Észak-Magyarország, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám

1972. szept. 27., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZA3 5 Dobos Imre rendőr főtörzsőrmester Odri nevű jdrőrluityá jával, szolgálat közben Szabados György felv.' ERŐS. EGÉSZSÉGES, ud­varias, de határozott fiatal­ember Dobos Imre rendőr főtörzsőrmester, a héjőke- resztúri körzeti megbízott. Ií)(i2-ben, tíz esztendeje ke­rült a rendőrség állományá­ba. A rendőri munkával Mis­kolcon ismerkedett, de szol­gait Leninvárosban is. és az egyéves tiszthelyettesi isko­la eredményes elvégzése után 19Btí-tól Hejőkeresztúron tel­jesít szolgálatot, mint kör­zeti megbízott. Mikor ideke­rült, ezen a területen a köz­rendet. közbiztonságot több cselekmény zavarta. Ma pe­dig Szlávik János rendőr al­hadnagy, a mezöcsűti • rend­őrkapitányság őrsének pa­rancsnoka a következőkép­pen vélekedik erről: — Dobos főtörzsőrmester az eltelt hat esztendő alatt sokat tett ezen a területen. Ma már elmondhatjuk, hogy annak a három községnek, Hejőkereszlúrnak, He.iősza- 1 ontanak és Szakáidnak köz­rendje és közbiztonsága a legjobbak között van a já­rásban. Ez annak köszönhe­tő. hogy Dobos Imre tiszthe­lyettes példamutatóan jól dolgozik, jól látja el felada­tát. sok gondot fordít a meg­előzésre, de a vizsgaló-felde- rítő munkára is. Az. hogy ezen a körzeti megbízotti te­rületen a közrend és a köz- biztonság lényegesen megja­vult, nem azt jelenti, hogy kevesebb lenne a munka. Sajnos, elég gyakran fordul­nak elő állampolgárokat sértő cselekmények, vala­mint garázdaság mostanában is. de ezek ma már nem ma­radnak következmények nél­kül . .. Dobos Imre rendszerető ember. Ezért dicsérik pa­rancsnokai, de ez a rend jel­lemzi lakását, udvarát és irodáját is. Példamutató a szolgálaikészsége. Nem ismer különbséget munkaidő és pihenési idő között, ha va­lami probléma van a terüle­tén. — Vasárnap este hétig tar­tott. volna- -a- szolgálat — mondja a 33 esztendős fő­törzsőrmester. — Már éppen arra gondoltam, hogy meg­nézem a tv-ben a szovjet filmsorozat befejező részét, amikor intézkednem kellett. Zsebtolvajlás történt az ital­boltban. Így hát le kellett mondanom a tv-ről... A saját területén három község csaknem négyezer la­kos közbiztonságára, köz­rendjére kell ügyelnie. Ez önmagában is felelősségteljes feladat:. Dobos Imrének azon­ban jut ereje, energiája és ideje arra is, hogy segítsé­get nyújtson a szomszédos körzeti megbízottaknak a felderítő munkában, a nyo­mozásban, de a járőrözésben« is. — Erre sajnos, szükség' van. különösen Nagyesécs és Ernőd környékén — mondja. — Ezzel tulajdonképpen a saját területemnek is hasznos szolgálatot teszek, de az egész járásnak is, hiszen az én körzeti megbízotti terü­leteim nein egy sziget. És ez­ért nem elég. hogy csak itt legyen jó a közrend, a köz- biztonság, hanem a környé­ken is. A körzeti megbízotti fel­adat teljes embert kíván. Dobos Imre kitünően bírja ezt a megterhelést, és eleget tesz ezeknek a követelmé­nyeknek. A körzeti megbí­zott rendszerint: egyedül végzi munkáját, de ez egyál­talán nem jelenti azt, hogy nincsenek segítőtársai. A la­kosság, a becsületes embe­rek tisztelik, segítségét, ké­rik, ugyanakkor segítik" is munkájában. Jó a kapcsola­ta a területén