Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-04 / 234. szám

1972. október 4., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 5 i Zempléni ősz 125 évvel ezelőtt Uj munkalehetőség bányászíeleségeknek SZŰKÖS KAMRÄVAL in­dultak a télnek 1847 őszén, tehát 125 esztendővel ez­előtt Zemplén parasztjai. Gyenge volt a termés, de a beszolgáltatást változatlanul, csökkentés nélkül behajtot­ták rajtuk a megye ural. Az elégedetlenség nöltön- nött, ami a 48-as események előestéjén nagyban hozzájá­rult a feudalizmus hazai le­törésére irányuló forradalmi hangulat erősítéséhez. Nemes és vitézlő Kazinczy András első alispán elnöklá- sével „évnegyedes” őszi köz­gyűlését tartotta Sátoralja­újhelyem Zemplén vármegye, s bár korábban a 21 szolga­bírónak „szoros kötelességé­ül tétetett, hogy as idei ga­bonatermést — lei terjesztvén annak különböző nemeire — azonnal írják össze”, ők a határozatnak nem teltek eleget. Ugyanekkor „az éhe­zők felscgóllezésére kivetett, s bevett, de ki nem adott :pénznek a személyi pénztár­ban bevétele elhatározta­tott.” Kiderül tehát ebből a 125 éves jegyzőkönyvi fogalma­zásból. hogy az éhezők „fel- segéllezésére” szánt csekély összeg nagy részét is vissza­tartottál:. és más célra hasz­nálták. Ehelyett — amint a bámult lapok elárulják — az ' „évnegyedes közgyűlés által odautasíttattak a szol­gabírók, hogy a múlhatat­lanul bekövetkezendő szo­morú helyzetet, s a reá vá­rakozó ínséget rajzolják az adózó nép eleibe...” A szolgabírák ennek sietve eleget is tettek: az ínséget „odarajzolták a nép eleibe'’. A zempléni urakat tehát az éhínség nem nagyon nyugtalanította, őket köze­lebbről úgysem érintette. Különben in más, számukra sokkal fontosabb dologgal voltak elfoglalva. A bácsi udvar ugyanis bizalmasan közölte „méltóságos Péchy- falusi gróf Péchy Emma­nuel főispán »nagyságával”, hogy „ő Császári és Királyi Főhercegsége, István Ma­gyarországi Helytartó Dar- gón keresztül Tcrebesre. s onnan Sárospatakra érke- zend” .1 ZEMPLÉN NÉPE tehát 125 évvel ezelőtt éhezett, a megye urai azonban ezzel mit sem törődve, minden j gondjukkal azon voltak, ; hogy „díszes nemzeti öltő-1 selben Habsburg István ö Főhercegsége személyét kör­nyezzék”. Nem értették meg, ; nem is akarták megérteni az idők szavát, még a fel­tartóztathatatlanul közeledő forradalom előestéjén sem. Hegyi József /TP», JT r ft• nlkarnoi tant oly am Az államélet fejlesztése és a közigazgatás színvonalá­nak emelése egyre .képzet­tebb embereket kíván. A sokoldalúan képzett dolgo­zók aránya nagyot javult az utóbbi években, ám a tit­kárnők speciális képzésére alig volt mód. Márpedig a tanácsok tevékenységében igen sok múlik a titkárnők munkáján. Velük találkoz­nak először az ügyfelek és gyakran ezen dől el: végül is milyen véleménnyel, kedv­vel távoznak onnan. Nem lehet tehát közöm­bös a titkárnők magavisele­té. egyáltalán nem mindegy, milyen az ízlésük, öltözkö­désük. tárgyalóképességük és így tovább. Mindezeket pe­dig nem elég' tanulni, kész­séggé, szokássá kell fejlesz­teni. Ilyen speciális képzés azonban mind ez ideig nem volt megyénk tanácsi dolgo­zói számára. Ezt a hiányt szerelné pó­tolni a Közalkalmazottak Szakszervezetének Borsod megyei Bizottsága egy tit­kárnői tanfolyammal a jövő évben. Úgy tervezi, hogy en­nek részvevői (gyors- és gépíró képzettségű tanácsi titkárnők és adminisztráto­rok) két félévben 130 