Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

ESZAK-MÁGYARORSZAG 2 1972. június 3., csütörtök Esem ény ékről RÖVIDEN ÚJ MAGYAR NAGYKÖVEI Horvath Ernő, a Magyar Népköztársaság új tokiói nagykövete szerdán átnyúj­totta megbízólevelét Hirohito japán császárnak. A tokiói császári palotában lezajlott ünnepélyes aktusnál jelen volt Fukuda Takeo japán külügyminiszter is. ŰRHAJÓK ÖSSZEKAPCSOLÁSA James Fletcher, a NASA igazgatója a Moszkvában megkötött szovjet—amerikai ü "egyezmény kapcsán nyilat­kozott arról az 1975-re terve­zett kísérletről, amelynek során szovjet és amerikai űrhajókat kapcsolnak össze a világűrben. Az igazgató el­mondta; az eddigi együttmű­ködés során kiderült, hogy műszakilag tökéletesen meg­oldható a kétfajta űrhajó összekapcsolása. Ezzel az el­ső közös kísérlettel megnyí­lik az út a szovjet és az. amerikai űrhajósok jövőbeni együttműködése előtt. FAJÜLDÖZŐK BRUTALITÁSA A dél-afrikai kormány egy hónapra minden egyetemi városban betiltotta a tilta­kozó gyűléseket és felvonu­lásokat, miután ismét szét­verték a fajüldöző oktatási rendszer és a rendőri bruta­litás ellen tiltakozó diákok tömegét. A mozgalom foly­tatódik. Az ország több egye­temén a tervek szerint az épületekben tartják majd meg a tiltakozó gyűléseket, mivel az egyetemek területén nincs hatálya az igazságügy­in, niszter rendeletének. BÖRTÖN FELFORGATÓ TEVÉKEN YSÉGÉRT A zágrábi kerületi bíróság ellenséges felforgató tevé­kenység miatt egyévi szigorí­tott börtönre ítélte Mladen Bosnyakot, a Zágrábi Gép­ipari Egyetem professzorát. A bíróság az ítélet indoklásá­ban megállapítja, hogy Bos- nyak 1967-ben kapcsolatba lépett külföldön, élp emig- ánsokkal, akik célul tűzték i az úgynevezett „független orvát állam létrehozását” és i többpártrendszerű kapita- östa társadalmi, rend beve- -etését Horvátországban”. MCGOVERN / VEZET Négy amerikai államban tartottak próba választásokat. A demokratapárti elnökje­löltségért indulók közül az eddigi részeredmények alap­án McGovern szerezte meg ■> vezetést. A ÜPI jelentése szerint máris George McGo­vern tekinthető győztesnek New Jersey, Üj-Mexikó és ^ál-Dakota államban. A döntő fontosságú kaliforniai választáson a szavazatok Jöbb mint egyharmadának ftsszeszámiálásR után McGo­vern 49 százalékot. Humph­rey 36 százalékot szerzett. Nyugati meeftyyelők *tt is biztosra veszik McGovern győzelmét. AMFélKAI BOJKOTT Az Egyesült Államok szer­dán öt hét alatt ötödik al­kalommal tagadta meg a visszatérést a párizsi Viel- nam-konferencia tárgyaló- asztalához. Az amerikai de­legáció szóvivője a VDK és a DIFK keddi indítványára reagálva kijelentette: az Egyesült Államok és Dél- Vietnam küldöttsége közölte a VDK és a DIFK képvise­lőivel. hogy mindaddig nem tér vissza a tárgyalóasztal­hoz, amíg ..a másik fél nem mutat készséeet fontos ügyek m egvi tatására’ JSaoy nemzeti kincsünk: Toka j-He&yaija (Folytatás az 1, oldalról) nagyüzemi ültetvényeinken és a korszerűsített régebbi ültetvények egyre nagyobb mennyiségben és minőség­ben pótolják a kiesést. Sőt nemcsak egyszerűen pótlás­ról beszélhetünk ma már, hanem arról, hogy a meg­termelt es áruként értékesí­tett borok nagy bőségét egyre növekvő mennyiség­ben a nagyüzemek — az álr lami gazdaságok, a termelő- szövetkezetek és a szakszö­vetkezetek — szolgáltatják. Ez annak köszönhető, hogy a helyes koncepciók alapján tevékenykedő szakemberek és dolgozók jó munkája eredményeképpen a szőlőte­lepítés módszerében és a művelés módjában az utóbbi 8—-10 évben forradalmi vál­tozás következett be. Ezt a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrehozása és megerősödése, a gépesítés és a kemizálás térhódítása tet­te lehetővé. — Nagy nemzeti kincsünk­re, Tokaj-Hegyaljánkra ma nemcsak büszkék vagyunk Sikertelenül folynak a két­ségbeesett mentési munkála­tok a rhodesiai Nankie. bá­nyájában, ahol — amint hírül adtuk —, sújtólégrobbanás következtében 468 bányász rekedt kedden a föld alatt és minden bizonnyal halálát lel­te. Eddig mindössze három holttestet sikerült felszínre hozni és egy afrikai bányász élte túl súlyos idegi megráz­kódtatással a tragédiát.- Az egyébként is reménytelen mentési" munkálatokat nehe­zíti, hogy a tárnák még min­dig tele vannak metángázzal és állandóan fennforog egy — mondotta a továbbiakban —, hanem felelősséget is ér­zünk érte. És ezért köszö­nettel veszünk minden olyan segítséget, ami ügyünket elő­re viszi. A Hegyalja népgaz­dasági jelentőségét nem kell különösebben hangsúlyoz­nom. Itt most az a kérdés: folytatni tudjuk-e az ősi sző­lőkultúra hagyományait, tud­juk-e tartani elsősorban ,a verhetetlen minőséggel elért világszínvonalat? Az a kér­dés, hogy tudjuk-e a szőlő­termelés munkaigényességét mindenhol és folyamatos gé­pesítéssel, a korszerű üzem- gazdasági szervezéssel a leg­minimálisabbra csökkenteni. E kérdés vizsgálatának egyik fontos állomása e találkozó is. — Meggyőződésünk, hogy a múltnak és a jelennek megismerése. Tokaj-Hegyalja jövőjének felvázolása érde­kes és hasznos lesz, az ag­rártörténet tudósainak, a néprajzkutatóknak és mind­azoknak, akik figyelemmel kísérik e táj történeti kér­déseit, vagy akik e vidék újabb robbanás veszélye. A 4.35 afrikai és 33 európai bá­nyász felesége és családtagjai egész éjszaka sírva virrasz­tónak az aknánál. Szerdán két ú.jabb robba­nás történt a legnagyobb rho­desiai szénbánya egyik szel­lőzőaknájában, s a mentési munkálatokat egy időre fel kellett függeszteni. A bánya egyik szóvivője bejelentette, hogy öt ú.jabb afrikai bányászt mentettek, ki ki.sebb-nagyobb sérülések­kel és idegi megrázkódtatás­sal, de élve. Eddig hat élve maradt és három halott bá­nyászt hoztak felszínre. szőlészetében, borászatában tevékenykednek. Éppen ezért megkülönböztetett figyelem és jogos várakozás kíséri a tudományos tanácskozás munkáját. Ezután dr. Balassa Iván, a tudományok doktora tartolt előadást A szőlőművelés és bortermelés, változása a XVI —XVII. században a Hegy­alján címmel. Dr. M. Kiss István tudo­mányos kutató a Szőlő- monokultúra és társadalom a Hegyalján a XVI—XVII. században címmel tartott előadást. A betegsége miatt távolmaradt dr. Vincze Ist­ván kandidátus előadását Északkelet-Magyarország szőlő- és borkultúrájának eszköztörténeti tanulságairól dr. Sárkány Mihály tudo­mányos kutató olvasta fel. A tudományos tanácskozás ma délelőtt Sárospatakon folytatja munkáját. Délután Sátoraljaújhelyen tartanak emlékülést a hegyaljai szár­mazású Balásliázi János ag­rártudós működéséről B. .1. üokumenluinkiáliítás Dimitrov életerői Szerdán a budapesti Bol­gár Kulturális Központban emlékünnepséget rendeztek Georgi Dimitrov születésé­nek 90. évfordulója alkal­mából. Ezen a napon fotó- dokumentum-kiállítás nyílt, amely előtt Sz.toio Sztanoev, a Bolgár Népköztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete mondott be­szédet. Méltatta a bolgár és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő alakjának jelentőségét, s szólt arról is, milyen szálak fűzték Dimit- rovot hazánkhoz, hogyan szolgálta a magyar és a bol­gár nép barátságának elmé­lyítését. Reménytelen a rhodesiai bányamgntés Fiel Castro lÉtiplisi után A közös közlemény a maga hivatalos modorában annyit közöl, hogy május 30. és június 6-a között hazánkban tartózkodott dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának el­nöke. A kormányfői tárgyalásokról szóló- záróokmányok­nak természetesen nem az a feladatuk, hogy az élmény hitelességével idézzék föl az elmúlt napokat: a lényegre koncentrálnak. A szorosan vett lényegen kívül azonban e mostani látogatásnak számtalan olyan mozzanala-pil- lanata volt, amelyek nélkül nem az lett volna — ami volt — a magyar vezetők, a magyar nép találkozása Ku­ba első emberével. Aki magyarországi programja során elkísérte Fidel Castrót, az tanúsíthatja: a kubai miniszterelnök minden­hová magával vitte jegyzetfüzetét, tollát. Az érdeklődés­nek. a tapasztalatok gyűjtésének szimbólumává vált ez a két apró tárgy. Fidel Castro sokat és hozzáértően kér­dezett — ugyanakkor mindig kész volt válaszra is. A hi­vatalos látogatáson túl éppen ennek az érdeklődő-tanító politikusnak képét őrizzük majd meg magunkban. Ami a tárgyalások érdemi részét illeti. Kádár János a látogatás után úgy nyilatkozott: „Ismét bebizonyoso­dott, s ezt meg is erősítettük, hogy álláspontunk azonos a szocializmus építésének, a nemzetközi helyzetnek alap­vető kérdéseiben”. A szocialista országok vezetői között szokásos eszmecserék gyakorlatához híven mind a két lel. részletesen — az eredményeket és a még meglévő nehézségeket elemezve — tájékoztatta egymást az ország­ban folyó. szocialista építésről. Kubában az a szokás, hogy az egyes esztendőknek — január másodikén egy tömeggyűlésen — nevet adnak. Az ezután következő tizenkét hónapban (egyedülálló szokás­ként) a hivatalos okmányokban is így jelzik a keltezést. 1971 például az ano de la productividad (a termelé­kenység éve) volt. Az idén pedig a „kelt mint fent” he­lyén ez áll: „1972 ano de la emuláción socialista”, vagyis a szocialista munkaverseny éve. Ezek az újabb elneve­zések (az „alfabétizáció”, vagy a „szolidaritás” eszten­dei után) jelzik: Kubában a gazdasági kérdések kerültek előtérbe. A kubai gazdaságfejlesztés feladatainak megoldásában a szocialista országoknak, így Magyarországnak is jelen­tős szerepe van és lesz. Szóba kerültek Fidel Castro budapesti tárgyalásai so­rán a nemzetközi kérdések is. A két ország saját, törté­nelmi tapasztalata is bizonyította azt, amit a közös köz­lemény így fejez ki: „Korunkat a forradalmi folyamat elmélyülése jellemzi. A -szocialista világrendszer döntő szerepet 'játszik világszerte a forradalmi erők előretöré­sében, az agresszív imperialista erők megfékezésében.” A kétoldalú kapcsolatokról szóló eszmecsere, a nem­zetközi kérdések vizsgálata megerősítette: a tárgyalóasz­tal két oldalán ülő küldöttségek között teljes a nézet- azonosság. A megbeszélések végén Fidel Caslrótól mint harcostárstól és mint személyes jó baráttól is búcsúz­tunk. E látogatás gyümölcsei azonban a magyar—kubai kapcsolatok további alakulása során fognak beérni. Jje métát Q- tfe mm igéé meg. » V m Az adóit szó BÁRHONNAN jött a hír Dózsa táborába, csakis ugyanazt jelenthette, akár veszedelemről, akár 'sike­rekről szólt: küzdeni mind­halálig. Természetesen a győzelemért. De a kereszte­sek arra is felkészültek az apátfalvi népítélet után, hogy bármilyen rosszra for­dulna a sorsuk, harcolnak utolsó ieheletükig. Hason 1 óképpen gondol koz­tak a hatalmukért, életük­ért rettegő nemesek is. Gyor­san és elszántan készültek a leszámolásra. Északon Bor­nemisza János növesztette mind fenyegetőbbre a neme­sek táborát. Erdélyben Szi­polyai János vajda toborzott sereget oly sietséggel, hogy még az éjszakákat sem hagy­ta kihasználatlanul. Az Er­dély területén előforduló szórványos paraszti csapatok­kal egyelőre nem is igen tö­rődött, mert okkal hitte, hogy ahol a forradalmi pa­rasztseregek zöme van, ott az igazi veszedelem. Egyelőre azonban óriási volt Dózsa helyzeti előnye. Kellő biztonságban érezhette magát, hiszen számos síkföl­di vár állt már a kereszte­sek rendelkezésére. Ám hát­ra volt még a siker betetőzé­se. Lipoa. Solvmos és Temes­vár nélkül csak félmegol­dásnak számított minden ed­digi győzelem. Földrajzilag, stratégiailag roppant fontos kulcshely volt a síkföld határán a Maros utolsó szorosa, amely valósá­gos várkapuként őrizte Er­délyt. Aki ezt a kaput birto­kolta, annak kelet felől, azaz Erdély felől nem kellett tá­madástól félnie, vagy meg­fordítva. És ez a „vagy” mindig nagy szerepet ját­szott a Maros utolsó szorosát őrző két egymással szembeni vár, Sólymos és Lippa éle­tében. Ha erős vajdái voltak Erdélynek, mint például Hunyadi János, akkor az & kezükön volt a két erőd. Máskor meg a királyok be­folyásának volt nagyobb só­ivá. Ezúttal gyenge uralkodó ült a trónon, de unokaöccséé, Hohenzollern Györgyé volt az ikereröd. Ennek meghódítására ve­zette seregeit Dózsa a Ma­ros mindkét partián. hogy el­reteszelje az Erdélyből kive­zető utat. Miközben vonultak a partok mentén, sorra el­foglalták a nemesi udvarhá­zakat. Csak ott romboltak, s ott koncolták *fel a nemese­ket, ahol ellenállásra talál­tak. Csála. Arad. Vüáffo.s bevé+ele után június elején ért Dózsa Liopára. Serege zöméve1 délnvugatra. a Ma­ros és Temesvár között ütött tábort, hosv a jól megvá­lasztott h elvről bármi! ven jránvba tudjon erőket kül­deni. De mivel döntő fontos­sá "íj feladat volt á szoros­erődök elfoglalása, a fővezér maga intézkedett a helyszí­nem Ebben az időben Lippa di­csekedhetett Arad vármegye legnagyobb és legjelentősebb városa rangjával. Hét bás­tyával, négy kapuval áiit a Maros jobb partján. Felleg­vára rendkívül erős, híven jelentőségéhez. Pénzverde, királyi sókamra működött a városban, révje, vámja igen fontos. Kórházáról, iskolái­ról szintén nevezetes. Mivel a vár védői nem számíthat­dig szabad zsákmányt enge­délyezett számukra a felleg­várban. Közben egy pillanatra sem vette le tekintetét a szem­közti Sólymos váráról. Tud­ta, az jóval keményebb dió lesz — mert amennyivel ki­sebb Lippánál, annyival megközelíthetetlenebb a nyaktörő hegyormon. De amíg birtokba nem . veszik, addig a lippai siker sem te­kinthető megnyugtatónak. Nem vesztegette hat az ide­jét. Közvetlenül a június he­tedikéi pihenő után, nyolca­dikén délben már meg is kezdték a Sólymos elleni tá­madást. tak felmentő sereg érkezésé­re, csak amolyan tessék-lás- sék módon védekeztek. Mi­előtt komolyabb harcra ke­rült volna a sor, átszöktek a szemközti Sólymos várába. Ritkán mutatott jókedélyt a szigoráról híres, általában hallgatag fővezér, de Lippa városának meghódítása után bort osztott katonáinak a pi­actéren, június hetedikén pe- \ Prantner német származá­sú várparancsnok gondosan felkészült a védelemre. Dó­zsa úgyszintén a vár bevé­telére. Módszeres ostromhoz látott. Hallatlan fizikai erő­feszítés árán éjszaka tüzér­séget állíttatott, a szemközti hegyoromra. Kilencedikén hajnalban követséget küldött a várba. Megüzente, csak akkor tü zeltet, ha megtagad­ják a vár átadását. Prantner azt válaszolta, hogy semmi áron sem hajlandó megadni magát. Erre heves ágyú tüzet zúdítottak a keresztesek a várra. Lövedékeikkel számos épületet felgyújtottak, a lő- poros tornyot is megsemmi­sítették. Mindez nem volt elég a vár parancsnokának. Lebontatta az összes zsin- delytetőt és védekezett to­vább. Hiába szeretett volna Dó­zsa részese lenni a solymosi diadalnak, kötelessége a Te­mesvár közeiében táborozó seregéhez szólította. De elkö­szönvén az ostromlóktól, megparancsolta nekik, tűzzel- vassal, mindenáron szerez­zek meg az eiődöt. Alaposan megkeserítették a var védői az ostromlók hely­zetét. A legmakacsabb tá­madásokat is visszaverték. Odabent azonban meghason- lott a magyar nemzetiségű katonaság a német parancs­nokkal. Prantner hallani sem akart a kapitulációról, mire a katonák megállapodást kö­töttek a keresztesekkel: át­adják a várat, ha békén el­vonulhatnak. Megnyitották hát a kapu­kat. Dózsa csapatai előtt. De mivel a keresztesek sokat szenvedtek ostromlás közben, lel akarták koncolni iménti ellenségeiket, önhatalmúlag mégsem mertek cselekedni, ezért futár útján értesítették Dózsát szándékukról. A FŐVEZÉR PEDIG Te­mesvár közeléből keményen megparancsolta: mivel az adott szó szent, kötelesek betartani. Engedjék hát: sza­bad útjukra a solymosi kato­nákat. így is történt. Gerencsér Miklós (Következik: A lót: Te­mesvár)

Next

/
Oldalképek
Tartalom