Észak-Magyarország, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-15 / 191. szám
1972. qua. 15., ködei ÉSZAK-MAGYARORSZ AG 5 i/.iisi um Ichcioj mi-K<-pir<it> dimniszfj ;), tov portás •lálkozunk. vagy hogy menynyi voll, a herbolyai akna .széntermelése húsz évvel ez- előtt, vagy hat esztendővel korábban. De választ kapunk olyan kénlésekre is. kiknek a szobrai állnak a város léiéin. melyik szocialista ország. milyen városával tartanak testvérvárosi kapcsolatot és így tovább. Ugyancsak a városi könyv- hír Papp Attila vezette kis k o 11 ek11 vájá n ak munkájaként elkészült egy újabb várostörténeti kötet, amely az 1960- as és 70-es népszámlálás, valamint az l!)85-ben kiadott Borsodi Statisztikai Évkönyv adatait, illetve azoknak kazincbarcikai vonatkozásait adja közre szöveges, címszavas-mutatós feldolgozásban, ezzel is hozzáférhetőbbe téve az érdeklődőknek Kazincbarcika legújabbkori történetét. Duplájára nőtt a tejfogyasztás a kánikulai melegben. A közkedvelt polipaek csomagolású tejből a nagy melegben naponta 200 ezer zacskót töltenek meg a Tejipari Vállalat rákospalotai üzemegységében Bükki emberek nehéz erdőrészekben dolgoztak. sziklás meredekeken, szakadékok között. Mert nem a fák vastagságán múlik a teljesítmény. — Nem tud olyan fát mutatni — mosolyog a brigád- vezető - . amelyet fűrészünk ne érne át! — Mitől függ, hogy hova építik a boksát? — A hegytől — válaszolja Obis János Répáshuta határában. — Minél laposabb hely kell. hogy kevés munka legyen. Az öreg 74 éves. Hasgat, cigárettázik, majd megint hozzáfog a dolgához. Sok munka vár rá. Közben csak megmondja: akkor boksa, ha kiég! Amíg ég, addig mile. Aztán meg is enyhül a szénégető aki már nyugdíjas, így csak 040 órát dolgozhat. Szakszerűen elmagyarázza az „építkezést”. Amit tud, megmutat. — Látja, ide rakom a koszorúfát. tótul cénerfa... Családjában az öreg Obis Jánosnak nem akadt követője a szénégelésben, csak a kohászaiban dolgozó fia segít neki. — Így ezek a nagy tüskök mind rám várnak, hogy el- hasgassam. Ilyeneket már nem tehetek bele. Különösen itt a szélén. — És mindent megmutat. Hogyan kell pá- szintgatni a fákat kúp alakúra? Hogyan fedik be, aztán a földet hasogatja: így harasztolnak ... Hajnalban, ha begyújtják a miiét, hosszú napokig ég. Ha vaskos, tus- kósabb a fa. kell neki 12—13 nap. A vékonyabb 3—10 nap alatt is kiég. Az exportszénre csak a vékony kérgű fa jó, a gyertyán és a bükk. Hazai faszénnek mindenféle. — Hogy kitől tanultam a mesterséget?! Hát az öregektől. Tanfolyamon nem voltam. nincs is ehhez. Pedig a milekészítésnek mérnöki munkának kell lennie, láthatta. Megszoktam -ezt a munkát, a Bükköt meg szerelem. Különösen ősszel, amikor bőgnek a bikák. Tavasszal meg azt szeretem az erdőben, hogy már kettőkor kiabálnak a kakukkok: „Obis bácsi, kelj fel, igazítsd meg a miiét”! Akár a pisztolylövés, csattan, durran a karikásostor. Terelik a csikókat a nyári szállás felé. Egy tömegben ugrik, lódul, vágtat a sok ló. Lobog gyönyörű, hosszú farkuk. sörényük. Inas lábaik dübörgése dobbá püföli a földet. A csikós. Szín Kálmán, fiatalember. Négy évig volt már csikós, amikor máshová ment dolgozni. De visszahúzták a csikók. Egy évet sem bírt ki nélkülük. — Okos állatok ezek? — Az biztos. Megjegyeznek mindent. Délre például különválasztjuk őket. mert az egyévesek abrakot is kapnak a delelésnél. Amikor szóljunk: „haza, haza, kicsik”, mór külön is válnak a kicsik az öregektől, ahogy kell. Elcsöadesedik k*k lása. Párba állnak, úgy kergetik egymást. Az elöl ügető fölrúg, a „fogó” fölkapja fe- I jét. Játszanak. Tulajdonkép- | pen mind kedves jámbor, barátságos. Némelyik úgy fi- ' gyei bennünket, mintha a fei- vevőgép elé akarna, állni. — Mi a csikós dolga? — A legeltetés és az ápolás — summázza Szín Kálmán. Mit fed ez? Le kell kaparni őket. farkat mosni, rendben kell tartani körmüket, mert ha letörik, csúnyán le- sántulnak. Kéthónapostól kétévesig van csikó Szin Kálmán keze alatt. Az egy-két éves csikók télre Csipkéskúton maradnak. A kétévesnél idősebbekből futólovak, hintólovak lesznek, mert szép a járásuk. — Melyik a legkedvesebb? — Az a szép pej — mutatja Szin Kálmán. Aztán még egs'el. Van kedvenc a kicsik I közölt is.- ( — És ősszel, amikor a „nagyokat” elviszik...? — Amikor eladják az ember alól — mondja a csikós — kicsit furcsa. Nézi a játszadozó lovakat. A kilencvenhat csikó késő őszig marad itt, amíg nem fáznak. Nézi a csikók játékát és hozzáteszi.— Ősszel?... olyankor nagyon fáj... • Pongrácz Judit ^íiniszferi rendelet ehdelkezés értelmében 1 vasmarhákat december 1 utána minden újon- ^ületett szarvasmarhát 'hős korukig — el kell „ a Mezőgazdasági és idősügyi Minisztérium -I kiadott füljelzővel. A DMZdasági üzemekben a í.jU állategészségügyi fel - jaség. másutt a megyei. „ .a fővárosi óllalegész- JN állomás jelöli meg a ósiparhákal. mégpedig „ her 31-ig térítés nélkül. Január 1-tól a ''•okért darabonként 10 i,.0’ kell fizetnie a "'isniarha tulajdonosá;aeroidénila liegt év. kik yal •lő. ulc 'Miniszteri rendelet ki- '*°tte az állalegészség- szabályzalot is azzal. ... 'Minden szarvasmarhá- ,ötelezően ki kell váltani 'bibe,. Heu 31-ig _ később szarvasmarhákra a Hástöi számítolt 9 napon a marhalevelet.. A rési algyői Tisza-hírt a szcniiidrogcn-mcdcnee közúti és vasúti forgalmai nehezen (adja már kiszolgálni. Szükségessé vált egy új közúti híd építése, amely különválasztja a közúti és vasúti közlekedési. Az UVATERV tervei alapján 1074-re készül el a 14 lyukú. -170 méter hosszú. 12 méter széles tiszai hid. A kivitelező: a Hídépítő Vállalat. Képünkön: befejezés előtt a (ampillér A mikor az. Országos Takarékpénztár embere átadta a szövetkezeti lakás papírjait, meg az első csekktömböt a havi törleszt- gelés megkezdéséhez, és ünnepélyes torok köszörülés után bejelentetté, hogy harmincévi — háromszázhatvan hónapi! — törlesztés után a lakás teljesen az enyém lesz, elnevettem magam. Nem tudtam, de most sem tudom felfogni, miért jobb érzés azt a négy lakit bámulni. amelyik tielekkönyvi- leg az én nevemen szerepel, mint azt a négy falat, amelyik csak a lakónyilvántarló- könyvben szerepel a nmemen. Kérdeztem is új lakásszövetkezeti szomszédomat, mi a véleménye erről, ,ám a szomszéd, álé löl hasonló értetlenséget vártam, egészen másfajta értetlenséggel nézett rám: — Ez nem tréfadolog, kérem — mondta. — A saját lakás mégiscsak más. A dolgot, úgy látszik, újra végig kell gondolnom. Mi ez-a más? Honnan érdektelenségem e más iránt? S honnan sokak érzékenysége iránta? Ez a más: egyfajta viszony különbség. Viszonyom egy tárgyhoz sokféle lehel, de birtoklási szempontból látszólag csak kétféle: vagy az enyém tárgya, vagy nem. Vagy tulajdonosa vagyok, vagy sem. Az előbbi lakáspélda esetén a különbség gyakorlatilag észrevehetetlen: egy lakásban ugyanúgy lakom akkor is, ha egyszer majd az enyém lesz, mint akkor, ha sohasem lesz az enyém. Mivelhogy gyakorlatilag az enyém. Én haszná- lom. S mert egy lakásnak az az értelme, hogy használják. ezzel én is tökéletesen meg vagyok elégedve. Hogy eszmeileg más egy bérleti viszony; mint egy tulajdonosi viszony, ez szomszé- 'domnak okozhat valami birtoklási pótörömet, engem hidegen hagy. Mért hagy hidegen? Ez a második kérdés, erre még könnyebben tudok válaszolni. Ilyen volt az iskolám, úgy latszik. Megutáltatta velem a tulajdont. A kollégium. amelyben a legszemélyesebb tárgyak is közösek voltak, amelyben az ennivaló mindig „kolkajának” (kollektív elemózsiának) számítót!. s amelyből egymás ingében-zakójában -cipőjében parádéztunk ki vasárnap délután a moziba. (Ballagási öltözékemből, ha jól emlékszem. csak egy zokni volt az enyém.) És az egyetem, ahol a francia fölvilágosítóktól megtudtuk, hogy: „A tulajdon — lopás”. Marxtól, hogy: felhalmozott értéktöbblet. s még a szelíd Csokonaitól is. hogy „Az envim. s a tied mennyi lármái szüle, miolla a mienk nevezet élűié”. A dolog annyira egyértelmű volt. hogy roppant szégyennek számított, ha valamelyikünkről kiderült: van — vagy volt — valamije. Miért vágynak most mégis oly sokan másféle igazolásra? Telekkönyvire például? Mért olvasható gyufái d obozn y í v í k en dhá za k homlokzatán is a gyermekien büszke felirat: „Pici. de az enyém”? Ezaharmadik kérdés. erre azonban nem tudok válaszolni. A ki nem fele.ilelie cl, hogy a Kommunista Kiáltvány szerint: ki csak láncait veszítheti el, cserében megnyerheti az egész világot (nemcsak vi- kendházat nyerhet). S aki azt is tudja, hogy a birtoklási viszony csak látszólag kétféle: vagy az enyém egy tárgy, vagy nem: van egy harmadik fajta viszony is: ha a tárgy a miénk. S hoav a végső cél ez: megnyerni az egész Világot, aztán kiírni a homlokzatára: „Óriást es mégis a miénk!” , „Zord hegyek kincse” j — a in»} jó szándékú félrevezető I énardórót A Képes Újság augusztus 12-i száma „Zord hegyek kincse” címmel színes képekkel illusztrált, kétoldalas ismertetőt közöl a végardói gyógyfürdőről. A kétségtelenül jó szándékú, népszerűsítő célzatú írásba sajnos, olyan túlzások és pontatlanságok csúsztak be. hogy azok eligazítás helyett félrevezetik az olvasót. Egyaránt torzítja a település múltját és jelenét a történetinek szánt jellemzés: „Végardó, ez a halálraítélt kis zempléni lain ...egyszerre híres és keresett hely leli... -4 bedeszkázott ablakú, üres házakba hazaköltöztek". A leírással ellentétben Végardó már a múltban is a ritka szerencsés helyzetű települések közé számított: közvetlen szomszédja két város: nagyvasúton. kisvasúton és nemzetközi forgalmú országúton egyformán könnyen megközelíthető. Kél város piacán árusíthattak a mindig életrevalóknak, jó gazdasági érzékűeknek ismert itteni őstermelők. A helyi népességvándorlás semmivel sem volt nagyobb mérvű, mint például a járás székhelyén. A meleg vizű forrás valóban nagy érték — s még inkább nagy lehetőség a jövőt illetően, ha kedvező adottságait. valóban sikerül majd gazdaságosan kihasználni — de nem ez ,.a forrás mentette meg Végardói az elnéptelenedéstől... ahonnan a fiatal lányok már nem járnak el máshová munkába". A csak nyitott medencéjű fürdő szezonjellegű — a téliesítés terve még messze a