Észak-Magyarország, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 1972. szept. 24., vosámop c0- -! & Dre >k rid d- 5 31C- ; iTízfogásos „estebéd” a pataki várban A HAGYOMÁNYOKNAK megfelelően ez idén is megkezdődtek megyénkben a borsodi vendéglátó napok. Szatócsaink, cukrászaink remekelnek ilyenkor. Városokban, nagyobb községekben a finomabbnál finomabb ételek és italok csalogatják a pompás ízeket, faiatokat kedvelő vendégeket. Ahol pedig valamilyen helyi ételfélékkel dicsekedhetnek, vagy pedig a régi, történelmi idők ódon illaltú és hangulatú receptjeire bukkantak, ott különleges leveseket, pecsenyéket, tésztákat tálalnak az ínyenc vendégeknek. Borsodban — mint a történelem és tudomány oly sok területén — a szakácsművészet tekintetében is sajátos hely illeti meg Sárospatakot. A Rákóczi vár Vöröstortnyának földszinti traktusában egy 400 esztendős konyhát tekinthetnek meg a. látogatók, s avult rézüstök, különféle óntálak, hatalmas lábasok, máktörő mozsarak, furcsa evőeszközök társaságában a vastag falon barna pergamenlap látható, rajta a tudósítás arról, hogy milyen pecsenyét fogyasztottak a vendégek a XVI. században Perényi Gábor lakodalmában. Az ínycsiklandozó lakodalmi pecsenye receptjét az alábbiakban örökítették meg az utókor számára: „Mondd Mihály mester én is láttam a Perényi Gábor menyegzőjén, hogy Antal mester sütött vala egy ökröt, az mely ökörben csinált vala egy kövér juhot, az kövér juhban egy gyermekded borjút. a~ borjúban egy kövér kappant. Mikor immár az ökör megsült, az kappant kinőtte, s meglátta, ha megsült, tehát az ökör is megsült.” A pataki vár urának, a híres kollégium alapítójának, Perényi Péter koronaőrnek volt a fia Perényi Gábor felső-magyarországi főkapitány és tárnokmester, aki a pecsenyereceptben említett menyegzőjét a pataki vár lovagtermében tartotta szépséges menyasz- szonyával, Országh Ilonával; Amikor aztán Országh Ilona a felesége lett, a tárnokmesteren olyan féltékenység vett erőt, hogy — amint a kortársak gyanítottak — szép asszonyát pár év múlva megmérgezte. Ugyanebben az öreg konyhában egy másik pergamenlapon az ételek fűszerezéséről is olvashatunk. I. Rákóczi György fejedelem 1634. évi konyhai „rendtartása” ugyanis — minden bizonnyal a messze földön híres gazdasszony. Lorántffy Zsuzsanna ízlésének megfelelően — többek között a következőket köti a szatócsok lelkére: „Az borsolásban pedig ilyen mód observáltassék: az fő szakács, két öreg szakácsával együtt borsoljon mindenkor, mások ne, ebben is mértékletességet követvén, mert néha annyira borsolják, sáfrányozzák, nem is ehetik ember benAz 1603. esztendőből egy érdekes étlap is ránk maradt a pataki várban, amely azt bizonyítja, hogy azért a régiek is meg- megették a maguk adagját. Persze, «kiknek módjukban állt dúsan terített asztalhoz ülni. Mert íme, Olvassuk csak el, mi mindent fogyasztottak a vár vendégei egy-egy „estebédre?” Perényi Zsófia volt a vár úrnője, amikor szép sorjában az alábbi vacsorát szolgálták fel a vendégeknek: 1. tehénhúst tormával, 2. borjúhúst éleslével, 3. fekete lével nyu- lat, 4. savanyú káposztát tehénhússal, szalonnával, 5. kappant sülve. 6. borjúhúst ecettel, zsályával, 7. kappant tiszta borssal, 8. lúd- húst ispékkel, 9. tehénhús- pecsenvét, 10. fogolymadarat száraz lemóniával. MÉLTÁN lehetünk büszkék azokra a nagyszerű teljesítményekre, amelyeket korunk embere a munkában, tudományban, sportban és az élet legkülönbözőbb területein elért. Ha azonban arra gondolunk, hogy ezt a tízfogásos „estebédet” 369 esztendővel ezelőtt a pataki vár vendégei egy ültöhelyükben végigették. úgy érezzük, ekkora „rekordra” azért ma nem mernénk vállalkozni... Hegyi József Kaktusz virág Fotó: Laezó József ERDÉLYI JÓZSEF: Epereső Szőlő, gyümölcsös nem járt a cselednek, hanem a hosszú cselédház előtt fehér és fekete eperfa állt , hosszú sorban: csak az illette őt. Mikor megért az eper. innen-onnan a ládákból ágylepedő került, durva kendervászon és itt is, ott is, az áldott, terhes fák alá terült: felmászott egy-egy béres vagy kocsisné, megrázta a roskadozó ágakat. 's a lepedőre zöld lcvélfelhöböl fekete-fehér mézcső szakadt. Megosztoztak az epren a csclédnők, eper s kenyér lett aznap az ebéd; így élt minálunk, Ökrösi-Bátorban, abban a szent magyar királyi korban; kedvére dúskált, egyszer minden cvben, az uraság ingyen fái eprében, fekctébcn-fchcrbcn a cseléd ... ISMERKEDÉS Leszállt a vonatról, és kíváncsin pillantott körül. Hát itt volnék — gondolta, s nem tudta, merre is induljon. Aztán arra ment, amerre a legtöbben. Az utasok a helyi autóbuszhoz siettek, neki nem volt kedve felszállni. Mennyire van a centrum? — kérdezte a legközelebb állótól. — Ilyen szép, napos időben egészen közel, s főleg annak, aki ilyen fiatal — válaszolta a kérdezett. A legroszabb indulattal sem lehetne rá azt mondani, hogy gyámoltalan, vagy szentimentális, de ezek a szavak most határozottan jólestek. Ebben a városban ezek voltak az első szavak, amelyet hozzá intéztek. Elindult. Minden szép háznak megörült, minden rendetlenség elszomorította egy kicsit. Először magára csodálkozott, aztán nevetett: milyen furcsa, ha idegenbe csöppen az ember. Modern épületet pillantott meg, szépnek találta. Közelebb ment: a városi kórház előtt állt. De az órájára nézett, és fel.szi.sszent. Nincs idő a nézelődésre, elvégre a mai nan sorsdöntő lehet. Meg- szanorázta téoteit. majd honodat ott egy ajtón. Lesz, ami lesz. nem pályázott, tehát jobb, ha nem a legjobbakat várja. — Jó napot, kívánok! Az osztályvezetővel szeretnék beszélni. — Elmondotta milyen ügyben, miért is keresi. — Üljön le, kedves. Azonnal telefonálok. Kicsit várnia kell, mert a főorvos az elnökhelyettessel tárgyal. Leült, mégegyszer összeszedte godolatait. Amit eddig látott a városból, az mindenképp’ jó. El tudná-e képzelni itt az életét? Egyetlen ismerőse sincs. A magány jó, de csak egy-két napig. Ezt tudja. Persze, ha eljöhetne ő is, az mindjárt más. Otthon kinevették. Azt mondták, fölösleges ez az út, miért nem döntött idejekorán. Tényleg, miért is nem döntött? Meri ő is úgy gondolta, hogy Budapest határán kívül nem is élet az élet? Talán nem, de mégiscsak ott született, ott élt idáig... Nyílik az ajtó. Magas, derűs ember lép be, egyenesen felé tart. Bemutatkoznak. Bizonyára sejti, miért keresem. — Igen, azt hiszem. — Ha volna egy fogorvosi állás, szívesen jönnék Kazincbarcikára. Idén fejeztem be az egyetemet, a gyakorlatom kevés. — Szükségünk van fogorvosra, és mindenki az elején kezdi. Nem maga az egyetlen, aki ezen az őszön egyenesen az egyetemről kerül hozzánk. Lakást egyelőre nem; tudunk biztosítani, de ebben a házban van egy kényelmes orvosszálló... — Igen. nagyon jó. Hamarosan férhez megyek. A vőlegényem elektromérnök, Ha kapna munkát, ő is eljönne ide. Az e»CSZSC«Ü«ji "levezetője a telefonért, nyúl. Az erőművet tárcsázza, és vár. A hívott jelentkezik, de csak néhány szól váltanak. — Sajnos, nem találtam, akit kerestem, de bizonyára akad megfelelő munkahely a vőlegénye számára is. Akkor viszont lakás is kellene maguknak ... — Lakás? Igen, az valóban kellene.. — Néhány hónapon belül megoldható. A jövő tavaszon. Egyébként, ha eljön, ebben az épületben fog dolgozni. Két munkahelyes, korszerű rendelőben. — Mondja, igényesek, itt az emberek? Ügy értem, adnak az egészségükre? — Ezt a várost fiatalok lakjait, s a fiatalok általában igényesek. A gyerekek fogait az iskoiafogászaton gondozzák. Nem kell attól tartania, hogy kevés munkája lesz. Már az egészen kicsik megszokják, hogy a fogfájással nem szabad játszani. — Ez kellemes. A nyáron dolgoztam egy ideig, és teljesen elszörnyedtem az emberek hanyagságától. A beszélgetés oldódik, a neheze hátra van már. Micsoda meglepetés lesz odahaza, ha ezt elmeséli. A város szép, a munkahely modern, a lakás megoldható ... — Tényleg, kapnánk tavasszal lakást? Nagyon köszönöm, ezt nem is reméltem. — Jó lenne, ha hamarosan munkába állna. Szükség van a fogorvosi munkára. —• Szép kerek dátum: október elsejétől dolgozni szeretnék. Már csak a hivatalos ügyek elintézése' maradt. Adatok, bélyegző, aláírás. A titkárnő kávét kínál. — Köszönöm, ez a beszélgetés serkentöbb volt, mint három fekete. Viszontlátással búcsúztak. Amikor kilépett a kapun, nem tétovázott. Az állomással ellentétes irányban indult el. Jó lesz megjegyezni — gondolta —, itt van a fodrász, itt az étterem. ebben a parkban jólesik majd‘a séta. Lcvay Györgyi 1000 kilométer az NSZK-ban München és Kiel között A sokszínű prospektusban, amelyet már hetekkel az olimpia előtt kézhez kaptam, a szerzők sajátos módon „tálalták” a Német Szövetségi Köztársaságot, de különösképpen Bajorföldet, Remek felvételek az olimpiai létesítményekről, széljegyzetek csupán távirati stílusban, de nagyon egyértelműen megajánlva a látni- és „csodálni”-valót, hogy aztán kedvet kapjon az ember az utazásra, az NSZK bebarangolására. S mindez történhetett a XX. nyári olimpia impozáns „színfalai” előtt és mögött, „München és Kiel között terül el 1000 kilométerre az NSZK. Ez a távolság tele van régi történetekkel és modern iparral, Ősi épületek, vonzó tájak és modern város” — olvasható a szóban forgó füzetecské- ben — ajánlva számos, olcsónak éppen nem mondható útvonalat, úgynevezett olimpiai túrát. A szervezés méltó volt az ajánláshoz, meri valóban szinte egyetlen ugrásnak tűnt a repülőút a bajor főváros és a hatalmas kikötőmetropoíis, Hamburg között. S amikor az ember alig másfél óra gépkocsiul végén Kjeibe ért, a prospektus nyomán akaratlanul is megkérdezte önmagától: ennyi volna az NSZK? 1000 kilométer... Néhány órai utazás. Köln és Bonn szinte csak kicsiny „kitérőnek” számított. Az útról valamiféle keresztmetszetei adni nehéz, de a fényképezőgép gyakran kattogott.., München, olimpiai falu. 15 000 munkás 18 országból 3 négyzetkilométert ásott, épített, ültetett, s az tij városrész megszületett. Vannak, akik beton-neurózisnak nevezik. Íme, a Connolly Strasse egy része. A „Népstadion”. Nincs belépőjegy és kordon, cs ide már nem jutott abból a 1760 fából sem, amelyet az olimpiai létesítmények között ültettek el. Akiknek nem jutott jegy, innen nézték az olimpiát. A Kölni Dóm. Építészeti stílusának remek példánya. Aki tehette, két verseny között ide is ellátogatott, s nem kevesen tették eztKiel ^épített öt új vitorlás kikötőt, egy olimpiai falut, sétányokat, üzleteket (elég borsos árakkal odabent), és 8000 néző számára helyet. íme, a kikötő csúcsforgalma. Kcp és szöveg: PAULOVITS ÁGOSTON
