Észak-Magyarország, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
1972. május 21., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Juhász József: D A L Suttog mögöttem a szél: dőltem jár, aki él; A halottak alattam — Jaj, de sokra haladtam! Bégetés közt születtem,, görhét-málét, ha ettem. Éhes mégsem maradtam: gonddal-bajjal jóllaktam' Műemlékvédelem? Szemet és szívet gyönyörködtető dolog a napsütötte Leninváros utcáit járni. A jelenlegi városközpont zöld parkja, a környező utcák sok fája, bokra közül kiemelkedő, színes háztömbök szikráznak a napfényben. Szép ez a város. A Tiszagyöngye étterem és presszó csaknem teljesen üres. A presszórészben mindössze öt vendég, halk wurlitzerszó mellett. Kiránduló iskolásgyerekek jönnek be fagylaltért, kettő közülük leül, pénzt dob a wurlitzerbe. Kár, hbgy a jó fagylaltot nem éppen a legizlésesebb, évtizedes alumíniumtálkán szolgálják fel! Séta közben vettem észre egy furcsa dolgot, nevezetesen, hogy az egészen fiatal szocialista városban miként védik a „műemléket”. Senki kém hinné: bokrokkal. A Széchenyi és a Munkácsv utca sarkán ugyanis jóval több mint egy évtizede all néhány oszlopcsonkon egy rozsdás áramkapcsoló szerkezet. Valósággal műemléknek számit már. Éppen egy évtizeddel ezelőtt tettük szóvá, hogy nem illik ide, rontja a városképet. Akkor felvilágosítottak, hogy ez ideiglenes létesítmény, hamarosan eltávolítják. Még ma is ott van. S mert már műemléknek számít, hát védik. Szép bokrokkal. Amikkel körülültették. (b) Ex libris Tcllinger Kiállítás as egyetemi könyvtárban Mai magyar könyvművészet „Egy könyv annál mintaszerűbb, minél tisztábban érvényesül benne a betű egyszerű szépsége. Róla beszél, rajta nyugszik a könyvművészet dicsősége. És joggal, mert egyedül a betűk állnak meg szükségszerűen önmagukban, minden egyéb azonban csak rajtuk keresztül." Giambattista Bodoninak, a Gutenberg óta talán legnagyobb nyomdásznak és betűtervezőnek fent idézett szavai adtak a mottóját az egyetemi könyvtárban most megnyílt kiállításnak. A Nehézipari Műszaki Egyetem központi könyvtára és a Borsodi Nyomda közös rendezése reprezentatív válogatás az évek óta megrendezésre kerülő „Szép magyar könyv” versenyben dijat nyert könyvekből. / De nemcsak kész könyveket mutatnak be, a látogató nyomon követheti a könyvkészítés valamennyi fázisát. A „hasábszedés”, „korrektúra” és a „betördelt” könyvoldal is látható levonatban és ólomszedésben is. Ugyanígy a különböző betűtípusokról is fogalmat alkothat a látogató. A mai modern nyomógépekről színes prospektusokat állítottak ki. De az igazi „csemege” az a néhány tárló és állvány, ahol az 1969—70—71-es évek szép könyvversenyén díjat nyert munkák láthatók. A legkitűnőbb hazai tipográfusművészek és nyomdák közös alkotásai valóban európai színvonalon reprezentálják a hazai könyvművészetet. Először egy vékony könyvecskéről kell beszámolni. Radnóti Miklós Bori notesz című kötete. Szántó Tibor tipográfiájával a tartalom és forma nagyszerű összehangoltságának iskolapéldája. Az 1969-es év szép könyvei közül meg kell említeni az Állathatározót, amely Szilágyi Sándor munkája és az Athenaeum Nyomdában készült: Paszternák: Éjszakai szél című verseskötete, Belgyógyászat alapvonalai című munka, a kották közül pedig a Bartók-, Debussy- és Gershwin-al- bumok azok, melyek a hasonló jellegű kiadványok közül kiemelkednek. Az 1970-es év legszebb könyvei közül az Offset és Athenaeum nyomdák közös produkciójában, Oly Tamás tipográfiájával készült Csontvárv-album, Chagall: Életem című könyve és a Zrínyi Nyomdában készült Dosztojevszkij életmű-sorozat emelkedik ki. A 71-es esztendő kiemelkedő alkotása a Magyarország története képekben, a Dürer-album, a Magyar építészettörténet, a meséskönyvek közül pedig Móra Didergő király című könyve. Természetesen ez csak néhány kiragadott cím: a sok szép könyv közül a leg. szebbek. Mindhárom év szép kiadványaiból 30—40- et láthat az érdeklődő. Külön tárlóban látható a különösen szépen sikerült „Helikon csillagok” sorozat több darabja, melyek Szántó Tibor tipográfus forma- érzékét, magas színvonalú szakmai felkészültségét dicsérik. Bizonyára sok könyvbarát megszerezte Paol'o San- tarcangeli A betűk mágiája című elmélkedéseit, Weöres Sándor verseivel. Ennek a szép kiadványnak valamennyi lapja kinagyítva, szintén külön tárlón látható. Gyűjtőknek készült a Borsodi Nyomda két bravúros megoldású minikönyve. Az alig néhány centis könyvek egyike Pándi Ferenc: Szépmives tipográfia című munkáját, a másik pedig Villon balladáit tártál mázzá. A nemzetközi könyvév tiszteletére rendezett kiállítás, mely május hónapban látható az egyetemi könyvtár előcsarnokában, minden bizonnyal a szép könyvet szerető olvasóközönség tetszésével találkozik. (sz—i) Kutyák az út szélén Három luifvárol szeretnék szólni. Egy kávébarnáról, egy hófehérről, és egy olajfeketéről. Három kutyáról szeretnék szólni, pontosabban, azokról az emberekről, akik miatt ezek a kutyák az út szélére, az élet mezsgyéjére szorultak, az úttest és az árok közé. Szociológiával foglalkozó futurológusok, futurológiával foglalkozó szociológusok, közlekedéssel ■ foglalkozó pszichológusok manapság egyre mélyebben elemzik a rohamosan növekvő gépkocsipark és forgalom miatt a közúti közlekedés etikáját is. Számításokat végeznek ílíTa vonatkozóan, hogy az elkövetkezendő öt-tíz esztendőben hányszorosára növekszik a gépkocsik száma, megpróbálják kikalkulálni, hogy — ezzel arányosan, vagy aránytalanul — miképpen emelkedik a balesetek mennyisége. Táblák ezrei lepik el a közutakat, szabályok és 'törvények százai állnak : őrt, próbálják megmenteni az életeket és az anyagi javakat. A forgalmasabb útkereszteződéseknél roncsautókat helyeznek magas póznákra figyelmeztetőül, és vannak országok, ahol műanyagból készült rendőröket állítanak az út szélére, szintén figyelmeztetőül. Mert ilyen az ember. Magam is megfigyelhettem, ha sérült kocsi akadt utunkba, vagy rendőr posztolt a közelben, a gépkocsivezető önkénytelenül is lazított gázpedált nyomó lábán. Lassított. Mi sliolctól nem messze, a Budapest felé vezető műúton ugyanez történt a minap, amikor a gépkocsivezetők meglátták az út szélén a kávébarna és a hófehér kutyát. Egymás mellett voltak a zöld füvön. A kávébarna feküdi és élettelen volt. a fehér ült mellette és fájdalmasan vonított. Mi a reggeli órákban haladtunk el mellettük úgy, hogy sokat vesztettünk sebességünkből. és közben a kocsiban minden hang elnémult. Néztük a két kutyái, és aztán még sokáig nem szóltunk. Késő déíuíán a™; visszafelé jöttünk, ugyanott, az út szélén láttuk a kávébarna, és a hófehér kutyát. Egymás mellett voltak a zöld füvön. A kávébarna feküdt és élettelen volt, a fehér mellette ült és fájdalmasan fáradtan vo- nyított. A harmadik, az olajfekete kutya, amelyről még szólni szeretnék, városi lakos volt és nagyon fiatal. Miskolcon, a Bajcsy-Zsi- linszky út elején ütötte el egy elegáns gépkocsi. Ügy ment rá a lábára és a bordáira. hogy nyomban meg is állt.’mégpedig a kutyán. 'Az úrvezető kiszállt, megnézte a kutyát a kerék alatt, megtapogatta a sárvédőt, a lámpát, és. a dísztárcsát, nem történt-e annak valami baja. Nem a kutyának, hanem a gépkocsinak. A kutya közben fájdalmasan vinnyogott a kerék alatt, és a járdán megálltak a járókelők. Egy indulatos ember kilépett a sorból. Azt hittem. a kutya gazdája és most esetleg pofon csattan, de nem ez történt. Szerencsére, nem ez történt. Hanem az. hogy ez az indulatos ember esy mozdulattal visszagurította az elegáns kocsit, és fel akarta emelni a kutyát. De nem tudta, mert a fájdalmasan vinnyogó. kis olajfekete a mellső két lábával és a fejével segítve béna testét — mint valami csúszó-mászó — kivonszolta magát az úttestet és a járdát elválasztó zöld pázsitra. Az úrvezető utánanézett és föl, az indulatos emberre, aztán megigazította a kesztyűjét, beült a kocsiba, és mint aki jól végezte dolgát, tovább hajtott. A járókelők ott álltak az agonizáló kutya fölött, szidták az úrvezetőt, sajnálták a kutyát, és kinyitották a táskájukat, reti_ küljüket. Cukorkát, kekszet, nápolyit, mokkacukrot raktak a kínlódó kutya fejének közelébe, de az észre sem vette. És amikor fiatal életétől nagynehezen megszabadult volna már és fájdalmas hangja sírásra görbítette egy kisgyerek száját, akkor a cukorkát, kekszet, nápolyit adományozó, az úrvezetőt szidó és a kutyát sajnáló járókelők elfordultak és tovább mentek. Lepleik sielősek voltak, és vissza sem néztek. Nem akarták tovább hallani az élet-halálfájda- lom állati hangját, nem akarták látni a vonagló haláltusát. Hatat fordítottak. O. J. A borravaló ámvékában Felbomlik egy jobb sorsra érdemes, szép család. Most esik • szét, éppen most ezekben a hetekben. A válóperes keresetet megfogalmazzák, s a bontó ok nagyonis szokványos: krónikussá vált, gyógyíthatatlan alkoholizmus. Az asszony fogja a 14 éves kislányt és a 11 éves fiút. szüleinél keres menedéket a hivatalos ügyek lezajlásáig. Az ok. sajnos, szokványos, de az út, amely idáig vezetett mégis megérdemel egy kis figyelmet. ..Ezt pedig ténye cl..." Az egyik miskolci vállalat jó kezű szakembere. Olyan vállalat, amely lakossági szolgáltatással foglalkozik. Azért jött ide öt évvel ezelőtt, mert itt több a fizetés. A fizetés és a plusz. — Szeretném, ha ezt a munkadarabot nem adná ki a kezéből... Ezt pedig tegye el... Lehet, hogy először "szokatlan volt a húszast, ötvenest elfogadni, de a munkatársak hamar túljut- tatták az ..érzékenységen". — Ne hülyéskedj, apám! Tedd, zsebre, aztán majd megisszuk! És megitták. Az elsőt, a tizediket, s mindazt, amit napközben zsebretettek. Még a lelkiismeretük is tiszta volt, hiszen nem a családtól vonják el, nem a fizetésből veszik el. A borravalót használják arra a célra, ami annak a jó magyarosan megfogalmazóit elnevezésében is benne van. A haverok közt jópofa cimborából rendszerint durva, garázda részeg vált, mire hazaért. Már ismerik és rettegik a szomszédok is. Nincs hová fordulnia Az asszony sokáig igyekezett takargatni a dolgokat, de a kis szoba-konyhás lakásban a két gyerek