Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
ÉSZAIC-MAGYARORSZAG 6 1972. október 1., vasárnap Emberöltőhöz képest örökkévalóság óta áll itt Mindig menedéket nyújt az évszázados fa Suhog a lomb. hoz verődnek a levelek. Csupa természetes neszből áll a csend, amelyben nagy- néha hintázva-libegve a napos-árnyas földre ereszkedik egy levél. Az ősz még csak megérintette itt a természetet. Hosszú, magas füvek hajladoznak a szélben. Süt a nap, egy tenyérnyi foltja odabenn játszik, ring az öreg hárs odvábán. Ülök és nézem az óriás törzset. A kéreg mély repedései, akár ráncok egy aggastyán arcán, testén ... Hány éves lehetsz, te öreg fa? Mióta tartod magad a hegyen, vagy tartod te a hegyet, roppant erős, görcsössé torzult gyökereiddel? Több fa nőtt egybe itt az idők folyamán. Háromszor ölelem át a roppant törzset és így sem érem át. Bebújok, nem is, belépek odvába. Kényelmes és világos idebenn, jobbra is kis „ablak” nyílik a törzsben fölfelé pedig az égie néz a rejtek. Megvédene széltől, vihartól az öreg fa. Oldalról nem is látszik csak az óriási törzs, az odú bejárata is csak egy irány- ból. ... A hárs körülvesz, körülölel, akár a bükki vadrezervátum csöndje. Valahol szarvasbikák bőgnek. Az őszi verőfény varázslatossá teszi a hegyet, végig a Lu- gavölgyet, amelyen Sály felől kapaszkodtunk fel ide az öreg fa miatt, amely évszázadok óta itt áll, szemlélve évszakok változását, az idő növését, múlását. Emberöltőhöz képest örökkévalóság óta áll itt a vén fa. ■ Korszakok jöttek és múltak. Átélt veszett fagyokat és perzselő hőséget. Enyhét adott, sohasem bántotta senki. Ki gallyát letörné, múltunkat bántaná, a szenvedéseket, önmagát. Aki a nevét véste bele bicskájával, az is csak hiúságból tette, hogy fennmaradjon. Igaz, fájdalmat okozott neki, de tudta, tisztelgés is ez a nagy öregnek, aki itt áll évszázadok óta, és vésők és szelíd csodálók bíznak abban, hogy még sokáig itt is fog állni. A mi népünk mindig jobban tisztelte és szerette a fákat, mint mások Európában. A franciák kerteket építettek, fákat nyírtak- nyirbáltak kénvükre-ked- vükre, amikor Rákóczi fejedelem még leveleit is így keltezte: „Datum sub tilia nostra Bajmocziensis”, azaz kel bajmóczi hársfánk alatt. Dél van. A mérhetetlen nyugalom, akár a fa koronája. fölöttem lebeg. Semmi sem olvasható a már vén fát jelölő táblán. Az e vidéken élők mégis tudják, hogy megvan még, akár a szél, a nap. Roppant törzsét az útról megpillantva az idegen is érzi, hogy történelmünk néma tanúja ez a hársfa. Nem tudja, hány éves. mióta viaskodik az életért. Talán senki sem tudja. Egy mellette álló, hozzá kénest fácskáról nontosan ismerik, hoev az 180 éves. Bizonnyal nemcsak kora miatt tiszteljük a famatuzsálemet. Olyasféle szimbólumot. látunk benne, mint amiről Jean Cocteau így írt: „A fa a szakadatlan viadalnak a példába, olyan mozgásé, amely magát öli As felséges életerejét a ha- —lenti.” A (AL névtelenek. De az ““ ember nevet ad szeretett: társainak, lónak, kutyának, úiabban autónak. Ezt az öreg fát „Pao- hárs”-nak híviák. A nénbit szerint a tatárok elől menekülve egy pap rejtőzött el odvábán. Szöveg: Nyitray Péter Kép: Mécs Ernő Kellemesen kellemetlen fordulat A környékbeli üdülőtelepen találkoztam egy budapesti barátommal. Késő délután volt, feleségével sétált a parkban. Elmondták, hogy a férj fővárosi vállalata bérel itt, az üdülőtelep egyik szállodájában két szobát a nyári idényben, ahová rendszeresen beutalja dolgozóit kéthetes üdülésre. Így jutottak most ők. ide, s egyelőre nagyon jól érzik magukat. Délelőtt érkeztek, kellemes a környezet, jó a szállás, nagyot sétáltak, jót ebédeltek, utána szundiztak egy kicsit, majd újra sétáltak a parkban. Ekkor találkoztunk és ellelkendezték, hogy kellemes két hétnek néznek elébe. Néhány nap múlva ismét találkoztunk. Mindkettőjük szeme karikás volt, és kérés nélkül elpanaszolták, hogy valami rettenetes hely ez, ahol üdülnek. Emlékeztettem őket a korábbi lel- kendezésre. Mondták, akkor még nem tudták, milyen itt az este. Ugyanis nz első kellemes nap után nyugovóra, tértek, hogy a zajos város után jót aludjanak itt, az üdülőtelepen. Ám ekkor tűnt ki, hogy az üdülőszállóval szemben, az utca túlsó oldalán kerthelyiséggel is megáldott vendéglő tanyázik, és a kerthelyiségben egy hattagú beatzenekar igyekszik zene ürügyén olyan lármát csapni, hogy' az kilométerekre hangozzék, egy legényke meg minden áron túl akarja a zenét kiabálni. Így aztán alvásról szó sem lehetett. Már rnegvirrodt. mire úgy Páhi Péter versei Ki Ki vagy, te maszalos parasztgycrcli? Lábad mért áztatta sárrengeteg? Földedbe mért vágtad kapád? te bolond? Neked használt ha vágtad a gyomot? Ki segít, ki véd, te ágrólszakadt? ftcleted kiált az cg alatt. Nem elég Az alázat megkövült szobrai vagytok, mintázható gondolat-szikra. Lombosodó ostor a húsotokba vág, nem elég tudni, hogy ilyen a világ. Ősi hagyomány, hogy az újszülött gyermeket ünnepi szertartással fogadják be az emberi közösségbe. Ezt a szép hagyományt tölti meg új tartalommal a társadalmi névadó ünnep mind jobban terjedő szokása. Ilyen kedves ünnepség színhelye volt a minap a sárospataki ifjú értelmiségiek klubja. Ebben a klubban a város értelmiségi fiataljainak nemcsak alkalmas vitafórumot, hanem meghitt baráti kört is sikerült kialakítaniuk. Olyan közös érdeklődésű társaságot, amelynek tagjai magától értetődően osztoznak a személyes gondokban és örömökben is. Most örömszerző alkalomra gyűlt össze a baráti közösség. Kozsnyánszki János és felesége — mindketten alapító tagjai a klubnak — ide hozták névadó ünnepre elsőszülött gyermeküket. A sárospataki klubba erre az alkalomra ellátogattak a Borsodi Vegyi- kombinát kazincbarcikai műszaki klubjának tagjai is. A két ifjúsági klub — a történelmi múltú városé és a fiatal szocialista városé — baráti kapcsolatát erősítette ez a bensőséges hangulatú találkozó. A patakiakkal együtt a barci- kaiak is szeretettel köszöntötték — s nyomban tiszteletbeli klubtaggá is választották — az ünnepelt újszülöttet. Valószínű, hogy kicsi Magdi a világon az első, aki alig néhány hetes korában már két klubnak is tagja. —ez ahogy elszenderedtek. Ez így ment napokon át. Már azon töprengenek, ott egye a fene az üdülést, hazamennek. Megint eltelt néhány nap, közben elromlott az idő, esettj ősziesre, hűvösre fordult. Ismét összetalálkoztam üdülő barátommal. Arca kikerekedett, egész lényéből a kiegyensúlyozottság sugárzott. Örömmel újságolta, hogy végre eljött a rossz idő, s igaz, hogy az üdülőtelep elnéptelenedett, igaz, hogy néha már vacog is a hidegtől, de a rossz időnek van egy nagy előnye: bekergette a szabadból a beat-zenekart meg az énekest, legalább lehet a környéken aludni. Most aztán tényleg kipiheni manót. <b) Az első harmincnégy év krónikája Kováts György, a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ igazgatója, korábban a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Központ igazgatója, az elmúlt tizenöt esztendőben szinte minden szabad percét a diós- győrvasgyári művelődés történetének kutatásával töltötte. 1957-ben látott hozzá a dokumentumok felkutatásához, rendszerezéséhez. Napjainkban már 1945- ig rendelkezésére állnak a dokumentumok. A munkát, illetve a dokumentumok alapján készülő történetet több kötetesre tervezi. 1970 októberében kezdett hozzá az első kötet megírásához. S most, 1972 szeptemberében háromszáznégy oldalon, százhatvankét fotóval, igen sok forrásanyag idézésével előttünk áll, olvasható az első harmincnégy év krónikája, 1885-től 1919- ig. A következő kötetekben 1920-tól 1945-ig kívánja feldolgozni a diósgyőr-vas- gyári művelődés történetét, egy további kötetben pedig a felszabadulást követő időszak kapna helyet. A/, első kötél, lítettük harmincnégy, csaknem harmincöt esztendőt ölel fel. Ebben a részben a diósgyőri vasgyárban fellelhető, az első említésre méltó, 1885-ös jelektől a Magyar Tanácsköztársaság bukásáig dokumentálja a szerző az eseményeket. A művelődési életet nem vo-. natkoztatja el a gyár gazdasági fejlődésétől, válságaitól, a munkásmozgalom leülönböző jelentkezési formáitól, s így az első kötetben a gazdasági-történelmi háttér felvázolása igen jelentős szerepet, s nagy fí~ gyeimet kap. A kötet összeállításakor a szerző részben a Herman Ottó Múzeum hirlapanyag tárára, részben önmaga felkutatta dokumentumokra támaszkodott. A különböző egykori újságokon, s egvéb sajtókiadványokon kívül a diósgyőrvasgyári egyletek irattári anyagai, az e témakörben már korábban publikált tanulmányok, a különböző diósgyőri emléktárgyi gyűjtemények és nem utolsósorban a ma is Diósgyőrött élő. veterán ku.l- túrmunkások visszaemléke- 7A',°i szolgáltak forrásul, Né<?y részre £kkötet. Az első a gazdasági és társadalmi körülményeket, az egyletek és dalárdák történetét taglalja. Egymás után sorakoznak az érdekes történeti adalékok. A gyár történetére való rövid visz- szapillantás után_ elsőként az 1885 október végén megalakult dalegylettel ismerkedhetünk meg, majd az 1891-ben létrehozott diós- győrvasgyári színházzal, s ezt követően sorban, a már más forrásokból js Ismert Jószerencse Dal- és önképző Kör megalakulásával, a munkások énekkarának működésével, a vasgyári étterem megnyitásával, amelyiknek épületére a mai diósgyőriek és miskolciak közül is sokan emlékeznek. (Itt volt a vasgyári mozi. és 1956 és 1059 között itt működött, a Miskolci Nemzeti Színház. Az 1895-ben megnyitott épületet 1964- ben lebontották.1 Végigvezet a krónika egészen aTa- ríáosköztársaságig, a munkáshatalom érvényesítéséig a diósgyőri vasgyárban. Jó szsrkíísztésí^l rmtuÍGnkor bemutatja az egyes műve- lődéstörténeti mozzanatok és a munkásmozgalmi gyár- történeti, gazdasági események összefüggéseit. Érdekes adalékot is találunk az első rész zárófejezetében, amikor egy 1919. február hó 25-én leélt engedélyező okiraton, amelyben a Jó- szerencse Dal- és Önképző Körnek adnak engedélyt a munkásétlerem használatara, az aláírás melletti bélyegzőn a következő szöveg olvasható: „Magyar Nép- köztársaság Diósgyőri Vases Acélgyára”. A kötet második része a műkedvelő színjátszó mozgalom történetét tárja az érdeklődő olvasó elé. Ennek első jelei is már 1885- ben mutatkoztak, de erőteljesebben 1891-ben, a diósgyőri vasgyári színház megnyitásakor bontakoztak ki és külön lendületet 1900- bati kaptak, amikor a mun- kásétteremben is felépítették az új, korszerű színpadot. Érdemes megemlíteni, hogy a műkedvelőkön kívül hivatásosak is felléptek már ekkor is. és például 1900. május 13-án már itt bemutatták a színházakban nemrégen felújított Charlie nénje című bohózatot. Rendkívül részletező leírásban a Tanácsköztársaság alatti színjátszó tevékenységig. illetve 1919 őszéig kísérhetjük nyomon a szín- játszómozgalom történetét. A korabeli színlapok nemcsak a sokszínű érdeklődésről adnak tanúbizonyságot, hanem a diósgyőri munkások aktivitásáról, rendkívül nagy ügyszeretetéről is. A kötet harmadik fejezete az első diósgyőrvasgyári munkáskönyvtár krónikáját adja. Ez ugyancsak a Jószerencse Dal- és önképző Körhöz fűződik és 1895-től követhető a története. Erről az időszakról is igen sok dokumentum, könyvtári beszerzési jegyzék, jegyzőkönyv, műsor szolgál színes adalékokkal. Végül a kötet utolsó rész« a vasgyári mozi története. Magyarországon 1896- ban adtak ki először mozi- engedélyt, 1899-ben már Miskolcon találkozunk ezzel, s a Jószerencse mór 1901-ben érdeklődik utána és tárgyal a berendezés beszerzéséről, de csak 1906- han valósulhat meg a munkásétteremben az első vasgyári mozi. Fennmaradt műsorplakátok, sajtótudósítások adnak számot a film és az élő színpad keveredéséről, a filmszkeccsekről, amelyekkel mint mindenfelé, Diósgyőrvasgyárban is elkezdődött a mozi élete. De az állandó engedéllv«] működő mozi csak 19i libán kezdhette meg működését. Érdemes megemlíteni. hogy 1913 novemberében már Zola Germinál-ját ve+í+ették itt. Rendkívül hasznos Kováts György krónikájának első kötele. Igen .sók kultúrtörténeti és munkás- mozgalmi adalékot, rögzít, ment: meg a feledéstől, és seg’t mind jobban megismerni Miskolc e nagv ie- lentőséPű városrészének történelmét. a város művelődési életét nagymértékben meghatározó munkásművelődés kezdeteit. Jó lenne, ha mind többen olvashatnák. Jó lenne, ha a munkásmozgalom és a munkás- kultúra emlékeinek néosze- rűsftésére hivatott szervek valamelyike gondozásába venné a művet ó° köz- kinccsé tenné »í„n„<1ek Miklós l rap-hárs a hegyen
