Észak-Magyarország, 1972. szeptember (28. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Elcsendesült » szökőkutak Egyedülálló hangulata van este a kivilágított-szökő- kútnak. Az ígéret szerint jövőre ugyanígy működik A Szabadság téri szökőkút. Az avasi templomra kilátást biztosító tér hangulatát meghatározó együttes. Fotó: Mécs Ernő Egy térnek, amelyet házak ölelnek körül, vagy ahol fák bólogatnak a megújuló szélben, hangulata van. De egyik tér sem hasonlítható ahhoz, amelyen szökőkút dobja a magasba örökké változó, örökké mást mutató, bugyborékoló, forrni Játszó vizét. Miskolcon kevés szökőkút van. A várost szerető ember, aki számon tartja szűk környezetének minden négyzetméterét, még tízig sem juthat el, s már valamennyit megszámolta. Azok közül is, amelyek a város központjában vannak, csak a Deák téren levő szökőkút jelentette ebben az évben az örömet a térre járóknak. A többi szökőkút elcsendesült vizében szúnyoglárvák tanyáznak, s a béka nyál szaporodik a pocsolyaszagú vízben. Sok miskolci gondolatát fogalmaztuk meg, amikor a városi tanács építési osztályának illetékeseitől megkérdeztük, mi lesz Miskolc szökőkútjaival? Évek óta problémát okoz a városi tanácsnak a szökők/Utak helyzete. A működés feltételeinek megfelelően egymás mellett kell elhelyezni a vízzel teli betonmedencéket és az elektromos vezetékeket. Ennek igen nagy pontosságú, alapos munkával kell készülnie, mert a szökőkút működése, illetve világítása csak így biztosítható. A közeljövőben a városi tanács véglegesen megszünteti a jelenleg még meglevő hibákat. A Hoffmann Ottó, illetve a Tizeshonvéd utca által határolt tér szökőkútjának működését hosszú hónapokon át vízbetörés akadályozta. A közeljövőben megszüntetik a beton- medence „vízzáróságának” hibáit, továbbá más technikai fogyatékosságokat. A népkerti „nagy” szökőkút a sport-csarnok megépül - tével más formában működik majd tovább. A zenélő szerkezetet — mivel a környezet hangulata megváltozott — nem állítják helyre, de a népkert alapos szerkezeti megváltozásáig a szökőkút jelen formájában működik majd. A városi tanács építési osztályán külön felelős lesz, aid a szökőkutak működéséért, technikai állapotukért felel. Valamennyien bízunk benne, hogy ilyen intézkedések után Miskolcon végre megnyugtatóan lezáródik a „szökőkutak ügye”, és az elkövetkezendő évben a berendezések rendeltetésüknek, funkciójuknak megfelelően üzemelnek majd. Ennek pedig valamennyi, városát szerető patrióta egyaránt örülni fog. 1972. srept. 17., vasárnap Szerelme a hegedű CSENGETTYŰ szól az ajtónyitásra. Odabenn, a műhelyben doboszlop fogad, nagybőgők torlasza, tangó- haz-momkahalmo'k. Űgylóg- nak szemközt a gitárok, akár hentesnél a kolbász. Mindem talpalatnyi hely foglalt. Reparálásra várnak a néma aene&zerszámok. — Nem. Ma már nem készítek új hangszereket. Nincs idő rá, annyi a javítanivaló. Csináltam én is hegedűket, de nem olyanokat, mint az édesapám — mondja ifjú Elek Sándor, a miskolci univerzális hangszerjavító mester. — Ö remek hegedűket készített. Már meghalt, de hegedűi élnek. Így maradok én most már életem végéig ifjú Elek — mosolyog az öreg, aki már 72 éves —, hogy ne bitoroljam a nevét, amit még mindig keresnek a hegedűben. Régi füzetet halász, ki a fiókrengetegből, íme, a címlista, idős Elak-hegedűt keresek. De nincsen. Még senki sem tért be az apró műhelybe. hogy eladjon ilyet. „Azt is csak javítani hoznak.” — Hegedűt készíteni precíz munka. Édesapám két hónap alatt készített egyet. Degf ontosabb az öreg anyag. Édesapám előnye éppen az volt a többi hangszerkészítővel szemben, hogy rengeteg öreg fát összegyűjtött, a tempi omgeren dáktól a bútorokig. Feldolgozta, felrakta gúlába, hadd járja a szél... És mesél tovább ifj. Elek Sándor, a bendzsók, mandolinok, ci.terák és rézfúvók társaságában. Hegedűből csak iskolahegedű van az „ii’odában”. Lehanyatlott a vonóshangszereknek, kesereg az öreg. Csak gitár kell! Pedig nem elfogult a mester. Hiszen másik kedves hangszere éppen a gitár. 1924 óta (akkor még nagy szó volt) szenvedélyes gitárjátékos. Persze, azért a hegedű az igazi, a nagy szerelem. — Az a legszebb. Nem vagyok nagy hegedűs, magas iskolát nem jártam. Szentimentális ember vagyok, és a hegedű hangja a szívemhez szól, a lélekhez. Belenyúl az emberbe, más hangszer képtelen erre, a csellót kivéve. Mindig meghatódom a hegedűszótól. Nemhiába a hangszerek királynője. Persze, a legnehezebb hangszer is, nem lehet bebiílázni, mint a billentyűs hangszereken, vagy a gitáron, ahol készen vannak a hangok. Mindig csak a hegedű, csak a hegedű fog meg a tv-ben, a rádióban. Húsz-harminc vonóst hallgatni — az az élmény. Semmi sem érheti utói. Bensőségesen, szépen mulatni is csak hegedűszóra lehet. Állunk a hangszerek között. Az aprócska műhely „emeletén” megpróbáljuk összeszámolni a szerszámokat. Van vagy ötven féle, hiszen sok minden kell a javításokhoz. A mester csak zongorával, hárfával és elektromos orgonával nem foglalkozik. — Otthon is van hang- szei-em — szólal meg. — Hegedű, gitár és tangóhar- monika. — Játszik? — Hogyne. Minden hangszeren. — Neon úgy értem. Játszik-e raj tűk kikapcsolódásképpen? — Hetente egy félórácskát. A pihenőidőt a sport veszi el. Szenvedélyes kerékpáros vagyok. Két ver- senybiciklim is von. Hét végén kimegyek a budapesti útra. öt éve még el- kerékpároztam a fővárosba, persze, nem egyedüli Iranern a spox-ttársaldkal. Ma már orvosi felügyelettel csinálom. Nem szabad csak 20—30 kilométert. De. hát kel] a jó levegő. így frissen kezdem a munkát hétfőn. Alig várom néha, hogy szombat legyen, úgy el vagyok hervadva. De minden út a hegedűhöz vezet. Még a szerszámok nézegetése is. Berakásvágó — „intarziát csinálok vele hegedűhöz”. Műszerek — „ez például kívüliül méri meg a vastagságot.” — ÍGY TUDJA az ember, lehet-e a hegedűtől „vala- mit” várni, nem túl vékony, nem túl vastag-e a fa. Még 1938-ban rendeltem Franci a országból., Engem apám tanított a mesterségre 1920- tói. Akkor már okleveles gépésztechnikus voltam. Édesapám egész életében hegedűket készített, én már nem. öcsém is tanít. Neki lánya van, aki nem viszi tovább. Nekem nem hozott a gólya gyereket. Magunkkal visszük a hegedűkészí- 1és tudományát a sírba. Azért hegedűt persze mindig készítenek, hegedű mindig szól... Nyitray Péter Felv tasztÜ ügyes Kaller kilos, am ike taton; tarn, doggá Apró tódeiti anyju sejévc jól s; sikere bői r< ajánd Ko\ Zoltái esik anyju kuritj szőr járt i hogy gyen kellje marai ügy 1 hogy Kondj majd holt 1 szám: kájár Sítolt kör i ee Kompozíció /1 Fotó: Strohmaycr Az erőmű brigádjai A Tiszai Erőmű — akárcsak a többi erőmű — nem a szó hagyományos értelmében vett termelő üzem. Az itt dolgozó szocialista brigádók vállalásaiban mégis fontos szerep jut a termeléssel, a gazdálkodással kapcsolatos célkitűzéseknek. Valamennyi brigád elsődleges feladatai közé tartozik az erőmű üzemzavaroktól mentes működésének biztosítása. Igen sok múlik többek között a karbantartók jó munkáján. Azon, hogy a tex-veknek megfelelő időpontokban, s jó minőségben végzik el feladataikat. Az üzemviteli dolgozók szocialista brigádjai igen sokat tehetnek a gazdaságos, jó hatásfokú energia- termelésért. Vállalásaik legfontosabb pontjai: pontoséin betartják a programot, az előírásoknak megfelelően alakítják az úgyne. vezeti kazánjellemzőket. I Mindez nem csekély szakmai .felkészültséget is kíván a brigádtagoktól. Hiszen, például egy turbinagépésznek mindenkor tudnia kell, miyen hőmérsékletet, milyen nyomásviszonyokat kell tartani a l adott terhelés mellett. Ezen nagy mértékben múlik az erőmű hatásfoka. Vend lande kűrit vezet kát ( hóna forga kette gyek visze előtti gyök jemr telez Vetel ebéd ig íi az ii Jelvény pagodával (A fényes, fehér jelvényt először csak a szomszéd széken ülő, idősebb ember kérte el, hogy megnézze, óvatosan fogta kidolgozott, súlyos kezében, mintha attól félne, hogy ösz- szetöri, elroppantja, pedig az a kicsi, fehér jelvény nagyon erős.) Ott ülnek az emberek a széksorokban, idősebbek, fiatalabbak, nők, férfiak és hallgatják