországon el­adott h a n gversen y bérié lek hetvenhét százalékát az ifjú­ság vásárolja meg. Az ifjúsági hangversenyek megyénkben is egyre nép­szerűbbek, egyre nagyobb bázist teremtenek magúiknak. Ebben a tanévben Borsod­ban 18 helyen tartanak if­júsági hangversenyeket, s ehhez hozzá kell számíta­nunk a miskolci hangver­senysorozatokat. Egyelőre jobbára még csak az iskolá­sok vesznek részt a hang­versenyeken, bár — s ez va­lóban nagyon örvendetes — éppen Miskolcon, a Bartók Béla Művelődési Központ kí­vánságára a fiatal munkások számára is szeretnének hang­versenyeket rendezni. Az Országos Filharmónia hangversenyein — természe­tesen ezúttal csak az ifjúsági hangversenyekről szólunk — a megyében több mint 4400-an, Miskolcon pedig több mint 2000-en ismerked­hetnek rendszeresen, évi 4— 5 hangversenyen a komoly zenével. S hogy ez a komoly zene mennyire rangos, azt bizonyítják a hangversenyek szereplői. Ezeken az alkalma­kon hallhatták már a fiatalok Ágay Karolát, Szendrei Kar­per Lászlót, s idén hallani fogják Szabó Csilla és Kocsis Albert játékát. De ezeken a hangversenye­ken megismerkedhetnek a fiatalok a helyi művészek­kel is, hiszen a sorozatban közreműködik a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Mis­kolci Fúvósötös, a Miskolci Vonósnégyes, s több, itt élő művésztanár. MISKOLCON KÍVÜL a megye városaiban, kisebb-na- gyobb községeiben egyaránt szerveztek hangversenyeket. Tibolddaróeon csakúgy, mini Kazincbarcikán, Szerencsen, vagy Sárospatakon. S ami e hangversenyek. mellett szól, a zenei élménynyújtáson kívül az a zenei ismerétterjesztés. Mert nagyon jól bevált mód­szer lett, hogy a hangverse­nyeket „kommentálják”, ért­hetőbbé, áttekinthetőbbé te­szik a zenében kevésbé já­ratosak számára is. S jól be­vált módszer lett az is, hogy löbbé-ikevósbé mindig ugyan­az a személy magyarázza, is­merteti a hallottakat. így ugyanis áttekinthetőbb lesz a zenei ismeretanyag a hall­gatóság előtt. Mintegy hatezerre tehető azoknak a diákoknak száma, akik rendszeresen járnak az ifjúsági hangversenyekre. Ez nagyon jó dolog. Kevésbé érthető viszont az, amit Ka­lapos Ottó, az Országos Fil­harmónia miskolci kirendelt­ségének vezetője mondott: az a tapasztalat, hogy — tiszte­let a kivételnek — a peda­gógusok nem élnek a lehe­tőséggel. Jobbára csaj; az énektanár feladatává vált a hangversenyeken való rész­vétel. Pedig a pedagógusok számára díjtalan a belépés. S az érdektelenség még olyan­kor is érezhető, amikor vi­lágszerte ismert művészek mennek el a községekbe. S ezzel egy kicsit „rontják” a hangversenyek hitelét, s ön- magukét is. Arról nem is szólva, hogy az ön maguktól megtagadott zenei é'ménv el­vesztésével a tanulók neve­lésének egyik lehetőségét. ' vesztik cl. AZ IFJÚSÁGI hangverse.- nyek mind szélesebb körű el­terjedése. beépülése az isko­lai nevelés folyamatába — úgy véljük, senki előtt sem kétséges — fontos tényezője esztétikai nevelésünknek. Az önkéntesség elve alapján, de mind több fiatallal kell meg­szerettetnünk, mind több fia­tal számára keli hozzáfér­hetővé tennünk a művészt muzsikát, a komolv zenét S remélhetően egyre többen maradnak hűek hozzá közü­lük akkor is, amikor már ki­kerülnék az iskolák padiéi­ból. Csulorás Annamária MŰVÉSZEK NÉLKÜL? A hangversenyek és a fiatalok

Next

/
Oldalképek
Tartalom