órá­ban foglalkoznának a széles körű ismeretanyaggal. A közelmúltban bezárt somsályi bánya csérnélyi ak­nájának épületeit a nyár de­rekán vette át a Budapesti Fehérnemű Ktsz. Nádasdi András, az új üzem vezető­je a következő tájékozta­tást adta a fiatal létesít­ményben folyó munkáról: — Jelenleg 164 dolgozója van üzemünknek. Két mű­szakban két-két szalagon ké­szítünk Derby anyagból fér­fiingeket szovjet exportra. A dolgozók betanítása au­gusztus közepén kezdődött. A varmi tudó asszonyok és lányok 5 forintos órabért kapnak a betanulás idősza­kában, akik pedig most is­merkednek a szakmával, 4 forint az órabérük. Huszon­öt varró- és három galléro- zógép tartozik egy-egy sza­laghoz. Akkor lesz teljes az üzem, ha óránként 25 ing hagyja el a szalagot, vagyis átlagosan minden • dolgozó óránként egy inget készít. A Budapestá Fehérnemű Kttsz saját erőből valósította meg a beruházást, bankhitel nélkül. A gépeket a Szegedi Ruhagyártól vásárolták. Az „inggyár” a környező bá­nyászlakta települések lá­nyainak, asszonyainak ad munkát. A- szövetkezetnek tizenöt vidéki üzeme van, s közülük az egyik legnagyobb a cser- nelyi telep. Az üzemvezető elmondása szerint az anya­vállalatnál már most a leg­nagyobb elismeréssel be­szélnek az itt készülő ingek minőségéről, az asszonyok mun kajáitól. Az új üzem szabászat! részlege a csernelyi telepen kívül még több kirendeltsé­get el tud látni munkával. Többek között Arlón is ter­veznek egy kisebb bedolgo­zói részleget. A készáruraktár most ké­szül. Az asztalosok már be­fejezték a munkát, pillanat­nyilag a villanyszerelők dol­goznak. Az üzem természe­tesen átvette a bányától a fürdőt és az öltözőt is. így tehát szociális létesítmé­nyekben sincs hiány. A bánya bezárt, az épüle­tek jellege és szerepe meg­változott. Az ideiglenes buszmegálló tábláját kicse­rélték. A jövőben minden alkalommal megállnak az erre közlekedő járatok. B. I. Abszurd történetek Kit pártól a liorsász­< szerencse? A Bodrog menti Hor­gászegyesület október első napján rendezte meg ha­gyományos yensenyét a sá­rospataki Berek-holtágon. Az időjárás is kegj-eibe fo­gadta ez. alkalommal a leg­csendesebb szenvedély hí­veit. (Még a csúzósok is kockázat nélkül vállalhat­ták a négyórás türelem já­tékot a víz partján.) A gyakorta emlegetett hor­gászszerencse most az ifjú­sághoz pártolt — pedig az ifjú horgászok csak egv bottal versenyezhettek, míg a felnőttek hárommal pró­bálkozhattak a nagy hal megfogásában. A legna­gyobb hal zsákmálvolója ugyanis díszes vándorser­leg büszke birtokosa lehel egy esztendeig. Ifjú Bodó István akasz­totta meg a legnagyobbnak bizonyult csukát. A falánk, krokodilpofájú ragadozó a törpeharcsáknak szánt gi­lisztán vesztett rajta. A népes felnőtt mezőnynek viszont csak néhány sat­nyább csukát sikerült ho­rogra csalni a legingerlőbb Szabadnapos volt, így idömilliomos, azonkívül agg­legény. Takarékosan élt, aminek mi sem ékesebb bi­zonyítéka, mint az a garzon, amelybe nemrégiben költö­zött. A/, évekig tartó albér­let után nem tudott betelni saját kis birodalmával. Újra és újra megnézett minden zugot, számolt, kalkulált, tervezett: mi hiányzik még a lakásból, hogy teljes le­gyen a kényelme és a bol­dogsága. A legjobban a für­dőszobának örült. Órákat, ült a kádban, még olvasott, s esetenként szundított is egveí. Legutóbb is mindent elő­készített a kiadós fürdéshez. Már éppen emelte lábát, hogy a jó meleg vízbe ,.alá­merüljön”, amikor csönget­tek ... Az éles berregés megállí­totta a készülő mozdulatot, s még egy kérdést is meg­kockáztatott, csak úgy szo­kásból: ugyan ki lehet? Nem hívtam, nem várok epnkit. De lehet, hogy . .. Másnap hiába várták munkahelyén. Szaktársai csodálkoztak is távolmara­dásán. hiszen egy szót sem szólt róla. hogy szabadságra készül, vagy esetleg rosszul érzi magát. Makkegészséges­nek tudták, azonkívül nem is iszik, nem kártyázik, ki- maradozni sem szokott. Mi lehet vele? — találgatták. Amikor a következő napon is hiába várták, érdeklődni kezdtek utána. Egyik mun­katársa még a lakására is elment, de a csöngetésre nem nyílt az ajtó. Azon a bizonyos napon hősünk csak úgy, pucéran sietett az ajtóhoz, és kikém­lelt a kukucskálón. Nem lá­tott senkit. — Ez csak az újásgos lehetett — gondol­ta. Épp a legjobbkor, leg­alább lesz mit olvasnia für­dés közben. A következő pillanatban résnyirc kinyi­totta az ajtót, és kilesett a lépcsőházba. Miután úgy ítélte meg, hogy „tiszta a le­vegő”, gyors mozdulattal nyúlt a küszöbnél heverő újság után, amelyet azon­ban nem ért el. Ebben lu­das volt a keletkezett lég­huzat, s az ideges gyorsa­ság is. Erre tágabbra nyitot­ta az ajtót, gyorsan kilépett, de olyan lendülettel, hogy majdnem orra bukott. Az egyensúly után „kapkodva” elengedte az ajtót, ami min­den teketória nélkül becsa­pódott. Most mi lesz? Riad­tan húzódott a falhoz, maga elé kapva az újságot. Két­ségbeesetten törte a fejét a megoldáson, de nem volt más kiút, be kell csöngetni a szomszédba, segítségért. Ösztönösen cselekedett. A csengő helyett zörgetett, mi­re nyílt az ajtó. Idős asz- szony állt a küszöbön, s tágra nyílt szemmel, ijedten nézett a gyorsan magyarázó, gesztikuláló látogatóra. Ré­mülten. szinte remegve csap­ta be az ajtót a segítséget kérő előtt, nem tudván el­képzelni, mi történhetett a lakótárssal... Aztán a tele­fon után nyúlt.., Egy hétig volt a kórház lakója. Mire hazaért, a für­dővíz is igencsak kihűlt..; © Adminisztrációban telje­sen járatlan munkatársat, kapott a raktáros. Az új ember nem ismerte a köny­velés, a statisztika kulisz- szatitkait, s főként ,nem az ehhez kapcsolódó műszava­kat, vagy szakmai kifejezé­seket. De nem volt mit ten­ni, a kimutatásnak, amit a főnök kért, délig el kell ké­szülnie, már csak az egyez­tetés volt hátra. S miután ezt két ember könnyebben elvégezheti, maga mellé ül­tette az újdonsült beosztot­tat. Megmagyarázta neki, mi a teendője. — Itt ez a kimutatás. Én olvasom az adatokat, s ha ugyanaz van írva erre az ívre is, pipálja ki. Ebben maradtak. S el­kezdték. Már csaknem az utolsó lapoknál tartottak, amikor a raktáros odafigyelt arra is, jól csinálja-e beosz­tottja azt, amit mondott ne­ki. De mennyire jól csinál­ta. Azt tette ugyanis, hogy minden rubrika mellé oda­írta: pipa... pipa... A vé­ge fejé, miután gyorsult az egyeztetés tempója. már csak ennyit írt: pi.. pi.. Pi •• © . Kínosan precíz, a bizony­lati fegyelem iránti szigorú­ságaitól ismert embert állí­tottak a raktár élére. Ahogy elfoglalta e posztot, az első dolga volt töviről hegyire mindent átnézni, ellenőriz­ni mindent, Az iratokat rangsorolta, rendbe rakta, ráírva a dossziékra, miben mi található. Akadt azonban néhány olyan okmány, ame­lyet sehová se tudott beso­rolni, elhelyezni. Erre gon­dolt egyet, elővett egy új dossziét, s ráírta: „Ebben