megvalósítástól! —. s így az örvendetesen fejlődő idegenforgalommal együtt is csupán idény-elfoglaltságra ad alkalmai. A gyógyfürdő jóvoltából „Végardónak külön határátkelő állomása lett’’ — állítja a cikk. A legközelebbi határátkelő hely — a sátoraljaújhelyi is — már akkor megvolt, amikor a végardói meleg vízről még nem i.s álmodott senki. „És pcnzbeváltó is van a faluban" — olvashatjuk. Ez a „falu” az írásban sehol egy szóval sem említeti Sárospatak, amellyel Végardó még 1965-ben közigazgatásilag egyesült, s amellyel 1961! óta együtt éhezi a városi jogkör valamennyi előnyét. (Azóta a fürdő neve — a kisvasúti megállóval együtt — hivatalosan: Sárospatak- fürdö. Erről sem szerezhetünk tudomást a cikkből.) Az említett végardói fiatal lányok közül is sokan a város új. vagy fejlődő üzemeiben — a Csepel gyáregységben, a ruházati szövetkezetben — dolgoznak. A szóvá tett ismertető nem mentes a képi „ellentmondástól” sem. „Árnyékot adó <a még nincs a strandon, de annál több a rózsa’’ — olvashatjuk az egyik kép alatt. A közvetlenül mellette levő színes fotó előterében viszont egy terebélyes fa törzse látható, a háttérben pedig a fürdőmedence partját árnyas fasor szegélyezi. Most melyik képnek és aláírásnak higgyen az olvasó? —ez clniiniöZM portás' jMcbareika 1974-ben az in teli várossá előléptetésé- ■rnoMiIc.Cj.. óv forduióját. de az ic úráig-phGtekhez mar hozza- r. A jubileum kapcsán **f^ vetélkedő, egyéb fii verseny is segít majd °s mind jobb megis- ében. s ezekhez bizb- hiujd nagyon hasz- iz Főkönyvnek a városi j*ár kiadásában megje- lJapp Attila szci'késztét- kát, K?-cállit;is. amely — a ;°1 korábban megjelent •>s 10s terjesztésű kiadváscbívcI ólainak (felhasználánimiktr~~ kétszáz kérdésbe, ilezelöi ^ötszáz feleletbe tömöjlos, ' a legszükségesebb tudunkásir'1'111 a városról. Ebből imk-i- htből lehet megtudni . H- liogy a város alap- kocsi- .. uezo községek neveivel J 9 X111. században lalU I............................. s n fog'; negállav . lkalma-*rl);m P°mP!,zik .-ls_ . a Bükk. bár ikezésf!0nként néha már kód erl _ j,. fák között. Lopatovp «l fakitermelő sztfeia- PUgádjával a Bünk kö- — . találkoztunk. Ez a hely p] __ .°zclebb van Jávorkútl lalat i''ni Omassáhuz. A hét- .1 szocialista brigád ve- .oclasi i középkorú. Szikár, i vékonyra nőtt fa. Air Uiára sütötte a nap. | Vszéiyes itt a lovakkal p'dja. — Veszélyes, a ___^te,'ingés miatt lejön a ■.......^Ügetünk. Pillanatra j . a munka. Együtt pi- . ember, a ló. a gép és j'spe, amelyet még a Ipslioz, hasításhoz nasz- ha vastag erdőt vág- k°Patovszki Pál a lóra torosfűrészre mutat. '1°ecsülni kell őket. ők , a kenyeret. Nélkülük női Hí se, élni se lehet, ára. I országos fakitermelő •séd ken második helyet 'részérejsa^gád újra munkához ■ritün4ip„ u bngadvezető ma- ikezésl ,,aki az egyen! ver- igi JpiÍ®n| lelt ezüstérmes. Ügy ílyi-tó-j | ak‘ favágó, magya- halásZ'í-' '°®-v az általános isko- lehetó'M- elJön a brigádhoz, balato'r,,-0. lesz. majd hosztoló nyári aj -a fát), utána faki- lehető'i, °- aztán már mehet a iorvoslLU|1kás iskolába ... izemegj i!okni kell ezt a mun- ozóinH niondja Lopatovszki lenlkC',s felnéz az irtásra, ahol mutfo'j, f'Mbei- együtt bajlódik :dálko- .áfával. — Látja, pél- ntekig'!d‘öldi lovat hiába hoz- Mis-i;;u. V 5400 köbméter fát " 1 ki a brigád. Pedig ’Püüll/ r J r 1 r Ír Tn1 It it f o r/ rw |äh u ;d kétszáz teleki
