Észak-Magyarország, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-03 / 208. szám

1972. szept. 3., rcrscimop ISSKJS

ESZAK-MAGYARORSZÄG

í

írók k^ngműze

A RÄDIÖ kulturális hagyományainak, művelődési ereklyéinek nemcsak gon- .®s_ terjesztője, de egyben °ri;ője is. A hangarchívum, 'hncsesházóban ott sorakozik hajdani hírességek nyilatkozatai, interjúi, olyan Kiválóságok emlékei, ame- j 'Vek egyébként már megis- r’®telhetetlenek ... Különö- z*11 érdekesek azok a hangvételek, amelyeken neves lróink beszélnek önmaguk,- tok munkájúiéról, hiszen jó ^zük már elköltözött az 61°k sorából, s az utókor fényeik, verseik mellett i'ndössze ezekből a felvégekből értesül a szerző emberi egyéniségéről. Áp- Lajos először 1954-ben V a mikrofon elé s mon- el néhányat verseiből,

é(cK

"an ma már kétségtelenül asszikus értékű költemé- v«ket, mint „A várhegyen ^aszódi k vagy a „Tavasz a házsongrádi temetőben”.

1962. október 30-án Benedek Marcell köszöntötte az éter hullámain a 75. születésnapját ünneplő mestert. Ma már felbecsülhetetlen értéket képvisel ez a hangszalagra vett gratuláció. Babits Mihály jellegzetes fátyolos hangja először 1936- ban szólalt meg a Bródy Sándor, utcai stúdióban, ekkor többek közt „Cigány a siralomházban”, „Intelem vezeklésre” című verseit szavalta, míg egy másik két évvel később rögzített műsorában Dante fordításáról nyilatkozik ...

H ELT AI JENŐ 1967-ben a riporternek Hamupipőke című darabjáról beszélt, míg egy 1955-ben készült műsorban az első budapesti villamosjáratokról, a villany bevezetéséről, a színházakról. s a moziról mesélt. A Kassák hagyatékból különösen jelentős az a telefonbeszélgetés, amelyet a

költő Vásárhelyi Viktorral és Guileviccel folytatott. Nagy Lajos mintegy tíz éve aról számolt be, hogyan is éltek a háború előtt az újságírók. milyen volt a szerkesztőségi élet. Németh László felvételei közül a legkorábbi 1955-ből való, s ezen újonnan kezdett írói munkásságáról vall. Szabó Lőrinc olyan halhatatlan verseit mondta hangszalagra, mint a Lóci óriás lesz, a Hajnali rigók, a Semmiért egészen. 1958-ban olvasta fel a rádióban Tamási Áron Kányák a templomban című elbeszélését, mígy egyik korábbi interjújában arról informálta a hallgatókat, hogy hogyan is lett író. Ter- sánszky Józsi Jenő a rádiónak beszámolt Csóka című regénye születéséről, s arról, hogyan lett a Nyugat írója.

^ftGZTTAY ATTILA:

Watt fekve

*°rbe.sárt a nyugalom. (>nVatl fekve domboldalon,

!°*dben földrefeszített: llaim között fű-szögek.

^'tövis: napkorona !(rhalódik homlokomra,

y®.1.1 **elfő dárdaheggyel íöi o «utódig kemény szívemmel.

tni í áztál

lörülfi,

téiíiszakát kergető

1 élj °- vet.

ja -fJSZakát kergető

>güéi.. hajnalok gubbasztanak. •aiofahéjad függönyös i, lii . ablakai alatt. ii ép0rér megütve. myóL 0 vágtató holdat, létei! rhautyús csillagok többi ^lovagolnak. a tizei

d OT ~ _

peclii »láb# mé. lunt n of 'ele? iszjá or et erét

hoz

le?

TANULMÁNY

Teliinger István munkája

Jegyzetek a faluból

UTAK

lényt A tanácselnök reslel- '.7 kedve említi az utal.

'jcjj mintha személyesen ö

hielt Vetne róla, hogy még j jíH !yen. Ilyen gödrös, rossz, ,jna| **ig járható. A faluban atlaf utal is megjavítottak épei! I ‘tr, ezt az egyet is rend- . sci ^hozzák, de csak később, fiii e8yelőre nem tudják. A slíibj l(?ssz utakat a tsz segítsége j ?ß'’el hozták rendbe, a tsz iknC||jl'művei, dolgozói fuvaroz- tunlf | k az anyagot, egyenget- lefoj, V, töltötték a gödröket, élő H ts'z-re számítanak ennél j ® bizonyos, még nagyon

t l'°ssz útnál is.

bf a, »í oezit ajtf r.kffi Hal1?-• te;

m»1

áráS'i-őj

ien j :enc| inat

i tej In ej - lij jelei 'ölj ik

rla L

. pe az anyag, a mur.ka- 'dö, a teherautó üzemeltébe stb. a tsz-nek is pénzbe kerül. Látszatra minden ft®gyori egyszerű: a tanács bem magának építi az uta- ■:t, hanem a falunak. An- |lak a falunak, amelyben a pz dolgozói is élnek, első- <j°1'ban az ő érdekükről van a tsz vezetői tehát már- !s küldik a gépeket, az em- bereket. az anyagot. Nem. bem ilyen egyszerű még- Különösen azokban a falvakban nem. ahol a la- kók nagy százaléka — nem á tsz—ben dolgozik, hanem ^ közeli vagy távolabb», gyárakban, üzemekben. A dolgozói joggal kérdezetik a tanácselnöktől: és

a többiek mit tesznek, miben segítenek?

Az együttműködés megteremtése, a kézzel foghaló, látható eredményekben is megnyilvánuló „szóértés” a különböző vállalatoknál, üzemeknél dolgozó emberekkel sohasem volt köny- nyű, most sem az. Szívós, türelmes munkát igényel. Még a nagyközségekben is, amelyekben pedig helyben található néhány kisebb gyár, vállalat. Edelényben például az ötéves terv ide- ján 36 millió forint értékű községpolitikai feladat végrehajtását segítik a helyi üzemek, vállalatok. De itt sem ment ..csak úgy. magától” mindez. A közös dolgok megismeréséhez, elfogadásához föltétlenül hozzájárult egyebek között a vezetők fórumának megteremtése, melynek révén kéthavonta összegyűlnek a különböző intézmények, szervek. üzemek vezetői, hogy beszélgessenek a község ügyeiről. Azt talán mondani sem kelj.'hogv nem csupán a beszélgetés kedvéért, hanem a konkrét tennivalók bizonyos fokú elosztása kedvéért.

Jóval nehezebb persze a kisközségekben, ahol az ipari munkásság jelen van

ugyan, de az ipar nincs. A tsz van jelen, de nem várható minden a tsz-töl. Jelen vannak viszont mindenütt azok az emberek, a párttagok, a népfrontaktívák, a tanácstagok, akik áldozatvállalásra is képesek községükért, s akikre a tanács vezetői elsősorban támaszkodhatnak. Mint szervezőkre is, mint — ha úgy tetszik — hangadókra is a jó ügy érdeliében.

A kisebb községekben nem könnyű bizpny, akárcsak egy rövi- debb-hosszabb útszakaszt sem rendbe hozni, járhatóvá építeni. Hiszen sok helyen orvosi rendelőre, óvodára vágj» egyéb, nagyobb létesítményre gyűjtögetik a pénzt, és ehhez a tőkécské- hez nem szívesen nyúlnának, nem is igen nyúlhatnak. Sok szervezés, utánjárás. sok munka van bizony égj» rövid mondat mögött is, amelyben a tanácselnök arról tájékoztat, hogy ezt vagy azt az utat: rendbehozták. megépítették saját erőből. De azért gyakorta hallhatók ezek a mondatok. Ha nem is említi, benne rejlik az is: sikerült az emberekkel újra szót vá'tani. eevütteson tenni valamit újra a faluért.

