Észak-Magyarország, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

«9$, ■>*&., »eoi^a fizhes&óit fii I am ick 'gnak ' mindi ■I. 1 eh he tart< tilag d <ct kér (ozás. Szülei hlénetej A jélviMezőgazdaság ingyenes ',‘nvs,w.púinak sok-sok milli­n' hadseregéről beszélge­ti'' „aÚ‘ nevezi a méhecs- V, > Magyar Gyula, a me­ek. ' rtfléhészeti saititkár­11 111a mar nemcsak a írás (isikről kapnak a méhecskék s"ii o'pszek vallják. A mező­b%i is mindenütt alls- J n. hog\' a méhek ingve- «'lolep imunkója felbecsülhetet- mvan .K értékű a növény- es ’1et ‘TÖlcstermesztés szem- olleeiiiTOból. Íme. ezt mondja akarfphecskékről a szakiroda- m” efi I -a gazdasági növények ros ielPOrzását 70—80 százalék­okban |8 mézelő méhek végzik ién 1sf; népgazdaságnak közel \ mintédiárd forint közvetlen hasopH jelent a méhek nböző paía”. sok é4 ez állítólag csak igen loz szpy.eii becsült érték. De ietigazí^hész szakemberrel, aki a!. A f ’s gyakorló méhész, < bősét hem a méhecskéknek inak m-Aí ..oldaláról”, hanem en k4pZve';'en hasznot hajtó ak ki |ei7üeléséröl beszélge­ahirffÍMÍ“icuirápzós kezdeté n vő féltiérmést vártak a mé- J í- Vajon sikerült-e? „r . hA^Jnos. közbe szólt a TLtVJryes időjárás, de túl- 10 ie j Panaszra nincs okunk, nagyn A megyében arra számítot­tunk. hogy 41—42 vagon mé­zet tudunk az idén értékesí­teni a fogyasztási szövetke­zeteken keresztül, de ebbő) csak mintegy 35 vagon lesz Ez sem kevés, mert ugyan­annyi, mint a tavalyi re­kordértékesítés volt. — Mi volt a jó mézelés akadálya ? — A szeles, esős időjárás, néhol a késői fagyok. De tájegységenként nagyon vál­tozó volt a helyzet. Előfor­dult. hogv az. egyik akácos­ban eső mosta a vándorló méhészeket, de tíz-húsz ki­lométerrel odább már jó volt a/ időjárás, rekerd- mennyiséget gyűjtöttek be méhecskéink a kaptáraidba. Az. a méhész, aki nem kí­mélte magát, s uátnajárt, megtalálta a jól mézelő terü­leteket. — A méztermelés évről év­re növekszik. Van-e piaca a méznek? , — Növekszik a hazai méz­fogyasztás. de külföldön is egyre nagyobb a kereslet a kiváló minőségű magyar méz iránt. Ezért a méhészek sok esetben részesülnek különbö­ző támogatásban. — Igaz-e, hogy a mézbe cukor is kerülhet?! A megyei méhész szaktil- kára mosolyogva válaszol er­re a régi „vádra”: — Azoanak a méhészek­nek. akiknek az idén gyen­gébben sikerült a mézelés, most is mintegy tíz vagon ol­csó. 6,60-as. úgynevezett mé­hész-cukrot juttat megyénk­ben az állam. De ez a cu­kor nem a mézbe kerül. Ezt a méhecskék kapják téli táp­lálékul, a tőlük „elvett” méz fejében. A cukorral tehát le­cserélik a méhecskék „rak­tárkészletei". — .4 méhészekről köztu­dott, hogy nyugodt emberek. Előfordul-e, hogy idegeske­dik a méhész? — Sokat idegeskedünk, amikor a legjobban mézelő növény, az akác virágzása­kor rossz az időjárás. Még idegesítőbb, amikor néha a vegyszeres növény védekezők semmibe veszik az utasítá­sokat. és kárt okoznak a méhállományban. De soka­kat bosszant az is. hogy a nagyközönség nem ismeri a méhész-cukor rendeltetését, s azt hiszi, hogv ezzel a mé­zel „hígítják”. (P. s.) >cn >n jelKj a kod i alao! s erre ozgalom a jó munkáért 1 n -9 meg kissé az azonnali vá- és idézzük előbb Ba- , Imrét, a DH mugyur- , úttörődéként ismert lo ielffUosszigetelö és Mű- i szafggj.jy. igazgatóját: negeloj a DH-munkarendszer ol\ i’f^iését előkészítő vizs- . bizowasokat a szerszámkészi- jeniben kezdtük, amely- Jás/j "'unkájától alapvetően iazgat1 a- 8yár többi részlegé- [ hiinöségi és mennyiségi ptniénye. A szerszám- gyártmányai között f: amelyek egyetlen pró- lan kifogástalannak bi- ü*úik, de sok olyan szer- „*s volt, amelyet csak 'őt próba után lehetett Pslatba venni. Megszel­ek egy olyan minőség- ..ii,0|'zö szisztémát, 'amely icivés' MJeci a szerszámgyártás •-küldi1, n fontosabb mozzana- •■I i'C s amelynek eredménye- <J. elgondolásunk szerint, “fednie kellett az „egy- c-s”, tehát hibátlan szer- leheíd11 ^n®k. S mert a mód- vör/C nagyón intenzív anyagi :\P”'0,j „Réssel kötöttük össze. 'lovat, , pzelés bevált. Igaz: a ■tAs i pJ’ben alaposan megug- ["'í,.14 a bérköltségek, ele „pn'lc.'i ‘heg sem közelítették a óráig. 5 szerszámok javilgatásá- ,,r i 6|'edő korábbi többletki­" A/u, inatlanul dolgozni, s a lünk" j ör! munkát jól megfi- uiikiil*' tehát a munkának és a ; atnak egyaránt kiíize- 'rV'i vl1 ő°log De mi ebben az u né h’- 1 r tulajdonképpen semmi. hogy eddig rendszerint '■ r,f ,,.?veteltünk jó minőségű ™! ,'jj hogy abban nem kellően érdekeltté ten - s*í?., munkásokat. A szer- 1. "zeirmek az az összesze- vniiaíh alti rosszul, pontatla- li bdi ^egniunkált alkatrészeket ff. emiatt maga sem ad- ei( k| f'fogástalan «zerszámo- ur/•(, .ehát veszélybe kerül a ’"k'ft 'urna. önmaga teremti ' 1 ,r~! 32 esetek ,ió részé­minden különösebb be­Iki lat olc, avatkozás nélkül — azt a légkört, amelyben hibátlanul kell dolgozni. Jelképesen mondva: az emberek kezé­be adtuk a „nagyitól" es azt használják is munkájuk el­lenőrzésére és elemzésére. Baranyi Imre véleményé­nek idézésével csak rendkí­vül leegyszerűsítve adhattuk vissza a DH lényegét. Egy­részt, mert a DH — és ezt igazolják a külföldi példák is — nem valamiféle hirte­len felkapott „nem sok ér­telme van, de hát csinálni kell.. ” típusú mozgalom, hanem egy munkarendszer, amely a legolcsóbb és a leg­célravezetőbb üzem- és mun­kaszervezési eljárás. !ík! >4*111/0 bogy például Jt Itt lll/.b. az Egyesült Államokban az a gyár ve­zette be először — szintén nemzetközi tapasztalatok alapján —, amelynek egy Pershing típusú rakétát kel­lett az általánosan előirt mi­nőségi követelményeknél lé­nyegesen szigorúbb feltéte­lekkel. gyakorlatilag teljesen hibátlanul elkészítenie. A vállalat — a Florida állam­beli Martin Company — ve­zetősége anyagi es pszichikai eszközökkel elérte, hogy az alkalmazottak személyes ér­dekként kezeljék a feladatot es minden emberileg megte- hetőt elkövessenek, hogy a rakéta 25 ezer alkatrészének gyártása es összeszerelése a legcsekélyebb hiba nélkül történjék. Az Egyesült Álla­mokban több ezer vállalat al­kalmazza ezt a módszert, amelynek egyik előnye: nem függ az ipari • kultúrától, a műszaki fejlettségtől: mégis képes a vállalat általános helyzetét, gazdasági színvo­nalát szolid mértékben, de tartósan és megbízhatóan ja­vítani A DH kettős elve: hogyan látja ugyanazt a hibaielen- séget a vezető és az alkal­mazott’’ A két nézőpont szin­téziséből a'akult ki a megol­dás, a hiba megszüntetése. Strandon Az alapelv: minden lehető módon bevonni a munkáso­kat abba, hogy kritikusan nézzék a saját munkájukat és keressék a hibákat, illetve annak okait. A DH hazai alkalmazásá­ban megtalálhatók bizonyos mozgalmi elemek *is. A Vil- lamosszigelelő- es Műanyag­gyár TMK-műhelyének szo­cialista brigádjai például — saját kezdeményezésükre — (i hónapi garanciát vállalnak minden általuk elvégzett ja­vításért. A (i hónap alatt szó szerint ingyen javítják ki az esetleges hibákat. Ennyiben a mozgalom is a DH. de jó lenne, ha lénye­gét tekintve megmaradna an­nak, aminek