Észak-Magyarország, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1972. olctober 15„ vasárnap ■EB—B Áz Észak-magyarországi Intéző Bizottság plenáris ülése Az idegenfergaÉomban csakis rmtfsz^res munhűyraS érhetők ei sikerek MEMENTO képekben Tegnap, október 14-én Va- l.vi Péternek, az Észak-ma­gyarországi Intiézö Bizottság elnökének vezetésével . ple­náris ülést tartott az intéző, bizottság Miskolcon, a me­gyei tanács dísztermében. Az ülésen részt vett Dojcsák. Já­nos, az MSZMP Borsod 'me­gyei Bizottságának titkára. dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, Fejes László; megyei tanács elnökhelyet­tese, Lelik János, az Észak- magyarországi Intéző Bizott­ság titlkára: Elnöki megnyitójában Vá- lyi Péter elmondotta, hogy az ictegenforgal ómban, tehát Borsod belső turizmusában is csakis rendszeres, következe­tes munkával érhetők el si­kerek. Pozitívumnak tartja, hogy az intéző bizottság te­vékenységében kellő módon tapasztalható a megfelelő rendszerességgel végzett mun­ka. Erre az évek múltával egyre inkább szükség lesz, mivel az életszínvonal emel­kedése,- a szabid idő növeke­dése révén mind nagyobb szerep jut a turizmusnak. Borsodban ehhez számos le­hetőség van és számos feltá­ratlan lehetőség is. Az előt­tünk álló feladatok megfele­lő sorrendjének kialakítása mindenkitől nagy körülte­kintést követel. Az ülés első részében a Mátra—Bükk területeinek fej- 1 esztése t árgyá ba n hozo tt k or_ mányhalározat végrehajtásá­val kapcsolatos feladatokról, a belső turizmus alakulása­% ... Sí; A közelmúltban egyik be­szélgető partnerem elavult­nak, banálisnak tartotta a haza fogalmát. Hamarosan rájöttem: politikai szűklátó­körűségét: tapasztalatlansága is táplálja. Ez a tapasztalat­lanság pedig abból is táplál­kozik, hogy soha nem lépte át az ország határát, soha sem állt egyedül idegenek tengerében, soha nem vá­gyott újra itthoni ízekre, il­latokra. Elindulni idegen tájakra — hallatlanul izgalmas. Kint tartózkodni — nagyszerű ér­zés, és újból hazaérkezni — fenséges. Itthon lenni — nemcsak a családra, a mun­kahelyre korlátozódik, ha­nem a fölrajzi egységre is. A lakosságra is, a politikai és társadalmi életre is. Mind­ez együttvéve adja a , haza melegét, amely biztosítja az otthon és a munkahely kel­lemességét. S ki ne vágynék széles -ez ; országban az otthon, a mun­kahely, a haza meghitt me­legére, amely nélkül nincs elet, népesség és jövő?! De nem elég csak Vágyni a ha­za melegére, hanem tenni is kell érte. Egerben immár hat esztendeje, e történelmi vá­ros falai között minden esz­tendőben azért, jönnek össze írók, művészek, tudósok, új­ságírók, katonák és más köz­életi emberek, hogy kicserél­jék tapasztalataikat a szoci­alista hazafiságról, arról, mit kell,tenni ma a hazáért. Mél­tóbb helyet nem is találtak volna e tanácskozásnak. Eger a magyar történelemben, a hazafiság élő forrása. A honvédő hősiesség vérrel szentelt emlékhelye. A most befejeződött két­napos tanácskozást jelentős jubileumok tették aktuálissá. Égerben a napokban emlé­keznek meg az egri var hős kapitánya, Dobó István ha­laiénak 401). évfordulójáról, s most ünnepük a hősies várvédelem 420. évfordulóját. Főhajtó tisztelgéssel emlé­keznek' Eger nagy írójára, a most 50 éve elhunyt Gár­donyi Gézára is, akinek ne­ve. irodalmi munkássága szo­rosan összeforrott 1552 tör­ténelmi eseményeivel, aki az Egri csillagok cfrftü regé­nyében értékes alkotással ál - ütött múlhatatlan emléket Egér hőseinek. E történelmi dátumokról sok szó esett az egri tanács­kozáson. Kegyelettel emlé­keztek meg a jelenlevők az egykori hősökről, az előadó és a hozzászólók szavai, az eszmecserék mind-mind érin­tették a múltat, méghozzá úgy, hogy összekapcsolták a mával, mindennapjainkkal. S hogy mennyire aktuális a múlt összekapcsolása a má­val, bizonyítja például az a vita: mit jelentett 1552-ben a haza nemcsak az uraknak, hanem a jobbágyoknak is. A haza nemcsak lakóhelyet je­lentett, hanem egy olyan kö­zösséget is, amelyben az em­berek otthon érezték magú-' kát, ismerték szokásait, örö­meit, gondjait. Jelentette az egyén és a kollektív érdek .védelmét a külső ellenséggel szemben. Szép szavak ezek — mon­dotta egy újságíró kollégám az egri tanácskozáson —, de nekünk, a ma élőknek, a ma publicistáinak a béke idősza­kában kell megértetni, elfo­gadtatni a hazafiságot. Első­sorban a fiatalok között van olyan nézet, hogy a hősök már évtizedekkel, évszáza­dokkal előbb megvívták a harcot, s nekik már nem ju­tott' a forradalomból. Ügy ér­zik eze(c a fiatalok, hogy megrövidítették őket, a ré­gebbi nemzedékek valósággal elorozták előlük a legendás harcok babérjait. Nekik ma már csak a munka, a terv­teljesítés, a szürke norma, s a színtelen vegetálás maradt. S hogy .megértse közvéle­ményünk, mennyire nincs igazuk e nézet hangoztatói­nak, elsősorban ebben van nagy feladatunk. Az írott és elmondott szó erejével kell kialakítani a mai hazafiság gondolatát, azt, hogy ki ho­gyan kötődik ma a hazához. Ma azt kell megértetni, s ér­zésekké nemesíteni öregben, fiatalban egyaránt, hogy most kapaszkodunk igazán a forradalom csúcsai felé. Azt. kell megértetni, hogy az eddigi harcok csak a kezde­tet jelentették, méghozzá a könnyebb, áttekinthetőbb szakaszt. Ä mostahi küzde­lem nemcsak megméri az embert, hanem azt is el­dönti, méltók vagyunk-e a nagy történelmi küldetésre, a szocialista társadalom fel­építésére. E gondok megértetéséhez és elfogadtatásához nagy segít­séget adott a kétnapos egri tanácskozás, amely összegez­te. megszabta az újságírók feladatát, felelősségét, ten­nivalóját a hazafiság * neve­lésében. rőt. problémáiról, az ifjúsági turizmus helyzetéről esett szó. Számos érdekes elképzelés hangzott el a Tardona-völ- gyének fejlesztéséről, az ide­genforgalomba való jobb be­kapcsolásának -módjairól, a Hegyköz kisvasútjainaik fel­használási lehetőségéről, hogy csak néhányat említsünk a téma kapcsán. A későbbiekben Aggtelek­ről, a barlang fejlesztéséről hangzott el tájékoztató. Egye­bek között a már csaknem elkészült barlangi csónakázó­tóról — melyet az elképze­lések szerint mára jövő nyá­ron • igénybe vehetnek a tu­risták —, a leéndő barlang- vasúiról, amelynek megvaló­sításához ugyancsak közelebb jutottunk. Aggtelek. Jósvafő fejleszté­sével volt kapcsolatos a kö­vetkező napirendi pont anya­ga is, amelynek témáját a gyógyüdülés helyzete szolgál­tai tn. Szó esett többek között a már nagy hírű, die vendé- gék fogadására még nem tel­jesen megfelelő gyógybar- langról, a feltétlenül jobb (kihaisználást, több figyelmet érdemlő meleg vizű forrá­sainkról. Végezetül az intéző bizott­ság 1973. évi munkatér véről tárgyaltak. Az uralkodó brit konzerva­tív párt szombaton befejezte négynapos kongresszusát a tengerparti Blackponlhan. A zárószóban Heath miniszter­elnök három főtcmával fog­lalkozott: az infiációvui, a „törvénnyel és renddel” és a közös piaci csatlakozás kérdé­sével. Az angol Konzervatív Párt blackpooli kongresszu­sán Douglas-Home zárszavát Chagall alkotásaiból — fest­ményekből . szőnyegrtervckből <w grafikákból nyílt kiállí­tás október 14-én a Műcsar­nokban. Képünkön: A zöld éjszaka című festmény a ki­állításról. Aznap majdnem béke lett a zon az őszön mintha a természet akarta volna egy ki­csit kárpótolni n sokat szenvedett, embereket. A vén- asszonyok nyara sok órás napsütésekkel örvendeztette meg a keveseket, akik. még örülni tudlak valaminek. Ezen a vasárnapon is már reggel nyolc óra után ragyogott a napfény a munkaszolgálatosok barakkjai fölött, meg-meg- cirógatta a tágas udvaron pihenő, vagy tisztálkodó, a sok éves rabságban elcsigázott embereket. Úgy tűnt, eseményte­len, a körülményekhez képest békés nap kezdődik. Kivonu­lás, munka nincs, a kondérokba már bekészltették a hús­levesnek valót, a légitámadás csak később szokott jönni, a nem hivatalos úton érkezett hírek biztatóak. Ha nem is a kormányzatnak, az egyszerű embereknek, köztük a munka­szolgálatosoknak nagyon is azok. A csendes délelőtti pihenést éles kiáltás törte szél: — Emberek! Vége a háborúnak! Megyünk haza!... A parancsnoksági épület előtt sűrűsödött a tömeg. Az ab­lakban rádió szólt. Zene. Aztán csend. Feszült csend. Végül megszólalt a rádió. Ismeretlen férfihang proklamáció! olva­sott fel, Horthy Miklós kormányzó szólt a nemzethez. Be­jelentette: békét kért., fegyverszünetet, nem látja értelmét a további háborúskodásnak, hiszen a háború már régen a mai határokon belül pusztít. Örömben úszott a tábor, örömben úszott Budapest., aligha­nem örömben úszott mindenki, akinek már elege volt a há­borúból, aki békére, szabadságra vágyott, . Mintha a nap is fényesebben sütött volna. Az emberek bátrabban léplek, felemelték tekintetűkéi. Sokan tervezget­tek, mások még latolgattak. A nagy többség élvezte a béke közeli lehetőségének mámorát. És délutánra már újabb proklamációt harsogott a rádió. Horthy kormányzó huszonöt esztendei gyászos országosának végső gyalázatos aktusaként átadta a hatalmat Szálasi Fe­rencnek, illetve a nyilaskeresztes pártnak. Nem mert igazán be­két kérni, nem mert igazán békét kötni, mert. a Szovjetunió­val kötendő békétől, a dolgozó emberektől ö jobban félt, mint bármilyen pusztító háborútól. Az országra ráköszöntött eddigi történelmének legsötétebb korszaka. Százezrek erőszakos halála, az ország anyagi javai­nak'csaknem teljes pusztulása, egy rémséges ostrom a fővá­rosban, a rettenetes dunántúli csaták sorozata, egy még irt és fél hónapig tartó rémséges háborús időszak. A barakktábor, amely délelőtt olyan vidám volt. estére elcsendesedett. Alkonyatikor közölték a barakklakókkal a nyilas hatalomátvételt, s hogy a legszigorúbban foglyok­ként. kezelik őket. Mielőtt, besötétedett volna, lovas SS-a lak il­lat vette körül őket. Kisebbik részük sok hónapos kínlódás után élte túl ezt, a hatalomátvételt. S emlegette a napot, ami­kor majdnem béke lett. 1944. október 15-e volt aznap. Ennek ma huszonnyolc esz­tendeje. Emlékezzünk. (bm) A héten Hanoiban a francia diplomáciai missziót ameri­kai boriiba találta telibe; Su- sini fómegbízott súlyos égé­si sebekkel fekszik, s bőrát­ültetésre szorul; mosolygós vietnami tolmácsa, öt gyer- mek apja, — nincs már az élők sorában. Aligha valószínű, hogs' a« amerikaiak szándékosan a NÁTO szövetséges diploma­táit vették volna célba, né­hány órával azután,' hogy a Párizsiban tárgyaló Kissinger, elnöki főtanácsadó, közvetítői szerepre kérte Franciaorszá­got. Am az egyre folytató­dó és fokozódó légiháború sóién már eddig is számta­lanszor bebizonyosodott, hogy mialatt „hadicéipontokról” beszélt a Pentagon, valójá­ban lakóházaik, egészségügyi és kulturális intézmények, templomok válnak a pusztí­tás martalékává. A Hanoi belvárosa felett Hathetes viliig körüli útjáról visszatért New Yorkba Angela Davis. Képünkön Angela Davis mosolyogva, virágokkal a Kennedy repülőtéren. robbant bombák mindeneset­re különös kísérőül szolgál­tak a Vietnammal kapcsola­tos felgyorsult diplomáciai tevékenységhez, amely két csatornán is folyik. Csütörtök délelőtt megtartották a szo­kásos Vietnam-konferencia 163. ülését, közben azonban az eddigi leghosszabb bizal­mas tárgyalási szakasznak is tanúi lehettünk. Négy ízben ült össze Kissinger Le Dúc Tho-val, s a tanácskozások titkos jellege matt nem le­helnek hitelt, érdemlő .infor­mációink. Valószínűnek lát­szik, hogy a vita elsősorban a saigoni rendszer jövője kö­rül bon lakozott ki, s jól is­mert a vietnami álláspont, amely hármas koalíciós kor­mányzattal kívánja felválta­ni a Thieu-rezsimet. Tényle­ges haladásra csak akkor le­het számítani, ha Washing­ton elvben hozzájárul egy ilyen megoldáshoz. Ennek mindeddig nincs semmifajta jele. söl, a hét végére az „op­timista” amerikai nyilatkoza­tok is mértéktartóbbak lel­tek. A nemzetközi politikába:! egyaránt vannak jó hírek és rossz hírek — ezzel a gondo­lattá] kezdte felszólalását ha­zánk külügyminisztere. Péter János, amikor felszólalt az ENSZ-köagyűlés általános vi­tájának utolsó napján. Száz- huszonöt ország képviselői fejtették ki ezúttal nézetei­ket a nemzetközi helyzet egé­széről, véleményeik híven tükrözték a világpolitikában végbemenő ellentétes folya­matokat. Hossz hírek érkez­nek Délkelét-Ázsiából és kedvezőtlen az a holtpont, amely továbbra is jellemzi a közel-keleti válságot. Jelentés a tatáitól (Folytatás az 1. oldalról) ta, hogy a 750 holdnyi őszi búza vetésnek 60 százaléka már a. földbe került. Jó ütemben ássák a 120 holdnyi, nagy termést ígérő cukorré­pát. összesen mintegy 240— 260 vagonos cukorrépatermést; vár a gazdaság. A jó termés cukorrépából, burgonyából és kukoricából is a jól bevált vegyszerezésnek és a na- . gyobb gépesítésnek köszön­hető. Az idén már a kuko­ricáé is teljesen gépesítve baú karítják be a 280 holdnyi te­rületről. ’ Miskolc határában, a gö- römbölyi Béke Tsz földjein is zökkenőmentesen halad­nak az őszi munkák. — Az őszi vetéseket: több mint 60 százalékban, a szán­tást 90 százalékosan elvé­geztük — tudtuk meg Balogh Péter tsz.-elnöktöl. — Befe­jezéshez közeledik a silózás, és letörtük, a kukorica há­romnegyed részét is. Sok munka van niég hatra a tsz kertészetében. De ez örvendetes, mert most. ősz­szel. is sok árut .kupinak, még a piacokra szállítani. Szedik niég az „utó"-paradicsomot, sok a káposztaféléjük, s retek Is van még a kertészetben, amely az idén mintegy 1.2 millió forint értékben ad kü­lönböző zöldárut, a városnak. (»• s.) HÍREK VI \mJS Hl IRADÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom