Észak-Magyarország, 1972. július (28. évfolyam, 153-177. szám)
1972-07-02 / 154. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1972, július 2., vasárnap Veszprémi tanulságok 1 J A II, veszprémi tévétalálkozó vendégei mór szétszéledtek, 1 i a külföldi részvevők hazautaztak, s talán a kereskedelmi i i tárgyalások is megkezdődtek azóta egyes filmek átvételére. ' J A magyar televíziósok is hozzáláttak a hatnapos találkozó [ tapasztalatainak hasznosításához. A találkozó több olyan tanulsággal is szolgált, amely a nagyközönség, a nészo számára, is érdekes. Ezek közül jegyzünk lel néhányat az alábbiakban: Ha miskolci vendég a veszprémi tévé találkozón jár, nem hagyhat számításon kívül egy gondolatot: viind Miskolc, mind Veszprém fesztiválváros, s mindkettő a televíziónak is otthont ad. A miskolci filmfesztiválon a televízió kisfilm műfajba tartozó alkotásai peregnek, míg Veszprémben az irodalmi, drámai és szórakoztató művészeti művek, tehát filmek, tv-játékok, show-műsorok. Veszprém így nem ad teljes képei a televízió munkájáról, mint ahogyan Miskolc sem adhat. Mindkettő a televízió sokrétű munkájának egy-egy nagyobb kategóriáját mutatja fel egyesztendös számadásként, s jóllehet a kettő kiegészíti egymást, a kép mégsem teljes, hiszen e két számadáson kívül marad a televíziónak egy sor tevékenysége. Gondolunk itt az ifjúsági jellegű műsorokra, az ismeretierjesztésre, az iskolatelevízióra, a politikai főszerkesztőség egy sor adássorozatára, egyebekre. A kép mégis megközelítőleg teljessé teszi a Magyar Televízió filmtermésének megismerhe. tőségét, mert a két fesztivál, a miskolci és a veszprémi együttesen mutatja fel a kisfilm- és a játékfilm kategóriájába tartozó televíziós alkotások ^összességének válogatott javát. így a két számadás még hosszú ideig párhuzamosan tartandó fenn. Esetleg arról lehet szó, hogy a veszprémi tapasztalatok alapján Miskolcon is jobb legyen a televízió beilleszke-- dése a fesztivál mindennapjaiba, talán éppen a most Veszprémben bevált módszer megteremtésével; a tv- müsorokat az otthoni készülékeken is élvezhetik. Mint korábban hírt adtunk róla, a veszprémi tévétalálkozó versenyszerű programjában 22 film, illetve tévéjáték szerepel. Ma már talán szükségtelen azon vitázni, megfelelő volt-e a válogatás, és. a látott filmek jól repre- zenlálták-e az elmúlt időszak tévéjáték, illetve tévéíilm termését. (Csak példaként kérdezzük, hol volt e mezőnyből hosszú idő legnagyobb sikere, a estét, nyár, jó estét, szerelem! és még egy-két m^s, kiemelkedő alkotás?) Érződött a törekvés, hogy a bemutatandó filmek sokszínűén érzékeltessék a televíziós filmgyártás érdeklődését, s a 22 mű sokféle műfajt, illetve ágazatot reprezentált. Két klasszikus dráma, egy klasszikus romantikus történet, két nyugati külföldi dráma, két szocialista országból való dráma, egy régi magyar novellából adaptált dráma, egy munkásmozgalmi, kalandos feldolgozású drámai történet, egy magyar történelmi dráma, egy mai magyar dráma és egy külföldről adaptált abszurd dráma jelzi a drámai vonulatot. A 22 műből 11 dráma és egy múltbeli romantikus történet adódott. Mai vígjáték, illetve szatíra három, operett adaptáció egy, zenés játék egy show-műsor egy, portré egy, irodalmi összeállítás három adódott a fesztivál programjában. A mai magyar valóságot tulajdonképpen mindössze egy dráma, és három vígjáték, illetve szatíra képviselte. Ez a 22-höz képest még akkor is kevés, ha helyesléssel fogadjuk az előbb említett sokszínűségre törekvést. Sajnos, ez az alacsony arányszám tükrözi az utóbbi fél esztendő nagyon szegényes magyar tévéjáték- termését, azon belül is a mai lémájúak alacsony