megtalálható mindaz, ami másutt sehol sincs.” T. F. Öm’ehtáttt j/ánszorgi Ödön mindent y elkövetett, hogy ma­gara irányítsa a fi­gyelmet, ám rendszerint hiá­ba. Szépségét és tehetségét nem méltányolta eléggé a társadalom. Egyszer sem hív­ták meg például a ti' Ki miben tudós? vetélkedőjére, és a Fórumban sem vála­szolhatott a hozzá intézett kérdésekre. Nem készített vele interjút az üzemi lap. és nem küldték Párizsba, a szívspecialisták kongresszu­sára sem. Vánszorgi nem adta fel egykönnyen a harcol, egy­szerűen kény szeritette kör­nyezetét, hogy vele foglal­kozzék. róla beszéljen. Egy alkalommal például hajnal­ban megkongatta a vészha­rangot, máskor nyitott er­nyővel sétált a holdvilág­nál. Tavasszal a talajmenti fagyon na..„zoii a'varos szé­lén. a főútvonal mentén, té­len ruhástól ugrott be a strand medencéjébe, vasár­nap 30 foltos hőségben kifo­gásolta. hogy hűtött a sör. legutóbb pedig meztelenül ment el egy női divatbemu­tatóra. Ám. mivel minden csoda három napig tart, Vánszor­gi na k ugyancsak törnie kel­leti szépnek cs okosnak vélt fejét, hogy útiadig és min­denkor az érdeklődés felszí­nén maradjon. Legújabb produkciója, hogy minden értekezletről, minden meg­beszélésről elkésik. Ha vé­letlenül mégis pontosan ér­kezne, az epület körül ke­ring kocsijával, vagy a lép­csők, oszlopok mögött buj­kálva• varja az idő múlását. Előfordult, hogy nadrágjai leöntötte olajjal. hogy a tisztítással üsse agyon azt a negyedórát, ami még hiány­zott a fél óra késéshez, más­kor pedig guggolva liftezett fel és alá. kétségbeejtve egy egész minisztériumot, mert azt hitték: megörült a fel­vonójuk. S mindez azért a hódító gyönyörért, amelyet ilyen­kor a liftben guggolva érez, maga előtt látva a tanács­adó testületet, az elnök fel­üli, szétnéz, és megszólal: „Vánszorgi kartárs még nincs itt?” És akkor ö meg­jelenik mindenki képzeleté­ben, és egy pillanatig két­száz agyban csak ő. egye­dül csak ö van. Aztán elte­lik néhány perc. és amikor már megfeledkeztek róla. ö megérkezik, jó hangosan kö­szön, felborít egy székei és egy vizeskancsót. Akkor megint egyedül csak ő, csak ö van a teremben. ml most is. Nyílik az ajtó. köszönés, székro­baj. iivegcsörömpöles — húszperces késéssel meg­érkezett Vánszorgi. Éppen időben azért, hogy ebből az írásból ki ne maradion! Papp János kishalakkal. Egy ilyen kar­csú csuka segítette azon­ban győzelemre e kategó­ria bajnokát is — m'S a legtöbb halat fogó verseny­ző a második helyre szo­rult, a zsákmány néhány grammal kevesebb összsú­lya rpi:-1 A teljességhez tartozik, hogy a két-két legjobb fel­nőtt és ifjúsági versenyző az egyesület hivatalos ver­senycsapatának is erőssége, évek óta. A hagyományos versenyen való sikeres sze­replésük is igazolta, hogy mégsem vak a szerencse hanem rendszerint az egy­formán esélyesek közül vá­laszt Ifmm Kicsit hűvösek mar a reg­gelek. de a zsibogón, a tangón, az ágig érő áruház­ban ez mij sem számit.. Szerdán, pénteken a mis- kdei tízes autóbuszok ön- tik'. öntik a vásárlókat, az eladókat, vagy csatc a né­zelődni. kutatni szeretőket. Hol kisebb, Iwl nagyobb a piac, mint minden igazi piac. de itt mindig Jehet nézelöd n i. Köszörűkövek, színes ceruzák. mosótek- nök. gitárolc, horgászcsen.- gok. csordáskürtök, pony­vák. kölnis üvegek, moto­rok. jószágok és ki tudja még tni minden között. \Uvt most szerdán js i-it p -*i

Next

/
Oldalképek
Tartalom