(Pl)

A PIROS SÁRKÁNY

Orsswso János stöeszé/ése

A

vénasszonj'ok nyara olyan lassan úszik el a bányatelep fölött, mint az ökörnyál. Meg-megakad még egy ideig a hegykoszorú csúcsán, és fülledt:, álmos meleget bocsát a házak piros cserepeire. A hegj' déli oldalán cukorrá érik a szóló, az erdőben pi- roslik a csipkebogj'ó, és az egj'ilc kertben második virágját bontja az orgonabokor.

Köves Béla az udvar sarkában, a diófa alatti szölőlugasban ül a kissámlin. Kinyújtott lábai kilógnak a lugas árnyékából, meztelen talpával a ferdén bezuhanó napfénynek támaszkodik. A két otromba fapapucs gazdátlanul hever mellette. A férfi végigtörli tenyerével izzadó arcát, aztán derékig kigombolja az ingét. Egy kézzel, ügyetlenül cigarettát kotor elő a szinte lemezzé merevült munkásnadrág zsebéből, a dobozt két térde közé szorítja, meggyújtja a gyufát, aztán tüzet vesz a cigarettára is. Ahogy kifújja a füstöt, kínjában meg- csikordítja fogát. Most tanulja, hogyan lehet égj» kézzel élni, mert a másikat .szétroncsolta a bánya, le kellett vágni. A kórház után sokáig szavát se lehetett hallani. Csak nézte a plafont, a néha meg-meg- mozduló légyfogót, és ha a felesége meg akarta etetni, hangos káromkodásra fakadt. Szégj»ellte, hogy úgy bánnak vele, mint valami gyerekkel, és bántotta tehetetlensége. Éjszakánként saját sírására ébredt, és utána sokáig nem tudott elaludni. Sokszor úgy érezte, az a keze fáj, amelyik már nincs. És ilyenkor \annj»ira etkéseredett, hogy nemegyszer utána akart halni elveszett kezének.

Csak a gyerek tartotta benne a lelket. A hatesztendős Pisti. Pedig a legnagj’obb fájdalmat akkor érezte, amikor hazahozták a kórházból, és a gyerek nem mert odamenni hozzá. Csak nézte, bámulta kerekre nyílt szemekkel, és hiába hívta Köves Béla, hiába unszolta a felesége, a gyerek nem ment közelebb. Mikor aztán felesége, vállalnál fogva oda akarta vinni a gyereket, Pisti felsírt, és elfordította arcát. Alig lehetett lecsillapítani, Köves Béla akkor döbbent rá, hogj' a gj'erek fél tőle, fél a félkarú apjától. Ügy gondolta, talán meg sem ismeri. Azóta nincs esti játék és birkózás a szőnyegen, nincs nevetés, hangos, jókedvű beszélgetés a házban.

A kapu nyikorgására Köves Béla felkapja a fejét. A kerten keresztül fut a gj'erek, lóbálja az iskolatáskát. Amikor az udvarra ér és meglátja apját, megtorpan. Lecsendesedik. Megáll egy pillanatra, kifújja magát. .A szeplős, vézna, fehér bőrű gyereket pirosra pirította a napfény. A haja boglyas, csak a homloka sarkán kényszerül egymás mellé néhány vékony hajszál. egy fürt, amely felcsavarodik a feje tetejére, mint forgószélben a hosszú szálú, gyenge füvek. Nézi apját, aki nem mozdul. Aztán halkan, koppanó léptekkel elindul a téglajárdán, és bemegy a házba.

Később kijön a gyerek a konyhából, és távolabb, a tavasszal kivágott öreg körtefa törzsére ül. Lekváros kenyeret eszik. Elfogy a kenyér, a csirkék ottmaradnák a fatörzsön, és ülnek sorban a gyerek mellett, mintha közel lenne az este. Aztán oldalra fordítják fejüket, és a magasba néznek. Égj» csapat galamb — őskori rokonaik — suhan el a háztetők fölött. A gyerek is utánuk kapja fejét, de aztán mór nem a galambokat, hanem a színes papírsárkányt nézi. amelyet a Török-hegy felett lebegtet a szellő.