indult: szerve­zési módszernek, amely egy­szerű és vitathatatlan ered­ményekhez vezet. A mozgalom ciát Nincs kész recept. Min­den vállalat más és minden vállalatnak saját helyzetéhez kell igazítania a DH alap­módszereit. Egyetlen irány­elv lehetséges csak: meg kell ismerni és a józan ész sza­bályai szerint alkalmazni kell. Vértes Csaba Laczó József felvétele Pályázat A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács az ipari és építőipari ágazatba tartozó vállalati gazdálkodó szervek és szövetkezetek levegőtiszta­ság-védelmi beruházásainak megvalósítását a Borsod me­gyei területi levegőtisztaság- védelmi alapból támogatni kívánja. A támogatást pályázat alapján lehet elnyerni. A pályázat benyújtásának határideje: 1972. szeptember 30. A támogatásban részesülő beruházások körét, valamint a pályázat benyújtásának módját és tartalmát a Bor­sod-A bau.j-Zemplén megyei Tanács V. B. pályázati fel­hívásban szabályozta. A pályázati felhívás a Bo rsod - A b a ú j - Zeni p 1 én me­gyei Tanács V. B. építési és közlekedési-vízügyi osztályán átvehető. Hangszigeteld o o íiilk« Az Ózdi Kohászati Üze­mekben a különböző gyár­egységekben — többek kö­zött a nagyolvasztóban, a hengerdékben és a nehéz vasszerkezeti műhelyben — 40(1 olyan hely található, ahol a zaj a megengedettnél ma­gasabb és a dolgozóknak hallószervi bántalmakal okoz­hat. Eddig már húsz helyen ve­zettek be műszaki intézke­déseket a dolgozók egészsé­gére káros zaj mérséklésé­re. A nagyolvasztóméi öntő­gépének vagonrakodó beren­dezését. filctömítéssel látták el. az oxigéngyár igen zajos turbókompresszorát pedi£ hangszigetelt fülkébe helyez­ték. Olcsó ételeket árusító önkiszolgáló bisztrók nyíltak Bala- tonszahadiban, Sóstón, Fonyódon. Képünkön a sóstói bisztró látható. Az élet rendje Megpróbálta-e mar vala­ki kiszámítani, hogy 47 ev alatt Hányszor kell bemen­ni az üzem kapuján, hány­szor csörög a vekker fi­gyelmeztetve. hogy ébredni kell, mert vár a gyár, vál­tani kell a kollégákat, kö­zel öt évtized alatt hány­szor érik örömök, bosszú­ságok az embert munkája közben? Hány műszakot töltött, az üzemben, hány­szor emelte kezet sapkájá­hoz üdvözlésképpen az is­in erős gyári portás, nem tudná ezt megmondani. Ba­bos Józsi bácsi sem. aki 61 éves korában 47 év mun­kaviszony után két hónapja mondott búcsút az Ózdi Ko­hászati Üzemeknek, altot a finomít enger műben minősé­gi ellenőrként dolgozott. * — örömök, bosszúságok? — kérdezi vissza kicsit el­gondolkozva. — Mar tavaly decemberben nyugdíjba kellett volna mennem. Fél év hosszabbítást kértem, megadták. Ennek nagyon örültem, nehéz elszakadni a gyártól, ahol az ember egész életét ledolgozta. A fél év hamar elszaladt, újra kér­tem hosszabbítást. Nem kaptam meg. Rosszul esett, nem mondom, de az élet rendje, hogy át kell adni a helyünket a fiatalabbak­nak. Aztán a búcsúzást sem ügy képzeltem el. Reggel bementem dolgozni a szo­kott időben, s a következő szavakkal fogadott a főnö­köm: „Jóska, hát te miért jöttél, már tegnap se kel­lett volna dolgoznod”. Ha­zaballagtam. Igaz. néhány hét múlva üzenlek értem, hogy szeretnének ünnepé­lyesen elbúcsúztál ni, de azóta sem tudtam rászánni magam.. Ügy érzem, akkor kellett volna, amikor még valami hasznomat is vették a gyárban, örömök? A köz­vetlen munkatársak, bará­tok azóta is gyakran meg­keresnek. a búcsúestet is megtartottuk, igy, baráti körben... * Kevés ember van Űzdon, aki Józsi bácsit nem isme­ri. Nem elsősorban a gyár­ból, a szakácsmüvészetéről ismerik