Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)
1972-07-05 / 156. szám
ESZAK-MAGYARQRSZÁG 2 1972. július 5., szerda Péter János és Bohuslav Chnoupek tárgyalásai 1972. július 3-án és 4-én Budapesten tárgyalásokra került sor Péter János magyar és Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter között. A tárgyalásokon részt vettek: Vince József, a Magyar Népköztársaság prágai és Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. valamint a két külügyminisztérium vezető beosztású munkatársai. Chnoupek csehszlovák külügyminisztert fogadta Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Komócsin Zoltán. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A tárgyalások során áttekintették a két szocialista ország eddigi együttműködésének helyzetét és továbbfejlesztésének lehetőségeit, megbeszéléseket folytattak az időszerű nemzetközi kérdésekről. A kérdések megtárgyalása a két fél teljes egyetértését tükrözte. A két külügyminiszter jelentős figyelmet szentelt az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészületeinek. Annak szükségességét hangsúlyozták, hogv a legrövidebb időn belül át kell térni a kétoldalú véleménycseréről a konferencia többoldalú előkészítésére. Ezzel összefüggésben pozitívan értékelték a kelet—nyugati és a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos szerződéseket. A csehszlovák külügyminiszter tájékoztatást adott a csehszlovák—NSZK előkészítő megbeszélésekről. Péter János külügyminiszter teljes egyetértését fejezte ki a csehszlovák állásponttal, a müncheni szerződés kezdettől fogva való érvénytelenítésére vonatkozóan. Bohuslav Chnoupek csehszlovákiai hivatalos látogatásra hívta meg Péter János külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Bohuslav Chnoupek külügyminiszter Péter János meghívására a Magyar Népköztársaságban tölti szabadságának egy részét. Ülésezett az országgyűlés ipari bizottsága Az országgyűlés ipari bizottsága kedden Székesfehérvárott, a MüM. 327. számú Iparitanuló Intézetében tartotta ülését. A napirenden az 1969. évi VI. számú —, a szakmunkásképzésről szóló — törvény végrehajtása szelepeit. A bizottság ülésén részt vett Nagy' Imre, a munkaügyi miniszter helyettese, a Munkaügyi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium több vezető munkatársa, Herczeg Károly, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára, dr. Tapolczáí Jenő, a Fejér megyei Tanács elnöke, Pólyák János, az országgyűlés jegyzője. Szűcs Istvánná, a KISZ Központi Bizottságának titkára. dr. Törőcsik Gábor, az országgyűlés irodavezetője, Inokai János, az országgyű- I lés terv- és költségvetési bizottságának titkára, továbbá több meghívott szakértő, Fe- jér megyei nagyvállalatok j vezetői, szakmunkásképző in- ! tézeti igazgatók. i Gácsi Miklós, a bizottság' elnöke nyitotta meg az ülést. Az 1969. VI. sz. törvény végrehajtásának tapasztalatairól Nagy Imre. a munkaügyi miniszter helyettese számolt be. Az országgyűlés ipari bizottsága a tanácskozás ösz- szefoglalójában megállapította, hogy a szakmunkásképzéssel foglalkozó 1969. évi VI. számú törvény végrehajtása jó] indult, eredményei is mutatkoznak, de a további sikeres megvalósítás — az MSZMP Központi Bizottságának az oktatással foglalkozó, legutóbbi határozata szellemében újabb intézkedéseket és a jogszabályok szükség szerinti kiegészítését kívánja meg. • • ünnep Algériában Leonyid Brezsnyev. Nyiko- laj Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözlő üzenetet küldtek Huari Bumediennek, az Algériai Forradalmi Tanács és a Minisztertanács elnökének abból az alkalomból. hogy 10 esztendővel ezelőtt — július 6-én kiáltották ki az Algériai Demokratikus Népi Köztársaság függetlenségét. Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából Huari Bumedien, az Algériai Forradalmi Tanács elnöke, miniszterelnök, megnyitotta a forradalmi múzeumot. A nemzeti ünnep alkalmából Algír egyik legnagyobb filmszínházában ünnepi hangversenyt rendeztek arab és afrikai művészek felléptével. Hanoit bombázták Az amerikai légierő kedden délelőtt ismét több hullámban bombázta a VDK főSzolidárisak vagyunk a vietnami néppel Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási .'Bizottság nyilatkozatban foglalt állást Nixon Vietnammal kapcsolatos bejelentéséről. Közvéleményünk örömmel fogadta a hírt, hogy a D1FK és a VDK kormányainak követelésére és a nemzetközi közvélemény nyomására Nixon elnök kénytelen volt bejelenteni: az amerikaiak visszatérnek a • párizsi tárgyalásokra. Ugyanakkor az eddiginél nagyobb erővel folytatódik Észak- és Dél- Vietnam terrorbombázása. A magyar nép változatlanul szolidáris a hősiesen harcoló testvéri vietnami néppel. Mint eddig, a jövőben is minden lehetséges erkölcsi, politikai és diplomáciai, anyagi támogatást megad a győzelem kivívásához. Követeljük. hogy az amerikai kormány hagyjon fel a katonai győzelmeket kergelő illúziójával, engedjen eddigi makacsságából, mondjon le a saigoni bábkormány mindenáron való támogatásáról, s bizonyítsa be őszintén tárgyalási szándékát. városát — jelentette az AFP francia hírügynökség hanoi tudósítója; Az amerikai vadászbombázók első csoportja helyi idő szerint néhány perccel 11 óta után húzott el a főváros fölött. Bomba- terhüket Hanoi Kim Lien nevű negyedére szórták le, amely — mint a Hanoiban akkreditált külföldi sajtótu- dósitók meggyőződtek róla — már az elmúlt héten is az amerikai kalózgépek támadásainak célpontja volt. A VDK légvédelme kedden dél felé lelőtte az egyik amerikai támadó repülőgépet, egy Phantom típusú vadászbombázót. Ezzel 3716-ra emelkedett a demokratikus Vietnam légiterében megsemmisített támadó repülőgépek száma. 1 moszkvai csúcstalálkozó után MAR ELMÚLT néhány hét a szovjet—amerikai csúcstalálkozó óta, mégis, a nyugati világ legnagyobb sajtóorgánumaiban számos kommentáló, elemző írás foglalkozik a csúcstalálkozó mérlegelésével. A tárgyalások megítélése sokszínű, eléggé vegyes képet mutat. Egy vonatkozásban azonban azonosak az álláspontok. A csúcstalálkozót szinte minden kommentátor az utóbbi évek egyik legjelentősebb diplomáciai eseményének tartja, amely egyaránt befolyásolja a világ mai és holnapi arculatát. E nagy jelentőségű esemény megyénk közvéleményében is élénk érdeklődést keltett. Nixon moszkvai utazása előtt gyakori volt az a kérdés: vajon a vietnami agresszió további eszkalációja, az észak-vietnami kikötőkbe vezető víziutak elaknásitása nem juttatja-e zátonyra a csúcstalálkozót? Többen azt kérdezték: „Helyes-e Nixont fogadni akkor, amikor Észak - Vietnamban soha nem látott méreteket öltött a fegyveres agresszió?” A kérdéseket az aggodalom, a vietnami nép igaz ügye iránt érzett szolidaritás és eikötelezettség sugallta. Bizonyára nem lesz érdektelen. ha áttekintjük azokat a főbb politikai elveket, amelyek a szovjet párt és kormány vezetőit a Nixon vezette amerikai kormány- delegáció fogadására ösztönözték. Nixon moszkvai útja a békés egymás mellett élés koncepciójából fakadt. A Szovjetunió kormánya a lenini külpolitika alapelveinek. szellemében hívta meg az amerikai kormánydelegációt Moszkvába. Ezzel hitet tett azon elv mellett, hogy a világ bármely térségében keletkező politikai problémák és ellentétek rendezésének egyedüli helyes útja a kölcsönös őszinteségen alapuló politikai tárgyalás. Ha a nemzetközi helyzet éleződik, még fokozottabb szükség van a tárgyalásokra, a vélemények és a nézetek cseréjére, a válságokból kivezető utak közös keresésére. A szovjet párt és kormány őszinte, a békét, a leszerelést elősegítő politikájához nem férhet kétség. A Szovjetunió úgy él az emberek tudatában, mint a világbéke következetes őre és megingathatatlan támasza. Az amerikai kormánykörök viszont az elmúlt két évtized során is számtalanszor „bizonyították”, hogy békejel- szavaik üres szólamok, s a vitás kérdésekben a fegyverek súlyával akarnak döntést kicsikarni a maguk javára. NIXON a szovjet párt és kormány vezetőivel való találkozása során ismét meggyőződhetett róla. hogy a szovjet emberek békét akarnak. Azt is érzékelhette, hogy a Varsói Szerződés minden tagállamának közös érdeke Europa békéjének és biztonságának erösitése. A kapitalista világ politikusaival való tárgyalások nem megalkuvást, nem elvi engedménytételt, nem a politika módosítását jelentik, hanem a békés• egymás mellett élés gyakorlatát és továbbfejlesztését. A tárgyalások a nemzetközi osztályharc fontos eszközei voltak korábban is, de jelentőségük a nukleáris fegyverek korszakában különösen megnőtt. E tárgyalások megítélésénél határozott különbséget kell tenni a politikai kompromisszum és az opportunizmus között. Nixon meghívása, moszkvai látogatása e tekintetben szükségszerű politikai kompromisszum volt, amely a béke, az emberi haladás ügyét viszi előbbre, végeredményben tehát a munkásosztály legmélyebb érdekeit szolgálta. A nyugati politikai körökben eléggé gyakran használják a „szuper-nagyhatalmak” kifejezést. A Szovjetunió és az USA ténylegesen hatalmas gazdasági és katonai potenciáljából kiindulva arra a hamis következtetésre . jutnak, hogy e két állam rákényszeríti akaratát a kisebb nemzetekre. Mi joggal elvetjük a „szuper-nagyhatalmak” elméletet. A szocialista világrendszerhez tartozó országok kapcsolatát a nemzeti és a nemeztközi érdekek kölcsönös összehangolása és a teljes egyenjogúság jellemzi. Minden nemzet egyformán felelős a békéért, az emberiség holnapjáért. De senki nem vitathatja azt sem, hogy a Szovjetunióra és az USA-ra mindenkinél nagyobb felelősség hárul, mert politikai, gazdasági és katonai lépéseik nagyban kihatnak az emberiség sorsára. Ezért is fontos a „két nagy” közvetlen szóváltása, a tárgyalások és az érintkezések rendszerének kiszélesítése. A Szovjetunió és az USA képviselői hosszú évek óta tárgyalnak — a szovjet fél kezdeményezésére — a nukleáris fegvverfajták korlátozásáról. E tárgyalások alakulása nagyban kihat az emberiség jövőjére. Ha nem állítják meg a fegyverkezési versenyt, ez önmagában véve is potenciális háborús veszélyt jelent. Nem is szólva a fegyverkezés sokféle társadalmi kihatásairól. A SALT-tárgyalások az elmúlt években csigalassúsággal haladtak előre az amerikai tárgyaló partner hibájából. A Szovjetunió és a világ haladó közvéleménye azonban egyre jobban a megegyezés irányába kényszeríti az USÁ-t. Ennek eredményeként születtek meg Moszkvában végső soron azok a részegyezmények, amelyek a jövőre nézve igen biztatóak. fi DUFF elnökének lyüatkizata KGST tanácsülés Mint hivatalosan közölték, úlius 10-én Moszkvában negnyílik a KGST tanácsálak 26. ülésszaka. A megál- apodás értelmében a kül- iöttségeket a tagállamok tormányfői vezetik. Az ülésszakon részt vevő nagyar delegációt Fock Je- íő, a kormány elnöke vezeti. A delegáció tagjai: Vályi Péter, a . Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar Népköztársaság KGST-képvi- selője; Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke; Szekér Gyula nehézipari miniszter; Káplár József, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese; Marjai József' külügyminiszter-helyettes; I Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője; Papp László, a Magvar Népköz- társaság KGST-képviselőjé- j nek helyettese. 1 A vietnami ellenségeskedések már befejeződhettek volna, ha az amerikai elnök komolyan válaszolt volna a DIFK hétpontos békejavas- Jalara — mondotta Nguyen Huu Tho, a Dél-vietnami jNemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának elnöke az AFP hanoi tudósítójának adott nyilatkozatában. „Harcunknak az a célja — fűzte hozzá —, hogy az Egyesült Államok tartsa tiszteletben alapvető nemzeti jogainkat és önrendelkezési jogunkat. Dél-Vietnam lakossága e cél megvalósításáért folytatja három fronton, katonai, politikai és diplomáciai fronton a harcot. Biztos, hogy mihelyt az Egyesült Államok véget vet támadó háborújának, a háború vietna- mizálása politikájának és a dél-vietnami amerikai elkö- telezeltségenek, a nemzeti egységkormány megalakulásával. amelynek három ösz- szetevője lesz, azonnal helyreáll a béke ...” Nguyen Huu Tbo e kormányról szólva emlékeztetett arra, hogy feladata lesz: a valóban szabad, demokratikus és igazságos általános választások megszervezése Dél-Vietnamban. „A független és semleges Dél-Vietnam — fűzte hozzá — a békés egymás mellett élés öt elvének alapján politikai és gazdasági kapcsolatokat fog fenntartani minden országgal, tekintet nélkül annak politikai és társadalmi rendszerére, így az Amerikai Egyesült Államokkal is. Jelezte, hogy a saigoni kormányzat. azon tagjai, akiket maga a saigoni kormányzat választ ki — de természetesen Nguj’en Van Thieu kivételével — beléphetnének e kormányba. „A kormány harmadik összetevője politikai, társadalmi ás vallási tömörülések, illetve szervezetek személyiségeiből és képviselőiből állJoggal feltételezhetjük, hogy Nixon moszkvai útjának elmaradása esetén nem lehetett volna realizálni az előzetes tárgyalások eredményeit. Tovább éleződött volna a nemzetközi helyzet, és a hidegháborús légkör minden bizonnyal „befagyasztott” volna egy sor, reménynyel kecsegtető érintkezési csatornát. Az amerikai „jobboldal" ellene vött a csúcslaialkvzo- nak. A „héják” több ízben is meg axartajv torpedózni a csúcs találkozót. Kísérleteik azért nem sikerültek, meri az amerikai közvélemény — a közismert megosztottsága ellenére is — egyre jobban óhajtja a l'egyverutezési terhek csökKenteset. Könnyű belátni, hogy Nixon utazásának lemondása erősítette volna az USA-ban a hidegháborús feszültség növelésére spekuláló jobboi- , dali erőket. Minden bi-'í zonnyal újabb szovjetellenes : kampány indult volna meg az USA-ban es a leglouo nyugat-európai tőkés ország- i ban. Valószínű, hogy ez | európai konferencia összehívását is akadályozta voina. A csúcstalálkozó végül is eredményes volt. A szovjet- amerikai kapcsolatokról szóló alapelvek elfogadása a béke • e,s a haladás erőinek jelentős győzelme. Az USA most először ismeri el nemzetközi okmányban a békés egy-' más mellett elés fontosságát. , A SALT-egyezmény a , Szovjetunió és az USA első j olyan megállapodása, amely a leszerelés irányába hat, amelyre alapozva további lépéseket lehet tenni a beke érdekében. A SALT-egyezmény még nem jelenti ugyan a nukleáris fegyverek és hordozóik megsemmisítését, de határt szab a „nukleáris] spirál” további emelkedésé-' nek. Az egyezmény megkötéséül vei a Varsói Szerződés tág- : államainak védelmi képessé-1 ge nem csökkent. Az egye- j sí tett fegyveres erők továbbra is hatalmas erőt képviselnek, ás képesek megsemmisítő csapást mérni bármely agresszorra. Ne tápláljunk illúziókat Mint minden ■ egyezmény, a szovjet—amerikai tárgyaláso- : kon aláírt dokumentumok is annyit érnek, amennyi megvalósul belőlük. A jövendő j amerikai jrolitikán múlik, a gyakorlati lépések mutatják majd meg, hogy Amerika. ténylegesen akarja-e a nemzetközi feszültség és a fegyverkezési verseny csökkentését. A népek jogos reménysége, hogy a washingtoni po-í litika kovácsoló! is felelősséggel fognak munkálkodni a békés egymás mellett él.es szellemében. A moszkvai tárgyalások; légköre megfelelt a jelenlegi nemzetközi helyzetnek. Nem csökkentek az alapvető.szovjet—amerikai ellentétek. Nem is remélhettük, hogy az USA egy csapásra megváltoztatja a monopoltőke érdekeinek megfelelő külpolitikáját. Az USÁ-t a megváltozott erőviszonyok ültették a tárgyalóasztalhoz. Ez a mai világunk együk jelentős realitása. A MOSZKVAI csúcstalálkozó jelentős lépéssel vitte előbbre az európai béke és j biztonsági konferencia ügyét.; Talán ebben az esztendőben, sor kerül az előkészítő tanácskozásra. Törekvéseink- j ben nem vagyunk egyedül.! Az európai lókés kormányok, a NATO érintett tagállamai közül is egyre tob-, ben foglalnak állást a kon-, ferencia megtartása mellett,' bár a szavaik és a tetteik j között ebben a kérdésben sincs mindig összhang. Reméljük, hogy a népek akarata érvényesül, és elhárulnak a konferencia megtartásának utolsó akadályai is., Ncmclli Antal
