Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

1972. október 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 5 Kiskorú menyasszonyok Gyámügyek az cdelényi járásból Az egyik bányásztelepülé­sen két jól szituált család élt egymás mellett. Naponta ta­lálkoztak, barátok voltak. Az egyik családban két gyerek nevelkedett, s már a harma­dikat várták. A másik há­zaspárnak nem született gye­reke. A két asszonynak tá­madt egy ötlete: mi lenne, ha a gyerek után vágyó szomszédasszony nevelné i'el a születendő kicsit. A férjek beleegyeztek, s mind a né­gyen nagy izgalommal vár­ták a napot. Gyönyörű kis­lány született, és a szomszéd házaspár annak rendje-mód- ja szerint örökbe fogadta. A gyerek már járt, amikor a lsét asszony egy apró eset miatt összeveszett. Az édes­anya visszakövetelte a gye­reket, a nevelőanya tíz kö­römmel ragaszkodott hozzá. Bonyolult gyámügyi viták, pereskedések következtek, végül a kislány Szüleihez ke­rült. Nevelőszülei bánatuk­ban más vidékre költöztek. Sokoldalú vizsgálat Egyetlen eset a Borsod me­gyei Tanács Edelényi járási Hivatala gyámhatóságának aktáiból. Az ' elmúlt évben 1417 gyámüggyel foglalkoz­tak, s a tapasztalatok azt iga­zolják, hogy az esetek száma minden évben csaknem azo­nos. Örökbefogadás tavaly négy, az idén eddig csak egy volt. Annál több az állami gondozásba vétel, a veszé­lyeztetett kiskorúak száma, a családjogi helyzetek rende­zésével kapcsolatos tenniva­ló, s az egyéb gyámügyi eset. Feltűnően sok o járásban az olyan házasságkötés, ame­lyet korengedélyhez kell köt­ni, mert az egyik fél még kiskorú. Tavaly 59 kiskorú menyasszony kapott enge­délyt, és háromnak a kérel­mét utasították el. A döntést minden esetben sokoldalú vizsgálat előzi meg. Elsődle­ges szempontok, hogy a menyasszony jövendőbelije dolgozik-e valahol, megbíz­hatóan dolgozik-e, jövedelme elég-e egy család fenntartá­sához, lesz-e hol laknia az ifjú párnak. Az engedély ki­adása előtt meghallgatják a fiatal lány szüleit is. A szü­lök többnyire a fiatalokat Pártolják, ragaszkodnak a há­zassághoz. Az ok az esetek többségében ugyanaz: útban a kisbaba. Egyébként maga­sabb ma már a házasulandók életkora falun is. A lányok többsége 20, a fiúk 24 éves korban kötnek házasságot. Azt lehetne mondani, hogy a 15—17 éves menyasszonyok kivételek, de — sajnos — számuk alapján ítélve nem beszélhetünk kivételekről, s ennek okát a gyámügyi ható­ságnak sem sikerült még ki­derítenie. tgy a korengedélv- hez kötött házasságok számú­nak csökkentésére egvetlen mód marad: a sokoldalú, kö­rültekintő vizsgálat. \ es/ilye/JHés, ál hí mi 4»ondor/ás S hogy mennyire fontos volna e szám csökkenése, azt a gyámügyek magas száma indokolja. A kiskorúak há­zassága és a veszélyeztetett kiskorúak száma között ugyanis párhuzam vonható. Ezek a korán kötött há­zasságok nem mindig tartó­sak, s a válások előtt, vagy után jó néhány kisgyereket a veszélyeztetettek listájára kell venni. S a veszélyezte­tett gyerekek előbb, vagy uióbb állami gondozásba ke­rülnek. De sorolhatnánk to­vább az összefüggéseket. Sok' esetben volt szükség az elmúlt évben és az idén is a veszélyeztetett kiskorúa­kat védő, óvó intézkedésekre. Így kezdődött annál a szend- rői családnál is, ahol előbb I egy tragikus esetnek és sok egyébnek kellett történnie, hogy végül is helyreállhasson a családi élet. Ez a család­apa évekig nem dolgozott, fe­lesége is csak időnként vál­lalt munkát, jövedelmük a családi pótlékon túl három­négyszáz forint volt havonta. Érthető, hogy hat gyereküket nyomorban, s — ez igazán nem a jövedelemtől függ — piszokban „nevelték”. A gyámügyi hatóság, amint az eset kitudódott, három gyere­ket azonnal állami gondozás­ba vett. A szülők felháborod­tak, és a hatósági embereket „gyérmekrablásért” perelték. Később a másik három gye­reket is el kellett venni a szülőktől. Az egyiken már nem lehetett segíteni, meg­halt. A tragédia és a gyere­kek hiánya feltámasztotta a hanyag szülök lelkiismeretét. Dolgozni jártak, rendbehoz­ták a lakást, és a gyerekek­ért mentek. Az öt gyerek ma már boldog családban él, jó körülményekről, jó nevelés­ről írnak feljegyzéseikben azok. akik időnként megláto­gatják őket. Mindannyian segíthetünk... Reméljük, ezek a gyerekek nem adnak sok munkát an­nak a járási szervnek, ame­lyet — jobb név híján — gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezletként emle-' getnek, s amelynek munkáját a járási művelődésügyi osz­tály koordinálja. Megyei, já­rási szintű irányelvek alap­ján végzik munkájukat, és azok a gyerekek, akiknek névsora náluk található, még nem tartoznak a gyámügyi alanyok közé. Számuk azon­ban magas, ötszáz ilyen gye­rek él a járásban. Nehezen ■nevelhető, pszichés ártalmak­kal. küszködő gyerekek ők, akiknek nevelése pedagógiai feladat, s bármelyik lelkiis­meretes általános iskolai ta­nító. tanár segíthet rajtuk. Rajtuk, a pedagógusokon, és ezeknek a ..nehéz” gyerekek­nek a szülein múlik, hogy kevesebb kisfiú, kislány ke­rül ion. — ha csak ideiglene­sen is — a javítóinté­zetbe. Mert ilyenek is vannak az edelényi járásban, ott ahol nincsenek ..több sza­badságot adó, több veszélyt rejtegető” városok. Tavaly 36 gyerek tért ha­za nevelőintézetből, utógon­dozásukat hét kirendelt párt­fogó és egy hivatásos pártfo­gó végzi. Lévay Györgyi MEZŐGÉP VÁLLALAT, FELSŐZSOLCA mezőcsáti és szerencsi gyáregységeinél DARABOLÁSI szabadkapacitást niZTOgíT. Megrendelésekre történő bővebb felvilágosítást a fenti gyáregységek adnak. Telefonérdeklődés esetén: Mezöcsát 36-os, Szerencs 22-es telefonszámon. E| bizotlsí teleli! Hol van a termésaetvédekni bizottság? Solt .időm ráment a válasz lce- resésére. Emlékeztem, hogy a megyei tanácson szokta ülését tartani. A telefonközpont eluta­sított, ilyen, nincs a tanácson. Az erdőgazdaságnál sem tudtak semmit. Végül több telefonbe­szélgetés után kiderült., hogy o-lt is ügy tudják: a megyei tanácsházán székel a bizottság. Most már egy névvel is fel­fegyverkezve hívtam a telefon- központot. Ilyen nevű nincs a ta­nácson. A vadászati felügyelősé­gen ugyan ismerték a nevet, ám úgy tudták, hogy az erdő­gazdaságnál kell keresni. A kör tehát újra bezárult. Reményt vesztetten hagytam abba a nyo­mozást. mivel a tudakozó sein ismert ilyen bizottságot. Hol fészkel már most a ter­mészetvédelmi bizottság? Nem hagy nyugton a kíváncsiság. .