minden otrombaságnak szem- és fültanúja. A részeg apától való félelem idegileg telie- sen tönkretette a gyerekeket. álmukban felriadnak, rimánkodnak az anyjuknak, vigye el őket otthonról. — Igyekeztem összetartani a családot — panaszolja a fiatalasszony. Ügy éreztem. kötelességem, hiszen 1íz évig. amíg a férjem a MÁV-nál dolgozott, olvan szépen éltünk. Nem akartam elhinni, hogy egy ilyen munkahelyváltozás véglegesen tönkreteheti az életünket. — Elvonó kezelésre nem gondolt? — Dehogynem. Azért fordultam ide, hogy mit tanácsolnak, mert olyan leromlott egészségi állapotban van a férjem, hogy nem lehet nála már elvonókúrát alkalmazni. Most már nem segíthet senki? Mit tegyek? — Nem fordult panaszával a férje vállalatához? — De igen. Megkerestem a szakszervezeti vezetőt. Utána, megfenyegetett a férjem, ha még egyszer beteszem a lábam a vállalatához, megkeserülöm. Nem mertem többet, odamenni... Ott meg azt hiszik, hogy minden rendbe van azóta, hiszen jó szakember úgy meg vannak elégedve a munkájával... Hogy itthon mi van, azzal most már senki sem törődik. Az mégis csak képtelen helyzet. hogy egy ember gyógyíthatatlan alkoholista, tönkretesz valamennyiünket, s ezt nekem szó nélkül tűrnöm kell. nem tehetek ellene semmit! Mit mond a főnök? Nehéz elképzelni, hogy ilyen mértékű alkoholizmus ne befolyásolná cöbb éven át a munkát is. A jó szakember főnökével beszélve kitűnt, hogy bizony, most már igen sok probléma van vele a munkahelyen is. — Tud a borravalókról? — Tudom, hogy kapnak, de nem látom. Ilyen ügyben már fegyelmit is adtunk, de meg kell mondanom. nagyon nehéz fellépni ellene. Most már olyasmi is előfordul, hogy munkaidő után megvárják az ügyfelek egyik-másik szakemberünket, s akkor róják le hálájukat”, — Tud arról, hogy ez az ember ott, a. maguk közösségében vált alkoholistává? — Most már tudom. Egy fokozatosan kialakult ivó- társa&ág volt, amelyet szétrobbantottam, amikor felfigyeltünk rá. A fő hangadót már el is távolí- tottuk innen. Azt nem tudtam, hogy ilyen mértékben felborult ennek az embernek a családi élete. Itteni magatartása alapján nehéz elképzelni róla, hogy agresszív és durva a családjával. Az igaz, hogy nem egyszer hazaküldtem már azért. mert észrevettem rajta, hogy ivott. Meg kell azonban mondanom, hogy nincs olyan biztonságosan ható eszköz a kezemben, amellyel meg tudnám akadályozni, hogy a leleményes borravaló-osztogatók megtalálják a módját a pénzdugdosásnak. Az ember felelőssége A borravalóval való előnyszerzés és a megkülönböztetett bánásmód kiharcolása annyira elterjedt fonáksága mai életünknek, hogy arra Utmost kár szót vesztegetni. Egy azonban biztos. Senki sem gondolja komolyan, ha valakinek borravalót ad, hogy az illető valóban meg is issza. Az egyik ember autóra gyűjt. a másik jobb létben tartja a családját. s a gyenge iellemű. gyenge akaratú ember elbukik. Ki a felelős? Nem, nem a társadalom. Annak a ..jó szakembernek” kezében volt családja sorsa. Az a ..jó szakember” maga dúlta szét az otthonát, s ezért elsősorban egyedül ő felelős. Hová forduljon az a kétségbeesett , fiatalasszony gondjával, problémájával ? Ki védi meg őt és fejlődésben levő gyermekeit a megváltozni nem akaró, alkoholista ember durvaságaitól? Végső soron egyedül ő védheti meg önmagát, gyermekeit. S egy helyre fordulhat most már — a válóperes bíróhoz. Adamovics Ilona