Köves Béla leeresztett szemhéja alól jól látja a gyerek minden mozdulatát. És ha kinyitja szemét, látja a kopár hegygerincen szaladgáló gyerekeket is, amint megpróbálják a magasba bocsátani a színes papírból készült repülőgépeket. Már mozdulna is, fel akar állni, de érzi. hogy a szőlőkacs beleakaszkodott a hajába, és visszahúzza a tehetetlenségbe. Ekkor jut eszébe, hogy azóta még nem volt kint az utcán. Csak egy pillanatig tétovázik, aztán égj» kézmozdulattal félresöpri a szőlőindákat. Feláll, érzi, hogy szédül, de aztán határozott léptekkel bemegy» a konyhába. Öltözni kezd ügyetlenül, egy kézzel. Mikor fekete ünneplő ruhájában végigmegy az. udvaron, a gyerek lecsusszan a kidöntött fatörzsről, és csodálkozva nézi az. apját. Köves Béla meg csak megy a téglajárdán, egyenesre feszített derékkal, és az sem za-, varja, hogy a zakó egyik ujja üresen lóg teste mellett.

A boltban mindent bevásárol, ami a sárkányépítéshez kell. Színes papírt, ragasztót és három nagy gombolyag erős zsineget. Az sem zavarja, hogy a háta mögött két öregasszony összesúg: „Elszítta az eszét a bánya. Az életveszedelem ... A halál .. Olyan csend van a boltban, amikor fizet, hogy minden pénzdarab Roppanását meghallani. Utat engednek neki. és ö elfogadja.

Az új bérház építésénél annyi nádat kapott. hogy akár hat sárkány építéséhez is elegendő. Szívdobogva megy» hazafelé. Azon spekulál, hogyan is kell a sárkánvt megépíteni. Régen volt már gyerek, úgv érzi. nem emlékszik rá. De aztán eszébe :iut sorra minden. A sárkányépítést nem lehet elfelejteni, amíg él az ember. Sohasem.

A -lugas előtt kiteríti a pokrócot. Mind a [ négy sarkához odabailag, és egyenként si- ! mitja ki. Aztán középre lerakja, a zörgő papírt, a zsineget, a nádat, ollót, kést, borotvapengét, ragasztót, colostokot. Nagyol sóhajt, kéttérdre ereszkedik, és nekilát egy kézzel. •

A férfi óvatosan térdei közé szorít két nádszálat, a pengével összefaragja őket, aztán csak annyi ragasztót tesz közéjük, hogy hogy ne engedjék el egymást. Vékony zsineggel körül tekeri az illesztés helyét, és fogával szorítja a zsineg egyik végét, hogy megköthesse. És ekkor hirtelen eltörik, elszakad, szétesik minden. A férfi majdnem j felordít elkeseredésében, de aztán nj»el egyet, és újból kezdi. Maga sem tudja, miért, halkan mondja is, amit csinál. Mintha ezzel is türelemre, kitartásra utasítaná magát:

— Megfaragom az egyik nádat, így»... Aztán a másikat, Igen ... Rendben van. Most egy kis ragasztót teszek rá. Nem sokat. csak egy keveset. Csak egy cseppecskét. Ezután a két térdemmel összeszorí- tom. Nem erősen, csak lágyan, össze ne roppanjanak. Így ... És most megkötöm .. .

Ekkor vetődik rá a gj'erek árnj'éka. Ott \»an előtte. Az apa ültéből felnéz a fiára. Legszívesebben eldobna mindent abból az egyetlen kezéből, és magához ölelné. De nem teszi. Tovább csinálja, és tovább mondja:

— És most megkötöm . ..

— Majd én segítek, apu!

