Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)

1972-07-09 / 160. szám

1972. július 9., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Szülők, ügyelem! Gyerekek ¥©82ffi-%'3EÍ A halesd, halál, a/tra­gédia mindig megdöbbentő, de különösen az, ha gyerekről, fiatal élet­ről van szó. Statisztikai ada­tokat, sajnos, viszonylag nagy számokat lehetne idéz­ni, hogy — különösen a nyá­ri vakáció idején — milyen s°k gyerek, fiatal kerül ve­szélyes helyzetbe, szenved ''égzetes balesetet. De tekint­sünk most el ettől. Tekint­sünk el azért, is, mert egyet­len végzetes balesel. egyel­őn halál eppen olyan ha­tással van az emberre, mint kettő, vagy öt, vagy tíz. Szinte nem múlik el nap, nogy ne olvasnánk az új­ságokban ne hallanánk a rádióban, ne látnánk a tele­vízióban olyan balesetekről, illetve olyan baleseteket, amelyek elkerülhetők lettek volna, ha a szülök nagyobb figyelemmel kísérik gyere­keik játékát, ^szórakozását, ka megfelelően kioktatják okét, ha nem hagyják őket felügyelet, nélkül, ilyen bal­esetek, sajnos, megyénkben ■Is előfordulnak. Szőkébb ha- ?ptk útjait járva gyakran láthatjuk, hogy egészen kis, tíz éven aluli gyerekek für­désiek tiltott helyeken, haj­lanak kis kerékpárjukon nagyforgalmú útvonalakon, esüngenek a villamos lépcső­ién, játszanak gyufával szal­makazlak tövében, csúszkál­nak a gém esküt korlátján belül a vizes deszkán, isme- retlen barlangok közelében ólálkodnak, meddőhányók tö­vében ugrálnak el a lezúduló kőzetdarabok elől, iovasko- csit hajtanai { önállóan az uta­kon. a villanyvezeték tartó oszlopán próbálják ki famá- «ó tudásukat, vasúti állomá­sokon a sínpár közelében, vagy között ismerkednek a világgal és ismei'etlen erdők­be indulnak anélkül, hogy biztosan tudnák a hazavezető utat. Nem mindennapi eseteket fényképeztünk az utóbbi na­pokban és sajnos — anélkül, hogy különösebben kerestük volna őket — igen sokat.. Olyan helyzeteknek voltunk szemtanúi, amikor egészen fiatal életek, tíz éven aluli gyerekek voltak közvei len elet veszedelemben. Ezek kö­zül csak harmat emelünk ki. Az a kisgyerek, akit a vil­ii a ny pózn á ról pa ra n csőit u n k le nem tudja, milyen veszély fenyegeti, ha eléri, az oszlop tetejét. Társai részéről ő di­cséretre számít, holott ... Nem tudni, mire gondolt az a szülő aki. ennek a kis kerék oá r n a k csomagtartójára puha párnát erősített fel és engedte el a képen látható két gyereket útjára. Szinte rossz volt nézni, ahogyan im- bolyogtak a forgalmas útvo­nalon a gyors járású sze­mélygépkocsik és a hatalmas tehergépkocsik közelében. Hossz volt nézni, és rossz volt arra gondolni, hogy a gyerekek nem ismerik, nem ismerhetik a közlekedés sza­bályait. és nem ismerik azt a veszedelmet, amely végig kíséri őket etös/ útjukon . . A .cüiiicíMiübbcntőbb esel azonban csütörtöké.a reggeli órákban fordult elő velünk .tó néhány kilométer­re Űzd határától kint, a nyílt úton leállították gépkocsin­kat. Kassai Béla putnoki la­kos és Gajdos Józsefné ózdi lakos islápoltak cg.v egészen pöttömnyi teremtést. A for­galmas út közepén talált rá a motorral arra haladó Kas­sai Béla, és nem tudott mit Gyerek a villanypóznán. kát, megtörülte homlokát és csak ennyit mondott: — Köszönjük, hogy behoz­ták. Nehéz ügy lesz... Mi kijöttünk, ^k tipegett könnyű kis nyári ru héja ban. paten (harisnyájá­ban a szőke, fiúsán rövid hajú kislány, és újból sírva fakadt. Tanácstalanok voltunk. Ne­künk tovább kellett menni, de