Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
/ ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 1972. június -4„ vasárnap H népművelő funkcié, meg a magyar film Ismeretes, hogy május 25- én és 26-án Debrecenben megtartották az országos filmforgalmazási és moziüzemeltetési konferenciát. A kétnapos találkozás igen sokrétűen vitatta meg a film és a közönség szorosabb kapcsolatát előmozdító feladatokat, természetesen kiemeli hangsúllyal foglalkozott a műsorpolitikával, annak alakításával, és ezzel kapcsolatban a mozik népművelő szerepével. Külön hangsúlyt kapott a konferencián a magyar film helye és szerepe. A vitaindító előadást és a korreferátumokat vidéki moziüzemi vállalatok igazgatói terjesztették elő. Bors Ferenc, a MOKÉP igazgatója is kor- reíerátorként szerepelt. Mind a vitaindítóban, mind a kor- referátumokban és később a hozzászólásokban markáns vonásokkal rajzolódott ki az az álláspont, hogy a műsor- politika tulajdonképpen alapvetően a bemutatható, a rendelkezésre álló filmeknek a függvénye. Bors Ferenc .nagyon plasztikusan felvázolta a filmimport lehetőségeit, a sok néző által annyira glo- rifikált és misztifikált nyugati filmtermés adta nagyon szűkös választási lehetőségeket. s megfogalmazódott az is, hogy mind. több szórakoztató film szükséges a mozivászonra. Természetesen a jó drámai alkotások mellé s nem azok rovására. Valamennyi előadásból, korreferátumból s a felszólalások egy részéből is kicsendült, s a felszólaló tanácsi vezetők is hangsúlyozták, hogy a mozi népművelési fórum, a filmforgalmazás népművelési tevékenység. Sajnos, ez nincs eléggé a köztudatban. Még hivatalos szervek is hajlamosak a mozit sokszor valami bevételt hozó tömegszórakoztatási létesítményként kezelni. Szükségtelen talán ismételten idézni Lenin híres mondását a film fontosságáról, hisz az már eléggé köztudott, sajnos, el is koptatott. Ugyanakkor azonban tagadhatatlan, hogy a nemes szórakoztatás, az ízlésfejlesztés, a művészetek terjesztése a nagy^ tömegek között mindenképpen népművelő feladat, és egy-egv mozi tevékenysége nem szakítható el földrajzi és társadalmi környezetének egész közművelődési munkájától. Ellentmondásként jelentkezik, hogy a helyi népművelési tervezésnél a mozik munkáját nehezen tudják számításba venni a tanácsi intézmények, hiszen a raű- sorösszéállítás központi, egyeztetési lehetőség azonban akad, és a mozik műsorpo- litikája szervesen illeszkedik, vagy legalábbis kellene, hogy illeszkedjen egy nagyobb átfogó művelődéspolitikához csakúgy, mint a népművelési munka egyéb ágazatainak műsorrendje. A rendelkezésre álló filmanyagból megfelelő osztással és kópiagazdálkodással tudatos népművelési tevékenységet kell és lehet folytatni. Szükségesnek mutatkoznék a mozik népművelő szerepének elfogadása és tudatosítása, de ahhoz az is szükséges, hogy mind kevesebb legyen a mozik műsorán az olyan mű, amely megkérdőjelezi ezt a népművelő szerepel. Igen sokszor szóba került a magyar filmekkel szeriben tapasztalható ab ovo elutasító álláspont. Sokkal köny- nyebb valamit eleve, elutasítani, átokkal, szitokkal sújtani anélkül, hogy megnézni, vagy megérteni próbálnánk, mint valamihez egyiitlgon- dolkodva közelíteni. Ugyanazok, akik néhány jó hazai filmalkotóra feszítsd meglel kiáltanak sajátos kifejezési eszközeik miatt, hasra- esnek Bergmann és mások előtt, akiknek ábrázolási módszere, jelképrendszere egy jottányit sem könnyebben érthető, mint a sokat szidott, itthoni alkotóké. Ne- meskürty István, a Budapest Játékfilmstúdió igazgatója igen keményen fogalmazott. felszólalásában a magyar filmekkel szemben a mozidolgozók körében is tapasztalható elutasító állásponttal kapcsolatban. Kimondta: a magyar filmnek a nép művészetének. kell lennie, és az a. tény. hogy néhány kiemelkedő alkotás nehezen találja meg az utal a, több százezres nézőszámé közönséghez, nem lehel rá ok, hogy a mozi a magyar filmet egészében lebecsülje. A magyar filmforgalmazásban nem egyik, hanem első feladat a magyar film, amelynek sorsa sokszor már a forgalmazó hozzáállásán elbukik. Elmondta Ne- meskürty azt is, hogy a közönség és a magyar filmfor- galmazási dolgozók a világ filmtermésének csak a legjavát., a gondos felvásárló- kutató szűréseken átesett kis hányadát ismerik meg. A magyar filmtermésnek az egészét. A jókat és a kevésbé jókat egyaránt. Jogtalan és igazságtalan így az összevetés. (Jogos viszont a forgalmazóknak az a kérése: miért• kell nekik rossz filmet is forgalmazni, csak azért. mert. magyar alkotó gyártmánya?) Népművelési feladata hát a filmforgalmazásnak a magyar filmek, s elsősorban a jó magyar filmek iránti érdeklődést felkelteni, s azok szeretelére megtantíani azt a nézőtömeget, amely sznobizmusból, egyéb rossz indítékokból tartózkodik a magyar filmektől. Persze, ehhez elsősorban jó magyar filmek is kellenek. Jó szórakoztató filmek is, és nem olyanok, mint amilyen próbálkozásokkal e műfajban már találkoztunk. Itt kell említést tenni még valamiről, amiről a konferencián nem esett szó. Bár többen emlegették a televízió térhódtásának, a mozinézőszám csökkenésének hatását, nem került elég hangsúllyal szóba a televízió egyes műsorainak a néző ízlésére gyakorolt hatása, amelynek eredményeként a televíziót •állandóan néző ember végleg elidegenedik a mozifilmektől. Itt elsősorban a tömegével ontott, rendkívül felszínes kalandsorozatokra gondolunk, amelyek nem lebecsülendő számú nézőtömegben rendkívül rossz iz- lésnormát alakítanak ki, s a közönség ennek az ízlésnek kiszolgálását várja a moziban is. A krimisorozatok is sajátos szemléletet alakítottak ki, s ennek eredményeként nagyon sokan a tartalmas társadalmi drámákat is a krimikhez mérik. Ez ellen a torzult. ízlés ellen küzdeni is ízlésformáló, tehát népművelési feladat. Még egy gondolatot érdemes kiragadni. Éppen a film- főigazgató mondta el, hogy a szűkebb körű érdeklődésre számító filmeket is át kell venni külföldről, vagy az itthon gyártottakat is vele együtt úgy kell kezelnünk, hogy művészrltozikban, sorozatokban, egyéb más módon mutassuk be, nem pedig besorolva az egyéb, a nagyobb tömegeknek szánt filmek közé. hogy ezzel a biztos bukás sorsára .juttassuk. Az országos filmforgalmazási és moziüzemeltelési konferencia a szakmai .jellegű ismereteken túl nagyon sok tapasztalattal gazdagított minden résztvevőt, film- forgalmazót, gyárlót. s a népművelés képviselőit egyaránt. Kiragadott gondolataink csak elenyészően kis töredékét jelentik a konferencia tanulságainak. A nagyobb tanulságoknak az elkövetkező évek népművelő jellegű film forgalmazási munkájában kell jelentkezniük. Benedek Miklós Len in város Paíaki János munkája Fontos tanácskozás Június 6-án és 7-én Miskolcon. a Borsodi Szénbányák Vállalat igazgatóságán rendezik meg az országos bányász munkásakadémiai konferenciát. A konferencia főbb témái: a Borsodi Szénbányák Vállalat munkásakadémiáinak több mint egy évtizedes tapasztalatai, a népszerűsítésre alkalmazott formák; a munkásakadémiai ismeretterjesztés helyzetének főbb jellemzői, mutatói. E két témához több gyakorlati bemutatóval is szolgáinak a rendezők. Megbeszélik a következő évad előkészítésének legfőbb feladatait, is. A borsodi tapasztalatokat a konferencia részletesen megvitatja, s meghatározza a munkásakadémiák helyét és szerepét. Laci bácsit kitüntették AMIKOR TEGNAP megpillantottam a kitüntetett pedagógusok népes csoportjában alacsony, sovány alakját. mindig mosolygó szemét, őszintén megörültem. Laci bácsit kitüntették! Meri most már neki is elárulom, hogy Hajagos László tanár urat, egykori tanárunkat, a szerencsi Bocskai István Gimnázium magyar—latin szakos tanárát és könyvtárosát egymás között csak a legritkább esetben tituláltuk tanár úrnak, Ha most az idők távlatából visszagondolok, miért is volt ez így, csak azt mondhatom. a tisztelet, meg a szeretet miatt. Engem tulajdonképpen nem is tanított, s mégis, úgy tűnik, tanárom volt. Pedig talán egyszer, vagy kétszer helyettesített magyar órán, meg az osztályunk latinos csoportjánál. Es mégis ... Nemcsak én vagyok így vele, osztályunk többi tagja is. Ha néha mostanában összetalálkozunk, messzire sodródott osztály- és iskolatársak, ha szóba kerül az iskola, a tanári kar. így kérdezik: — És Laci bácsi? Mindig azt mondom nekik: persze ott van még, hogyne lenne. Most ő az iskola könyvtárosa, de hát maiakkor is ö volt, amikor mi odajártunk. Csakhogy most nagyon szép az a könyvtár az új épületben . .. Nem. nem öregedett meg. pontosan olyan, mint volt. Most, is szigorúan össze- szorítja száját, hogy palástolja mosolyát a mostani diákok csíny tevésein. Most is olyan csendes, halk szavú és udvarias, tiszteli tanítványait. Nem tudom elhinni, hogy lett volna olyan diák, aki abba az iskolába járt. ahol ő is tanított, és ne szerette volna. Bárhogy töröm a fejem. nem tudok visszaemlékezni olyan jelenetre, amikor haragos lett volna, kiabált, vagy felemelte volna hangját. Nem, ő soha nem tett ilyet. Mégis, neki soha senki sem mondott ellent. Fia kért. valamit, örömmel teljesítettük, tőle a rosszabb jegyeket is elfogadtuk mor- golódás. zsörtölődés nélkül. Feltétel nélkül megbíztunk benne, elfogadtuk ítéleteit és véleményét. S ez igazán a legtöbb, amit a tanár a diákjától kaphat. Pedig nem tartozott, s nem tartozik a lágyszívű pedagógusok közé. Nála a lányok sohasem boldogultak köny- nyekkel. Szerelmese a magyarnak és a latinnak, nagytudású tanár, és feltétlen, alapos tudást követel mindig. Egy-egy órája élményszámba megy. mert amit tud, mind át akarja adni tanítványainak. És sokat tud. Immáron! harminchat esztendeje tanít töretlen lelkesedéssel, bele nem fáradva a pálya nehézségeibe. Közben mi mindenre volt még ereje! Vezetett színjátszó csoportot, vezeti a könyvtárat, mindig azon fáradozva, hogy tanítványai széles körű műveltséget szerezzenek KÉRHETTEM VOLNA, hogy beszéljen a pálya szépségeiről. Faggathattam volna pedagógiai elveiről. Nem tettem. mert féltem, hogy vagy megtagadta, vagy elbagatellizálta volna a választ. Nem szeret magáról beszélni. Beszélnek helyette órái, beszél helyette a könyvtár, beszélnek róla egykori tanítványai, az iskola volt diákjai. A teljesség kedvéért azonban álljon itt néhány életrajzi adat: 1936-ban a szegedi egyetem díjtalan gyakornokaként kezdte a pályát, Orosházán, Kassán. Rozsnyón. Nagykál- lón tanított, 1947-tól Özdon tevékenykedett. Közben volt szakfelügyelő, és igazgató is. Szerencsre 1957-ben költözött, s most már innen megy nyugdíjba is, 1973. februárjában. Akkor 37 év tanári pálya lesz mögötte. Csulorás Annamária Katowicéi plakátkiállítás Miskolcon Mintegy hetven plakát sorakozik a Miskolci Galéria nagytermének falain. Művészeti rendezvényeket hirdetők, kereskedelmi jellegűek, politikai ünnepekre mozgósítók. egyéb társadalmi cselekvésre sarkalló grafikai munkák egyaránt. A Mis- ko'ccal testvérvárosi kapcsolatban levő lengyelországi Katowice, és a környező iparvidék, Szilézia grafikus- művészeinek plakátterméséből való a Miskolcon látható válogatás. A tárlatot június 3-án, szombaton déli 12 órakor nyitották meg hivatalosan, nagyszámú lengyel vendég, köztük a kiállításon is szereplő hat grafikusművész jelenlétében. Gál Károly hegedűművész Bach d-moll partitájának egyik részletét mutatta be az ünnepség nyitányaként, majd Tok Miklós, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Röviden szólt a lengyel—magyar kapcsolatokról, majd kiemelte a Miskolc és Katowice között immár egy évtizede fennálló sokrétű együttműködést. Ünnepi beszédet Stanislaw A. Sochacki, a budapesti Lengyel Kultúra igazgatója mondott. Többek között azt fejtegette, milyen a funkciója a plakátnak, mini művészeti alkotásnak., és milyen, mint az ábrázolt téma és a nagyközönség közötti állandó kapcsolatnak. Röviden méltatta a plakátművészetnek a lengyel képzőművészetben elfoglalt helyét és szerepét, és kiemelte, hogy a kalowi- ceiek Miskolcon az egész lengyel pl.akálmüvészetböl adnak ízelítőt. A megnyitó ünnepségen Jerzy Sajdal,: grafikusművész a kiállítók nevében köszönte mea a meghívást és üdvözölje Miskolc művészetei kedvelő társadalmát. Szombaton délután a lengyel grafikusművészek és a helyi képzőművészek szakmai megbeszélést tartottak.