részvételét A veszprémi szakmai beszélgetés gyakorlati tapasztalatcsere volt a filmkamera és az elektronikus felvételi rendszer filtnkészítésbeli alkalmazásáról. A nagyközönségnek alapjában közömbös, milyen technikával készült a film, vagy tévéjáték, a képernyőn csak a kész produktumot látja és élvezi — ha élvezi — vagy bosszankodik fölötte. Az azonban már nem kizárólag a televíziósok bel- ügye, hogy a köztudat a televíziót a filmmel, illetve a mozival rokonitja elsősorban. Igen sok televíziós alkotó is a film területéről tért át ehhez a művészeti ágazathoz, sokkal több, mint a színházaktól, és egy kis részben ők magük is, de főleg a nagyközönség, nem utolsósorban a kritika egyaránt filmes szemlélettel nézi és értékeli a televízió produkcióit így nem ritkán, csalódik „elvárasaiban A szakmai beszélgetésen szóba került, hogy a filmnek sok évtizede kialakult hagyományai vannak, és az alapművek, a forgatókönyvek e hagyományoknak megfelelően készülnek. A televíziónál mind nagyobb teret nyerő elektronikus felvételre még nehezebben születnek írások, forgatókönyvek, holott az ilyen technikával készülő filmek másfajta megjelenítést kívánnak, más fel- készültséget a színésztől, más forgatókönyvet az írótól, nem kis mértekben a. közönségnek is másfajta elvárussal keli ezeket a müveket fogadni. Igaz. hogy a televízió többségben a zárt térben lejátszható lélektani dráma helyett filmforgatókönyvet kap, ezért a mozifilmekhez hasonló alkotást’ készít, de az elektronikus felvételi eljárás nőm ezt a fajta nyersanyagot kívánja, hanem íróilag, dramaturgiailag, rendezöileg magasabb szintű előkészítettséget, ezért nem ritka a felemás alkotás, ami természetesen csalódást okoz mind a moziban megszokott filmet váró közönségnek, mind pedig a haladottabb és korszerűbb kifejezési formákkal operáló tévé-alkotásokra váróknak. A korszerűbb technikával készülő filmeknél visszaszűkül a dráma tere, s mert a kétfajta eljárással készülő film között alapvetően dramaturgiai különbség adódik, a nem megfelelő előkészítéssel, korszerűtlenebb irodaim; anyagból újfajta technikával készült filmek csalódást okozhatnak a nézőknek. Nem tartható az a módszer sem. hogy egyes tévé-alkotók valósággal színpadi müvet rendeznek., majd azt az elektronikus technika segítségével „leközvetítik”, mert a filmkultúrán nevelkedett néző ettől joggal idegenkedik. Az írói fogantatás nagyrészt meghatározza, hogy egy-egy tévéfilm, vagy tévéjáték mely fajta technikával készüljön, de annak már szinte az írás időszakában elébe kell. hogy menjen a majdani tévé-alkotó. S éppen a dramaturgia legfőbb feladata annak megsegítése, hogy a kétfajta filmkészítési technika, hosszú ideig tartó átmeneti korában is jó, korszerű és a néző várakozását is helyes irányban kielégítő művek születhessenek. S mivel az egyre növekvő adásidő, illetve a vele együtt növekvő film- és tévéjáték-igény csak növeli, ezeket a gondokat, s ha mindez belső ügynek is tűnik, jó ezekről a nézőnek, a művek befogadójának ís tudni. A IX. veszprémi tévétalái- kozó kereskedelmi haszna ma még nem mérhető le. A jelen' volt ötvennél több és tizenöt európai országot képviselő szakember elégedetten távozott, s az elmúlt évi tapasztalatok szerint a Magyar Televízió „nem csinált rossz vásárt’’. A hazai alkotók a hatnapos találkozó bemutatóin, kisebb eszmecseréin és a nagyobb szabású szakmai beszélgetésen igen sok tapasztalattal gazdagodtak csakúgy, mint a meghívott írók. kritikusok. S e. gazdagodás nyertese a későbbiekben minden bizonnyal a néző lesz. Benedek Miklós Az LKM-ben töltik a vakációt A kapuban egy szőke, szemüveges lány, Huszkay Angéla fogadott. Elindultunk a gyárrengetegben. Amerre mentünk, mindenütt zaj és finom szemcséjű por vett körül. A durvahengerdénél óriási tér, izzó vastömbök, verej- tékcseppek. A szinte már .izzó hőségben fiatal fiú nagykesztyűs kezével törölgette homlokáról az izzadságcsep- peket. Megkértem, jöjjön közelebb. A gépek állandó hangjától olyan zaj volt, hogy szinte kiabálni kellett. — Papp Ferencnek hívnák, a Kilián György Gimnázium tanulója vagyok. Tanévzárás után ide jelentkeztem dolgozni, az LKM- be. — Mondj valamit a munkádról. — Ez a munka nagyon nehéz. Nem elsősorban azért, mert fizikailag eléggé igénybe vesz, hanem a rettenetes hőség miatt is. Egyébként már holnaptól letelik a munkavállalásom. csak a fizetésemért jövök be. aztán élvezhetem a nyári vakáció örömeit. Amikor dolgoztam, munka után már nem sok kedvem volt a szór-akozás- hoz. — Hány órát dolgoztál naponta? — A napi nyolc órát mindig ledolgoztam, és sokszor ..besegítettem” a munkába ott is, aho] éppep szükség volt rám. Holnaptol én már nem jövök, de a húgom. Bábu, aki éppen ott jön. még a következő hónapban is dolgozi k. Középtermetű, törékeny alkatú. 16 év körüli kislány közeledett. Ruházatáról ítélve nem fizikai munfcát végez, szép tiszta iskolaköpeny volt rajta. — A seiejtárukat jegyzem át egy nagy füzetből a jegyzettömbbe. Bizony, a kezdet kezdetén sokszor eltévesztettem ‘a számokat. Most már belejöttem a munkába. Később a nagyolvasztó gyáregységhez mentünk. A I levegőben vasrudak ..utaztak”, s egy forró bugahalom mellett jöttünk el. Aki a közelébe ment. igyekezett minél hamarabb eltávozni.1 A légáramlás pedig körbetáncolta a hűlő bugákat. A nagyolvasztótól a martinkemencét közelítettük meg. Tde csak védősisakban jöhettünk. Fiatalokat kerestünk. Három gimnazista fiút siTcllingcr István munkája KISS DÉNES: Nyarak láza Már megint a nyár a nyár! A folytonosság láza színeivel kiabál egek fedelet rázza Villámokat vet-dobál cső csipkézte tájra Virág-tüzijálékok lobbannak rügyes ágra Milliárd apró láng lobog izzó szirom-parázs Már megint a nyár a nyár! A láz a láz a láz! Művésznövendékek kiállítása A Miskolci Képtárban tegnap, július . 1-én délben nyitotta meg Brandstütter György, a Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője a Magyar Képzőművészeti Főiskola tíz növendékének kiállítását. A kiállított anyaggal és a művészetekkel szembeni elvárásainkkal kapcsolatban mondotta: „...bízunk abban, hogy művészi ambíciójuk töretlenül fejlődik évről évre, kifejező erejük egyre erősebbé és egyértelműbbé válik, alkotásaikkal igazolják: képzőművészetünk a legjobb úton halad, a maga sajátos módján a legteljesebb mértékben segíti legszebb törekvéseinket.” Bízvást mondhatjuk, hogy kellemes meglepetésben van részük azoknak, aikik. megtekintik a tíz művésznövendék kiállított anyagát. Különösen Almási Aladar lapjait ajánljuk figyelmükbe, u'z ígéretes jövendő alkotók közül ő talán a legérettebb. A fiatalok kiállítását, akik egyéb- . ként: húsz év szünet után ismét miskolci művésztábor- ban dolgoznak, július 14-ig láthatják az érdeklődők. került szóra bírni. Mindhárman a harmadik osztályt végezték a Kilián Gimnáziumban, és a nyári vakáció egy részében segédmunkásként dolgoznak. — A nyár derekán a Szovjetunióba szeretnénk menni hárman, és kell a pénz — mondja Konczwald András. — Itt megfizetnek bennünket. de keményen kejl dolgozni. Az alapanyag-ki termelő gyáregységben a kohóipari technikum húsz tanulója dolgozik kötelező nyári gyakorlaton. Dolgozó diákok. Egyikük nyáron egy kicsit keresni akar. a másiknak kötelező a szakmai gyakorlat. Mindegyik a munkával, a munka szépségeivel és nehézségeivel ismerkedik. Álirahám Ildikó Mii jclcnlcll egy esztendő? ■— 'Tulajdonképpen nem volna szabad' panaszkodnom, hiszen most is kaptunk könyvvásárlásra 10 ezer forintot póthitelből. Amióta a községhez kerültünk, ezt a póthitelt leszámítva, nem kevesebb, mint negyvenezer forinttal emelkedett meg a költségvetésünk. De még így is kevés. , Szegedi Pálné, a szerencsi járási könyvtár fiatal vezetője folytatta: — Csakhogy a költségvetésünk jelentős részét elviszi a villanyszámla, a szinte évenkénti tetőjavítás, a. festés. Ha egy kicsit erősebben fúj a szél, már baj van. A könyvtárhelyiségekben egész nap égetni kell a villanyt, másképpen semmit sem lehet látni. Így azután mindössze 20 ezer forint marad könyvvásárlásra. Ilyen nagy könyvtárnál, ahol egyébként jelentős törzsanyagnak kellene lennie, bi- ,zwny, nem sok. Különösen nem nagy ez az összeg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy hosszú évekig általában csak tízezer forintot fordítottak könyvbeszerzésre. Idén lesz az első - alkalom, hogy jóval többet,,eddig ösz- szesen harmincezret vásárolhatnak el. A szerencsi járási könyvtárban egy esztendeje történt a személyi változás a vezetésben. Nem volt köny- nyű esztendő. A tavalyi évet szinte egészében az tette ki, hogy megpróbáltak rendet teremteni a könyvtárban és a hálózatban. A járás 32 községi könyvtára közül 11-ben személyi változásra került sor. — Ellenőriztünk, átadtunk, betanítottunk. Talán ebben az esztendőben már látszata is lesz a munkának. — Sikerült leszorítani a fluktuációt? — Úgy gondoljuk, igen. Ebben az esztendőben, pedig egy fél év mar letelt, mindössze két: könyvtár „gazdája” cserélődött. De ebben bizonyára szerepe van annak az értekezletnek is, amelyen a községi tanácsok elnökeinek elmondottuk, milyen követelményeket támasszanak a könyvtárosokkal szemben. Az a tapasztalat., hogy azóta valóban többet törődnek a könyvtárakkal. Nemcsak az állomány rendbetételével bajlódtak ebben a könyvtárban. Voltak más bajok is. Előfordult például, hogy megkapták a jelentést: itt és itt ilyen, vagy olyan programot, találkozót szerveztek. Aztán amikor érdeklődtek, mikor kezdődik, mert részt szeretnének venni rajta, kiderüli, senki sem tud róla. — Ezen, persze, csak akkor lehet változtatni, ha mi is gyakran kimegyünk. Két munkatársunk rendszeresen kijár a hálózatba, s megszerveztük a rendszeres „továbbképzést” is: ellátogatunk más járásokba tapasztalatért. Legutóbb a sátoraljaújhelyi járásban voltunk. A legközelebbi látogatásunkat az új megyei könyvtárba tervezzük. Azért az elmúlt egy esztendőben történt más is a könyvtárban: Megy aszón két, a szerencsi Bocskai István Gimnáziumban pedig egy iskolai mintakönyvtár kialakításához nyújtottak segítsé- t get. Több sikeres író—olvasó találkozót is szerveztek. — Arra is a magunk tapasztalatából jöttünk rá, hogy Szerencsen nem lehel, nem szabad általában író— olvasó találkozót szervezni. Csak mindig valakiknek. Mint például a termelőszövetkezeteknek. A mezőgazdasági könyvhónap idején például számukra tartottak találkozót egy olyan szakíróval, aki a májliba-tenyésztésről több könyvet is írt. A termelőszövetkezet ugyanis mostanában kezdett el foglalkozni a máj- I iba-tenyésztéssel, ez érdekelte őket. — Az eredmény? — Meglepően sokan és meglepően aktívan vettek rajta részt a termelőszövetkezet asszonyai. Három óra múlva úgy kellett véget vetni a találkozónak ... De tartunk gyermekfoglalkozást a napközisekkel, jó kapcsolatunk van a nők klubjával ... — Terve le? — Töbo olvasót, több könyvet, szerény, de biztos eredményeket. A tavalyi félévi eredményeknél már most jobbat értek el: 150-nel több az olvasójuk. S a pénzük is. Csutorái Annamária Könyvtár a várkastélyban