maradtunk. Bent. az ügyeletes szobában egymás után hívták fel telefonon azo­kat, akik ebben az esetiben segíteni tudnak. Aztán később kerékpáron megérkezett az apa, O. Gá­bor. A gyerek nem futott hozzá, nem ugrott a nyaká­ba, csak állt a lépcső aljá­ban. Az apa valami olyasmit mondott, hogy a várostól több kilométer távolságra levő, úgynevezett Nagyverőalján kapáltak, aztán csak azt .vet­te észre, hogy A gyerek nincs a közelében. De a gyerek nemcsak hogy nem a közelében volt, ha­nem a forgalmas úttesten volt, viszonylag messze tőlük. És nagy szerencse, hogy az kezdeni vele. Sorra kérdez­gette azokat, akik olt kapál­tak a közelben. A gyereket senki nem ismerte. Minket azért állítottak meg, hogy vigyük be a városba, a rend­őrségre. Megható. és idege­sítő volt, ahogyan mindenki segíteni akart a gyereken, de nem sokat tehettünk. Annyit megtudtunk tőle, hogy Ági­kénak hívják. S mikor a sí­rása alább hagyott kissé, megpróbáltuk szóra bírni. — Mól laksz? — Ahol apu.-- És ö hol lakik? — Ahol anyu. Aztán már nem beszélt többet, csak sírt megállás nélkül. Béni az ózdi rendőrőrsön sem tudtuk megnyugtatni. Riadt, könnyes kék szemé­vel éppen hogy csak az író­asztal lapját érte fel. Itt is kérdezgettük de a nevén kí­vül semmit sem tudott. Még a cukor sem vigasztalta meg. Az ügyeletes feltolta a snp­Agika és megtaláló ja. idegen emberek figyelmesek, sokszor figyelmesebbek, mint a szülök ... Ny,üveg: Oravec János Kép: Laczó József A félszavakhoz andaxin kell! Miskolcon naponta legke­vesebb félmillióra tehető a helyi telefonhívások száma. A nagyobb vállalatoknál a központ, nagyságától függően tíz, vagy húsz városi vona­lon több ezerszer villannak fel a hívásjelző lámpák. A telefonközpontosoknak, bár többnyire a külvilágtól „el­szigetelve” dolgoznak, az em­berek tömegével van kap­csolatuk. Kísérletképpen vé­gigtárcsáztuk a ^legkereset­tebb” számokat. Hulló, kohászai A Diósgyőri Gépgyár, a Lenin Kohászati Müvek hí­vása után egyel, keltől csen­get a telefon, máris kapcsol­ják a kért mellékállomást. Sóvárszki Mária, a Lenin Kohászati Müvek telefonköz­pontjának kezelője előtt néha egyszerre tizenegy lámpa vi­lágit, ami azt jelzi, hogy abban a pillanatban ennyien keresik őket. Mégis bírja türelemmel, és készséggel mondja, amint belép a vo­nalba, hogy: „Halló, itt ko­hászat!” Papp Mihály né a Semmel­weis Kórház számán jelent­kezik. A régi központosok közé tartozik, a kétségbe­esett, pánikba esett emberek ijedtsége, aggodalma sokszor már az ö higgadtságát, hallva is csillapodik. Ismeri az h-ronatal? Az egyik telefonközpontos visszakérdez: — Hogy szeretek-e telefo­nálni? Igen, de csak akkor, ha E-vonalat kapok. _ ??? — Számomra az E. az esz­ményi vonal, amelyikre nem kell sokat várni, néhány csengetés után felveszik a kagylót, udvarisan beleszól­nak. Ha foglalt a mellék, visszajelzők, és így tovább. Miskolcon is van sok ilyen. Ide sorolnám a Borsodi Szén­bán,'vak Vállalat, az ÉPFU, a Volán telefonközpontjait is. Mindegyik említett válla­latot felhívtuk, és az egyik központos arról panaszko­dott, hogy sok a félsz.avak- kal utasitgató. durva modorú ember, és évek óta csak úgy képes dolgozni, hogy rend­szeresen andaxint szed. Mit szimbolizál a telelőn t Az egyik kisvállalat igaz­gatóját. rendszeresen csak harmadik, negyedik kapcso­lás után lehet elérni. Ezt sem az első próbálkozás után állapítottuk meg. Ellenpélda is van: az egyik sok ezres nagyüzem igazgatója mindig maga veszi fel a telefon- könyvben is megtalálható, közvetlen vonalon levő ké­szülékét. Újabban a prak­tikus. diszpécserrendszerü készülékek a legkedvelteb­bek, a nagy forgalmú válla­lati központok igazgatóinak, főmérnökeinek szobáiban. A telefon korunk fontos mun­kaeszköze lett. S egyben jel­képe is. Arra" szolgál, hogy gyors kapcsolatokat teremt­hessenek vele azok. akiknek a mindennapi munkáját se­gíti. Bizt a t ó ere dm é n y e k Megszüntetik a műtrágya tapadását A Tiszai Vegyikombinát- ban kezdettől fogva nagy gondot fordítanak rá, hogy tovább csökkentsek a müt rá­gva tapadását. Eddig ugyanis gyakran előfordult, hogy hosszabb tárolás után kisebb nehézségbe ütközött a kiszó­rása. A tapadást legújabban a gyártás közben alkalmazott púderezéssel igyekeznek meg­akadályozni. A kisérlehsoro- zatot. márciusban kezdték el. Ebből a célból kissé átala­kították az ammón nitrát üzemben a hülődobot, amely­ben tulajdonképpen a púde- rezés végbemegy. Rövid idő alatt mintegy 4 ezer tonna púderezett nitro­génműtrágyát szállított a vállalat az ország különböző részére, összesen 60 gazda­ságban végeztek vele kísér­leteket. Valamennyi felhasz­náló igen kedvezően nyilat­kozott a termék minőségéről. Egyetlen helyen sem ütközött akadályba a műtrágya gép­pel történő kiszórása. Erről maguk a gyár vezetői is meggyőződtek a helyszínen. A tapasztalatok alapján a műtrágya gyár vezetői úgy döntöttek, hogy tovább foly­tatják ezt a munkát. 1 gy került sor a közelmúltban a másik hűtődob átalakítására, amelyet a júliusi nagyjavítás alkalmával végeztek el a szakemberek. (—s) A karbantartók a hűlődob átalakításán dolgoznak. Foto: Kovács Lndrcné A dolgosó nők helysete a pataki iiseinekben Sárospatakon a part-végre- hajlóbizottság Bujdos János elvtárk elnöklésével ülést tartott, és beható vizsgálat alá vette azt a tájékoztatót, amelyet a pártbizottság es a népfront aktivistái készítet­tek a város ipari és mező- gazdasági üzemeiben, szövet­kezeteiben, vállalatainál és intézményeinél dolgozó nők politikai, gazdasági és szo­ciális helyzetéről. ji A város legnagyobb üze­mében, a Csepel Kerékpár- rés Varrógépgyárban például la préssoron megszüntették a nők számára az éjszakai müszSkot, s a kisgyermekes anyákat másutt sem osztják be harmadik műszakba. Di­cséretes kezdeményezése a gyár vezetőségének, hogy gondoskodnak a gyermekek bölcsödébe, óvodába szállí­tásáról, s lehetővé teszik az üzemben dolgozó nőknek, hogy a szükséges élelmisze­reket a gyár büféjében vásá­rolhassák meg maguknak. Időnként, szociális segélyben részesítik a sokgyermekes és a gyermekeiket egyedül ne­velő anyákat. Jártak a felmérő aktívák a Kossuth Termelőszövetkezet - ben is. ahol szintén több száz nő dolgozik, s úgy la' látták, hogy a nők létszá- ■m uknak'm cgf ele lő n rá try ban és tekintéllyel vesznek részt, a szövetkezeti gazdaság éle­tében, irányításában. A párl- vezetőségben 4, a gazdasági vezetőségben 3, a különböző bizottságokban 16 nő tevé­kenykedik. A szocialista brigádok lét­rehozását annak idején a nő- dolgozók kezdeményezték. Jelenleg 6 ilyen brigád dol­gozik a tsz-ben 135 fővel, s a létszám 42 százalékát a tsz lányai, asszonyai teszik ki. Jó'munkájukért 53 ezer Io­nul jutalomban részesültek, a Hámón Kató szocialista brigád pedig elnyerte az a ra n ykoszorús kit ti ntelést. (h. j.) Két gyerek eg.v kis kerékpáron a nagy forgalmú útvonalon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom