Észak-Magyarország, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-21 / 144. szám

1972. Június 21„ szerda ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 rntn 1 LA műtrágyát is I y íu i!" &7 kézzel szór juk” A FALUBAN MOST ke­vés az ember, hiszen korán reggel mindenki kiment a határba, aki „hadralogható”. Kapálnak sötétedésig. Több­nyire csak a vakációi élve- ző-unatkozó gyerekeik és a házkörüli munkával elfog­lalt idősebbek, öregek van­nak a községben. Erről be­szélgetünk azzal az idősebb nénivel is, aki valamikor tsz-tagként dolgozott, most nyugdíjas és szokatlanul szidta a kapát. — Annak ellenére — mondja a néni —, hogy er­refelé nem a legjobb a föld, mégis módos falu volt ez a háború előtt. Iparkodó em­berek lakták a falul, jó gazdák művelték a földet, nevelték az állatokat. Olyan jó híre vojt Irotának, hogy még Kassáról is ide jöttek házhoz-íérjhez a lányok. Most meg, amikor már min­denféle gépek dolgoznak az ember helyett, meg vegy­szer öli a gyomot kapa he­lyett, mert a közösnek van erre is ereje, nálunk mint­ha semmi sem változott vol­na. Egyben van a föld, de a kapa megmaradt és sok­szor még a műtrágyát is kézzel szórjuk, ahogy régen mg a gabonái vetettük ... A helybeliek azt mond­ják, hogy a tsz megalakulá­sa után kezdetben jól ment a munka, gyarapodtak az emberek, meg a közös is. De aztán később, amikor a sza­kácsi Búzakalász Termelő­szövetkezettel egyesültek ab­ban a reményben, hogy még jobb lesz az életük és még könnyebb a munkájuk, még­sem úgy alakult, ahogy el­képzelték, tervezték. — Higgye el — mondja egy idősebb ember, akivel a falu főutcáján találkoz­tunk és akinek ruháját a nyakától a bokájáig kék kö­tény borítja —, nem a tsz-1 bői él. pénzel a falu. Ott van, amennyi van: Az a baj — folytatja a témához ülő komolysággal —, hogy na­gyon a ló közé van hagyva a gyeplő. A tsz-vezetőségnek jobban oda kellene figyel­ni az emberek szavára. Mert ugyan megvagyunk vala­hogy, de lehetnénk jobban is, amihez nem kellene sok minden, csak jobban fel­használni, amink van. Eszün­ket, kezünket, gépeinket, ál­arra kellene földet, amire A régi módon .. úgy, mint más helyen. Pe­dig ezeknek az állatoknak nagyüzemi módon való érté­kesítése, illetve a háztáji­ban való állattenyésztés se­gítése egyaránt érdeke len­ne a népgazdaságnak, a kö­zösnek és a tsz-gazdáknak is. Feltétlenül figyelmet érde­mel ezzel kapcsolatban an­nak a fiatalembernek a vé­leménye, akivel az autó­busz-megállónál találkozunk, aki ugyan nem a termelő- szövet kezeiben, hanem az iparban dolgozik. Ezt mond­ja: — Tudják, az a baj itt, hogy elsősorban nem is bú­zát, gabonát kellene ter­meszteni, hanem az állatte­nyésztésre kellene „ráállni”. Vegyipari tanácskozás a BVK ban A Magyar Vegyipari Egye­sülés tanácsa június 21-ón, ma Kazincbarcikán, a Bor­sodi Vegyikombinátban tart­ja tanácsülését. A tanácsülésen részt vesz Gór Na.gy Sándor, nehéz­ipari miniszterhelyettes, va­lamint dr. Szántó István, a Magyar Vegyipari Egyesülés elnöke, továbbá a Magyar Vegyipari Egyesülés tagvál­lalatainak igazgatói, köztük a BVK, az ÉMV és a TVK igazgatói is. A tanácsülés megvitatja a műtrágyák javítását célzó intézkedésről készített elő­terjesztést, majd a petrolké­miai program keretében rendelkezésre álló műanya­gok feldolgozására való fel­készülést tekinti at. Szó lesz a tagvállalatok építőipari műanyagtermékeivel kapcso­latos. soron következő fel­adatokról, továbbá a nitro­gén-üzemek közötti kutatási és együttműködési kooperá­ció kialakításáról. A Magyar Vegyipari Egye­sülés tanácsa a tanácsülést követően Körtvélyes István igazgató vezetésével gyárlá­togatáson vesz részt Meg­tekintik többek között a BVK Agrokémiai Kísérleti Telepét, a gyár bemutatóter­mét, valamint a BVK-ról készített színes filmet is. Egy régen várt rendelet A tegnapi lapok hírül adták, hogy a belkereskedelmi mi­niszter rendeletben szabályozta a szeszes ital árusí­tását. A rendelet most egyértelműen felsorolja azokat az árusító helyeket, ahol szeszes italt forgalomba lehet hozni. Első ol­vasásra úgy tűnik, hogy szinte semmi sem változik, hiszen eddig is általában ezekben az üzletekben kereste a vásárló a szeszes italt. Ha azonban jobban belegondolunk, eszünk­be juthat, hogy bizony, akadt a megyében nem is egy tej­bolt, ahol fel iehetett hajtani egy-egy léldecit. Lehetett, sze­szes italt kapni olykoi zöldséges boltban, sőt, húsüzletben is. Végre egyértelművé vált, hogy ez helytelen. Évek óta folyik nemcsak az alkoholellenes bizottságok, ha­nem a vállalati vezetők küzdelme is a kereskedelmi szer­vekkel; ne adjanak lehetőséget a műszak előtti és műszak alatti italozásra. A hosszas hadakozás eredménnyel járt. Most a rendelet kimondja, hogy a gyarak, az építkezések, a bányák büféiben munkaidő alatt semmiféle szeszes ital nem 'árusítható. A hivatalok, intézmények büféi sem kivételek. Munkaidő alatt itt is, a sportpályákon is csak palackozott ital hozható forgalomba. Senki sem tudta — vagy akarta — megakadályozni ed­dig, hogy a gyárak, bányák bejáratánál lévő italboltok, fala­tozók, büfék ne nyissanak ki korán, még műszakkezdés előtt. A rendelet most mar megtiltja, hogy az említett boltok sze­szes italt szolgáljanak ki a szomszédos üzemek munkakez­dési ideje előtt. Szabályozták a közlekedési eszközök, pályaudvarok ital- árusitási rendjét is. Valamit talán javít, ez a helyzeten, ha nem is tűi sokat. A hét vegén hazautazok mar eddig is pa­lackozott üvegekkel szerelték fel magukat az útra. s a vo­nat büféiben ezeket továbbra is kicserélhetik, ha kiürül. A rendelet, amely ha tág korlátok között is, mégis tesz lé­nyeges megszorításokat az italárusításban, örömmel fogad­juk. Nagy szükség van rá. Kereskedelmünk túlkapásaira utal ugyanis az a tény is, hogy a rendeletnek ki kellett tér­nie olyan, látszólag apróságra, mint az üzletek eladóterében helyet foglaló szeszes italok mennyisége. Nehéz ugyanis ugv alkoholellenes propagandát, kifejteni, ha az emberek minden kirakatban itallal találják szemben magukat. A háztáji állattenyésztésből pénzel a falu Tudom, ehhez pénz is kell, de nem ennek hiánya a leg­latainkat. használni való... És Emberfia értsen ebből, amit akar. Mindenesetre ér­demes ezeknek a gondola­toknak a végére járni. Mert ha mindez így van, vagy így is van, akkor valóban, miből él, miből pénzel ez a falu. A tények, az adatok arra mutatnak, hogy mivel a tsz-tagök nem találják úgy meg számításukat a közös­ben, ahogy szeretnék, a ház­tájira fordítanak nagyobb figyelmet, erőt. időt. itt is elsősorban az állattenyésztés­re. Jól jövedelmez a növen- dékmarha-nevelés, és a ház­tájiban levő kilencven te­hén teje is viszonylag sok pénzt hoz a lakosságnak. Ezenkívül sok malacot visz­nek a vásárokra is. Es ezt is szóvá tették, jogosan. Mármint, hogy a termelő- szövetkezet itt nem törődik a háztáji állattenyésztéssel nagyobb probléma. Azt hi- j szem, egy kicsit elkényel- : mesedtek a vezetők, Íriszen nagyjából megy minden, kü­lönösebb baj nincs. De nem ártana valamivel több kez- demesnyezés es talán egy csipetnyi kockázat sem ... TÁVOL ÁLL TŐLÜNK, hogy beleszóljunk a közös gazdaság ügyedbe, de úgy érezzük, hogy ezek a véle­mények, megjegyzések fi­gyelmet érdemelnek. Csak azáltal, hogy egybeszántják a határt, nem lesz a közös gazdaság nagyüzem. A nagy­üzemi gazdálkodás lényegé­ből adódó előnyöket, lehe­tőségeket nem iehet a régi módon kiaknázni. Szöveg: Oravee János Kép: Mécs Ernő (Folytatjuk) Villamosenergia-ipari találkozó Kazincbarcikán Mint mái’ hírt adtunk ró­la, a mintegy 38 ezer dolgo­zót foglalkoztató villamos- energia-ipar huszonkettedszer rendezi meg a már hagyo­mányossá vált országos ta­lálkozóját. 1951-ben néhány lelkes természetjáró verse­nyével indult útjára az a gondolat, hogy a villamos- energia-iparban dolgozók rendszeresen találkozzanak. Általában történelmi hagyo­mányokkal rendelkező vá­rosokban és környékén jöt­tek össze eddig. Az idén sorra kerülő 22. találkozó megrendezésére a Borsodi Hőerőmű Vállalat vállalko­zott. Első alkalommal jön­nek össze szocialista város­ban, Kazincbarcikán. A rendezvénysorozatot jú­nius 30-án este 17.30 óra­kor a villamosenergia-ipari dolgozók zenés, ünnepi fél- vonulása nyitja meg. Beszé­det Méhes Lajos, a Vas-, Fém- és Villamosenergia- ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára mond. A Srmuska megnyitó ünnepséget Ka­zincbarcikán, a tanácsház előtti főtéren tartják meg. A találkozó második nap­ja tulajdonképpen munka­nap. Az iparág több mint háromszáz lelkes természet- járója indul túrára a Bükk- be. Csaknem kétszáz ember verseng ezen a napon Ka­zincbarcikán is. A kérdés: ki tud többet Kazincbarci- - káról? A versenyekkel egy- időben, tehát július 1-én 9 órakor a művelődési köz­pontban szakmai ankétot tartanak. Megvitatják a lég­szennyeződésnek a szabadté­ri villamosberendezésekre gyakorolt, káros hatását és az ellene való védekezés módszereit. Második téma­ként a Borsodi Hőerőmű Vállalat szakembered szá­molnak be az erömüves technológiában újdonságnak számító, - náluk kikísérlete- zett módszerről: a csőkam­rás adagolóberendezés alkal­mazásáról. A szakmai anké- ton ismeretterjesztő filmeket is bemutatnak. A művelődé­si központban július 1-én, délután 3 órakor a városi kultúrcsoport ad ajándék- műsort. Este fél 8-kor a KVSE sporttelepen levő sza­badtéri színpadon értékelik a természetjáró- és város- ismertető versenyek eredmé­nyét és kiosztják a díjakat. Végezetül dr. Vékony Ernő, az MSZMP Kazincbarcikai városi Bizottságának első rit­kára vesz búcsút a 22. villa- mosenergía-ipari találkozó több mint ezer főnyi részve­vőjétől. A találkozó harmadik napján kirándulást szervez­nek Aggteleikre és a Bükfc- be. brigádnaplót is. Benne min­den oldalon egy-egy kerté­szeti növény rajza, de olyan tökéletesen pontosak és szé­pek, amilyeneket még a tan­könyvekben se lehet találni. — Ki rajzolja ezeket? — Mi — válaszolta Irmus- ka. — Sokan tudnak közü­lünk rajzolni. — Nem nehéz a rajzolás? — Kertészeti növényeket rajzolni? — kérdezte cso­dálkozva. — Annyira ismer­jük mi ezeket, hogy álmunk­ban is le tudnánk rajzolni . bármelyiket. Es a napló mottója Clara Zetkin egyik igazan megszív- . lelendő mondata: „Nem az > üres beszéd, hanem csak az élet és a tett az, ami neme- 1 sit.” V agyis a munka — tette hozzá Imiuska. — Mi > tudunk beszélni, néha . sokat is, hiszen asszonyok i vagyunk. De úgy vélem, s ta- . Ián nem tűnik dicsekvésnek, . ha kimondom: munkánk mindennél többet beszél, s többet mond el rólunk, egy- t szerű asszonyokról... a Szendrei József ben. s az asszonyok rákap­csoltak. Az 1989-ban végzett munkáért, termelési eredmé­nyekért és a tanulásért vég­re elnyerték a szocialista cí­met. — No, Irmuska, ezt többé nem adjuk ki a kezünkből — mondták az asszonyok s lányok is, mert akkor már volt néhány lánytagja a bri­gádnak. A következő évben, 1970- , ben a mostoha időjárás elle­nére rádupláztak a munkára és az eredményekre. Jogos volt a szocialista cím. E ; 1971-ben a putnoki tsz Mar tos Flóra szocialista brigádj ; 300 százalékra teljesítette év ; tervét, eleget tett a szocia lista brigádmozgalmi versen minden feltételének, és égé szén természetesen harmad 1 szór is elnyerte a kitüntet ' címet. Irmuska meg, a bri 1 gád vezetője megkapta ' Munkaérdemrend arany fo ‘ kozatát... Irmuska 1068 óta párttag • tagja a pártvezetőségnek é: ’ a tsz vezetőségének is. Bri ” gádja jelenleg 45 hektámy . területen kertészkedik. Pap- rikát, paradicsomot, bürge • nyát — újburgonyának — I hagymát, petrezselymet é t más kertészeti növényeke- termesztenek. Megmutatták vetkezetet alkotó négy köz­ség tsz-ei.) Lörinczné a ker­tészetbe került. Körülnézett, ismerkedett. S alig néhány nap múlva előállt javaslatá­val: asszonyok, alakítsunk brigádot. Meg is magyarázta, miért. •— Jobb lesz úgy dolgozni. Segítünk egymásnak minden­ben, ha kell, még az otthoni munkákban is. Egyetértettek vele és 14 asszony megalakította á Mar­tos Flóra kertészeti brigádot Azonnal „nagy fába vágták a fejszét”. Kimondták, hogy a szocialista címért kivan­nak versenyezni. Az első év­ben nem sikerült elnyerni a címet, de elismerő oklevelei kaptak. A második évber szintén — és hozzá 2000 fo­rint jutalmat. A harmadik évben megint jutalom: por- szívógép és centrifugázó gép 1969. január 1-vel egyesül tek a négy község — Hét Serényfalva, Putnok, Dubi csány — termelőszövetkeze­tei. Még nagyobb lett a ker­tészet, egyben még szervezet tebb a munka, a gazdálko dák. A kereset is sokat ja ■ vult. A Martos Flóra brigái • kibővült húsz tagúra. Vol ■ már tapasztalat a verseny lítás oka: Lőrincz Józsefné elvtársnőt a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány a szocialista munka­versenyben és a szocialista brigádmozgalomban végzett fáradhatatlan munkájáért, nagyszerű eredményeiért a Munkaérdemrend arany fo­kozatával tüntette ki.. . Most 42 éves. Férje az óz­di. Kohászati Üzemekben da­rus. Fiatal kora óla munkás­ember. Fia, aki 21 éves, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatója. Mérnök lesz Talán erre a legbüsz­kébb Lőrincz Józsefné. Nem is tagadja. — Ez volt a mi munkás­életünk első, s talán mind­örökre legnagyobb kitünteté­se — mondta. — Amikor a fiunk született, álmodni se mertük, hogy mérnök lesz • belőle. 1 1964. áprilisáig Serényfal­' va községben csak annyit tudtak Lőrincz Józsefnéról, hogy értelmes, jó beszédű asz- ■ szony. Akkor, 1964. április á 2-án lépett be a serényfalvi i Új Barázda Termelőszövetke­- zetbe. (Akkor még külön-kü­- lön gazdálkodtak a mai Pul­- noki Egyetértés Termelőszö­A nap, a szél, a levegő egészséges, szép barna színe fénylik az arcán. Hangja erőteljes, élesen han­gos. Igaz, a többi asszony se adja alább. Kiáltanak neki: — Irmuska! Mindenki így szólítja, aki ismeri. Márpedig a termelő­szövetkezetben, s a hozzá tartozó négy községben — Hét, Serényfalva, Putnok, Dubicsány — szinte minden­ki ismeri. A vezetőségi ülé­seken, közgyűléseken és part- taggyűléseken, a hivatalos beszédekben és beszámolók­ban is csak Irmuska néven emlegetik. Ritkán mondják, hogy Lőrincz Józsefné. Nem­rég azonban méltóságtelje­sen, magas hivatalban hang­zott el ez a név. Asszony ne­vén és teljes rangjával szólí­tották. Mert nagy rangja van Olvan szocialista brigád ve­zetője, amely egymás utái: háromszor nyerte el ezt a ki­tüntető, hazánkban igazár magas rangot jelentő címet — Lőrincz Józsefné elv. . társnő, a putnoki Egyetértői Termelőszövetkezet tagja. i Martos Flóra szocialista bri gád vezetője! — Így szólí lőttük. S következett a szó

Next

/
Oldalképek
Tartalom