levő párt-, ta­nácsi és gazdasági szervek vezetőivel, a munkásőrökkel, a mezőőrökkel. És természe­tesen a rendelkezésére álló önkéntes rendőrök igénybe­vételét is helyesen szervezi a közrend és közbiztonság továbbá megszilárdításában. — A körzeti megbízotti szolgálat nem könnyű — mondja a főtörzsőrmester. — 1 Igaz. megvan hozzá a szük­séges fegyver, felszerelés, itt van. Odri. az ötéves járőrku­tya. a legtöbb segítséget mégis a becsületes emberek­től kapjuk. A hej őkereszt úri körzeti megbízottnak különösen a bűnügyi, a nyomozati munka az erős oldala. Ezért már a járási ügyészség is több esetben elismerését fejezte ki. Dobos lnne szereti ezt a munkát és érti is. Feljebbva­lói ezért bízzák meg más körzeti megbízotti területe- 1 ken is hasonló feladattal. — Ha van egy kis időm — mondja —. ennek egy ré­szét a családra fordítom. Van egy ötéves kisfiam és egy kilencéves kislányom, aki kitűnő tanuló. De a család után a szabad idő nagy ré­szét az olvasás, köti le. Ta­nulmányozom a ' komolyabb "bűnesetek nyomozati leírá­sait. de nem tagadom, krimit is olvasok, és szívesen né­zem az ilyen jellegű műsoro­kat a televízióban. És ter­mészetesen a szabad időből kell szakítani valami keve­set arra, hogy hű segítőtár­sammal.. Odrival, a kutyával is foglalkozzak. TÍZESZTENDŐS rendőri tevékenykedése során Dobos Imre i.s volt nehéz helyzet­ben. de voltak kellemes, örömteli napjai is. Példamu­tató helytállásáért és mun­kájáért 1968-ban a közbiz­tonsági érem bronzfokiza- tával tüntették ki. 1969-ben főkapitányságvezetői j u tá­lamban részesült. tízéves szolgálata urán az idén meg­kapta a szolgálati érdemér­met. és most. a fegyveres erők napja alkalmából, a ! Haza Szolgálatáért. Érdem­érem aranyfokozatát, tűzik zubbonyára. O. J. í EB A Hazafias Népfront és a Vöröskereszt ózdi városi szel vezete _ez évben a tele­pülés fennállásának 700. év- iordulója jegyében hirdette meg újra a Tiszta, virágos erkély es kiskert elnevezésű versenymozgalmat. Az idén a szó igazi érteimében moz­galommá fejlődött Özdon a város szépítése, s ennek eredménye a napokban meg­tartott értékelés során vált mérhetővé. A gyárvárosban összesen 5855 lakóház van. s ebon' most 3007 kiérdemelte a Tiszta udvar, rendes ház címet. Különösen figyelemre mette hogy a város cigány­telepein 335 lakásból 130 méltónak bizonyult erre a címre. Ugyanakkor a város 25 intézménye közül vala- mernvi, a 13 iskolából pedig 11 elnyerte a tiszta, rendes intézmény, illetve iskola eii- met. Jelentősen megszaporodott ebben az évben a virágos erkélyek száma is. 1970-ben alig kétszáz volt a számuk, az idén pedig már ezernél több virágos erkélyt számol­tak össze, döntő többségüket a város úi lakótelepein. A virágos erkélyek tulajdono­sai közül az első helyre Natter Gusztáv, a másodikra Csák! József, a harmadik helyre oed'n Lőrincit András Béke-telepi lakosok kerülte’.;, a virágos kiskertek értékelé­sében a sorrend Tenkelv Gyula íFarkss’vuk). Cseo- ,:os.-Vi Jó’sof (Pánsz-ujá?) és Duzrik Gvöray (Sajóvár- kor y). A vertem- első helve- zrt* iei hon a második he­lyezettek 300. és a harmadik helyezettek ?00 forintos vá­r-irtási u'alvénvt és értékes szoba nővén veket kapnak. (—th) i bikahizlalás jelentősen mennö véli jő védelmüket A hernádnémeti Heriiád- völgye Termelőszövetkezet­ben eddig is foglalkoztak szarvasmarha-hizlalással, de npm olyan nagy volumen­ben, ahogyan jövőre terve­zik. Az idén, például, össze-, sen 250 hízott bikát adnak el. De már felkészültek a következő évi hizlalásra is. A tsz-hez tartozó községek­ben a bikaborjakat még szo­pós korukban megvásárolják a tsz-tagoktól. Ezeket itatá­sos módszerrel felnevelik, majd hízóba fogják. A jövő évi bikahizlalás­hoz' már megvan az alap­anyag. összesen 600 bikát akarnak meghizlalni és ér­tékesíteni. Ennek egy része mar hízik. Így 1973 első felé­ben 450 hízott bikát tudnak értékesíteni. Ez a nagy volumenű bi­kahizlalás jelentősen meg­növeli majd a tsz bevéte­lét és a hasznát is, hiszen 1973. január I-e után a szarvasmarha felvásárlási ára jelentősen emelkedik. Az export minőségű bikák­nál nvolc-tiz forinttal lesz több kilónként a felvásárlási ár. Nyilvánvaló, hogy -a tsz hizlalást terveinek meghatá­rozásában már ez a ténye­ző is közrejátszott. A termelőszövetkezet tag­jai is hizlalnak bikákat, de nem túl sokat. A háztáji gazdaságokban szívesebben tartják a tejelő teheneket, mint a bikát. De 40 bika hizlalására és értékesítésére — a tsz-en keresztül — a tsz-tagok is szerződést kötöt­tek. Ezenkívül évente érté­kesítenek 150—200 darab hí­zott sertést is. i a I. ’ J; unalmas-e? Mit möndjak? Nekem ilyesmi '• * Htra • nem szokott eszembe jutni. Egy biztos, nem szeretem a vége-hossza nincs földeket, pedig szaporább, rákapcsolhat az ember. De éjszaka minden másképp van. A „biológiai óránk” a napszakokhoz igazítva jár. "Ugye, most mosolyog, honnan tudok én ilyesmiket? Innen, ebből a „va- rázsdobozból”. Elég az hozzá, hogy már kiismertem ma­gam. Amikor az óramutató összeteszl a kezét, azaz éjfél, elkezdem bomböltetni a rádiót. Válságos perceket élek át, úgy rámjön a álmosság, alig bírok magammal. Egyszer hajszálon múlott, hogy ki nem nyiffantam. A tábla végén, ahol szántottam, mély patakmeder volt. Ha az ekefejek nem akadnak fel epv tuskóban. megtartva a gépet is... még most is futkos hátamon a hideg, ha rágondolok. A rö- videbb földet azért szeretem, mert mire elnyomna az álom, fordulni kell. jó előre koncentrálok rá, vigyázz. Józsi, jön a kanyar!, és az álom valahogy veszteg marad. 'Hiába alszom ki magam nappal, nem az igazi az. pedig a feleségem mindent megtesz, hogy semmi se zavarjon. Besötétít, egy fia legyet nem hagy a szobában, a gyerekek be vannak idomítva: apa alszik, tartsátok a szátokat, menjetek a kertbe játszani. Éjfélkor, mondom, amikor a kis- és a nagymutató ös'jzecsókolózik. nekem végem, csak aludni, oszt aludni. Iszik egy kávét? Okos ember volt, aki kitalálta a ter­meszt. Az asszony sose mulasztja el megfőzni az adago­mat Annyira rákaptam, hogy meg se tudnék lenni nél­küle Cukorral issza? Ez ugyan teljesen felesleges kérdés, mert benne van... No. milyen? Hát persze, erős, néha úgy felveri a vérnyomásom, hogy szikrákat hány a szemem. Azt se bánom, csak az álmosság ne gyötörjön. Azóta — tudja, mire gondolok —, úgy félek tőle. mint ördög a szen­teltvíztől. _ Egyszer az erdő alatt szántottam, lóherest törtem fel. Keso ősz volt, amikor az erdei vadak kezdenek jobban kihúzódni a mezőre. Egy csapat őz legelészett a közelemben egész éj­szaka. Amikor rájuk vetült a reflektor fénye, felkapták fe­jüket, kicsit odább mentek, nem szaladtak el. Ilyen közel­ről míg nem láttam őzet. Levettem a gázt, szóltam hozzá­juk, és”n 'zlek egymásra, mintha azt fontolgatnák, válaszol­janak-e. Olyan jót nevettem rajtuk. Az állat megérzi, kitől ke'l félnie. Entölern ugyan nem, azt tartom, ha már van­nak. ’egyenek. Nem igaz? (ái «íiI ez a mostani eső. A tagok ugyan karomkod- •!$>! IMI tajj hogy már semmire se jó, csak hátráltatja a munkát. Mondom nekik: nagyon hazabeszéltek, a trak­toristára nem* gondoltok? Az eke már nem állta a földet, akkora darabokban szaggatta, mint egy asztallap. Az ember nyomja a gázpedált, a motor bőg. és csak vánszorog. Ke­resni se lehet. Minket területért fizetnek, nehézségi pótdíj nuku. Nézze meg most. Az eke nem rángatózik, mint vala­mi idegsokkos, szépen,- simán bújik bele a földbe, mintha kedvére lenne a játék, laza homokon eshet így a szántás. Ez a legolcsóbb magágy, nem kell tárcsázni utána, se boro­náin i. reggel állhat bele a vetőgép. Őszi árpa alá szántom. Ha nem muszáj, kerüljük az éjszakai szántást. Az üzem­gazdászunk ugyan rágja a fülünk — folyton a gépkihaszná- lást emlégúti —. mi meg azt mondjuk rá: és az ember- kihasználás, az semmi? Az éjszakai munka jobban kiveszi az ember zsírját. Azért van ez így — nemcsak a rádióból tudom ezt. a magam bőrén is tapasztalom —. mért éjszaka az ágyban az ember helye, az asszony mellett, ősszel, persze, minden másképp van, a jövő évi kenyerünkről van szó. Valamikor nem nagyon törődtek vele. mikor kerül földbe a mag. Én magam is vetettem december elején, a szememből kijött a könny, de hát parancs volt rá. menni kellett. .Hiába mondtuk: száz holdba elvetünk száz mázsa búzát, inkább odaadnánk a népnek, úgyse lesz belőle sem­mi, A mi falunkban igen szigorúan vették a határidőket. Ha valaki október 20-ig nem dugta a búzát a földbe, 21-én már semmi pénzért nem vetett volna. Hatvanban, amikor a mostani tsz megalakult, az akkori agronómus — ki tudja, hányadik helyen van már azóta — élősködőit, hajtotta volna ki az embereket október 20-a után búzát vetni, mert még nincs meg a vetésterv. A tagok azt felelték neki: már­pedig maga itt. ezen az őszön már nem vet búzát, s ha nem tetszik, mehet a jóistenhez panaszra, a mi kenyerünkről van szó. s .abban mi nem ismerünk tréfát. Nyakunkra hozta a járást, hogy készakarva szabotálunk. Összejött az egész tagság. A járási elvtárs megkérdezte: mondják, emberek, a maguk szokása szerint hányadikáig vetnek itt.búzát? Az egész sokaság zúgta: húszadikáig! Akkor odafordult az agro- nómushoz, kérdi, hányadika van ma? Huszonöt. Hát akkor mit akar? A helyi hagyományok ősrégi tapasztalásokra épülnek. Megérti ugye, ősszel miért vállalkozunk éjszakai szántás­ra? Én idevaló vagyok, még a nagyapám öregapja is itt szü­letett, tisztelem a hagyományokat. A mostani főagronómu- sunltn.ak az volt az első dolga, hogy kikérdezte az örege­ket. melyik dűlőbe mit érdemes lenni. Van nekünk egy dűlőnk, az a neve, hogy Mákos, ötven, vagy hatvan hold lehet. Egyszer máshová vetettek mákot. Mit gondol, lett belőle termés? Nem. Valami furcsa nevű betegség támadta meg. Azóta csak a Mákosba megy a mák, amíg más véle­ménnyel nihentetjük a földet, egyszerűen nem foglalkozunk mákkal. Mmek kockáztassunk, ha nem muszáj. Persze, vé­letlenül másutt is sikerülhet, de hát ne bízzuk magunkat a véletlen kénye-kedvére Nem igaz? Egyszer, akkor is erdőnél szántottam, egy bokor mögül kiles egy pasas, már jól benne voltam az. éjszakában, éjfélen túl. Rávillant a lámpafény, aztán hirtelen lebukott, es el­tűnt. Mi más juthatott volna eszembe? Rám les. Hu da melegem lett nagyhitelen! Megragadtam a franciakulcsot. Hogy mi minden eszembe nem jutott! Néha a rádióban :s van krimi, de az nem tud úgy rámijeszteni, ott az én bőrömről volt szó. Ha a fickónak rejtegetni valója volt, s bújt az emberek elöl, messze elkerült volna engem, hiszen i un íüle. hallja a traktorzúgást. Milyen érzés v olt már az, hogy engem les valaki? Ha nincs lőfegyver nála. akkor én vagyok fölényben, nem ijedek meg saját árnyékomtól, elhi­heti nekem. Szóval, olyan rossz érzés fogott el. hogy elhúz­tam a csíkot, mentem haza aludni. Maga a második, akinek elbeszélem, az első az asszony volt. Nyaggatott, miért állí­tottam haza. csak nem vagyok féltékeny? En. féltékeny?! Még ilyen badarságot! Amikor elmondtam neki az esetei, elkezdett sírni, alig bírtam megnyugtatni. Másnap bemen­tem a rendőrségre — azt persze, nem kötöttem az orrukra, hogy begyufaztam —. meghajtották az erdőt, de nem talál ­t.ik senkit. Ugyan ki a lene lehetett, talán vadorzó. Mit, gondol? Éjszaka más az ember, mint nappal. Ez a rádió, hát ez nagyon jó találmány. Persze, a Hofieren nem sokra mentem volna vele, az túlkiabálta volna. Ez a masina más. csak duruzsol ahhoz képest. Amikor a Himnusz után a bemondó jó éjszakát kíván minden kedves hallgatónak, én keresek magamnak másünnen zenét. Már annyit törtem rajta a fe­jem — van rá idom, gondolhatja —. itt vagyok a „nagy magyar éjszakában”, egyedül, mégse magamban. A leve­gőben. a térben láthatatlan fény van, betölt minden helyet. Rádióhullámok repkednek, kiteszem nekik az antennát, egyből rátelepednek, és elkezdenek dumálni. Fogd be a cső­röd. mondom, tanulj meg magyarul, ha szólni akarsz hoz­zám. és zenét fogok. A zene! Tényleg ez az egyedien világ­nyelv. Nem tudom a nemzetiségét, mégis értem. Értem? Ez talán túlzás, de az idegen beszéd nyugtalanít, zavar, a zene megnyugtat, tehát valamit érthetek belőle, mert érzéseket kelt bennem. Az idegen beszéd hidegen hagy. Hallgatok én mindent. Komoly zenét is. Hány operát végighallgattam már, és én már nem förmedek rá a hölgyre, mit kornyikál?!- Szóval, konyítok valamit hozzá, nem igaz? Ha abszolút botfülű lennék, nem éreznék semmit. Ügy gondolom, leg­alábbis. Szóval, elvtárs, jó dolog ez a rádió, a tv ideg se közelíti. Amellett nem lehet szántani, semmit se lehet csi­nálni, még szeretkezni se. Azt mindig bámulni kell. És mi végre? Meg tudná ezt nekem valaki is magyarázni? A rá­dió az más. egészen más. Mondhatom magának, testi-lelki jó barátom ... li rcr/iiLjj i‘1II egy fénylő szempár jár fel-le, araszol a ti Statut au, sötétben, mögötte sokasodnak a baráz­dák. Amikor magára hagytam a traktorost, éppen a milánói „Scála" zenekarának előadására volt hivatalos. Nem akar­tam tovább zavarni ... Gulyás Mihály ózd szépítéséért Éjszakai szántás

Next

/
Oldalképek
Tartalom