Én csak egyik riportomhoz sze­rettem volna adatokat szerezni. Am. kereshetik mások is. másért, fontosabb, sürgős dologban is. Egyébként aznap, amikor egyik telefont a másik után bonyolí­tottam le ez ügyben, keverték már a megyei tanácsnál mások is a bizottságot. Pánikba, persze, ne essünk. Nem valószínű, hogy elrabolták a bizottságot. Tény. hogy nem lehet meglelni. Jó, jó, ez társa­dalmi bizottság, tagjai sok he­lyütt dolgoznak. De azért jó lenne tudni legalább a vezetők címéí. telefonszámát. Ügy mondják: jó bornak is kell a cégér. Akkor tehát nem árt egy bizottságnak sem. ny. p. 4 „dédelgetett” harag útja Vannak, akik nagyon tud­nak haragudni. Már-már a gyűlöletig szítják, táplálják, s dédelgetik önmagukban haragjukat. Hónapokig, vagy éppen évekig mint cseppre csepp gyűlik, halmozódik bennük az esetleg csupán egy semmiség okozta sértődés, míg eljutnak odáig, hogy el- vakulteágukban ölni lenné­nek képeseik. S jó, ha fél­úton meg tudnak állni. A „dédelgetett” harag út­ja azonban többnyire a bíró­sági pulpitus elé vezet. Színben, alig öt: házzal tá­volabb lakik egymástól a két Varga-fiú. A 29 éves Varga Elemér, s a 42 esztendős Varga Zoltán.* Unokatestvé­rek, korábban jó barátok vol­tak. Tulajdonképpen Elemér haragudott meg Zoltánra, amiért az nem hívta meg lá­nya lagzijára. Jó ideje en­nek, ám Varga Elemérrel az Öí és fél millió pár cipő Évente öt és fél millió pár cipő készül a Savaria Cipőgyár­ban, amelyből 400 ezer gyermekcipő. Az évi termelés 45 százalékát keleti és nyugati exportra szállítják. Képünkön: férfi félcsizmák szovjet exportra idő múlása sem tudta feled­tetni a „sértést”. Többször veszekedéssé fajult közöttük a találkozás. Legutóbb a községi ital­boltban futottak össze. Mind­ketten alaposan felöntötték már a garatra, amikor Varga Elemérből feltört az indulat, s ocsmány szavakkal sz.idni kezdte bátyját. Szó szót hú­zott, végül egymás hajának estek. A dulakodásra besza­ladt Varga Zoltán öccse, s megpróbált rendet teremte­ni. Csakhogy Elemér ekkor már nem törődött semmivel, s dühében Varga Dezső ellen támadt: foga közé kapta bal kezén ele kisujját, s kevés hí­ján leharapta. A dulakodásnak a rend­őrök megérkezése vetett vé­get. Varga Dezső megharapott ujját amputálni kellett, s emiatt végül is börtönbe ke­rül az eddig büntetlen Varga Elemér. Hathónapi szabad­ságvesztésre ítélték. De Var­ga Zoltán sem maradt bün­tetlen. Öt: garázdaságért von­ták felelősségre, s ezért hét­hónapi, 10 százalékos bér- csökkentéssel járó javító-ne­velő munkára ítélték. Egyik­nél kettő, másiknál három kiskorú gyermek sínyli meg az apák bűnét. Asszonvháboní a piacon Az edelényi Kónya Bédáné a község piacán csinált „há­borúságot”. Ennek az előz­ménye is egy hónapok óta tartó harag s méghozzá mi­csoda oktalan harag! Ott kezdődött, hogy Kó- nyáné eladta lakását, de „vevője” nem fizette ki a megalkudott árat, maga is túladott az inkriminált la­káson. K. Józsefné vette meg, aki igazán nem tehetett róla, hogy Kónyáné nem tudta bevásalni járandóságát az előző vásárlón. Ennek elle­nére Kónváné haragja az idős asszony ellen robbant ki. Idén júniusban az edelé­nyi piacon egy ügyvédi fel­szólítólevelet lobogtatva top­pant Kónyáné IC. Józsefné elé, s jókora szájat nyitva támadt a gyenge fizikumú asszonyra, aki igyekezett el­menekülni előle. Csakhogy7 Kónyáné utána eredt, addig üldözte, amíg utói nem érte. Alig volt karnyújtásnyira az idős asszonytól, amikor már nyakon is vágta, majd szem- befordult vele, arcul ütötte. A bíróság feltűnően durva módon elkövetett becsület­sértés vétsége miatt ezer fo­rint pénzbüntetés megfizeté­sére kötelezte Kónyánét. Va­jon megérte neki?! Felesége lakására vitte meny asszoin ál IC. O. Béla — teljes nevét csak feleségére való tekintet­tel nem írjuk ki —, soha sem volt valami ideális férj. Alig hároméves házassága alatt többször is elhagyta felesé­gét. Tavaly szánté egész év­ben külön éltek, s míg a fér­fi inkább csak a mulatsággal töltötte idejét, asszonya dol­gozott, és szülei segítségével összekuporgatott egy7 lakásra való összeget. Megvette a la­kást Ormosbányán, aztán — oda fogadta bókülni akaró férjét. Már-már úgy nézett ki, hogy normális kerékvágásba keidil házasságuk, hiszen az asszony kisbabát várt, ami­kor a férj újra csavarogni, italozni kezdett. Megismerke­dett egy leánnyal, s bár még együtt élt feleségével, meg­kérte annak is a kezét. Július végén, az egyik na­pon, műszak után a „meny­asszonyával” szórakozott K. O. Béla a szuhakállói presz- szóban Jó későre járt már az idő, amikor elhatározta: elviszi a lányt, bemutatja fe­leségének is. Este fél 11 volt, amikor felzörgette a már al­vó asszonyt, kérve, hogy bo­csássa be őket. Természetes volt a felesége felháboro­dása. amikor férje mellett meglátta a lányt is. Termé­szetes volt az is, hogy7 nern volt hajlandó beengedni őket saját lakásába. Csakhogy a férjben már dolgozott az Ital, s az okta­lan harag. Megragadta asz- szonyát, a sezlonra lökte, többször megütötte. A ter­hes nő mezítláb, hálóingben menekült a szomszédokhoz, ahol éjszakára befogadták, míg férje, s .,menyas6zonyra”, az ő lakásán aludta, tán az „igazak” álmát. K. O. Bélát az Edelényi Járásbíróság könnyű testi sértés vétségéért kéthónapi fogházra ítélte. Nyilván eny7- nyiVel később kerül majd sor az újabb házasságkötésre... (radványi) NAPI POSTÁNKBÓL Kél kívánság Minden igényt- kielégítő, modern, 1200 személyt befo­gadó munkásszállója van Miskolcon, a harmadik kerü­leti Lorántffy Zsuzsanna ut­cában az Észak-magyarorszá­gi Építőipari Vállalatnak. A szálló lakói nagyon hálásak a velük való törődésért, de két kívánságuk lenne. Jó utat és közvilágítást szeretnének. A villamosmegállóhoz vezető utca betonozott járdája mint­egy 250 méterre a munkás­szállótól megszűnik, és ezen a szakaszon földúton közle­kednek. ami az esős, sáros időben nagyon kellemetlen. S mivel az utca itt nincs ki­világítva. félő, hogy a járó­kelők az útszéli hepehupás gödrökbe eshetnek. Kérik: csináltassa meg a tanács a járdát egészen a szállóig',' s az út közepe táján lámpát szereljenek fel. Szívesen se­gítenének ők is társadalmi munkában. Murányi Tibor Gondolnak ránk... A Miskolci Közlekedési Vál­lalat igazgatósága és szak- szervezeti bizottsága két al­kalommal kirándulást rende­zett Hegyaljára, amelyen mi, negyven-negyven nyugdíjas közlekedési dolgozó vettünk részt. Megtekintettük a sá­rospataki várat, s a környék egyéb nevezetességeit. Na­gyon jól éreztük magunkat a kiránduláson, amelyért nyug­díjas társaim nevében kö­szönetét mondok a vállalat vezetőségének. Marosi József Miskolc, Rózsa u. 40. Hiányzik a gázpalack Hetek óta megszűnt a pro- pán-butángáz-szolgáltatás Sá­rospatakon és környékén. Nem hangzik fel az ismerős teherkocsi dudája, amely a házak előtt kicserélné a pa­lackot. Nagyon rosszkor szűnt meg ez a szolgáltatás, mivel most egész Hegyalja népe szüretel, a mezei betakarítás ideje van. Este, hazatérve, jólesne egy tányér meleg étel, amelyet a gáztűzhelyen gyorsan elkészíthetnénk. Saj­nos, ismét be kell gyúj­tani a régi tűzhelyekbe, s így csak késő este térhetünk nyu­govóra. Reméljük, nem keli véglegesen búcsút vennünk a gáztűzhelytől. Id. Pataki Jenőné Sárospatak Álljon meg a busz! Mindennap Miskolcra já­rok iskolába Vattáról. A déli 2 órás vonattal szoktam hazamenni. A vonatot csali nagy sietség árán tudom el­érni, mert az utolsó óráról fél kettőkor csengetnek ki, s az iskola a Győri kapuban van. Sajnos, a buszvezetők gyakran „kihagyják” a meg­állót. ahol várakozni szok­tam, noha a kocsik olykor félig telve közlekednek. A következő járműig pedig ér­tékes percek múlnak el. Kér­jük a buszvezetőket, gondol­janak ránk. bejáró diákokra, főleg a déli időszakban, hi­szen az elvesztett percek mi­att órák vesznek el a tanu­lásra fordítható időnkből. Szekeres Zoltán Vatta, Táncsics u. 25 Mi a fontosabb? Államunk óriási áldozatot hoz a szarvasmarha-tenyész­tés érdekében, de egyesek a közös célok elé helyezik sa­ját érdekeiket. Példa erre a mi esetünk. Október 17-én elvittük teheneinket mester­séges megtermékenyítésre. Az erre a munkára alkalmazott személy nem volt hajlandó beoltani az állatokat. Mint­egy7 kétszáz méternyire az au­tóját szerelte. Hiába kérlel­tük, nem törődött velünk. Nem várakozhattunk tovább, mert délutáni műszakra kel­lett mennünk. Felháborod­tunk ezen a nemtörődöm magatartáson, és joggal kér­dezzük: mi fontosabb, a szarvasmarha-szaporulat, amely mindannyiunk érdeke, vagy7 a munkaidő alatt vég­zett autóbüty kölés? Varga László Harsány, Szabadság u. 4. Üdvözlet Október 18-án este fél ny7olc körül kislányommal szaladtunk a megálló felé. A villamos megvárt minket, sőt. feltűnt, hogy a kocsi ve­zető körülnéz a kocsiban, rendben van-e minden, s csak aztán indított. Most jöt­tem rá, miért van forgószék a vezetőknek; ugy7anis min­den megállóban megperdült a szék. s gondos körültekin­tés után ment tovább a jár­mű. Még a kislányom is el­gondolkozott ezen a visel­kedésen és a Marx tér körül hangosan kérdezte: Ug>7e, anyai, ezt a bácsit szeret­ni kell? S milyen iga­za van. ha több ilyen bácsi lenne, mennyivel ke­vesebb baleset és mennyivel kevesebb bosszúsáé volna, üdvözöljük az 1-es vonalon közlekedő 137-es villamos ve­zetőjét, és kösviörniik figyel­mességét. Sipeki Sándonjé Miskolc, 111., Kandó K. u. 18. Mert nem hívta meg a lagzira

Next

/
Oldalképek
Tartalom