Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
ESZAK-MAGYAROf?S2fr'3 6 1972. október 29., vasárnap liilyürke és Csőbútor Nemes Gyula traktoros Miityiirke nyergében Ortó János pályamester cs Gaál József vágánygondozó vágány-ellenőrzésre indul esőbú torral TECHNIKAI csodákat produkáló korunkban van néhány csendes és apró jószág, amelyet, ha meglátunk, megmosolygunk, de legtöbbször észre sem veszünk. Ilyen többek között az a csehszlovák gyártmányú kis kerti traktor is, amely a Mezőcsáti ÁFÉSZ szolgálatában Nemes Gyula traktoros keze alatt dolgozik. — Ültem én már sokkal nagyobb, sokkal erősebb traktor nyergében is — mondotta Nemes Gyula, amikor Mezőcsáton találkoztunk vele. — Hiszen 1960-tóL vagyok traktoros, s mielőtt ide jöttem volna, a tsz-ben dolgoztam. Igaz, sokszor megmosolyogják ezt a kis munkagépet, amikor a kétkerekű utánfutóval végigkocogunk a falun. Sokszor viccelődnek is emiatt. Én azonban szeretem ezt a kis masinát. Mütyürkének neveztem el. Szorgalmas, hűséges jószág. A játékszernek tűnő fura, kis alakú traktor 10 lóerős, egy henger dolgozik benne. Sebessége nem éri el az óránkénti 15 kilométert sem. üzemanyagtartálya hét és fél literes, ez két napra is elegendő. Nem azért, mert keveset dolgozik. hanem mert nagyon keveset fogyaszt, s így nagyon gazdaságos üzemelésű. —< Azelőtt az áfész-nek két muraközi lova volt — mondotta a traktoros. — Ezek fenntartása, kezelése sokkal többe került, sokkal drágább volt, mint ezé a kis gépé. Pedig ez is mindent meg tud csinálni, amire szükség van. Most például szikvizet szállítok vele. különféle boltokba. De ha kell. bármilyen más szállítási munkára is alkalmas. Nemes Gyula nemcsak szeretettel beszél a gépről, hanem így is gondozza, kezeli. Míg beszélgettünk, egy olajos ruhával törölte a kis traktor izzadó homlokát, középen levő egyetlen lámpa-szemét. — Nem csoda, hogy izzad, hiszen munkagép — mondotta a traktoros. — Az elmúlt években, amióta együtt dolgozunk, nagyon a szívemhez nőtt. Most úgy néz ki a dolog, hogy meg kell válnunk egymástól. Nem, ne értse félre, sem a cégre, sem Mütyürkére nem mondhatok rosszat. De az egészségem érdekében munkahelyet kell változtatnom. Itt, a traktor nyergében az ember ki van téve az időjárás viszontagságainak. Még csak harmincéves vagyok. . de már érzem csontjaimban az időt. Éppen ezért, úgi' gondolom, elmegyek olyan helyre dolgozni, ahol tető van az ember feje fölött. Ebben a beosztásban a téli időszakban bunda se jár nekünk, holott a személygépkocsi-vezetők, vagy a tehergépkocsi-vezetők kapnak. Pedig ők jobban védve vannak, mint mi, itt, a traktor nyergében ... AMIKOR továbbindult Mütyürke, nyergében Nemes Gyula traktorossal, búcsúzóul megszólalt a gép kürtje. Komolykodó, mély hangja van ... A pályamesteri vágánygépkocsit egyszerűen csak pévégé-nek. vagy csőbútornak nevezik a vasutasok. Hiszen az egész szerkezet lényegében csövekből áll. A MÁV miskolci igazgatósága miskolci pályafentar- tási főnökségének , egyik Csőbútorával a mezőkeresztes—mezőnyárádi vasútállomáson találkoztunk. Ortó János pályamester és Gaál József vágánygondozó érkezett meg a 16 kilométer hosszúságú pályamesteri szakaszról. — Éneikül a kis masina nélkül — mondotta a pá- lyamester —, nem is tudnák ellátni feladatukat, hiszen a két vágány miatt kétszer 16 kilométer hosz- szúságban kell hetenként egy alkatommal végigmennünk a szakaszon, ellenőrizni, kiadni, átvenni az esetleges munkákat, és megfigyelni a pályaszakaszt. Van, amikor azonban még többet utazunk Csőbútorral. Hiszen az előírás szerint mindennap végig kell mennünk a szakaszon, fokozott felügyeletet kel] tartani, ha a sín hőmérséklete mínusz 10 fok alá, vagy plusz 40 fölé emelkedik. Csőbútornál az a leglényegesebb, hogy mindig kitűnő, üzemkész állapotban legyen. Mert, bár engedéllyel közlekednek, és pontosan a megszabott időben, mégis előfordulhat, hogy