Köves Béla ismét felnéz, aztán a gyereknek nyújtja a zsineget. A kisgyerek mellételepszik, és már csavarja is fürge ujjaival a spárgát. A férfi a gyerek kócos haját nézi, és közben mondja tovább, ami sorra jön:

— És most megkötöm ... Megkötjük ..

Így... Sikerült. Most megcsináljuk a másik párt... Mi ketten megcsináljuk...

Csendben, beszélgetve folyik tovább a munka. Három kézzel dolgoznak ketten, s harmadikként az asszonj’ a konyhaajtóból figj'eli őket. A férfi észreveszi, és azt is, hogy az asszony elsírja magát. Készül a sárkánj». i

— Megládd — mondja az apa a fiának —. megcsináljuk mi ketten, és repülni fog.

A Török-hegy felé menet, az utcán utánuk bámulnak. A félkarú Köves Béla sáy- kánj’t visz. a fia meg mellette aprózza lépteit, szinte fut. Felkapaszkodnak a gerincre. levetik cipőjüket. A gyerek türelmetlenül topog mellette a fűben. A férfi kiegj»enesedik. Egj»etlen kézben magasra emeli a sárkánytestet, a gj»erek meg a zsineggel a kezében elfut. Kirántja a sárkányt apja kezéből, amibe belekap a szél, > és magasba lendíti. Két szélénél — ahol meg van kötve — megrántja magát a sárkány. mint a makrancos gyerek a vállai):. Aztán dacosan felveti elejét, mellét, egész testét odakínálja a szélnek, nekitámaszkodik a levegőnek, amely egj»re feljebb és feljebb hajtja. Fut a gyerek, bukdácsol utána az apja, a zsineggombolj’ag egj’re kisebb lesz. A sárkánj» már a völgj» fölött repül, egyre kisebb lesz az is, farka szinte egyszinten úszik utána.

Lihegve állnak meg, és az ég felé fordított fejjel mindketten a sárkányt nézik.

A férfi leroskad a fűbe. a gyerek melléül, és ketten fogják a zsineg végét, amire égj» kis fadarabot csomóztak. A gj'erek a sárkányról lassan az apjára fordítja tekintetét.

— Repül — mondja, és nevet hozzá.

— Repül — mondja a férfi, és ő is mo- ■ solj'og.

Lassan esteledik. Idefönn a hegyen, még világos van, a völgybe, ál házak közé azonban már- nem süt be a nap. Az egyforma háztetők kéményeiből a vacsora előtti füst száll egyenesen felfelé. Már éppen be akarják vontatni a sárkányt, amikor a zsineg hirtelen elszakad, mégpedig fenn. a ma- ! gasban. A sárkány égj» pillanatig még moz- * dulatlan, aztán táncolni kezd és lassan, szinte játékosan lehull a kék ég faláról a völgy» zöld füvébe. t

Felhúzzák a cipőt, és lemennek a sárkányért. Mire a férfi leér. a gj'erek már a kezében tartja.

Elindulnak hazafelé. A gyerek viszi a sárkányt, magasan a feje fölé tartja. A nap átsüt a piros papíron, és megfesti a gyerek fehér ingét és fejét is, eltünteti a szep- löket az arcáról. A gyerek másik keze apja tenyerében nyugszik. Kézenfogva mennek haza.'

— Apu — szólal meg a gyerek, és felnéz a férfire. — Miért esett le a sárkánj»?

Köves Béla nem szól, csak szorosabbra fogja egyetlen kezével a gyerek tenyerét. Csak később mondja elgondolkozva:

— Aláhullt, mert szabaddá vált. A sár-, kánv csak akkor repül, ha tartja valaki a földről. Ügjr, mint én most a te kezedet...

I vénasszonyok nyara úgy úszott k A bányatelep fölött, mint ;az ökör- ' SL nvá!- Meg-megakadt egyikét napra még a hegykpszorú csúcsán, de aztán a hideg szelek szétszakították és tovavitték. Visszavonhatatlanul megjött az ősz.