Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-27 / 254. szám
■ CSZAfC-MAGYÄRORSZÄG 4 r^yrgTTggBgyggggasgg 1972. október 27., péntek SS* SZÍNHÁZI NÉGYPRÓBA A cím nem valami újfajta sportversenyt, vagy vetélheti öt jelöl, hanem a Miskolci Nemzeti Színház mindennapjait, ahol ugyanis négy új produkciót próbálnak egymással párhuzamosan. Ugyanakkor két darab van műsoron Miskolcon, egy Egerben — A lámpás — és készülnek A furfangos özvegy egri bemutatójára is. SZLOVÁK TÁJ (2) Bár a színház igen nagy épületnek tűnik, a próbák ütköznek, sok nehézséggel jár a párhuzamos felkészülés, a legkülönbözőbb időpontokban és a színpadon kívül más, kevéssé alkalmas helyeken is próbákat keli tartani. A házi színpadon Rachmanov Viharos alkonyat című drámájának előkészületeiről, próbáiról már korábban hírt adtunk. Most különböző egyeztetések miatt a produkció együttese látogatásunkkor a házi színpadra szorult, és ott az összes szereplők részvételével em- lékpróbát tartottak a második felvonásból. Amikor legutóbb voltunk e darab próbáin, még igencsak a kezdeti lépéseknél tartottak. S így szembetűnő az előrehaladás. Az Illés István rendezte előadás igen ígéretes vállalkozásnak látszik. Végig egy drámai szálon A nagyszínpad a Hamlet produkciójáé. A színpad mögötti téren egy pádon ül Hamlet és Polonius, azaz Markaly Gábor és Csiszár András. Utóbbit hamar színpadra szólítja az ügyelő megafon hangja. Markaly kezében a Hamlet díákkönyvtári kiadása, sok-sok bejegyzéssel, apróbb húzással, jelzéssel. A téren más Hamlet- szereplők várakoznak. Varga Tibor szerepét böngészi, feltűnik Ofélia alakítója, Gyöngyöst/ Katalin, s több, más szereplő. Szirtes Tamás, a Hamlet rendezője mondja: — A próbák jól haladnak. Túl vagyunk a rendelkezésen. Most Gertrud, azaz Kovács Mária jeleneteit rendelkezem újra végig. Lehel, hogy más fontosabb szerepeknél is követni fogjuk azt a módszert, hogy a dráma szövetéből, egy-egy szálat kibontva. azt az egyetlen drámát kövessük végig alapos elemzéssel. Gertrud esetében így a királynő szerepe jobban érzékelődbe a drámában. S ha így megyünk végig egy drámai szálon, a figurák jellemfejlődése jobban nyomon • követhető, tetteinek motivációi jobban érzékelődnek. Érdekességként megemlítem még, hogy az Arany János készítette csodás fordítás, amelynek alapján mi is játszunk, nagyon kevés szerzői instrukciói tartalmaz. A sok fordítás során elkoptak Shakespeare instrukciói, és kialakult egy olyan hit, hogy a nagy drámaíró nem is nagyon adott instrukciókat, azok a szövegből adódnak. Nos, kezemben van a Hamlet. 1605-ös kiadása, tehát négy évvel a tragédia írása' után készült könyv, s ebben igen sok a szerző eredeti instrukciója. Talán nem túlzás azt. mondanom, hogy ezek ismeretében és felhasználásával bizonyos mértékig visszakanyarodunk a Shakes- peare-i elképzelésekhez, vagy igyekszünk az I; mindinkább megközelíteni. Mi a legnehezebb a munkánkban? Shakes- pearenél a kimondott szó teremt világot, helyzetet, díszletet, A beszédnek kell mindent megjelenítenie, a beszéd teremti Shakespearenál a szituációi. Meg kell tanulnunk „Shakespeare-ül” beszélnünk. Persziílálni kell az_egé<z szituációt Molnár Ferenc játéka, a Dolclor úr próbái is megkezdődtek. Az együttes túl van az olvasópróbán, és megkezdődtek az énektanulások. A darabot először Egerben mutatják be. decemberben. majd januárban Miskolcon is. Hegedűs Lászlóval, az előadás rendezőjével beszélgetünk. Többek között ezeket mondja: — A -darabot Z erkovitz zenéjével játsszuk, dixieland stílust követve, a történési idő dzsessz stílusát érzékeltetve. A játék történési idejét mintegy évtizeddel hátrább hoztuk. így az nem 1915-ben, hanem a húszas évek közepén játszódik, mert úgy érezzük, mondandója akkor, az akkori Magyarország társadalmában még érvényesebb, mint a Molnár írta időszakban volt. A Doktor úr sokszor játszott darab, de már nem lehet úgy játszani, mint régen, akárcsak legutóbbi nagy sikerszériája idején, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján is színpadra állították. Persziflálni kell az egész szituációt. Kívülről, felülről egy új már haladottabb társadalomban élő nézők szemével kell láttatni a hajdan volt történetet, kor- rajzot anélkül, hogy aktualizálni kívánnánk. A gyermekeknek Évek óta hiányzott a Miskolci Nemzeti Színházból a gyermekdarab. Nagyon régen töltötte be a nézőteret egészséges gy-ermekkacaj, az a párbeszéd a színpad és a nézőtér között, amely ezeknek az előadásoknak utánozhatatlan bájt kölcsönöz. Most gyermekdarabot is próbál a színház. A Mese a tűzpiros virágról című zenés mesejátékot Sallós Gábor állítja színpadra. Ö mondja: — Nagyon szép ez a mesejáték. Nyelvezete, meséje is igen tetszik, és az együttes nagy lelkesedéssel fogott hozzá a színpadra állításhoz. Túl vagyunk az olvasópróbán, a zenei betanulásnál tartunk. Szeretném el monda- j ni. hogy ez a gyermekdarab nem jelent másod-, vagy harmadrendű feladatot a színházban. Egyenértékű pro-*- dukció az évad programja- . ban, és az együttes tagjai is j így láttak hozzá. Farkas j Endre,. Virágh Ilona, Várhe- j lyi Márta. Héczey Éva, Ol- I gyay Magda, Bánó Pál, Ken- j deffy Gyula láthatók a főbb j szerepekben és egész felké- i szülésünk egyik vezető mo- j lívuma, hogy olyan jól elő- ' készített előadást teremt-, sünk, amely a majdani fel- . nőit nézők gyermekkorban j való megbecsülését is jelzi, j Szeretnénk e darabot vidé- j ken is bemutatni. Előrelát- I hatólag november végére ké- 1 szülünk el vele. (bcneüek) i Elköszöntek egy karnagytól A nagy arany pecsétgyűrűn, melyet kapott, a Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Központ művészegyüttesének emblémája látható, hátul a következő felirat: Diósgyőr, 1940 —1972. A pecsétgyűrű tulajdonosa Forrai István karnagy, és a dátumok azt jelzik, hogy 1940 —1972-ig, azaz 32 esztendőn keresztül állt a vegyeskar élén, s megannyi nagy sikerrel vezette kórusát. Tegnap, október 26-án er.te bensőséges kis ünnepségen búcsúztatták szeretett karnagyukat a vegyeslcórus tagjai, r emlékeztetőül, a múlt idézéséül felelevenítettek néhány szép számot, a sikerek énekszámait. A művelődési központ társadalmi vezetői nevében Fülöp László igazgató búcsúzott el Forrai Istvántól, a művészegyüttes nevében pedig Juhász Endre, a művészegyüttes társadalmi elnöke. De ott volt Engi István is, a KOT A megyei szervezetének titkára és Varga István, az SZMT képviselője. Sok siker áll mögötte, felsorolni most szinte lehetetlen. Az évek elszállottak felette, most már pihenni szeretne, de nekünk hiányozni fog Miskolc, a megye kórusélctéből. örökébe a vegyeskar dirigensi „székébe” Juhász Tibor lép. Munkájában bizonyara még nagyon sok segítséget kap For r arts tvántól. Munkásábrázolás, 1972 A Szakszervezetek Országos Tanácsának Munka című folyóirata fotópályázatot hirdet Munkásábrázolás, 1972 címmel. A szerkesztőség két témakörben írja ki a pályázatot: 1. Munkások munka közben, érdekes munkafolyamatok megörökítése, mun- Icásportrék; 2. A dolgozók élete gyáron kívül: szórakozásuk, művelődésük, sportolásuk, rendezvényeik stb. A pályázatra osak fekete-fehér, 30x40 cm-es méretű képet fogadnak el. A képeket a Munka szerkesztőségébe (Budapest, VI., Dózsa György út 84/b) kell beküldeni, ahol. szakértőkből álló zsűri dönt. A pályázat 5 legjobb képe 1000—1000 forintos, további 5 kép pedig 000—600 forintos díjban részesül. A szakmai-iparági szakszervezetek által felajánlott számos különdíjat is odaítél a zsűri. A Munka — a díjazottakon kívül is — folyamatosan közli a legjobb képeket. Ezért kérik a pályázókat, hogy beküldött munkájukról 13x18 cm-es képet is mellékeljenek. Egy személy mindkét témakörben 4—4 képpel pályázhat. Beküldési határidő: 1973. január 1. Zsűrizés: 1973. január 15. A legjobb képeket 1973 tavaszán kiállításon mutatják be. ESZMECSERÉK Matyó mozaik A Matyó Népművészeti szárnyalni 58 millió forintos Szövetkezet több mint két- évi tervét. Minden reményük millió forinttal szeretné túl- megvan rá, hogy céljukat sikerül elérni. Bár ritka aIkmégte! mintha napjainkban valamelyest szaporodnának azok az értekezletek, tanácskozások, amelyek közepette az ember hirtelen az órájára néz: hű, már két órája ülünk együtt, és észre sem vettük az idő múlását.! Igen-igen ritka alkalmak, mégis előfordulnak. Nem vesszük észre az idő múlását, nem izgünk-moz- gunk a széken, mert amiről szó van. vagy éppen ahogyan szó van, érdekes, izgalmas. Rendszerint egy-egy vállalat munkájáról, egy-egy érdekes témakörről, egy izgalmas tájékoztatóról alakulnak ki így az eszmecserék, őszinte hangvétellel, kertelések, szépítge- tések nélkül. Ezeknek az eszmecseréknek izgalmát, időt feledtető drámai feszültségét. ■open az őszinteség biztosítja. szüli meg. természetesen .zon túl, ami magától értetődő kívánalom: az adott tárnán belüli széles körű ismeret. Általában nem nagy plé- numok előtt zajlanak ezek a tanácskozások, eszmecserék, de akik jelen vannak, azok valóban otthonosak a kérdésben. és valóban tenni akarnak az előbbre! épéséri. Nyilvánvaló, hogy már maga a kis létszám sokkal inkább kedvez a vita kialakulásának, az esetleges közbekér- dezéseknek, párbeszédek létrejöttének, mint egy nagy létszámú összejövetel megint- csak más légköre. (Bár nyilvánvaló. hogy a nagyobb létszámú fórumokon is kialakulhat, esetenként ki is alakul jó értelemben vett izgalom. vita.) Nem volt mindig szokásos, hogy újságírók, „külső emberek” részt vehessenek ezeken a bizonyos, szűkebb körű eszmecseréken vitákon, egy-egy „rázósabb” kérdés alapos taglalásánál, amely mondjuk, éppen valamely vállalat. intézmény belső gondjait, problémáit hivatott feltárni, elemezni. Éppen a „pro domo” jelleg miatt, mely nem tartozik senki másra. különösen nem a széles nyilvánosságra. Az ugyan most sem mondható, hogy az ilyen jellegű meghívások esőstől érkeznek a szerkesztőségbe. de tény, hogy alkalmakként — igen. Ugyanis, mind nyilvánvalóbbá válik. hogy egy gyár, vállalat, üzem, intézmény belső gond- iai — emberekkel, termeléssel kapcsolatos gondjai — valami módon föltétlenül a nagy egészre is tartoznak. Valahol föltétlenül kapcsolódnak egész közösségünkhöz, hiszen egyik üzem, intézmény sem munkálkodhat teljes elszigeteltségben, minden mástól független, külön, saját világban. Más kérdés, hogy a gyakorta szenvedély- lyel felvetett gondokból mi tartozik a nagy nyilvánosság elé. Ez viszont már diszting- váló képesség függvénye. (Igaz, hogy ezt a képességet a tanácskozók alkalmakként serkentgetilc is egy-egy „ez tényleg maradjon köztünk”- kel, de emiatt igazán kár lenne szólni.) A lényeg mégis az: léteznek ezek az eszmecserék, részesei lehetnek már „külsősök” is, akik előtt igazgatók, vagy éppen a kormány magas tisztségviselői nem restellnek olyan dolgokat is elmondani, amelyek bizony, nem válók dicsekvésre. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk: éppen ebből a tényből fakad annak a bizakodásnak — ha úgy tetszik, erőnek — egy része, amely a legnagyobb gondra is képes megoldási találni. Kapkodás nélkül, alapos, körültekintő mérlegeléssel, éppen az őszinte eszmecserék 'révén kikristályosodó tennivalókra alapozva. Említettük, hogy az ilyen tanácskozások. tájékoztatók ritkák ugyan, de azért hozzá kell tennünk, hogy nem is egyediek. Például a járási pártbizottságokon is részesei lehetünk ilyen eszmecseréknek. A dolog természetéből adódóan más hangulattal ugyan, de rendkívül tanulságosak például azok a tájékoztatók is napjainkban, amelyeket a megye egy-egy felelős embere tart valamely külföldi delegáció részére. Borsod-Abaúj-Zemplénről, megyénk életéről, eredményeiről, gondjairól, az előttünk álló, súlyos tennivalók sokaságáról. Érdekes felfigyelni: miként, hogyan reagálnak vendégeink a tájékoztatókra. És nem túlzás: szinte minden mondat után jobban és jobban feloldódnak, a végén kérdeznek, vitatkoznak, „belemelegszenek”, példákat említenek a maguk országából — segíteni akarnak. Mire fölkelnek az asztaltól, egy kicsit — vagy talán nem is kicsit — már meg is szerették megyénket. Lehet hát példákat hozni izgalmas tájékoztatókra, hasznos vitákra, eszmecserékre. Kétségtelen viszont, hogy továbbra is sok az időt rabló, üres járatú értekezlet, a legkülönbözőbb címek alatt összehozott tanácskozás. Ha valaki elkísérne útjára egy sokat értekező embert, lehetséges, hogy egy napon több értekezletre is be kellene ülnie, ráadásul esetileg olyanok közé, akikkel már az előző értekezleten is egymás mellett töltötték az időt. Biztos, hogy kellenek a tanácskozások. az okos véleménycserék, persze, hogy kellenek, szükségesek, de valahogy mintha túl sok lenne már a különböző fórum, amelyeknek bábáskodása között el-elvész a gyermek. Minden szerv, intézmény felelősei maguk ítélik meg, mikor, miről kell tanácskozni. Kétség nem férhet hozzá, hogy jó szándékkal döntenek, valóban szükségesnek vélik. Mégis, néha az embernek az a — lehet: nem is alaptalan — gyanúja, hogy egy-egy értekezletet, bizony, talán csak magáért az értekezletért hívtak egybe. Semmi sem marad meg belőle, kipereg, ugyanis nincs minek megmaradnia. Pedig lehet sebb is. Sőt, csakis másként érdemes. A vállalati önállóságnak valahol itt is érződnie kellene. Ma már semmiképpen sem törvényszerű ugyanis, hogy az értekezletek állandó témául szolgáljanak alvó emberekről szóló viccekhez, vagy állandóan szerepelni alcarő felszólalókat kifigurázó szatírákhoz. Mellesleg: az idővel is jobban kell gazdálkodnunk. A magunkéval is, a másokévá1 is. Priska Tibor Külföldön és belföldön egyaránt növekszik a kereslet a matyó hímzések, a különböző népművészeti ajándékcikkek iránt. A szövetkezet már a jövő évi megrendelések nagy részét is megkapta. A hazai ajándékboltok például már most mintegy 22 millió forint értékű matyó holmit rendeltek meg. Minden évben újabb és újabb külföldi piacokat hódítanak meg a mezőkövesdi és a környékbeli asszonyok és lányok népművészeti cikkei. Legújabban a skandináv országokban lett divatos a matyó holmi. A svédek voltak az első északi vevők, s most már a dánoktól és a norvégoktól is érkeznek nagyobb megrendelések * Évek óta a hímzett blúzok bizonyulnak a legjobb matyó exportcikknek. A svájci nők az idén húszezer matyó blúzt vásároltak meg, s jövőre ennél is többet rendeltek 3 svájciak. A matyó babák sem me11' nek ki a divatból, .lövői'1-’ már most m; n légy 50 ezcf népviseletbe öltöztetett nu>' tyó babára kapott megref*' delést a szövetkezet.
