Észak-Magyarország, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

1972. május 7., vasárnap m ESZAK-MAGYARORSZ ÁG 7 A j hányunk kétféle írása Az Észak-Magyarország f. övi április 9-i számá­ban E. Kovács Kálmán „Nemzeti kultúránk érté­keihez tartozik az ly?” cí­mű cikkében sürgeti az ly hangnak egy módon, kizá­rólag j betűvel való írását. Álláspontjának indokai kö­zül csak kettőt kívánok megemlíteni. Bizonyos, hogy ebben az esetben lényegében helyes­írási készségről van szó. Felhozza a szerző, hogy hosszú ideig tartó vita előzte meg azt is, hogy írásban a ez, vágj' a c- betű használata-e a he­lyes, mígnem 1903-ban lett c a cz-ből. Ennek az érvnek az a hibája, hogy ez és a c-betü hangzása ugyanaz, nem kettese betű­vel írtuk, előnye mégis az, hogy az utóbbi alakjában csak egy beLűt kell írnunk. Azt a másik állítást sem lehet döntőnek tekinteni, hogy a pedagógusok túl­nyomó többsége és a meg­kérdezett tanítóképzősök kivétel nélkül a kettős je­lölés megszüntetését és ki­zárólagosan csak a j-betű használatát pártolják. Vigyáznunk kell: ez nem csupán iskolai kérdés! Nem lehet ugyanis vitás, hogy magyar anyanyelvűnk köztulajdon és közkincs, így annak ápolása is köz­kötelesség. A magam részéről in­kább azt a kérdést teszem fel: mi lehet az oka, hogy szóalkotó hangjaink közül a j hangunkat kétféle (ly, j) betűvel írjuk? Ügy ta­lálom: ennek az oknak is­merete nélkül egy betűt egyszerűen használaton kí­vül helyezni — kissé elha­markodott lépés lenne. Nincs ugyan olyan sza­bály, amely pontosan el­igazítana bennünket, hogy a szavak leírásánál mely esetekben kell az ly- és melyekben a j betűt hasz­nálni. Annyi bizonyossá­gunk van csupán, hogy az Ív-betűnk a j-betűnél idő­sebb Iránytű gyanánt fogad­juk most el azt a megálla- tvást: minden szavunk he­lyesírását a szó hangzása, kiejtése szabj« meg. Mielőtt azonban az irány­tű kézhezvételével kocogó útra indulnánk, vessünk néhány pillantást annak vizsgálatára is: az ly- és a j-betűk hogyan, miként helyezkednek el a különbö­ző szavakban ? Könnyű meglátni, hogy az ly-betű gyakran előfor­dul szóvégeken (akadály, aszály, súly, ölyv, veszély, viszály, osztály, engedély, ünnepély, ilyen, olyan stb.), ennél szívesebbem időzik el mégis szóbelsőkben (fo­lyó, kályha, gomolya, go­lyó, gólya, sólyom, selyem, pálya, folyik, zsemlye stb.); ezekkel szemben szó elején Lyukóbányán kívül (alán egy esetben, a lyuk szó elején láthatjuk. A j-betűnek a szavak­ban való elhelyezkedéséről pedig azt mondhatjuk, hogy azok a szó elején, szóbel­sőkben és szóvégeken egy­aránt feltalálhatok (jó, jön, jós, jaj), (tojás, hajó, fá­jás, kajak, majd), (máj, haj, új, háj, fáj, báj, tej, vaj, váj). E betűhelyezkedésekre nézve talán az jellemző, hogy a j-betűk — többsé­gükben — a szóvégeken ta­lálhatók meg. De melyebbi-e is tudunk látni. Az sem vitatható, hogy a ] hangunk írása egy betűből áll, tehát rö- videbb, mint a két betűvel írt ly. Még azt is hozzáte­hetjük, hogy a utóbbi ket­tős betűnk kiejtése az előbbinél erősebb, nyoma­tékosabb. Ez jut kifejezés­re a szavakban levő betű- használatokban is. A haj és a moly szavak kiejtésekor ez a különbség szinte le­mérhető. Végül még egy szem-1 pont. Tudjuk, hogy dunán­túli tájszólás szerint a lyu­kat ma is luknak mondják. Ez a körülmény bepillan­tást enged a múlt száza­dokba. Ennek felhasználá­sával úgy tűaik: nem ke­vés a valószínűsége annak a feltevésnek, hogy az ly- betűnk az y hozzáadásával, az 1-betűbői fejlődött W. Ennek megtörténte után tűnt ki, hogy a különböző szavakban a J hang kiej­tésének foka változékony, ezért annak írását is vál­toztatni kell. Ezt a próbát az ismeretlen, hajdani szó- alkotónk bölcsen úgy ol­dotta meg, hogy nem az amúgy is erős hangzású ly betűt növelte meg egy 1 betűvel, hanem a gyengébb hangú ly- 'betű írásának pótlására a lágyabb j-betűt alkotta meg és veti® hasz­nálatba. Az elmondottakon kívül az ly-betű használatának fenntartását azért is javas­lón-), mert anyanyelvűnk­ben csak ez az egy olyan eset fordul elő, amikor egy hangot kétféle betűvel ír­halunk. Kováts Gy. Zoltán Uszállyá! a Tiszán Tavasztól késő őszig jár­ják az uszályok a Tiszát. Követ szállítanak a folyó hajózható szakaszán az építkezésekhez, partvédel­mi munkához. A Tisza első kikötője Tokaj. A hajók és uszályok tulajdonképpen a Bodrogból indulnak, hogy eljussanak Kiskörére. Szol­nokra. vagy ha jó a vízál­lás, egészen a Tisza alsó szakaszára, akár Szegedig is. Egy ilyen úton — egészen a Körösig, pontosabban Csongrádig — vett részt munkatársunk, s aki több mint 350 folyamkilométert hajózott a MAHART Z 437- es önjáró uszályán. Erről a négynapos útról, a folyóról, a hajósok és Tisza menti emberek életé­ről szól munkatársunk. Mécs Ernő keddtől megje­lenő fényképes riportja. Ütban a folyón Napfényben hajóztunk lefelé Az ala­csony vízálláséi Tisza csöndes és jámbor volt. mintha sohasem hozott volna bajt és tragédiát a partjain élőkre Kép a szolnoki hajókikötőről, ahol mindig mozgalmas az élet. Két-három évvel ez­előtt még szcmélykikötője is volt az alföldi megyeszékhelynek. (Mécs Ernő felvételei) IliiEisfe — «agáról „Összes társadalmi nyug­talanságaimat egy valpa- raísói anarchista asztalos ültette el bennem, akinek műhelye házunkkal szem­ben volt" — mondotta leg­utóbb. egy önmagáról tett hosszabb nyilatkozatban Salvador Allende, a chilei békés forradalom világ­szerte sokat vitatott, las­san már legendás hírű ve­zére. Ennek az asztalos­nak műhelye „házunkkal szemben volt, amikor dél­után négy-öt óra felé ki­jöttem a gimnáziumból, hozzásiettem, ö nyitotta rá a szememet az emberiség problémáira” — tette még hozzá a chilei államfő. Miként a francia Preu- ves című lapnak adott nyi­latkozatából kiderül. Al- lende családjában hagyo­mánya van a radikaliz­musnak, sőt, a hősieség­nek is. Apai nagyapja, Ra­mon Allende Padin 1871- ben megalakította Chile és valószínűleg egész Latin- Amerika első világi isko­láját és a chilei szabad- kőműves nagypáholyt is. Anyai őse, Arsenio Gos- sens mártírhalált halt, mert szembefordult az ak­kori feudális rendszerrel. A gimnáziumból az anar­chista asztaloshoz siető fiatalember később orvos lett, és ekkor — mint mondja — felfedezte, „hogy az egészség megvásárolha­tó, de az emberek ezrei nem rendelkeznek az eh­hez szükséges eszközökkel”, mert csak azok gyógyíttat- hatják magukat, akiknek pénzük van, „márpedig a chilei nép nagy többségé­nek nincs". Nem volt hát meglepő, hogy az ilyen elveket valló Allende csak a törvény­széki hullaházban lehetett orvos az akkori Chilében, mert azt az állást senki se vállalta. 1933-ban, fiatal orvosként, Valparaísóban megalapítója volt a szocia­lista pártnak. E pártban lett képviselő, majd 1939- ben közegészségügyi minisz­ter. Ezt a posztot három éven át megtarthatta. „Nehéz dolgunk lesz, amíg győzünk a választá­son, még nehezebb kivárni, amíg a győzelem után ha­talomra kerülünk, és még sokkal nehezebb lesz ha­talmon maradnunk és megvalósítanunk progra­munkat” — mondotta Al­lende a legutóbb, válasz­tási győzelmét megelőző „kortesbeszédeiben” és — annak ellenére, hogy a parlamentben az ellenzéké a többség (Allende a nép választottja, mint elnök) — a vas, a szén, a foszfát, a réz ma már köztulajdon. Egy év alatt 2 millió 400 ezer hektárnyi. 1328 nagy­birtokot kisajátítottak, és államosították a bankok 95 százalékát. Ezt a folyama­tot olyan ember vezetésé­vel hajtották végre Chilé­ben, aki nem annyira a forradalom, mint inkább a reformok embere. „Szá­momra a forradalom vem jelent szükségképpen vért és felfordulást. Számomra más értelme van: alkotni, átalakítani, vetni, új értel­met adni az életnek, új er­kölcsöt” — mondja. Büsz­ke eredményeire, amelyet annak az indításnak kö­szönhet, amelyet az egy­kori asztalostól tanult.Hi­szek a nép lojalitásában. Azonos lojalitással, feleltem rá »elnök elvtársi minősé­gemben— összegezte te­vékenységét. Máté Iván A vi.lógircxialombaii, a művészetben sokan vallot­tak már a szeretet minta­képéről, az édesanyáról. Most, május első vasárnap­ján olyan csokrot szeret­nénk átnyújtani az édes­anyáknak, amelyet ribm írók, művészeit fogalmaztak meg. liánéin 12 éves gye­rekek.. Egy bükikaljal kis falu hatodik osztályos ta­nulói iskolai dolgozatban. „Az én anyám nagyon jószívű. Sokat küszködött életében. Beteges. Én na­gyon szeretném, ha sokáig élne. Sajnálom anyámat, mert az apámtól sokai szen­ved. Fenyegeti, részeges, pedig az én anyám csak szeretetet érdemel.” „Az én anyám minden reggel korán kel. Nem tu­dom, hogy bírja. Én hét órakor alig tudok felkelni. Mire felkelek, ő már meg­etette a malacokat, a csir­kéket. kitakarított a lakás­ban. bekészítette az uzson­námat, és friss reggelit ad nekem minden reggel. Né­ha haragszik rám, amiért nem tanulok. Azt mondja: ez az egyedüli dolgom, mégsem végzem el megfe­lelően. Értem én. de ját­szani is olyan jó. Egyéb­ként jó asszony az én anyám, ha megnövök sze­retném meghálálni jósá­gát. „Azért szeretem az édes­anyámat, mert mindig dé­delget engem. Jószívű és nem zsugori. Nagyon ked­ves asszony és szép. Ö nyolcadikig négyes volt. Ha én négyes lehetnék, kiugra­tlak a bőrömből.” „Az én anyám meg szo­kott verni, de biztos igaza van. mert én rossz gyerek vagyok. Ha reggel megver, délre elfelejti, mire isko­lából hazajövök. Látom, hogy a kedvemben akar járni, szeretem őt, ő a leg­jobb édesanya. Sajnálom, hogy nem tudok jó gyerek lenni, pedig már megpró­báltam. Azt mondja, apám­ra hasonlítok. Ö rossz em­ber. még barátai sincse­nek. Igaz. nekem vannak.” „Az én édesanyám na­gyon kedves asszony sze­ret minket. Ha felidege­sítjük. megver a fakanállal. Azért nem tudok rá hara­gudni, nem tudom, más gyerek hogy van ezzel.” „Becsülöm és szeretem az édesanyámat, mert annyi időt áldoz rám és testvére­imre. Ha valaki annyi bosz- szúságot okozna nekem, mint mi okozunk neki mal­őrökre megharagudtam vol­na rá, de ő mindig megbo­csát. Szerintem ilyen csak egy édesanya tud lenni.” „Az én édesanyám nagyon jószívű asszony. Édesapám­mal jól megértik egymást. Ha megnövök, szeretnék olyan családi életet élni, mint ők élnek. Jó lenne, ha mindenkinek olyan édesanyja lenne, mint ne­kem van. Nem adnám őt semmi kincsért.” „Az én anyám sokszor sir Apám részeges, ilyen­kor nem kíméli szegény anyámat. Ha otthon vagyok, amikor veszekszenek, anyám átmegy a másik szobába, én utána megyek, és vígasztalom Sajnálom őt. Megígértem neki. hogy ha megnövök, -'tthagyjuk apá­mat. és olyan gondtalan életet biztosítok számára, amilyent megérdemel. Ve­szek majd neki szép ruhát is. csak az a ba], hogy ak­korra ő már öreg lesz, és a szép ruha nem adja visz- sza fiatalságát.” „Az én anyám olyan szép asszony, hogy a világon sincs párja. Édesapám na­gyon szereti őt. Mi négyen vagyunk egy család. Mind­nyájan úgy szeretjük egy­mást. hogy másképp nem is tudnám elképzelni az életemet. Nekem az édes­apám is olyan, mint az édesanyám Azért biztos vagyok benne, hogy az édesanyámnak köszönhet­jük ezt a családi boldogsá­got.” * ..Az én anyám már negy­ven éves. Ősz hajú. fekete szemű asszony. Sokat dol­gozott életében, nagy csa­lád vagyunk. Biztos azért látni idősebbnek, mert sok gondot okoztunk neki. Ha arra gondolok, hogy elve­szíthetem édesanyámat, úgv érzem, én is vele mennék. Nélküle nem tudnánk lé­tezni Jó lenne, ha legalább nyolcvan évig élne.” „Az én anyám kórházban van már hat hete. Este. ha lefekszem, nézem az ágyát. A sírás szorongatja torko­mat. Nagyon rossz nélküle. Teljesen üres így a ház. Azt remélem, hogy egyszer, ha lefekszem aludni mire felébredek. ott lesz az ágyán és akkor nagyon összecsókolom. Ha hazajön a kórházból, soha többé nem leszek rossz. Segítek majd neki. hogy tovább él­jen az éri édesanyám.” Szomolya József r „Az én édesanyám”

Next

/
Oldalképek
Tartalom