az előadót. Látszik: nem úgy jöttek ide, ahogyan a földekről hazatértek. Jobb ruhába öltöztek, többen fehér in,get vettek föl. Ha az ember végignéz a széksoron, először talán a kezek tűnnek szembe leginkább. Kidolgozott, erős kezek, melyekből még így, pihentetés közben sem igen szívódik ki a fáx-adtság. Meg az arcok tűnnek szembe. Naptól, széltől barnított, cserzett arcok, némelyiken a homlok felső részén fehéres sáv látszik: a kalap árnyékának helye. A földeken, a tűnő napon kalapban dolgoznak, a homlok felső része nem bámul le. (Az idős ember halkan mond valamit szomszédjának, és tovább adja a fényes, kis jelvényt. Szomszédja nyitott tenyerét tartja elébe, ő is mond valamit a mellette ülőnek, de még nem adja tovább a jelvényt. Nyitott tenyerén emeli maga elé, hosszasan szemléli.) A széksorokban ülők, főként tez-dolgozók hallgatják az előadót. Értik, érzik, miről van szó, mi történik ott, abban a távoli országban. Sokat, sajnos, nagyon sokat olvashatnak róla naponta. Tudnak már géptípusokról, repülőerődökről, B—52-esekről. va- dászbombázókról, Phanto- mokról, különböző bombákról is. Üjakról és újabbakról. Mert nagy tudású emberek feltalálnak újabbakat és újabbakat, amelyek még hatásosabban pusztítanak, mint a hagyományosak. Vannak már golyósbombák, melyeknek sokszögű lövedékei vándorolnak az ember testében, nemes részeiben. Sok energia, pénz ,és tudás kellett például annak a bombának az elkészítéséhez is, amely a föld alá bújt embereket is megfullasztja. Hiába rejtőznek például az óvóhelyekre, a bomba révén oxigénhiányban elpusztulnak. Nagyon hatásos a lézer irányítású bomba is, amely mindig célba talál, mivel lézerrel irányítják. Pontosan célba talál. És a célt nagy magasságokból is kitűnően látják a pilóták, vagy a bombák irányítói, mert részükre ugyancsak sok energiával, pénzzel, tudással tökéletes mérőeszközöket készítettek és látóeszközöket is. Például nagy magasságokból tudnak olyan felvételeket készíteni, amelyeken kitűnően látszanak az egyszemélyes bünkéinek, sőt, maga az „egy személy” is. áld éppen belebújik, de ha feltekint, arcvonásai is tisztán látszanak a felvételen. A cél tehát jól látható, csak ki kell választani a sokféle bombából a legmegfelelőbbet. (A széksoroknak valahol a közepe tájai hajol össze két ember. Ott van most a fényes kis jelvény egyikük kezében. Nézegeti, forgatja, meg is simítja, talán azt nézi: érzi-e bőre a finommívű cirádákat.) És vannak olyan szerek is, amelyekkel az erdőket ii'tják. „Lomblalanítás.” Így szerepel a pusztítók szaknyelvében. A fák levelei összezsugorodnak, lehullanak, elpusztulnak. Elpusztulnak a fák is, később a talaj is. És ott vannak a hagyományos bambák, amelyekkel az öntözőberendezéseket, a gátakat lehet szétrombolni. Elpusztul a berendezés, elpusztul a rizs. Értik, érzik ezek az em- i berek itt a széksorokban, \ miről yan szó, hogyne ér- j tenék. Elpusztul a rizs. Mintha nálunk, a mi földjeinken elpusztítanák a búzát. Ott, körülbelül az a rizs, mint nálunk a búza. A búzát mi életnek nevezzük, életnek tiszteljük. Szent dolog a búza, ünnep az aratás kezdete, levett kalapot, hajadonfőtt kíván. Talán nem is olyan távoli ; az az ország. A rizsföldek munkásai talán nincsenek is oly messze a búzaföldek munkásaitól, ezektől a naptól, széltől csex'zett bőrű, súlyos kezű emberektől. Az encsi éktől. Vagy a szikszói- alttól. Vagy az edelényiek- í tői. Vagy bármely község- beliektől, akik összegyűltek, hogy szolidaritásukat fejezzék ki testvéreik mellett. (A feliér, fényes jelvény a másik soron érkezik vissza. Egyik kézből a másikba vándorol, mindenki megnézi, forgatja, és nagy óvatosan nyújtja tovább. Már itt ts van. Egy pagodát ábrázol. Több száz éves pagodát. Maga, a jelvény anyaga erős, kemény és köny- nyű. Repülőgépeket készítenek ebből az. anyagból azok, akik a golyósbombát, a lézer- bombát és a többit gyártják. Repülőgép volt nemrégiben ez Is, melynek egyik darabjából ezt a jelvényt készítették.) Priska Tibor c I Üj V 1^ Ó' a c: rr b ti v r n a j \ c c 1 (