valamilyen ok miatt nagyon gyorsan el kell távolítani a pévégét a pályáról. Ez természetesen ritkán fordul elő. Ortó János pályamester praxisában még nem adódott ilyen eset. És ahhoz, hogy a három és fél mázsa összsúlyú gépet gyorsan kiemelhessék a pályáról. ha mégis szükség van rá, igénybe kell venni a kiemelőkart, és többek között énpen ezért készült csővázból az egész szerkezet. A pályamesteri vágány- gépkocsit maga a pályamester vezeti. Ö kezeli a 250 köbcentiméteres Pannónia motort, a lábféket, a kéziféket, a sebességváltót és a gázadagolót. Kint, a nyílt pályán, 25 kilométeres óránkénti sebességgel haladnak, mert ez a megengedett. A motor, így Cső- búlor is sokkal többre lenne képes, de az -ellenőrző munka csak ennyit engedélyez. A pévégén két olyan pad van egymásnak háttal, mint bármelyik kerti lóca. Az egyik előre néz, a másik hátra. , Amikor elindultak, éppen úgy indították el a motort a berúgó pedállal, mint a motorkerékpárt. Aztán megszólalt a Pannónia jellegzetes hangja, majd lassan megindultak a pályán. Búcsúzóul a kürttel jelezlek. A duda rekedtes hangját elnémította és magával rántotta a másik sínpályán 100 kilométeres sebességgel tovarohanó gyorsvonat. A • személykocsikból csak azok pillanthatták meg rövid időre az alacsony építésű Csőbútort, akik esetleg az i ablaknál álltak és történe- 1 tesen lefelé néztek. | TECHNIKAI csodákat pro- i dukáló korunkban van néhány csendes és apró jószág, amelyet, ha meglátunk. megmosolygunk, de legtöbbször észre sem vesz- szünk. Pedig ezek a kis gépek hűséges és szorgalmas j társai az embernek a mun- í kában. | Szöveg: Oravec János | Kép: Szabados György i Imre: Nyárutó Érett örömben nevel a nyár, nevet, pedig fejet beszötte az ösz-elö póknyála már — langyos por száll a délelőttre. Tépett iramban reped a föld, pára táncol a tarlón szelíden, öregek járják a temetőt — felhő dagad a víztükörben. Fölöttem riadt gerle száll csőrében ázott szaimaszál — egy pitypang-sátor szétterül, kezet fog velem a halál. A tücsök szerenádot ad, s elhallgat, szárnyába harap, elalszik. Álmodna talán? Harmat ragyog a homlokán. Pedagógiai ragok A Borsod megyei Tanács V. B. Encsi járási Hivatalának művelő- désügyi osztálya és a Pedagógusok Szakszervezetének encsi járási bizottsága ismét megrendezi a Mernéd menti pedagógiai napok.au Takács András, az Encsi járási’ Pártbizottság titkára, november 2- án nyitja meg a sorozatot,' majd Pelró András, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető -helyettese tart előadást Feladataink az MSZMP határozatainak végrehajtásában címmel. A december 1- ig tartó rendezvénysorozatban Erlesen. Szikszón és Göncön lesznek előadások, illetve tanácskozások. Az általános iskolák első osztályainak néhány időszerű kérdéséről november l-0-én Faragó László minisztériumi osztályvezető tart előadást, korreíerense Varga Frigyes járási szakfelügyelő. November lilén. Szikszón Olvasás-tanítás — ol-. vasas-tanulás címmel dr. Csorna. Vilmos, az OPI munkatársa előadását hallhatják az érdeklődők, majd november 16-án Göncön dr. Tóth Béla kandidátus a tanulók elfáradásának és túlterhelésének pedagógiai, pszichológiai kérdéseiről, november 23-án Encsen pedig. Kistelegdi Ernő a problematikus gyerekek nevelés-terápiájáról tart előadást. A sorozatot december 1- én Encsen Mar.óti Andor előadása zárja: Várható változások a köz- művelődésben. Esiy pste az emődi PINCEKLUBBAN Egy ötlettel és a járási KISZ-bizottság ötezer forintjával kezdődött a pinceklub megteremtése Ernődön. A pártház alatti pincében először öten, aztán egyre többen dolgoztak. Fél év alatt összehozták. A pinceklub-pályázaton nyertek 20 ezer forintot, így tellett tv-re, sztereó-lemezjátszóra stb. De ez már a „történelem”. A klub hivatalos megnyitása augusztus 20-án voit. Hétköznap van. Kinn hideg eső esik. Mégis tizenkilencen verődtünk össze a kis asztalok köré. Az olajkályha tüzétől is melegebb hangulatot árasztanak az innen-onnan összehordott apróságok, a petróleum lámpa, a kitömött rétisas a falon, a friss virágok ... Megnézem az ötletesen berendezett kis bárt is, amely az előszobában van, és ahol semmit sem adnak el. Hordóhasú óriási szifonban szódát készítenek, és kévét főznek. Ezt, és a fűtést a havi 5 forintos tagsági díjakból fedezik. Szeszes ital csak névnapokon, bevonuláskor kerül, ha hoz valaki. jobb a fiúknak! Beal-zene szól a' magnóról, leülünk a lányok közé, akik a srácokról beszélnek. Mert nekik jobb, mármint a fiúknak. —. Pedig ugyanannyi jogunk van szórakozni, mint nekik — viszi a szót az egyik gimnazista. — Falun még ma is megszólják azt a lányt, aki később megy haza — kapcsolódik bele a beszélgetésbe egy másik fruska. — Ha ’ egy srác más és más lányokkal mászkál, a felnőttek kacsintanak, de mit mondanak egy ugyanilyen lányra — fejezi be az eszmefuttatást egy „felnőtt” lány, aki már dolgozik. És miután meghány- juk-vetjük az egyenlőség néha aprónak látszó, de bosszantó gondjait, máris más téma kerül terítékre: a munka. Ehhez már a fiúk is jobban hozzászólnak. Van mondanivalója a boltvezetőnek éppúgy, mint a MÁV-technikusnak. Nemcsak a pénz... — Nemcsak a pénz számít, a kollektíva is — summázza Bodnár Gyula, aki művezető a miskolci December 4. Drótgyárban. Ö elégedett, akárcsak Pál Magdi, aki a Volán-nál dolgozik: — Csupa nő, jó közösség, megértjük egymást, jól beilleszkedtem .. . Szeretnek és ez a legfontosabb. Szép számmal mondanak kritikát is. — En most nem dolgozom — szól közbe egy lány, s nemcsak a munkáról vitatkozunk ezután, hanem újra az egyenlőségről és nemzedéki ellentétekről is. — Önző volt a főnököm, nem tanított semmire. Neki csak annyit jelentettem, hogy takarít valaki ... Bemegyek Miskolcra, ott szakmailag is fejlődhetek. — Nekem rossz — kezdi „Z”. — öreg a beosztottam, ha parancsolok megsértődik. — És máris fellángol a vita: miért nézik rossz szemmel az idősebbek, ha egy fiatal egyetlen forinttal is többet keres? A diákok munkahelye az iskola. Ök onnan hozzák példáikat. Egyik, hogy az udvarias kritikáért is osztályfőnökit kaptak, a másik, hogy csínytevésért dolgozatot írattak, a harmadik még cifrábbat mesél el: az igazgatójuk felpofozott néhány lányt. Igaz, kapott büntetést, de az osztály most aggódik, hogyan fognak leérettségizni? Takarítás — zá!o»crt Persze, ahol csupa fiatal van, nemcsak komoly dolgokról esik szó. Közben is elcsattan a tréfa. Változatlan hangerővel harsog a beat-zene, ami egyben örökzöld téma, akárcsak a divat. De hogy nincs komolytalan téma, bizonyítja, hogy az emődi fiatalok szerint még ma is ruha teszi az embert. — Hamarosan továbbképzésünk lesz. Már most azon morfondírozunk, hogy mit vegyünk fel? — mesél' egy szomszédos községből a klubba járó lány. — Kész divatbemutató az ilyen, és az a baj, hogy aki nem alkalmazkodik, megszólják. „Már meeint ugyanaz a táska?!” ..Üira ezt a ruhácskát vetted fel?” Szóvá' hangos megjegyzéseket is tesznek. — Elfelejtik, hogy kezdők vagyunk, sokkal kevesebb a fizetésünk ... — Tudjuk mi is, mihez- mi illik... — És elölről kezdődik a vita. Szoktak .játszani is. De a zálogként beadott.tárgyakat szavalattal, énekléssel vág'’ tótágas állásával váltják ki a vesztesek. Takarítani, mosogatni kell a „bűnösök- i nek”. „Vau hova menüi’ Szól a zene. Már vágni lehet a füstöt az emődi pártház alatt kialakított pinceklubban. Szelidebb témákról beszélgetnek az alacsony asztalokra könyöld0 lányok, fiúk. Varga Ferenc KISZ-titkár, a klub egyik vezetője még elmondja’ hogy mindennap nyitva a pince este 7-től általában 9 óráig. Szerdán, szombaton és vasárnap van csak ^ kjr tött program. Ernődön egyébként még egy ifjúsági klub él. Azt mondja egy lány bú- csúzáskor: — Az a legjobb, hogy van hova menni eS' tőnként a fiataloknak . . • Nyitray Péter