felnőttek, gyerekek egyaránt. Most nyáron mór nyugdíjasként, társadalmi munkában vallatta cl a be­rekfürdői úttörőtáborban a foszakácst teendő Két. igaz. nem ment könnyen. A fel­tétele volt, ha engedik dol­gozni. ha megkapja a hosz- szabbitást, akkor elvállalja a főzést ebben az évben is. Végül mégis beadta a de- ■rekát. ő engedett... A táborban korát megha­zudtoló frisseséggel, a haj­nali órákban az elsők kö­zön ebredt. Reggel 8-kor reggeli. délután egykor ebéd. utána uzsonna, este pedig gyakran fölt étel pár­ta a gyerekeket. Egész nap ■talpon, százhúsz éhes száj­nak főzni nem kis teljesít­mény ebben a korban. De ha kis ideje mégis került, nem zárkózott el a fürdés­től. még a labdázástól sem. — Minek köszönheti ezt a jó kondíciói? — Nem tudom. Sosem voltam beteg. Mindig sze­rettem a tábori életet, fiata­lok között lenni, fiatalosan, s mindig tenhi-venni vala­mit. Talán ennek... — Hol tanulta a főzést, hiszen nem szakmája? — Gyermekkoromban édesanyámtól. Azután vélet­lenül cseppentem bele a tá­bori „konyhaművészetbe". 1928-ban Tiszafüredre men­tek az ózdi gyerekek tábo­rozni. Nem volt szakács, úgy gondoltam, elvállalom. Akkor voltam 13 éves. Még ugyanabban az évben nem­zetközi vizi-dzsembori volt a Balatonon. Schmoll tanár úr személyesen keresett meg. hogy vállaljam el. Amikor a tábor vezetőinek bemutattak, összecsapták a kezüket: ez a kisfiú fog ne­künk főzni? Így kezdődött. Azóta minden évben meg­hívtak a táborba főzni, volt olyan év, hogy három hely­re is. De szakács voltam a katonaságnál. sőt még a ha­difogoly-táborban is. * A berekfürdői úttörőtá­borban az utolsó napon gu­lyás volt az ebéd. Jutott re­peta is bőven. — Ez volt az utolsó gu­lyás. amit tábori konyhán főzött? — Ez — válaszolta. Egy kis bizonytalanságot érez­tem a hangjában. Tóth István Az ígéret valóra válik A gyár segítsége r ij óvodái avat az Lh)l A diósgyőri kohászatban — a nehézipari jelleg elle­nére — igen sok. több mint 3 ezer nő — leány, anya — dolgozik. A gyárban az új üzemeket — mint például a csiszolót, a húzóhőkezelőt — úgy. olyan tervek alapián építettek, úgy fejlesztik, hogy az minél jobban megkön.v- nvilse a nők munkáját és életét. A szociológiai, s egyéb fel­mérések, az emberekkel való beszélgetések azt tükrözték, hogy a nőknek a gyárkapun túl sok gondja ba.ia van Egyik ilyen gond. hogy ke­vés a bölcsőde, óvoda, s ezek hiánya szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja a ko­hászcsaládokat. A gyár ve­hetői. vezető szervei megígér­ték. hogy ebben is segíte­nek a gyermekes anyáknak. Az ígéret valóra vallása most. éppen alkotmány ün­nepe előtt történik meg. A Miskolci Tervező Vállalat tervei, az LKM épületkar­bantartó gyáregysége vala­mint a „besegítő” BÁÉV ]ó munkájának ered mén vekép pen elkészült a Marx Ká­roly utcai egyemeletes. 200 gyermek befogadására alkal­mas óvoda A csaknem 10 millió forint költséggel fel­épült új létesítményt augusz­tus 18-án. pénteken délu**m 3 órai kezdettel megrende­zendő ünnepségen dr Éne­kes Sándor, az LKM vezér- igazgatója adia át rendelte­tésének (cs) , ! j 'anciákná) Zéró Défaut (semmi hiba): az Egyesült Alla­• cyÁtLif1'. és Japánban ugyanez a jelentésű Zero Betels: a né- , s "él: Alles Ohne Fehler (minden hiba nélkül); Magyar- I I '•' ',a!!on: Dolgozz hibátlanul. Mi ez? Újabb agyonaüniiniszt­‘"ó mozgalom, amely már születése pillanatában — any­atv'ányos nekibuzduláshoz hasonlóan — közérdektelen- M.kloTc itéHeleU?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom