Észak-Magyarország, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

T97Z. mőjusTO., snetda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 a A pártépílö munka jó tapasztalatai 1 okaji l as- és kém iparí Szövetkezet ken ,.A párfépítés során ezután is az a feladat, hogy a munkában élen járó fizikai és szellemi dolgozók köré­ből nyerjünk új harcosokat. Megkülönböztetett figyel­met kell fordítani a párt munkás jellegének erősíté­sére, az ipari munkások és más fizikai dolgozók leg­jobbjainak kommunistává nevelésére és a pártba való felvételére. Erősíteni kell a nők és a fiatal nemzedék soraiban folyó pártépítő munkát is.” (MSZMP X. kongresszusának határozata.) október végen, ldVa5y azon a tájérte­kezleten, amelyet a megyei pártbizottság párt- és tö­megszervezetek osztálya Sze­rencsen tartott meg, — és amelynek napirendjén a pártépítő munka tapasztala­tai szerepeltek a X. kong­resszus és a megyei pártbi­zottság 1971. júniusi hatái'o­zatainak tükrében —, az eredményeken kívül a párt­építő munka fogyatékossá­gairól is sok szó esett. Ve­res Sándor elv társ. a megyei párt-vb tagja, a PTO veze­tője tájékoztató és vitaindító előadásában különösen a párt munkás jellegének erő­sítését, s pártunkban a fia­talok és a dolgozó nők ará­nyának céltudatosabb javítá­sát szorgalmazta. Ennek szükségességét hang­súlyozták a vitában felszó­lalt elvtársak, a jelenlevő pártbizottságok első titkárai, titkárai is. Ív Át jó fél esztendő A,jWla telt el. Átfogó, összehasonlító adatok még nem állnak rendelkezésünk­re, a legutóbbi fél esztendő pártépítő munkájának ered­ményeiről, tendenciáiról. Egyedi példák azonban jel­zik, hogy a szorgalmazott te­rületeken — különösen a párt munkás jellegének erő­sítésében — azóta néhol lé­nyeges előrelépés történt. A Tokaji Vas- és Fémipari Szövetkezet pártalapszerve- zete például a X. kongresz- szus óta több új taggal gya­rapodott. S hogy nemcsak létszámában növekedett, ha­nem erősödött is, ezt egybe­hangzóan állítja Molnár Jó­zsef elvtárs, az alapszervezet titkára, és Stefanka Sándor elvtárs, a háromtagú vezető­ség egyik tagja, az agitációs és propagandamunka felelő­se is. Mire alapozzák vélemé­nyüket? — A pártépítő munka ná­lunk tulajdonképpen 1967 óta tervszerű, folyamatos — mondja Molnár elvtárs, majd így folytatja: — egv kicsit rá is kényszerí tett erre a helyzetünk. Korábban — mint ismeretes — vegyesipa­ri kfcsz voltunk. 1967. január 1-én azonban tiszta profilú vas- és fémipari szövetkezet lettünk. Ekkor a szövetkezet tagjainak mintegy a fele el­távozott tőlünk, köztük töb­ben párttagok is. A pártalap- szervezet létszáma hétre csökkent, viszont jelenleg már 21-en vagyunk, a mint­egy 200 fős üzemben; mert közben szövetkezetünk is je­lentékeny üzemmé fejlődött. — A X. kongresszusnak a pártépitő munkára vonatko­zó határozatai és annak alapján a megyei, a járási és a községi pártbizottság út­mutatásai újabb segítséget, ösztönzést és bátorítást ad­tak a pártépítő munkához. Pártunk általános politikája — a párttagság megbecsülé­se, véleményének fokozot­tabb figyelembevétele a köz­ügyek intézése során —, pe­dig minden tekintetben ked­vező feltételeket nyújt az új harcosok jelentkezéséhez. Persze, olykor szükség van a biztatásra és a bátorítás­ra is. — Kik jelentkeztek, és ki­ket vettek fel a pártba a X. kongresszus óla? — Öten jelentkeztek és va- lamennyiüket fel is vette a taggyűlés. Meggyőződésünk, hogy velük, külön-külön és összességükben is erősödött pártszervezetünk. — Személy szerint kikről van szó? — Vámosi Ilona kályha­vázszerelő, betanított fizikai munkás, a munkaügyi dön­tőbizottság tagja. Fiatal, agi­lis elvtársnő, KISZ-tag. Egyik ajánlója a KISZ-tag- gyülés volt: Szaniszló István, 32 éves, kovács, jó szakmun­kás. öt éve dolgozik nálunk, az egyik szocialista brigád politikai felelőse. A szülei is párttagok; Golenyák Mihály, hasonló korú hegesztő, mű­szakjának munkásvédelmi fe­lelőse;. Szoboszlay Béla, vas­esztergályos, szintén javako­rú. 40 éves, jó szakmunkás, szocialista brigádtag, mun­kásőr, akit a legutóbbi tag­gyűlésünkön vettünk fel. De tulajdonképpen ide sorol­hatnám Kövér József laka­tost is. aki nemrég szerelt le a néphadseregből, ott vet­ték fel a pártba, de innen vonult be. és ide is tért visz- sza. Mindössze 22 éves. És megemlíthetem, hogy van már újabb jelentkező is. Egy elvtársnő, akinek kérelme ji közeljövőben kerül a taggyű­lés elé. _ Arról szintén meggyőződ­hettünk e beszélgetés alkal­mával, hogy az alapszerve­zet. vezetősége nem törekszik a párttagság létszámának in­dokolatlan felduzzasztására. Annál inkább az összetétel javítására, munkás jellegé­nek erősítésére, a párttagság eszmei-politikai és cselekvé­si egységének, valamint élenjáró, példamutató szere­pének érvén vési lésére. »I- a törekvések pedig ijóLH minden tekintet­ben megfelelnek a X. kong­resszus és a felsőbb pártszer­vek útmutatásainak. Csépányi Lajos nana A rudabányai vasércmű­vekből új munkasikerekről érkezett jelentés. A vasérc­dúsítómű főjavításán hétfőn reggelig a brigádok hétnapos előnyt szereztek a tervhez viszonyítva. Az üzemet 12 évvel ezelőtt építették, és az­óta a szokásos évi karbantar­tósokon kívül több technoló­giai eljárást is korszerűsítet­tek. A legjelentősebb a föld­gáz bevezetése volt. Az évi 210 ezer tonna dú- silványt előállító üzem első főjavítását több hónapos elő­készítés után. április 17-én kezdték meg. és az elvég­zendő munkákat egy hónap­ra tervezték. A feladatok megoldásába külső erőket is bevontak. így például a két 30 méter hosszú, forgatható dobkemence tűzálló falazatá­nak és meghajtó berendezé­seinek cseréjét, valamint a komplikált alkatrészek és műszerek felülvizsgálatát magdeburgi szakértő irányí­tásával végezték el. Sok se­gítséget kaptak a jászberényi Aprítógépgyár dolgozóitól is, akik több alkatrészt — köz­tük a 20 méter hosszú és 2 méter átmérőjű hűtődohot — soron kívül gyártották le. A jó együttműködés ered­ménye. hogy a főjavítást a tervezett határidőnél 7 nap­pal korábban, szerdára befe­jezik. Ez az idő pedig ter­ven felül négyezer tonna dú­sított érc előállítására ele­gendő. I zöldség­es if liiües- ellátásról A zöldség-gyümölcs keres­kedelmi egyesülés kedden a Gellért-szállóban tartotta igazgatói tanácsi ülését, ame­lyen a tagvállalatok múlt évi tevékenységét értékelte.. El­fogadta az idei felvásárlási és értékesítési terveket, s előre nem látható nagyobb mérvű veszteségek anyagi fe­dezésére úgynevezett kocká­zati alap létesítését határozta el. A tagvállalatok a múlt év­ben 115 ezer vagonnyi árut vásároltak fel, 109,5 ezer va­gonnal hoztak forgalomba. Ez tíz százalékkal több. mint az előző évben értékesített áru- mennyiség. Jelentős volt ex­port-tevékenységük is. Az idén a tervek szerint 15—20 százalékkal több árut kíván­nak felvásárolni és értékesí­teni. ßpn/tnf niég esett az eső. ’’ * az aranyat érő májusi eső, de mire a laci­konyhák közelében kinyitot­ták az első sörösüvegeket, a felszakadó felhők közül kisü­tött a nap. A fény tündök­lése azonban nem tartott so­káig. Ismét beborult. Ez azonban — látszólag — nem zavarta a híres pataki vá­sárt, a híres pataki májusi vásárt. A Bodrog partján emelt töltés fűzfasora mel­lett vezető út tele volt em­berekkel, különféle jármű­vekkel. A zöld gallyakkal, színes krepp-pántlikákkal díszített gémeskút pedig a majális hangulatát árasztot­ta a sátrak fölött. Terjesz­kedik a város. A vásár kira­kó része házak közé, friss fa­lú házai közé, egy utcára szorul. És az utolsó házak elvezetnek az állatvásártérig. A vásárnak varázslatos vi­lága van. Szinte külön lehet választani hangvilágát, zaj­világát, szagvilágát. Tehenek, bikák, borjak. Sertések, ma­lacok, juhok, birkák. Lovak, csikók, riadt szemű kutyák. Tehergépkocsik, személygép­kocsik, vontatók, traktorok, lovasfogatok, motorkerékpá­rok, biciklik, gyalogosok. La­cikonyhák, sörös- és boros­hordók, sörösüvegek, pálin- kásbutéliák, és emberek. És emberek. Eladni szándékozók és vásárolni szándékozók. Kíváncsiskodók és kíbicek. Városba illő utcai öltönyök, kalapok, kucsmák, mikádó­kabátok, csizmanadrágok, börcsizmák, félcipők, bakan­csok. Fekete ternókendők, berliner nagykendők, kosa­rak, szatyrok, aktatáskák, hátizsákok, batyuk. Séíabo- tok, vesszők, ostorok, köte­lek, istrángok, láncok. Sűrűn rácsozott ládák, dróthálóval borított ládák, magasra ol- dalasított pótkocsik, és szal­ma, a lovak nypt-í'-.,,-, ^abos- tarisznya. K’í már reggel kez­w “,nu dődött. Rövidre fogott kötélen áll a borjú, mellette az idős néni. Egyik lábáról a másikra. Sétabot­tal támasztja magát. Négy- ezerkettőszázra tartja az ál­latot. Jön a vevő. Körüljárja őket. — Rendben van ez az ál­lat. már csak jó legelő kell neki — így a néni. — Nagyon is rendben, már csak tagió kell neki — így a vevő. Az alku elkezdődött. A ve­vő tovább megy, és eltűnik a sokadalomban. Aztán niég többször visszatér. Még nincs dél, amikor megkötik az üz­letet. Háromezerötszáz fo­rintot fizet le a néni mar­kába az idős parasztember. — A pénzre vigyázzon — óvja az új gazda a nénit. — És sok szerencsét hozzá! — Magának is sok szeren­csét! — mondja a néni, és megsimítja a borjú farát. Gondolkozik egy darabig, aztán a sétabottal ráüt: —• Eriggy! Később azonban észbekap, és utánuk siet. Veszekedni kezdenek. A borjú nyakán ugyanis egy lánc is, meg egy kötél is van. Két kötél nem jár egy állathoz. Sokáig ve­szekednek, de az új gazda azt mondja, hogy ez jár. Ha rajta volt, maradjon is raj­ta. — Még a nevét se mond­ja, a volt nevét! — kiabál az új gazda. •— Fiatal még ez az állat, majd én adok neki nevet. Üj gazda, új ház, új név. Ez így szokás. Kevés állat fogy. Pedig azt mondják, emberemlékezet óta ennyi szarvasmarhát nem hajtottak fel a pataki vásár­ra. Szabadulni akarnak tő­lük, merthogy olcsó a tej, meg ehhez viszonyítva drága a tartás. Ha kevés állat cserél is gazdát, azért a kötélgyártó mesternek van dolga. Fogy a kötőfék, az istráng, a kö­tőfékszár, a peckes-forgós borjúkötél, a hajtószár, a.ru- dallókötél, a száras kötőfék. — Már csak ilyen helyre érdemes járni — mondja Szaplonczai Lajos, aki Fehér- gyarmatról jött. — A mű­anyag megfojtja a mi mes­terségünket is. Én még apám­tól tanultam a mesterséget, az én fiam már nem akar kenderkötelet zsinórozni. A sátrak alatt csendesebb a világ. Pedig a vásárosok, kisiparosok Budapestről, Mis­kolcról, Debrecenből, de még Orosházáról is eljöttek. Köny- nyen tehetik, majd mind­egyiknek saját személykocsi­ja van. Rengeteg a munka­ruha. természetesen vállalati pecséttel, a sok gumicsizma, amit olcson felvásároltak, rendszerint a megszorult, újonnan munkába lépőktől, s azt megpróbálják eladni. Nem kell. Sok a divatos kö­töttáru, a giccses falvédő, szentképek és hattyús, szarva­st» tájképek és játékok, és virágok műanyagból. Mű­anyagból. Es a vásár elejen ott van a mézeskalácsos is, a helybeli, a híres, a pataki mézeskalácsos. Déli harangszóra megmoz­dul a vásár. Megindul a népvándorlás visszafelé, ha­zafelé. A sátorosok panasz­kodnak, hogy még meg sem kezdődött a vásár, máris csomagolnak. Latolgatják, miért is nem sikerült. Ta­lán, mert ünnep után van­nak, talán mert nem kedve­zett az időjárás. A vásárnak még n?a,is varázslatos világa van. de hangulata már nem a régi. A vásárt úgyszólván már csak a ha­gyomány élteti. Szöveg: Oravec János Kép: Szabados György Folyik az alku Falalozás Ű" h Az együttműködés eredménye Befejeződik a főjavítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom